Advent első hete

Advent Úrjövet! Várunk valakit, aki szebbé, jobbá, boldogabbá teheti az életünket. Életet kapunk, de nem úgy, ahogy a hétköznapokban, hanem olyan távlatot nyitva, ahogy csak az Isten tudja kitágítani az életünket.

Az egyház, advent elején a végső beteljesedést állítja elénk.”A törvény teljesítése a szeretet, itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk.” Rom 13,11

Fel kell kelni az álomból, mert új élet vár, ha mi is akarjuk. Életet kapunk, mely új utakra vezet, az életre visz.

Hívogat az új élet, adjál hálát az új napért, hogy megébredtél, hogy egészséges vagy, de legalább is nem érzed magad rosszabbul mint tegnap, hogy van lehetőséged jót tenni.

Bízd az életedet ismét Krisztusra, és kérd a segítségét a legegyszerűbb feladatok elvégzéséhez is, adj hálát ha sikerült valami, ne bosszankodj ha nem.

Áldd meg az embereket az utcán, a munkahelyeden, a buszon, kérd számukra a békét, a türelmet, az élet értelmének a meglátását. Próbálj úgy nézni rájuk, mintha a testvéreid volnának , nemcsak úgy általában, hanem valóságosan.

A munkád ne megszokott robot legyen, hanem tudatos szolgálat. Azért, hogy valakinek valahol jobb legyen, hogy a körülötted lévők szívében észrevétlenül is derű és fény szülessen.

Ne tegyél olyat, ami neked sem esne jól, ha nem tudod eldönteni, hogy mi a helyes? Kérdezd meg magadtól, mi lenne, ha én lennék a másik helyében, mikkor tudnék jól reagálni a kritikára, a figyelmeztetésre?

Ha sehogy sem működik egy kapcsolat, és tehetetlennek érzed magad, harag gyúl a szívedben; imádkozz a másikért és magadért. Üresen állva az Isten elé azzal a meggyőződéssel, hogy Ő tud segíteni.

Keresd meg mindenkiben azt a jót, amit lehet és érdemes szeretni benne, az embert soha ne azonosítsd a hibáival, csak így van lehetősége megváltozni.

A szomorú és elesett embert ne üres szavakkal vigasztald, hanem keresd meg azt a lehetőséget, ahol új utak, és remény nyílhat meg a számára.

Ha találkoztál valakivel, kérdezd meg magadtól, hogy tudtam-e adni neki valami értékeset: hitet, reményt, bátorságot, örömet, vagy éppen megfosztottam valamelyiktől?

Ne félj megvallani a hitedet mások előtt, még akkor sem, ha számodra akkor derül ki, hogy neked sem megy ez könnyen, hogy itt feladataid vannak. Ne késlekedj tovább lépni. Tartózkodj az üres frázisoktól!

Szeresd magadat, hiszen az Isten végtelenül szeret. Emberré lett érted, hogy megértsed, felbecsülhetetlen érték vagy a számára.

Minden nap szánj legalább 5 perc értékes időt arra, hogy megfürdethesd lelkedet az Ő gondoskodó személyes szeretetében. Amikor engeded, hogy a terheidet levegye a válladról, amikor reábízod a jövődet, és az Ő kezébe helyezheted szeretteidet.

Legyél türelmes magadhoz, ne akarj maximalista lenni, ne hidd, hogy tökéletes lehetsz. Fogadd el az életet úgy ahogyan van. Kérve Istent, hogy Ő vezessen és irányítson még akkor is, ha úgy látod, hogy nem úgy mennek a dolgok ahogyan szeretnéd.

Az irgalmas Isten szeretete sokkal nagyobb helyet töltsön be a lelkedbe, mint a saját bűneid, gyarlóságaid tudata. Sikertelenségeidért ne okolj másokat, hiszen mi annyira kevéssé tudjuk megítélni, hogy mi a siker és mi a sikertelenség a végső mérlegen.

Merj gyermek lenni, aki nem tépelődik, nem szorong, ha a szerető szülei mellette vannak. Isten mellettünk van minden pillanatban és hajlandó velünk, sokszor helyettünk hordani a terheinket.

Az advent várakozás a karácsonyra Jézus születésére az idén is, de egy lépcső is, mely közelebb visz az örök találkozáshoz.

Azért kapjuk ezt az időt évről-évre, hogy kialakulhasson bennünk az az ember aki érti, tudja már, hogy mi az üdvösség az Isten megértése.

Tegyél jót és tartsd jónak a másik embert, hogy valóban jó lehessen általad.

Isten arra hív mindannyiunkat, hogy egy építő követ tegyünk bele abba a katedrálisba, mely az örök életet jelenti. Ami már itt a földön kezd megvalósulni. Az Ő Lelkét követve mi is beépülünk a nagy Egészbe, ahová tudatosan vagy tudatlanul, mindig is vágyódtunk. A béke, a harmónia, a szeretet birodalmába.