A legnehezebb feladat
„… megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel…” (Filippi 2:7)
A legnehezebb dolog másokat előtérbe helyezni, magunkat pedig a második helyre, mert ösztönösen csak magunkkal törődünk. Az önfenntartás az ember legelső ösztöne – de ez így nem működik. Tudod mi történt a két kecskével, akik egy keskeny hídon találkoztak? Visszafordulni nem tudtak, és egymás mellett sem fértek el, mert nem volt egy ujjnyi szabad hely sem. A kecskék ösztönösen tudták, hogy ha öklelni kezdik egymást, mindketten a folyóba esnek, és megfulladnak. Nos, hogyan kezelték a helyzetet? A természet arra tanította az egyik kecskét, hogy lefeküdjön, így a másik átmehetett rajta, ennek köszönhetően mindketten életben maradtak, és biztonságban eljutottak céljukba. A kecske nem lábtörlőnek tekintette magát, akit megtaposnak, hanem hídnak, melyen át lehet haladni. Így mindenki nyer. A Bibliában azt olvassuk, hogy Jézus: „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel…” Ahhoz, hogy te is ezt tedd, a másik ember szükségére kell összpontosítanod a saját „jogaid” helyett. Calvin Coolidge elnök egyszer azt mondta: „Semmilyen vállalkozás nem létezhet önmagában. Valamilyen nagy szükséget tölt be, valamiben nagy szolgálatot tesz, nem önmagáért, hanem másokért létezik; ellenkező esetben bedől, nem lesz jövedelmező, és megszűnik létezni.” Ami igaz bármilyen szervezetre vagy üzleti vállalkozásra, az igaz rád is. Ami pedig a legjobb: minden alkalommal, amikor áldozatot hozol azért, hogy másvalakinek szolgálj, áldások magvait veted el, melyeket később biztosan le fogsz aratni.
„…alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippi 2:3)
Frances Green egy idős nyugdíjas hölgy volt. Minden évben elküldött egy dollárt a Republikánus Szövetségnek. Egy nap meghívást kapott, hogy Reagan elnökkel találkozzon. Mivel a meghívóhoz nem adtak útiköltség térítést, az idős hölgy minden centjét összekaparta, és nekivágott a négynapos vonatozásnak Amerika egyik végéből a másikba. Ülve aludt, mert nem tudta megfizetni a hálókocsit. Amikor a Fehér Házba érkezve megtudta, hogy a neve nincs rajta a vendéglistán, teljesen összetört. A Ford vállalat igazgatója véletlenül meghallotta, hogy járt, és felvette a kapcsolatot az elnök szárnysegédjével, akitől belépési engedélyt szerzett számára, hogy másnap megtekinthesse a Fehér Házat és találkozhasson az elnökkel. Másnap azonban egy tengerentúli katonai felkelés miatt az elnök idejét fontos megbeszélések kötötték le. Amikor Frances megjelent a Fehér Háznál, az igazgató körülvezette őt, és elvitte az Ovális Iroda mellett, azt remélve, hogy legalább egy pillanatra láthatja az elnököt. Amikor az iroda előtt elhaladtak, az elnök felnézett, felállt az íróasztalától, és így kiáltott: „Frances! Azok a fránya számítógépek megint összezavarták a dolgokat! Ha tudtam volna, hogy jön, magam jöttem volna ki ön elé!” A kis kaliforniai néninek nem volt semmije, amit az elnöknek adhatott volna, de volt valami, amit az elnök adhatott neki: időt szakított számára sűrű programjában. Pál azt mondja: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippi 2:3). Másként fogalmazva: vállald fel készségesen a kisebb szerepet is. Emlékeztesd magad arra, hogy Isten lát, értékel és megjutalmaz. Ma tehát indulj el, hogy valakinek segítségére lehess!
Figyelj oda!
„Ezen az úton járjatok!” (Ézsaiás 30:21)
James Michener mondta, hogy volt egy szomszédja, akinek az almafája egyik évben nem termett gyümölcsöt, ezért az illető egy csomó rozsdás szöget vert körbe a törzsébe. A következő évben a fa élete legnagyobb termését hozta. A szomszéd erre azt mondta: „A szögek beverése sokkolóan hatott a fára, és ez emlékeztette arra, hogy az a dolga, hogy gyümölcsöt teremjen.” Lehet, hogy nem éppen tudományos módszer, de működött! Michener ezután elmagyarázza, hogy ilyen szögekké lett az életében egy szívműtét, egy csípőprotézis-beültetés és egy szédülési roham. Ez felhívta a figyelmét! Mikor felismerte, hogy nem fog örökké élni, rájött, hogy még mennyi dolga van, és öt év alatt megírt tizenegy könyvet, köztük több bestsellert is. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza…” (Zsidók 12:11). Verdell Davis mondja: „Vannak dolgok, amikkel tudunk és kell is kezdenünk valamit. Például, ha elveszítjük azt a kényelmet, amit az anyagiak biztosítottak, ez arra indíthat minket, hogy egyszerűsítsük az életünket. A klinikai depresszió elvezethet arra, hogy segítséget, egészségesebb életmódot és kapcsolatokat keressünk. Ha elveszítjük munkánkat, melyet pedig jól végeztünk, ez lehetővé teheti, hogy felfedezzük olyan képességeinket és talentumainkat, amelyekről eddig nem is tudtunk. Ha testi képességeink egy részét elveszítjük, ez arra késztethet, hogy más jellegű teljesítményünket fejlesszük, amely majd gazdagíthat mindenkit, akivel utaink találkoznak.” Harold Sala hozzáteszi: „Nézzünk szembe vele, amikor azokat a rozsdás szögeket belénk verték, valóban felfigyeltünk, és az életünk gyümölcsöző lett. Ösztönzésül kaptuk őket, hogy haladjunk az előttünk álló ügyekkel. Az Atya szeretete megengedi a kalapácsütéseket, hogy ezzel serkentsen akaratának teljes mértékben való betöltésére.” Ha tehát ilyen ébresztő jelzést kapsz Istentől, „és füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok” (Ézsaiás 30:21 Károli), akkor figyelj oda!
Istenfélő szülők, istenfélő gyermekek
„Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját…” 1Mózes 18:19
Ábrahámról Isten ezt mondta: „őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját.” Rólad mit tud elmondani? Ha komolyan gondolod, hogy istenfélő gyermekeket akarsz nevelni, akkor vedd észre, hogy Isten arra összpontosít, amire kell: rád! Ha azt akarod látni, hogy fontos igazságok csak úgy elrepülnek gyermeked feje fölött, akkor próbálj nekik olyasmit tanítani, amire te magad nem kötelezted el magadat. Azt hiszed, hogy a gyermekeid problémásak? Nem, de árgus szemekkel figyelnek téged! Ha tetteid azt mutatják, hogy amit tanítasz, az neked sem fontos, akkor nekik sem lesz fontos soha. Hibáztathatod őket ezért? Ha téged az anyagiak hajhászása köt le, őket is ez fogja vezetni. De ha Isten szolgálatára szánod magad, akkor gyermekeid is hozzá fognak vonzódni. Szeretnél hosszú, boldog életet? Add tovább gyermekeidnek és unokáidnak Isten útmutatásait (ld. 5Mózes 6:2). Figyeld meg, az első helyen a te Isten iránti szereteted áll: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Mózes 6:5). Meglepődtél? Nem kellene. Ha életviteleden az látszik, hogy szereted Krisztust, ő úgy fogja vonzani gyermekeidet, mint semmi más a földön. Látják gyermekeid, hogy Bibliát olvasol? Beszélgetsz velük Isten igazságairól – nem csak kioktatva, hanem úgy, hogy ők is kifejthessék véleményüket? Ha viselkedés vagy értékrend miatt kérdésük merül fel, a Szentíráshoz vezeted őket válaszokért? Miért olyan fontos ez? Mert a Biblia ezt mondja: „más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat” (Bírák 2:10). Ahhoz, hogy istenfélő gyermekeket tudj nevelni, meg kell tanítanod nekik Isten alapelveit, és neked is gyakorolnod kell azokat.
„Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást…” (Ézsaiás 65:16)
Tudtad, hogy megáldhatod magad azzal, amit mondasz? A Biblia ezt mondja: „Aki áldást kér magára, ezt mondva tegye: „Az igazság Istene áldjon meg engem… mert a régi bajok feledésbe merültek” (Ézsaiás 65:16 AMP). Ez az ige két fontos igazságot tanít meg: 1) A saját szavaidnak sokkal nagyobb hatásuk van rád, mint bárki más szavainak. Végső soron nem az számít, amit mások mondanak, hanem az, amit te mondasz magadról akkor, amikor már minden vélemény elhangzott! Az utolsó szó mindig a tiéd. 2) Sohasem fogod élvezni azt, amit Isten a jövőben készül adni neked, ha még mindig a múltban élsz. Ahhoz, hogy belépj az Ígéret Földjére, először el kell hagynod a pusztát. Juss hát egyetértésre Istennel, és kezdd azt mondani, amit Ő mond rólad! Ez nem kis dolog. Amit kimondasz attól kezdve, hogy reggel felkelsz, addig, míg este lefekszel, nem csupán a napodat befolyásolja, de hatással van az egész életszemléletedre és életed irányára. Ha imádkoztál, és konkrét válaszokat kértél Istentől, akkor hatást tudsz gyakorolni az eredményre azáltal, hogy ügyelsz arra, hogy amit kimondasz, az igazodjon ahhoz, amit Ő mond. Más szóval: kerülj összhangba Istennel!
A tested Isten temploma (1Korinthus 3:16), figyelj hát oda arra, hogy mit engedsz kijönni a szádon! A kritizálás és a hibakeresés pusztít és rombol, de a Szentíráson alapuló, hittel teljes szavak megnyitják az ajtót Isten áldásai előtt. Ezért írja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efézus 4:29). Tehát mielőtt megszólalsz, kérdezd meg magadtól: „Vajon hasznos ez?”
„Aki vigyáz a szájára, megtartja életét…” (Példabeszédek 13:3)
Miután csődbe ment a vállalkozása, Paul Galvin részt vett a saját cége elárverezésén. Padlóra került ugyan, de nem ütötték ki! Az utolsó 750 dollárján visszavásárolt egy részleget, ami később a Motorola lett! Ugye, milyen nagyszerű visszatérési történet ez? A Biblia azt mondja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be [vizsgáld meg, és lásd meg, hogy mit tanulhatsz belőle], hogy ezt is, amazt is Isten készítette (Prédikátor 7:14). Amikor új kihívásokkal nézünk szembe, mint például munkahely-váltás, vagy visszamegyünk az egyetemre, vagy új kapcsolatot kezdünk, a régi beidegződés előjön, és azt súgja nekünk, hogy nem vagyunk elég jók a feladathoz. Vigyázz! A Biblia azt mondja: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, de aki meggondolatlanul beszél, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3 NCV).
Az a csodálatos abban, hogy azok lehetünk, akiknek Isten teremtett, hogy Ő úgy programozott be minket már előre, hogy képesek legyünk új helyzeteket kezelni, változni és növekedni. Ne adj helyet az önvádnak belülről vagy kívülről jövő régi hangokra hallgatva, vagy olyan szavakat kimondva, amelyek aláássák az önbizalmadat. Ha valami olyanba kezdesz, amit még soha nem csináltál korábban, ez általában együtt jár egy szorongás által gerjesztett tanulási görbével, amely a következő mintát követi: „Képtelenség, nem tudom megcsinálni… azt hiszem, meg próbálhatom… csinálom, de nem valami jól… még mindig csinálom, de félek… már jobban megy… hoppá, ezt elrontottam, azt hiszem mégsem megy ez nekem… talán megpróbálom újra… most sem megy sokkal jobban… megpróbálom még egyszer… hé, ez egész jól megy… meg tudom csinálni!” A Biblia azt mondja: „Amit mond az ember, annak a jutalmát nyeri el” (Példabeszédek 18:20 NCV), tehát az összes „nem tudom”-ot változtasd arra, hogy „képes vagyok rá”, és hozd szinkronba az önmagadról mondott szavaidat a Szentírással!
„…hetven esztendő, vagy… nyolcvan esztendő… gyorsan eltűnik…” (Zsoltárok 90:10)
A lelkünk nem hírnévre, kényelemre, gazdagságra vagy hatalomra éhezik. Ezek a dolgok épp annyi gondot okoznak, mint amennyit megoldanak. A lelkünk arra éhezik, hogy az életünk jelentsen valamit, hogy számítson. A zsoltáros ezt írja: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsoltárok 90:10). Nyolcvan év csaknem 30000 nap. Gondold végig úgy, mintha pénzről beszélnél: mit vehetnél 30000 forintért? Ez nem túl sok pénz – és nem túl sok idő! Egyikük sem tudja, mennyi ideje van még hátra, de azt tudjuk, hogy mennyi időt kaptunk eddig. Ha meg kellene húznod a vonalat, és össze kellene adnod mindent, mit tudnál felmutatni az életedből örökkévaló értékekkel számítva? Jób azt mondta: „Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél…” (Jób 7:6); „… túl gyorsan elszaladnak…” (Jób 9:25 TM). Bryan Wilkerson mondja: „A tinédzserek azt számolják, mennyi barátjuk van, vagy azt, mennyi pontot kell gyűjteniük, hogy bejuthassanak az egyetemre. Az egyetemisták a kreditjeiket számolják… és azt, hogy hány sört tudnak meginni… a felnőttek a sikert azzal mérik, hogy hány szobájuk van, és hány autó áll a garázsukban… vagy, hogy mennyit hoznak a befektetéseik. A legtöbb ember két hibát követ el… azt hiszik, olyan sok idejük van, hogy megengedhetik maguknak, hogy elpazarolják; vagy azt hiszik, olyan kevés van, hogy úgysem tudnak semmi igazán jelentőset tenni, ezért aztán meg sem próbálják. Napjaink olyanok, mint a bőröndök – mind egyforma méretű – de vannak, akik több mindent tudnak beletenni, mint mások. »… aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen« (Példabeszédek 12:11). Napjaink számlálása azt jelenti, hogy felajánljuk azokat Istennek, és az Ő útmutatását kérjük az életünkre.”
„…életem ideje… mint egy lehetelt…” (Zsoltárok 39:5)
Bryan Wilkerson egy barátja temetése után a következőket mondta: „Ez a férfi… keresztyén volt – okos, keményen dolgozó és tetterős. Segített elindítani két kórházat… a helyi futballszövetséget… sokat utazott… kórusokban énekelt szerte a világon… hihetetlen energiával és képességekkel rendelkezett… de senki sem beszélt arról, hogy lelkileg milyen hatással volt. Sokakat megtanított focizni, de keveseket vezetett Krisztushoz. A lelkész semmit sem tudott mondani arról, mennyit adakozott… kivéve, hogy szívesen kritizálta az igehirdetést vasárnaponként a templomajtóban. Felesége és gyermekei is csak néhány szót szóltak, nekik kevés jutott a figyelméből és energiájából. Képzeld csak el, mi mindent érhetett volna el, ha idejét és tehetségét Istennek ajánlja fel! Egy másik ember temetésén is részt vettem. Ezt az embert is nagyon tisztelték a világi környezetében. Ő azonban gondosan számlálta napjait és számon tartotta erőforrásait, hogy felajánlja mindezt Istennek. Az emberek nem beszéltek a piacon a sikereiről vagy a befolyásáról, inkább arról beszéltek, milyen lelki hatása volt… hogyan vezette őket Krisztushoz… hogyan vezetett és támogatott keresztyén szolgálatokat… hogy éveket töltött az egyház szolgálatában… hogy missziót végzett Moldovában. Családja arról beszélt, hogy mennyire szerette a Szentírást… és mennyire szerette őket… hogy milyen hűséges férj és apa volt. Emlékszem… szerettem volna, ha ott van az egész gyülekezet, hogy láthassák, mire képes Isten valakivel, aki felajánlja… Neki élete minden napját.” Nos, te hány embert vezettél Krisztushoz? Mire fordítod idődet, pénzedet és tehetségedet? Isten ajándékait soha nem kölcsönként, hanem befektetésként adja, és elvárja, hogy befektetése megtérüljön. A világon egyetlen dolog van, amiből mindenki egyenlő részt kap: mindenki napja huszonnégy órából áll. A vesztesek és a győztesek közötti különbség egyedül az, hogyan használják a kapott időt.
