„Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, és megkezdődött az éhínség hét esztendeje…” (1Mózes 41:53-54)
A Biblia azt írja: „József… gabonát halmozott föl… Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta József. Éhínség lett minden országban, de egész Egyiptomban volt kenyér.” (1Mózes 41:49,53-54). Surviving Financial Meltdown [Hogyan éljük túl a pénzügyi összeomlást?] című könyvében Ron Blue értékes alapelveket tanít arról, hogyan érhetünk el anyagi biztonságot: 1) Hosszú távon gondolkodj! Minél hosszabb távon tervezel, annál jobb pénzügyi döntéseket fogsz hozni. Írd le a jövőre vonatkozó célkitűzéseidet! Hosszú távra fektess be, és ne aggódj annyit befektetéseid rövidtávú ingadozásai miatt! 2) Kevesebbet költs, mint amennyit keresel! Ennek elérése érdekében tudnod kell, hogy mennyit keresel, és mennyit költekezel. Készíts költségvetési tervet! Kísérd figyelemmel, hogy állsz! Fejleszd az önuralmadat, hogy elkerüld a túlköltekezést! Hogyha következetesen kevesebbet költesz, mint amennyit keresel, egy idő után jól fogsz állni anyagilag. 3) Legyen vészhelyzetekre való megtakarításod! A félretett tartalék segít túlélni a váratlan meglepetéseket, amiket az élet hozhat. Ahhoz, hogy valamennyit félre tudj tenni, kevesebbet kell költened, mint amennyit keresel. A megtakarított pénz majd segít, hogy ne kelljen kölcsönt felvenned. Ezek az elvek együttműködnek. 4) Csökkentsd az adósságokat! A kölcsön növeli a kockázatot. Lehet, hogy most lehetővé teszi, hogy többre juss, és több mindened legyen, de csökkenti esélyeidet arra, hogy a jövőben többel rendelkezz. Ez a négy pénzügyi alapelv annyira egyszerű, hogy nagyon könnyen elsiklunk felettük, mégis kiállták az idő próbáját.
Átformálódás szemlélés által
„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18)
Sok keresztyén azt hiszi, hogy Isten csak arra vár, hogy lesújthasson rájuk kudarcaik miatt, és ez a tévhit helytelen életmódot teremt. Ha ilyennek látod Istent, akkor óhatatlanul állandó félelemben, bizonytalanságban és szorongásban fogsz élni bűneid és küzdelmeid miatt. Ma határozd el, hogy elfordítod tekintetedet önmagadról, és Jézusra nézel, mert ő már igazzá tett vére által (ld. 2Korinthus 5:21). Minél tovább szemléled Jézust, annál inkább hozzá hasonlóvá formálódsz. „Mi pedig, miközben… szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” Ha Jézust szemléljük, az elvezet a szentség legnagyobb kifejeződéséhez. Sokan úgy gondolják, hogy többet kell tennünk azért, hogy szentebbek legyünk, és Isten elfogadjon. De ha Jézusra összpontosítasz, és szemléled az ő szeretetét, megbocsátását, bőséges kegyelmét, és igazságának ajándékát, melyet saját vére árán vásárolt meg számodra, akkor másként közelíted meg a keresztyén életet, és te magad is teljesen átalakulsz. A szentség Jézus szemléléséből ered, nem az önmagunkra figyelésből. Ez nem külső viselkedésmódosítás, hanem belső változás, melyet az a szív tart fenn, melyet megérintett a kegyelem, és az a lelkiismeret, mely szabaddá lett a bűntudattól és a kárhoztatástól. Ennek eredménye lesz, hogy elkezdesz győzelmes életet élni a folytonos vereségek helyett. Isten ilyen életet szán neked, és azt szeretné, ha ezt már ma megtapasztalnád.
Egyedül menni tovább
„Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:12)
Illés és Elizeus együtt voltak, amikor „…hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus … azután nem látta őt többé…” (2Királyok 2:11-12). Oswald Chambers írja: „Nem baj, ha az Illésedtől függsz, amíg Isten őt rendeli melléd. De Istennek nem az a szándéka, hogy maradjon, és bár azt akarod majd mondani: »Nem tudom folytatni«, mégis folytatnod kell.” Vannak idők az életben, amikor egyedül kell továbbmennünk, és Istentől kell erőt merítenünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Íme három bibliai példa: 1) Egyedül a Jordánnál. Itt Elizeus „fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és… az kettévált, Elizeus pedig átment rajta” (2Királyok 2:14). A Jordán folyó a halált jelképezi. Amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, és akire támaszkodtál, azt kérdezed: „Hogy menjek tovább egyedül?” Nem vagy egyedül, Isten veled van! 2) Egyedül Jerikóban. Itt Isten felhasználta Elizeust, hogy megtisztítsa a város mérgezett vizét (2Királyok 2:19-22). Nem kis feladat! Nem vagy biztos benne, hogy rád szabták. Ilyenkor mondja Isten neked is azt, amit Józsuénak mondott, amikor ő lett Izráel vezetője: „…Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). 3) Egyedül Bételben. Itt Elizeust nyilvánosan megszégyenítették, de Isten igazolta őt (2Királyok 2:23-24). Bétel azt jelenti: „Isten háza”; ide megyünk erőért, bár az emberek gyakran csalódást okoznak. Mégis tovább kell mennünk Istennel, tudva, hogy ő sohasem fog cserbenhagyni. Richard Exley mondta: „Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk.”
„Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét… mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is. „ (Róma 16:1-2)
Gyülekezetednek olyan tagokra van szüksége, akik elkötelezték magukat arra, hogy támogatják és bátorítják egymást. Olyan emberekre van szükség, mint Fébé volt, aki „sokaknak lett pártfogója.” Azt a görög szót, amit itt pártfogónak fordítanak, a sportolók edzőire használták, akik támogatták az atlétákat, és segítették őket felkészülni az olimpiai játékokra, hogy nyerhessenek. H. F. Moule bibliatudós így mutatja be Fébét: í2egy bajnok, aki kiáll másokért… odaadó, bátor barátja a bajban lévő megtérteknek, aki harcos tiltakozó, ha elnyomást lát… és megvédi a szegények ügyét.” Ez nem ki feladat! A mai önző generációban nem sokan vállalnák fel. De az igazság az, hogy nincs jobb befektetés, mint ha más embereket építünk. Ha befektetsz egy másik emberbe, azzal magadnak adsz ajándékot, mert ha az ő útját megvilágítod, azzal a te ösvényed is világosabb lesz. Az isteni jutalom pedig messze felülmúl minden földi ellenszolgáltatást: „mert tudjátok, hogy ha valaki jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Egy lelkipásztor megjegyezte: „Van valamid, amit senki más nem tud adni. Gondolkodj el azon, hogyan tudnád valaki más életét jobbá tenni. Kit tudnál támogatni és erősíteni? Valakinek szüksége van ma a biztatásodra… tudnia kell, hogy hiszel benne, hogy ott vagy számára, hogy úgy gondolod, megvan benne az, ami a sikerhez kell. Ha visszatekintesz, minden bizonnyal találsz valakit, akinek fontos szerepe volt abban, hogy téged eljuttasson oda, ahol most tartasz. Egy szülő vagy tanár, aki bízott benned… egy főnök, aki előléptetett, amikor nem érezted magad alkalmasnak… valaki, aki többet látott benned, mint te saját magadban.” Most rajtad a sor!
„Mindegyiküknek a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” (Róma 15:2)
Két férfi egy kórteremben feküdt. Az egyikük minden nap egy órára felülhetett. Az ágya az egyetlen ablak előtt volt. A másik férfi egész idejét háton fekve töltötte. Az ablaknál lévő férfi minden nap elmondta, mi zajlik a külvilágban: beszélt a parkról és a tóról, a tóban úszkáló kacsákról, a parkban játszó gyerekekről, a kézen fogva sétáló párokról és a messzi látóhatárról. A barátja, aki mindezt nem láthatta, mosolyogva képzelte maga elé az elmondottakat. Amikor az ablaknál fekvő ember meghalt, a szobatársát költöztették a helyére. Ő feltornázta magát, hogy ki tudjon nézni az ablakon, de nagy megdöbbenésére csak egy szürke kőfalat látott. Összezavarodva kérdezte a nővérkét, hogy lehet, hogy a barátja olyan élénk színekkel festette le a látványt? Az ápolónő így válaszolt: „Igazság szerint ő vak volt, és még a falat sem látta. Csak magát akarta biztatni.” Pál azt mondta: „Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” Mások biztatása nagy elégedettséget ad, különösen akkor, ha a saját helyzetünk sem éppen ideális. Valaki azt írta: „Ha valakinek azt mondod, hogy gyönyörű, akkor változtatsz az illető énképén. Egy szerelmes lány azt gondolja, hogy ő a leggyönyörűbb lány a világon, csak mert az a bizonyos fiatalember ezt mondta neki. Ha egy tanár azt mondja egy diáknak, hogy okos, akkor a diák még jobban fog törekedni, és még többet ér el. Amikor egy szülő azt mondja a gyermekének, hogy szereti, akkor gyermeknek lesz önbizalma nagy dolgokba fogni. Másrészt viszont, ha egy orvos egyenesen megmondja a betegének, hogy menthetetlen”, azzal felgyorsítja a haldoklást.” A szavak erejét használd az emberek építésére!
„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róma 15:1)
Ha azt hiszed, semmi igazán értékeset nem tudsz felajánlani másoknak, fontold meg egy ismeretlen költő szavait: „Egyetlen dal lángra lobbanthat egy pillanatot, egyetlen virág felébreszthet egy álmot. „Egyetlen fából kinőhet egy erdő, egyetlen madár meghirdetheti a tavasz érkezését. Egyetlen mosollyal elkezdődhet egy barátság, egyetlen kézszorítás felemelheti a lelket. Egyetlen csillag utat mutathat a hajónak a tengeren, egyetlen szó megfogalmazhatja a célt. Egyetlen szavazat változtathat a nemzet sorsán, egyetlen napsugár bevilágíthat egy szobát. Egyetlen gyertya el tudja űzni a sötétséget egyetlen nevetés le tudja győzni a mélabút. Egyetlen lépéssel elkezdődhet egy út, egyetlen szóval elkezdődhet egy imádság. Egyetlen reménysugár fellelkesíthet, egyetlen érintés megmutathatja, hogy törődsz a másikkal. Egyetlen hang is szólhat bölcsességet, egyetlen szív is tudhatja, hogy mi igaz. Egyetlen élet is sokat számít.” Jon Walker író mondja: „Isten természetéhez hozzá tartozik a biztatás. Az Újszövetségben a biztatás szó ugyanaz, amit Jézus használt a Szentlélek bemutatására, aki pártfogónk… állandó vigasztalónk… mellettünk álló emlékeztetőnk… szent segítőnk… belső iránytűnk… bátorságunk forrása. Isten másik módszere a biztatásunkra, amikor más hívőket küld mellénk bátorító ügynökként. Ők erősítik azokat, akik látják Isten kezét működni az életükben; ösztönzik és biztatják azokat, akik megpróbáltatásokon mennek keresztül (ld. 1Thesszalonika 5:14), megtérésre, helytállásra hívják azokat, akik eltévelyedtek (ld. Galata 6:1). Sokféle módon kihozhatjuk valakiből a legjobbat, de igazából csak egy dolog kell hozzá: hajlandóság arra, hogy »az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.« Így tudjuk egymás hitét erősíteni.
Fogadd el önmagad!
„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Máté 22:39)
Csak akkor tudsz Isten tervének megfelelően szeretni másokat, ha egészséges módon szereted magad. Ha nem szereted magad, bizonytalanságban élsz, és mindig mások elismerését fogod keresni. Ha nem kapod meg, nagyot esel a magad szemében. Emiatt az életed messze alulmúlja a lehetőségeidet. Te vagy az egyetlen ember, akitől nem tudsz megszabadulni, tehát ha nem tanulod meg elfogadni önmagad, szánalomra méltó leszel. Állj meg, és gondold végig, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor olyan valakivel voltál együtt, akinek a társaságát egy cseppet sem élvezted. Milyen érzés volt?
Azokat a gondolatokat és érzéseket vetíted ki másokra, amelyek önmagaddal kapcsolatosan benned vannak, akár jó, akár rossz természetűek azok. Ezért ha azt szeretnéd, hogy mások jót gondoljanak rólad, legyen jó véleményed magadról; olyan, ami Isten Igéjén alapszik, és a megfelelő kapcsolatokból táplálkozik. Kétségtelen, hogy a Biblia óva int attól, hogy túlságosan nagyra tartsuk magunkat. De ne essünk át a ló túlsó oldalára sem! Ha folyamatos ön-elutasításban élünk, azzal állandó meghívót adunk a Sátánnak, aki mindig „…mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Ne játssz a kezére!
Pál azt írja: „… énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó…” (Róma 7:18). Ez azt jelenti, hogy azok a jó dolgok, melyek mégis benned vannak, annak a bizonyítékai, hogy Isten munkálkodik az életedben. Feltétlenül méltányold hát azokat! A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Ahelyett, hogy a hibáidra koncentrálnál, és rossz érzések töltenének el, ha magadra gondolsz, ismerd fel Isten jelenlétének, erejének és teljesítőképességének benned rejlő kincsét, és építs rá!
„…megerősödvén a hitben… bővölködvén abban” (Kolossé 2:7 Károli)
A Kolosséban élő hívőknek ezt írja Pál az életvitelükről: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, meggyökrezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, a miképpen arra taníttattatok, bővölkedvén abban…” (Kolossé 2: 6-7 NKJV). A harmadik és negyedik fejezetben Pál nagyon részletesen és pontosan kifejti ezt. Eugene Peterson így adja vissza Pál szavait a The Message [Az Üzenet] című bibliaparafrázisában: „Krisztus békessége hangoljon egymásra titeket… Bármit tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek… Feleségek, értsétek meg, és támogassátok férjeiteket azzal, hogy engedelmeskedtek nekik úgy, hogy az a Mestert dicsőítse! Ti férfiak, szeressétek feleségeteket! Ne használjátok ki őket! Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek! Ez mindig megörvendezteti a Mestert. Szülők, ne legyetek túl kemények a gyermekeitekkel, nehogy összetörjétek lelküket! Szolgák, tegyétek meg, amit földi uraitok parancsolnak! Ne csak annyit, amennyi éppen megteszi! Tegyétek meg a tőletek telhető legjobbat! Szívből tegyétek, igazi Uratokért, Istenért, tudva, hogy elnyeritek fizetségeteket, amikor megkapjátok az Úrtól örökségeteket… ne takarózzatok a keresztyénségetekkel, ha rosszul végzitek a munkátokat… Ti urak, bánjatok szolgáitokkal méltányosan, legyetek velük igazságosak! Egy pillanatra se feledjétek, hogy ti is szolgáltok egy Urat – Istent a mennyben! Imádkozzatok szorgalmasan! Legyetek készenlétben, legyetek éberek! …Ésszel éljetek a kívülállók között! Használjátok ki a kedvező alkalmakat, hozzátok ki mindenből a lehető legjobbat! Beszédetek legyen kedves! A cél az, hogy a legjobbat érjük el másoknál…” (Kolossé 3:15-4:6 TM). Most hagyjuk az általánosságokat! Mit mondott neked Isten konkrétan ezekből az igékből?
