38. Okos viselkedés a külső dolgokban és Istenhez-folyamodás bajos ügyekben

 

 

1. Fiam, arra kell szorgalmasan törekedned, hogy minden helyen, minden cselekedetben vagy külső foglalkozásban bensőleg szabad, magad ura légy, hogy minden alattad legyen, ne te alattuk.

 

2. Hogy te légy cselekedeteid ura s igazgatója és ne azok szolgája és rabja.

 

3. Hanem inkább szabad és igaz hívő, aki az Isten fiai szabadságába és örökségébe jutott.

 

4. Kik az ideigvalók fölött állnak és az örökkévalókra tekintenek.

 

5. Kik a mulandókat bal szemmel, a mennyeieket jobb szemmel nézik.

 

6. Kiket a világi dolgok le nem kötnek, hanem inkább ők kényszerítik, hogy arra szolgáljanak nekik, amire Isten szánta és a fő alkotó rendelte, aki teremtményeiben semmit sem hagyott rendezetlenül.

 

7. Ha mindenben, ami történik, nem a külső látszatnál maradsz és amit látsz vagy hallasz, nem pusztán a test szemével nézed, hanem minden dologban Mózest követve Isten sátorába lépsz, hogy az Istentől tanácsot kérj; meghallod olykor Isten feleletét és sok jelen és jövendő dologra nézve felvilágosodva térsz vissza.

 

8. Mózes ugyanis mindig Isten sátorához fordult a kétes ügyek és kérdések megfejtéséért; az imádság segítségéhez folyamodott, hogy a veszedelmeket és az emberek gonoszkodását elhárítsa.

 

9. Úgy kell neked is szíved rejtekébe vonulnod és ott nagy buzgósággal Isten segítségét kiesdekelned.

 

10. Azért csalták meg Józsuét és Izrael fiait a gabaoniták, mint a Szentírásban olvassuk, mert nem kértek előbb tanácsot Istentől, hanem a mézes szavaknak adtak hitelt és így a hamis jámborság rászedte őket.

 

 

 

39. Az ember ne legyen nyugtalan dolgaiban

 

 

1. Fiam, mindig énreám bízd ügyedet, majd elintézem annak idején.

 

2. Várd meg az én rendelésemet és nagy hasznát tapasztalod.

 

3. Uram, szíves-örömest hagyom reád minden ügyemet, mert saját eszemmel kevésre mehetek.

 

4. Bár ne törődnék annyit a jövő eshetőségekkel, hanem tétovázás nélkül a te szent akaratodra hagynám magam.

 

5. Fiam, az ember nagyon gyakran sürgeti, amit kíván; de mikor eléri, más szemmel nézi; mert nem tartósak ugyanazon dolgokra nézve a kívánságok, hanem ide-oda ragadják az embert.

 

6. Nem csekélység tehát a legcsekélyebb dologban is megtagadni magunkat.

 

7. Az ember igaz előmenetele az önmegtagadás és csak az önmegtagadó ember igazán szabad és biztos.

 

8. De az ősellenség, aki minden jó megrontója, nem hagy föl a kísértéssel, éjjel-nappal gonoszul csalogat, hogy a vigyázatlant tőrébe ejtse.

 

9. ,,Vigyázzatok és imádkozzatok'', mondja az Úr, ,,hogy kísértésbe ne essetek''. (Máté 26,41)

 

 

 40. Az embernek magától semmije sincs és nincs is miben dicsekednie

 

 

1. ,,Uram, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? vagy mi az emberfia, hogy meglátogatod?'' (Zsoltárok 8,5)

 

2. Mivel érdemlette az ember, hogy malasztodat nyújtod neki?

 

3. Uram, mit panaszkodhatom, hogy elhagysz? vagy mit hozhatok föl igazán ellene, ha meg nem adod, amit kérek?

 

4. Bizony, igaz lélekkel gondolhatom és mondhatom: Uram, én semmi sem vagyok, semmit sem tehetek, semmi jó sincs bennem magamtól, hanem fogyatkozom mindenben és a semmi felé tartok.

 

5. És ha rajtam nem segítesz és belsőleg nem tanítasz, egészen lanyha és gonosz leszek.

 

6. De te, Uram, mindig ugyanaz vagy és ugyanaz maradsz örökké, mindig jó, igaz és szent, mindent jól, igazságosan, szentül cselekszel és mindent bölcsen rendelsz.

 

7. De én, aki hajlandóbb vagyok az elmaradásra, mint a haladásra, nem tartok ki mindig egy állapotban, mert az idő változik fölöttem.

 

8. Azonban minden jobbra fordul, mihelyt akarod és segítő kezedet nyújtod; mert egyedül te segíthetsz rajtam emberi támogatás nélkül és úgy megerősíthetsz, hogy színt ne változtassak többé, hanem hogy egyedül hozzád térjen és tebenned nyugodjék meg az én szívem.

 

9. Azért ha igazán meg tudnám vetni az összes emberi vigasztalásokat, akár az ájtatosság kedvéért, akár szükségből, mely arra kényszerít, hogy téged keresselek, mivel senkim sincs, ki megvigasztalna: akkor bátran remélhetném kegyelmedet és örvendhetnék új vigasztalásod ajándékán.

 

10. Hálát adok neked, akitől minden ered, ami jól sikerül.

 

11. Én pedig merő hiúság vagyok és semmi a te színed előtt, állhatatlan, gyarló ember.

 

12. Miben dicsekedhetem tehát? s mi okból kívánom, hogy mások becsüljenek?

 

13. Talán a semmiért? Ez a legnagyobb hiúság!

 

14. Csakugyan hiú dicsőség, valóságos rákfene, legnagyobb hiúság, mert elvonja az embert az igaz dicsőségtől és megfosztja a mennyei kegyelemtől.

 

15. Mert mikor az ember önmagának tetszik, neked nem tetszik; mikor emberi dicséretet hajhász, a valódi erény kárát vallja.

 

16. Az az igazi dicsőség és szent vigadozás, mikor tebenned dicsekszünk és nem magunkban; mikor a te nevedben örvendünk, nem saját erőnkben és semmi teremtményben nem gyönyörködünk, csak teéretted.

 

17. Dicsérjék a te nevedet, ne az enyémet; magasztalják a te művedet, ne az enyémet; áldják a te Szentséges nevedet; nekem pedig ne jusson semmi az emberek dicséretéből.

 

18. Te vagy dicsőségem, te szívem örvendezése.

 

19. Tebenned dicsekszem és örvendezem egész nap, ,,magam részéről egyedül erőtlenségeimben dicsekedhetem''. (2Kor 12,5)

 

20. Keressenek a zsidók egymástól dicsőséget; én azt keresem, mely egyedül Istentől van.

 

21. Mert minden emberi dicsőség, minden földi tisztelet, minden világi méltóság a te örökkévaló dicsőségedhez mérve csak hiúság és esztelenség.

 

22. Ó, én igazságom és irgalmasságom, én Istenem, teljes Szentháromság, egyedül téged illet dicséret, tisztelet, hatalom és dicsőség mindörökkön örökké!

 

 

41. Minden világi tisztelet megvetése

 

 

1. Meg ne szomorodjál, fiam, ha látod, hogy másokat tisztelnek és fölemelnek, téged pedig megvetnek és megaláznak.

 

2. Emeld föl szívedet hozzám az égbe, és meg nem szomorít az emberek megvetése e földön.

 

3. Uram, vakoskodunk és hamar elcsábít a hiúság.

 

4. Ha igazságosan nézem magamat, soha semmiféle teremtmény nem tett ellenem jogtalanságot, azért nincs is okom ellened panaszra fakadni.

 

5. Mivel pedig sokszor és súlyosan vétettem ellened, joggal támad ellenem minden teremtmény.

 

6. Méltán illet engem ezért szégyen és gyalázat, téged pedig dicséret, tisztelet és dicsőség.

 

7. S ha nem vagyok készen arra, hogy örömest veszem, ha minden teremtmény megvet, elhagy és éppen semmibe sem vesz; soha belsőmben nem leszek nyugodt, szilárd, sem lelkileg fel nem világosodom, sem veled tökéletesen nem egyesülök.

 

 

42. Békességünket nem kell emberbe helyeznünk

 

 

1. Fiam, ha békességedet valamely emberbe helyezed, mivel úgy érez, mint te és veled él, nyugtalan és elégedetlen leszel.

 

2. De ha az örökkévaló, halhatatlan és maradandó igazsághoz fordulsz, meg nem szomorít barátod távozása vagy halála.

 

3. Énrajtam mint szegletkövön kell állnia a baráti szeretetnek; énérettem kell szeretned, aki neked jónak és kedvesnek látszik e világon.

 

4. Nálam nélkül mit sem ér és nem állandó a barátság; nem is igazi, nem is tiszta az a szeretet, melyet nem én kötök.

 

5. Annyira meg kell halnod az efféle vonzalmaknak jó barátaid iránt, hogy amennyire rajtad áll, minden emberi társaság nélkül kívánj élni.

 

6. Annál közelebb jár az ember Istenhez, amennyivel távolabb jut minden földi vigasztalástól.

 

7. Annál jobban közelít Istenhez a magasba, minél mélyebbre száll magába és minél kisebb a maga szemében.

 

8. Aki pedig magának tulajdonít valami jót, akadályt gördít Isten kegyelme elé, mert a Szentlélek kegyelme mindig alázatos szívet keres.

 

9. Ha magadat tökéletesen semmibe sem vennéd és minden teremtmény szeretetéből kibontakoznál, akkor szükségképp benned laknám és elárasztanálak malasztommal.

 

10. De mikor a teremtményt szemléled, Teremtődet veszted el szemed elől.

 

11. Tanuld meg Teremtődért mindenben meggyőzni magadat, akkor képes leszel Isten ismeretére jutni.

 

12. Akár mily' keveset érő is valami, ha rendetlenül szereted és kívánod, visszatart a legfőbb jótól és beszennyez.

 

 

 

 

43. A hiú és világi tudomány ellen

 

 

1. Fiam, ne indulj meg az emberek szép, finom beszédein. ,,Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből.'' (1Kor 4,20)

 

2. Figyelj az én szavamra; ezek lángra gyullasztják a szívet, megvilágosítják az értelmet, töredelmességre indítanak és különféle vigasztalást szereznek.

 

3. Soha semmit ne olvass csak azért, hogy tudósabbnak és bölcsebbnek lássál.

 

4. Igyekezzél vétkeidet kiirtogatni, mert ennek nagyobb hasznát veszed, mint a sok nehéz kérdés megfejtésének.

 

5. Bár sokat olvastál és tanultál, mindig csak az egy kútfőhöz kell visszatérned.

 

6. Én vagyok, ki az embereket az igaz bölcsességre tanítom és a kisdedeknek világosabb ismeretet adok, mint aminőt az emberek tanítás útján adhatnak.

 

7. Akinek én szólok, hamar bölcs lesz és a lelkiekben nagyon gyarapszik.

 

8. Jaj azoknak, akik kíváncsian sok haszontalanságot tudakolnak az emberektől, de az én szolgálatom útjával keveset gondolnak.

 

9. Eljön az idő, mikor megjelenik a tanítók tanítója, Krisztus, az angyalok ura, s meghallgatja, ki mit tanult és kinek-kinek lelkiismeretét megvizsgálja.

 

10. És akkor nagy fényben átkutatja Jeruzsálemet és napvilágra jönnek a sötétség titkai és elnémulnak a nyelvek hamis fogásai.

 

11. Én vagyok, ki egy pillanat alatt fölemelem az alázatos szívet, hogy az örökkévaló igazsághoz többet értsen, mintha valaki tíz esztendeig járt volna iskolába.

 

12. Én hangos szó nélkül, a vélemények zavarása nélkül, fitogtatás és kevélység nélkül és okoskodó vitatkozás nélkül tanítok.

 

13. Én vagyok, aki arra tanítlak, hogy a világot megutáld, a jelenvalókat megvesd, az örökkévalókat keresd, a kitüntetéseket kerüld, a botrányokat békében tűrd, minden reményedet énbelém helyezd, rajtam kívül semmit se kívánj s engem mindenekfölött buzgó szívvel szeress.

 

14. Mert egy valaki, mivel engem tiszta szívből szeretett, isteni dolgokat tanult és csodálatos dolgokat beszélt.

 

15. Nagyobb előmenetelt tett a jóban, mikor mindent elhagyott, mint mikor mély dolgokkal foglalkozott.

 

16. De némelyeknek közönséges dolgokról szólok, másoknak külön tanítást adok; némelyeknek édesdeden jelekben és képekben jelenek meg, másoknak meg ragyogó világossággal nyilatkoztatom ki titkaimat.

 

17. A könyveknek egy és ugyanaz a szavuk, de nem egyformán oktatnak mindenkit; mert én vagyok az igazság tanítója, a szívek vizsgálója, a gondolatok ismerője, a cselekedetek gyámolítója, és mindenkinek úgy osztogatom ajándékaimat, amint méltónak ítélem.

 

 

 44. Külső dolgokhoz ragaszkodunk

 

 

1. Fiam, igen sok dologban tudatlannak kell lenned s magadat úgyszólván megholtnak tekintened a földön és akinek az egész világ meg van feszítve.

 

2. Sok dolgot süket füllel kell mellőznöd és inkább arra ügyelned, mi szolgál békességre.

 

3. Hasznosabb elfordítanod szemedet nem tetsző dolgokról és kinek-kinek meghagynod a maga véleményét, mint ha civakodó beszédekbe elegyedel.

 

4. Ha kedves vagy Istennél és az ő ítéletét tekinted, könnyebben tűröd, ha legyőznek.

 

5. Ó, Uram, mire jutottunk? Íme a mulandó kárt megsiratjuk, egy kis nyereségért fáradunk, lótunk-futunk, de a lelki kárt elfeledjük és később is alig gondolunk rá.

 

6. Aminek kevés, vagy éppen semmi haszna, arra vigyázunk, de ami föltétlenül szükséges, azt hanyagul föl sem vesszük, mert az ember egészen a külső dolgokra hajlik, és ha gyorsan elejét nem veszi, örömest tapad a külső foglalkozásokhoz.

 

 

 

45. Ne higgyünk mindenkinek; könnyű a beszédben véteni

 

 

1. Segíts ki, Uram, bajomból, mert az emberi segítség keveset ér.

 

2. Hányszor történt, hogy gyakran ott nem találtam hűséget, ahol arra számítottam.

 

3. Hányszor találtam ott is, ahol kevésbé vártam volna!

 

4. Hiúság tehát az emberekbe vetni reményünket; az igazak üdvössége tebenned van, Úr Isten!

 

5.Áldott légy, Uram Istenem, mindenben, ami bennünket ér.

 

6. Gyarlók és állhatatlanok vagyunk, könnyen csalatkozunk és változunk.

 

7. Ki az, ki oly óvatosan és gondosan tudna mindenben magára vigyázni, hogy valamikor csalódásba vagy zavarba ne essék?

 

8. De aki benned bízik, Uram és téged egyszerű szívvel keres, nem esik el oly könnyen.

 

9. S ha valami bajba talál esni, segítségeddel hamar kivergődik belőle és vigasztalást nyer tőled, bármennyire bonyolódott is bele; mert nem hagyod el, aki véges-végig benned bízik.

 

10. Ritka a hű barát, aki barátja minden szorongásában állhatatos marad.

 

11. Te, Uram, te vagy egyedül a leghűségesebb mindenben és hozzád nincs senki hasonló.

 

12. Ó, mily igazán bölcs volt az a jámbor lélek, ki így szólott: ,,Az én szívem meg van erősítve és Krisztusban gyökerezik.''

 

13. Ha így volna velem is, nem oly könnyen aggasztana az emberi félelem és nem hatnának rám a szavak nyilai.

 

14. Ki képes mindenről előre gondoskodni, ki bír minden jövendő bajtól előre őrizkedni?

 

15. Ha már az előrelátott bajok is gyakran bántanak, hogyne sebesítenének meg a váratlanok?

 

16. De miért nem vigyáztam jobban magamra, én szegény? Miért hittem oly könnyen másnak?

 

17. Azonban emberek vagyunk, nem egyebek, mint gyarló emberek, habár sokan angyaloknak tartanak és mondanak is.

 

18. Kinek higgyek, Uram, kinek, ha nem neked? Te vagy az igazság, aki nem csalsz, sem nem csalatkozhatol.

 

19. Ellenben ,,minden ember hazug'', gyarló, állhatatlan és könnyen botlik kivált szavaiban; azért nem kell mindjárt elhinni, ami első hallásra igaznak látszik.

 

20. Mily bölcsen figyelmeztettél minket, hogy őrizkedjünk az emberektől; és mivel ,,az embernek ellensége a háza népe'', ne higgyük el, ha valaki azt mondja: ,,Íme, itt, íme amott.'' (Máté 24,23)

 

21. Magam kárán tanultam, bárcsak nagyobb óvatosságomra, nem pedig esztelenségemre!

 

22. Eszeden légy, mondja valaki, légy óvatos, titokban tartsd, amit mondok.

 

23. De míg én hallgatok és titokban tartom, maga nem tudja elhallgatni, amire kért, hogy titokban maradjon, hanem csakhamar elárul engem is, magát is és elillan.

 

24. Ments meg, Uram, engem ilyen meséktől és szeles emberektől, hogy kezükbe ne jussak és ilyesmit soha el ne kövessek.

 

25. Igaz és helyes szót adj ajkamra és az álnok nyelvet távoztasd el tőlem.

 

26. Amit nem akarok szenvedni, attól mindenképpen őrizkednem kell.

 

27. Ó, mily jó és békeszerző: másokról hallgatni, nem mindent vaktában elhinni és könnyelműen tovább nem adni.

 

28. A maga titkait kevés emberrel közölni. Téged, a szív vizsgálóját mindig szem előtt tartani.

 

29. A beszédek szelétől nem ingadozni, hanem kívánni, hogy a külsők és belsők mind szent akaratod szerint teljesedjenek.

 

30. Mily hasznos a mennyei kegyelem megőrzésére elkerülni, ami feltűnést okoz az emberek előtt és nem óhajtani, ami kifelé csodálkozást gerjeszt; hanem nagy szerénységgel arra törekedni, ami az élet javítására és a buzgóság élesztésére szolgál.

 

31. Hány embernek volt vesztére, hogy erénye köztudomásra jutott és időnap előtt dicséretet aratott!

 

32. Ellenben mily üdvös volt másokra, hogy titokban megőrizték Isten ajándékát e gyarló életben, amelynek igazi neve: kísértés és küzdelem.

 

 

46. Istenben kell bíznunk, ha nyelvek nyilai támadnak

 

 

1. Fiam, erősen állj és bennem bízzál. Mert mi egyéb a szó, mint puszta szó?

 

2. A levegőt hasogatja, de a követ nem sérti.

 

3. Ha lelked vádol, azt gondold, hogy örömest meg akarsz javulni; ha nem tesz szemrehányást, azt gondold, hogy ezt örömest akarod Istenért szenvedni.

 

4. Az is valami, hogy néha legalább szavakat tűrj békével, ha keményebb csapásokat még nem bírsz elszenvedni.

 

5. Minek veszed zokon az efféle apróságot, ha nem azért, mert még mindig testi ember vagy és kelleténél többet adsz az emberekre.

 

6. Félsz a megvetéstől, azért nem akarod tűrni, hogy hibáidért megdorgáljanak, azért iparkodol azokat mentegetéssel takargatni.

 

7. Csak tekints be mélyebben szívedbe és elismered, hogy még jócskán él benned a világ és a hiú kívánság az emberek tetszése után.

 

8. Mert hogy menekülsz a megalázás elől és nem tűrheted, hogy fogyatkozásaidért megpirongatnak, napnál világosabban mutatja, hogy sem szívből alázatos nem vagy, sem igazán meg nem haltál a világnak, de a világ sincs neked keresztre feszítve.

 

9. Azonban vedd szívedre szavamat és nem gondolsz tízezer ember szavával.

 

10. Íme, ha mindazt rád fognák, amit álnokul kigondolhatnak az emberek, mit ártana, ha mind füled mellől szélnek ereszted és annyiba sem veszed, mint a szalmaszálat? Kihúzhatnak-e csak egy szál hajadat is?

 

11. De akinek szíve szanaszét bolyong, szeme előtt pedig nem lebeg az Isten, igen könnyen fölindul minden szemrehányó szóra.

 

12. Aki pedig bennem bízik és nem követi akaratosan a maga eszét, az szabad az emberi félelemtől.

 

13. Mert én vagyok a bíró, én ismerem a titkos gondolatokat, én tudom, hogy történt a dolog; én látom, ki az, aki bánt és ki az akit bántott.

 

14 . Tőlem eredt a szó, az én engedelmemmel történt, hogy napfényre jöjjenek sok szív gondolatai.

 

15. Én ítélem meg majd a bűnöst is, az ártatlant is; de előbb mindkettőt titkos ítélet által próbára akartam tenni.

 

16. Az ember tanúbizonysága gyakran csal; az én ítéletem pedig igaz, mindig fönnmarad és soha meg nem dönthető.

 

17. Többnyire ugyan rejtve van és kevesen értik egészen, de sohasem téved, nem is tévedhet, bár az esztelenek szemében nem látszik helyesnek.

 

18. Azért minden ítéletben hozzám kell folyamodnod és tulajdon véleményedre nem kell támaszkodnod.

 

19. Mert az igaz fel nem háborodik, akármit bocsát rá az Isten. Ha szinte hamisan ráfognak is valamit, nem sokat törődik vele.

 

20. De azon sem örül kérkedve, ha mások őt helyes okokkal mentegetik.

 

21. Mert meggondolja azt, hogy én vagyok, aki a veséket és szíveket vizsgálom és nem ítélek a külső szín és emberi látszat szerint.

 

22. Mert az én szemem sokszor kivetnivalót talál abban, amit az emberek ítélete dicséretesnek tart.

 

23. Úristen, igaz, hatalmas, türelmes bíró, aki ismered az emberek gyarlóságát és gonoszságát, légy az én erősségem és teljes bizodalmam; mert lelkiismeretem nem nyugtat meg tökéletesen.

 

24. Te tudod, amit én nem tudok; azért meg kellett volna magamat aláznom és szelíden tűrnöm.

 

25. Bocsásd meg kegyelmesen, valahányszor nem így cselekedtem, s adj új malasztot nagyobb béketűrésre.

 

26. Mert üdvösebb nekem bűneim bocsánatára a te bőséges irgalmad, mint képzelt ártatlanságom annak igazolására, ami lelkiismeretemben el van rejtve.

 

27. És bár lelkem semmivel sem vádol, mégsem igazolhatom magam vele; mert ha irgalmadat megvonod tőlünk, nem igazul meg a te szent színed előtt egy élő sem.

 

 

 

V. Az örök élet

 

47. Minden viszontagságot el kell tűrni az örök életért

 

 

1. Fiam, meg ne törjön az a sok vesződség, melyet értem fölvállaltál, és ne csüggedj el végképen a viszontagságokban; hanem az én ígéretem bátorítson és vigasztaljon minden ügyedben.

 

2. Elég hatalmas vagyok arra, hogy minden mód és mérték fölött jutalmazzak.

 

3. Nem sokáig fáradsz itt, nem gyötörnek örökké a fájdalmak.

 

4. Várj egy keveset és hamar végét látod bajaidnak.

 

5. Eljön az óra, amikor megszűnik minden munka és vesződség.

 

6. Csekély és igen rövid mindaz, ami az idővel elmúlik.

 

7. Tedd, amit teszel; híven munkálkodjál szőlőmben; én leszek a te jutalmad.

 

8. Írj, olvass, énekelj, fohászkodjál, hallgass, imádkozzál, férfiasan szenvedd a viszontagságokat; méltó az örök élet ezekre, sőt még nagyobb küzdelmekre.

 

9. Eljön a béke egy napon, mely tudva van az Úrnál; és nem lesz sem éjjel, sem nappal, mint most van e világon; hanem örök világosság, végtelen fényesség, állandó békesség és biztos nyugalom lesz.

 

10. Nem mondod akkor: ,,Ki szabadít meg engem a halál testéből?'' (Róm 7,24)

 

11. S nem fohászkodol: ,,Jaj nekem, hogy zarándokságom meghosszabbíttatott!'' (Zsoltárok 119,5)

 

12. Mert a halál hatalma elenyészik és fogyhatatlan üdvösség, semmi szomorúság, boldog öröm, kedves és díszes társaság lesz.

 

13. Ó, ha látnád a mennyekben a szentek hervadhatatlan koronáját, ha látnád, mily dicsőségben örvendeznek, akiket egykor a világ számba sem vett és szinte az életre is méltatlanoknak tartott!

 

14. Bizonyára mindjárt földig megaláznád magad és inkább kívánnál mindenkinek szolgálni, mint csak egy fölött is uralkodni.

 

15. Nem is kívánnád meg e jelen élet víg napjait, hanem inkább örülnél, hogy Isten kedvéért szenvedsz és a legnagyobb nyereségnek tartanád, ha az emberek maguk közt semmibe sem vesznek.

 

16. Ó, ha ezekben kedvet találnál és mélyen szívedbe vésnéd, hogy mernél csak egyszer is panaszra fakadni?

 

17. Nem érdemes-e az örök életért minden fáradságot örömmel elviselni?

 

18. Nem valami csekélység Isten országát elveszteni vagy megnyerni.

 

19. Emeld föl tehát szemedet az égre. Íme, én és velem együtt minden szenteim, akik a földön kemény harcokat vívtak, most örvendeznek, most vigadnak, most biztonságban vannak, most nyugosznak és vég nélkül Atyám országában velem maradnak.

 

 

48. Az örökkévalóság napja és a jelen élet nyomorúságai

 

 

1. Ó, boldog lakás a magasságbeli városban!

 

2. Ó, örökkévalóság ragyogó napja, melyet az éj soha homályba nem borít, hanem az örök igazság sugaraival szüntelen megvilágít; nap, amely mindenkor örvendetes, mindig barátságos, melynek boldogsága sohasem fordul ellenkezőre.

 

3. Ó, bárcsak fölvirradt volna már ez a nap és vége volna minden mulandónak!

 

4. Ragyog ugyan a szenteknek örökké sugárzó fényében, de csak távolról és tükörben világít a zarándokoknak e földön.

 

5. Tudják a mennyország polgárai, mily örvendetes az; megsiratják Évának számkivetett fiai, hogy oly keserves és unalmas emez.

 

6. E mulandóság napjai rövidek és gonoszok, teli fájdalommal és ínséggel.

 

7. Hol az embert sok bűn beszennyezi, sok szenvedély behálózza, sok félelem szorongatja, sok gond lefoglalja, sok haszontalanság szórakoztatja, sok hiúság ejti tőrbe.

 

8. Sok tévedés körülözönli, sok fáradtság emészti, kísértés zaklatja, gyönyörűség elpuhítja és ínség kínozza.

 

9. Ó, mikor szakad vége ennek a sok nyomorúságnak? Mikor szabadulok meg a vétkeknek ezen alávaló rabságából?

 

10. Mikor lesz, Uram, hogy egyedül csak rád gondolok? Mikor lelem egyedül tebenned minden örömömet?

 

11. Mikor leszek minden akadály nélkül teljes szabadságban, minden testi-lelki nyomorúság nélkül?

 

12. Mikor lesz állandó béke, háborítatlan és biztos béke, belső és külső béke, minden oldalról erős békesség?

 

13. Ó, áldott Jézus, mikor jutok színed látására? Mikor szemlélem országod dicsőségét? Mikor leszel mindenben mindenem?

 

14. Ó, mikor leszek veled országodban, melyet öröktől fogva készítettél választottaidnak?

 

15. Magamra maradtam, mint szegény és számkivetett az ellenség földjén, ahol mindennap háborúk és nagy szerencsétlenségek fenyegetnek.

 

16. Vigasztalj meg számkivetésemben, enyhítsd meg fájdalmamat, mert utánad eped szívem vágyódása.

 

17. Mind teher nekem, ami vigasztalást e világ nyújt.

 

18. Tiszta szívemből veled szeretnék lenni, de még el nem érhetlek.

 

19. Szüntelen mennyei dolgokkal szeretnék foglalkozni, de lenyomnak a földi dolgok és féktelen szenvedélyek.

 

20. Lélekben minden teremtett dolgon felül szeretnék emelkedni; de a test akaratom ellen is rabbá tesz.

 

21. Így küzdök én boldogtalan ember önmagammal és magamnak is terhére vagyok; mivel a lélek fölfelé, a test pedig lefelé törekszik.

 

22. Ó, mennyit szenvedek bensőmben, mikor elmém a mennyeiekkel foglalkozik és imádság közben hirtelen a testi kísértések és gondolatok egész serege támad reám!

 

23. ,,Én Istenem, ne távozzál el tőlem és ne fordulj el haragodban a te szolgádtól!'' (Zsoltárok 70,12)

 

24. ,,Cikáztasd villámaidat és széleszd el azokat; bocsásd ki nyilaidat'' és elriad az ellenség minden szemfényvesztése. (Zsoltárok 143,6)

 

25. Vezesd érzékeimet tehozzád: felejtess el velem minden világi dolgot és add, hogy tüstént kivessem elmémből és megutáljam a vétkek csalóka képeit.

 

26. Jöjj segítségemre, örökkévaló igazság, hogy meg ne ingasson engem semmi hiúság.

 

27. Jöjj el, mennyei édesség, hadd széledjen el színed elől minden tisztátlanság. 

 

28. Bocsásd meg és irgalmasan nézd el, valahányszor imádságban rajtad kívül mást forgatok elmémben.

 

29. Mert igazán megvallom, hogy nagyon szórakozott szoktam lenni.

 

30. Sokszor nem ott vagyok, ahol test szerint állok vagy ülök, hanem inkább ott vagyok, ahová gondolataim visznek.

 

31. Ott vagyok, ahol gondolatom; gondolatom pedig gyakran ott van, ahol az van, amit szeretek.

 

32. Hamar eszembe jut, amiben természet szerint gyönyörködöm vagy ami szokásból kedves.

 

33. Ezért világosan mondottad, örök igazság: ,,Ahol a kincsed, ott szíved.''

(Máté 6,21)

 

34. Ha a mennyországot szeretem, örömest forgatom elmémben a mennyei dolgokat.

 

35. Ha a világot szeretem, a világ szerencséjén örvendek és szomorkodom szerencsétlenségén.

 

36. Ha a testet szeretem, gyakorta testi dolgokon jár az eszem.

 

37. Ha a lelket szeretem, örömest gondolkodom lelki dolgokról.

 

38. Mert amit szeretek, arról örömest szólok, hallok s efféle dolgok képzelmeit hazaviszem magamban.

 

39. De az a boldog ember, aki éretted, Uram, minden teremtménynek búcsút mond.

 

40. Aki megtöri természetét, és a test kívánságait a lélek buzgóságával keresztre feszíti, hogy derült lelkiismerettel tiszta imádságot mutasson be Neked és méltó legyen az angyalok karába vegyülni; miután kívül-belül minden világi dolgot eltávolított magától.

 

 

 

49. Az örök élet forró kívánsága; mily nagy jutalom vár a jó bajnokra

 

 

1. Fiam, ha érzed, hogy az örök boldogság vágya onnan fölülről szívedbe ömlik és te el szeretnél költözködni a test hajlékából, hogy az én fényességemet a változás minden árnyéka nélkül szemlélhesd: tágítsd ki szívedet és forró kívánsággal fogadd e szent sugalmakat.

 

2. Mondj hálás köszönetet a legfőbb Jóságnak, aki veled oly kegyesen bánik, kegyesen meglátogat, buzgón ébreszt, hatalmasan fölemel, hogy magad terhétől a földiekbe ne merülj.

 

3. Mert nem a te gondolatodból vagy igyekezetedből származik, hanem csak a mennyei kegyelem és isteni gondviselés irgalmából, hogy az erényekben és alázatosságban növekedjél, a jövő küzdelmekre készülj, teljes szívedből hozzám ragaszkodjál és nekem buzgó akarattal szolgálni iparkodjál.

 

4. Fiam, sokszor ég a tűz, de a láng nem csap föl füst nélkül.

 

5. Így lángol ugyan némelyekben a kívánság a mennyei dolgokra, de azért a testi kívánság kísértéseitől még nem szabadultak meg.

 

6. Azért nem is tisztán Isten tiszteletére teszik, amit oly nagy kívánsággal kérnek.

 

7. Sokszor ilyen a te kívánságod is, amelyről azt mondogatod, hogy oly forró.

 

8. Mert nem tiszta és tökéletes, amihez haszonlesés ragad.

 

9. Kérj, de ne olyat, ami neked gyönyörűséges és kényelmes, hanem ami nekem tetszik és dicsőségemre szolgál; mert ha józanul gondolkodol, az én rendelésemet nagyobbra kell becsülnöd és jobban követned, mint minden kívánságodat és mindent, amit kívánsz.

 

10. Ismerem kívánságodat és hallottam gyakori sóhajtásaidat.

 

11. Már most szeretnél Isten fiai szabadságában és dicsőségében lenni; gyönyörködtet az örökkévalóság hajléka, az örömmel teljes mennyei haza; de még el nem jött az óra, hanem most még más idő jár, tudniillik a harc, a munka és a próba ideje.

 

12. Szeretnél eltelni ama legfőbb boldogsággal, de azt most még nem érheted el.

 

13. Én vagyok, mondja az Úr, várakozzál reám, míg eljön Isten országa.

 

14. Előbb még sok próbán és zaklatáson kell e földön átesned.

 

15. Néha kapsz ugyan vigasztalást; de bőséges kielégítésig nem adnak belôle.

 

16. Embereld meg magad és bátor lélekkel vidd véghez és szenvedd, ami természeteddel ellenkezik.

 

17. Új emberbe kell öltöznöd és egészen mássá változnod.

 

18. Gyakran azt kell tenned, amit nem akarsz, és amit akarsz, avval föl kell hagynod.

 

19. Ami másnak tetszik, az sikerül; ami neked tetszik, annak nem lesz eredménye.

 

20. Amit más mond, azt meghallgatják; amit te mondasz, észre sem veszik.

 

21. Mások amit kérnek, megnyerik; te kérhetsz, de semmit sem kapsz.

 

22. Másoknak nagy lesz a hírük-nevük az emberek ajkán, de rólad mindenki hallgat.

 

23. Másokra ezt meg amazt bízzák; terólad azt hiszik, hogy hasznodat se vehetik.

 

24. Ezért néha elszomorodik a természet, és nagy dolog, ha zúgolódás nélkül tűröd.

 

25. Ezekben és sok hasonlóban szokta az Úr hű szolgáját próbára tenni, miképp tudja magát megtagadni és magán mindenben erőt venni.

 

26. Alig van valami, amiben oly nagyon szükséges volna meghalnod, mint mikor kénytelen vagy látni és eltűrni, ami akaratoddal ellenkezik; főleg pedig mikor olyasmit parancsolnak, ami képtelenségnek és haszontalannak látszik előtted.

 

27. És mivel alattvaló létedre a felsőbb hatalomnak nem mersz ellenszegülni, azért nehezedre esik más ember akaratán járni és a magad nézetével fölhagyni.

 

28. De gondold meg, fiam, eme fáradtságok gyümölcsét, gyors végét és igen nagy jutalmát, és nem esik majd nehezedre, hanem a legnagyobb vigasztalásodra, ha békével tűröd.

 

29. Mert ha most apróságokban lemondasz akaratodról, a mennyekben mindig meglesz a te akaratod.

 

30. Ott ugyanis mind meglátod, amit akarsz és amit csak kívánhatsz.

 

31. Ott lesz módod minden jóra és sohasem kell félned, hogy elveszted.

 

32. Ott a te akaratod mindenkor énvelem tart és semmi idegent, semmi tulajdont nem óhajt.

 

33. Ott senki sem ellenkezik veled, senki sem panaszkodik majd ellened, senki sem akadályoz, senki sem állja utadat; hanem amit kívánsz, mind meglesz és minden óhajtásod tetézve teljesedik.

 

34. Ott dicsőséget adok a szenvedett gyalázatért, díszpalástot a szomorúságért és az utolsó helyért örökkévaló királyi széket.

 

35. Ott majd előtűnik az engedelmesség gyümölcse, örvendez a bűnbánat sanyarúsága: ott kapja meg az alázatos hódolat a dicsőség koronáját.

 

36. Hajolj meg tehát most alázatosan mindenki keze alatt, ne nézz arra, ki mit mondott, mit parancsolt.

 

37. Hanem azon légy, hogy mindazt, amit akár elöljáród, akár nálad fiatalabb, akár hozzád hasonló kíván vagy értésedre ad, mindig jóra magyarázd és őszinte jó akarattal teljesítsd.

 

38. Keresse bár az egyik ezt, a másik amazt, dicsekedjék az egyik ebben, a másik amabban, magasztalják őt az emberek ezernyi ezerképpen, de te sem ebben, sem abban, hanem magad megvetésében és egyedül az én tetszésemben és dicsőségemben örvendezzél .

 

39. Az legyen egyetlen kívánságod, hogy akár életed, akár halálod által Isten szent fölsége benned mindenkor dicsőíttessék.