„Ne engedjétek, hogy a bűn uralmat vegyen az életetek felett; mondjatok nemet a bűnös kívánságnak... Ehelyett teljes mértékben szánjátok oda magatokat Istennek, mint akik meghaltak, de már új életük van. Használd tehát a tested minden porcikáját, mint egy eszközt, hogy azt tedd, ami Isten dicsőségét szolgálja.” (Róma 6:12-13, NLT, második kiadás)

Minden nap vezérel téged valami. Talán a saját egód vagy az emberek által támasztott elvárás. Talán a félelem, a bűntudat, a harag vagy a keserűség tart irányítás alatt. Vagy talán a saját tested vagy egy szokás tart az uralma alatt. Egyszóval, valami minden nap befolyásol téged.

Akkor lesz szabadságod, amikor saját magad választod meg, hogy mi szab korlátot az életedben. Amikor Jézus Krisztust választod irányítódként, akkor a Mester az irányítása alá veszi az életedet. Ha nem Isten az első az életedben, hanem valaki más, akkor az negatív irányba fordít majd téged. Viszont ha Krisztus az első számú irányító, akkor Ő mindig a helyes irányba mozdít téged.

A rómaiakhoz írt levél 6. fejezetének 12-13. verse azt mondja, „Ne engedjétek, hogy a bűn uralmat vegyen az életetek felett; mondjatok nemet a bűnös kívánságnak... Ehelyett teljes mértékben szánjátok oda magatokat Istennek, mint akik meghaltak, de már új életük van. Használd tehát a tested minden porcikáját, mint egy eszközt, hogy azt tedd, ami Isten dicsőségét szolgálja.” (NLT, második kiadás)

Mik azok a lépések, amiket meg kell tenned annak érdekében, hogy Krisztusé legyen az irányítás?

• Ismerd el, hogy Istent próbáltál játszani.
• Ismerd be, hogy magadtól nem tudsz megváltozni.
• Alázatosan kérd Istent, hogy segítsen téged a változásban.
• Beszélj őszintén valakivel azokról a dolgokról, amelyeknek meg kell változniuk az életedben.
• Adj Jézusnak teljes birtokjogot az életed felett.

Tényleg meg akarsz változni? Valóban hajlandó vagy változni? Azt mondod, „Elegem van az állandó próbálkozásból és az abból következő kudarcból!” Hagyd abba a próbálkozást. Inkább kezdj el bízni. Isten a te kezedbe adja a választást, hogy benne bízol-e, vagy saját magadban. Ez a döntés vezethet szabadsághoz vagy csalódottsághoz.

Miért ne adnál mindent oda Krisztusnak? Mit veszíthetsz?

Segítő kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen jellemvonások vagy befolyásoló tényezők akadályoznak téged abban, hogy Istennek add át az irányítást?
• Miképpen próbáltad már játszani Isten szerepét?
• Mit gondolsz, mit jelent odaadni magadat egészen Istennek?

„Csak az ostoba ember fárasztja ki magát annyira a munkával, hogy haza sem talál.” (Prédikátor 10:15, GNT fordítás)

Nem vagy Isten. Nem tudod mindenre a választ, nem tudsz mindent megtenni. Ennek a beismerése mindent megváltoztathat, ha éppen azzal küszködsz, hogy egyensúlyt találj az életedben.

A Biblia azt mondja: „Csak az ostoba ember fárasztja ki magát annyira a munkával, hogy haza sem talál.” (Prédikátor 10:15, GNT fordítás)

Óriási ostobaság túlhajszolni magadat a munkával. Ha túlfeszíted a húrt, Istent játszol. Azt állítod, hogy minden tőled függ, hogy a világ összeomlana, ha te nem tartanád mozgásban. Ez egészen egyszerűen nem igaz! Te nem vagy az univerzum ügyvezetője. Te lemondhatsz, és a világ nem fog összedőlni. Isten mindent az irányítása alatt tart.

Gyakran azért történik mindez velünk, mert mindenkinek a kedvében szeretnénk járni. Tanuld meg, hogy nem tudsz mindenkinek a kedvében járni. Még Isten sem! Valaki azt szeretné, hogy süssön a Nap, valaki pedig azt, hogy essen az eső. Csak egy bolond próbálná meg azt, amit még Isten sem tud megtenni.

Amikor mások elvárásai szerint élünk, akkor rengeteg „kellene” terhet rakunk a saját vállainkra. Azt mondogatjuk magunknak, hogy „még többet kellene dolgoznom”, „részt kellene vennem ezen a kurzuson”, vagy éppen „jelentkeznem kellene még erre az önkéntes feladatra”. Vedd azonban észre, senki sem tart egy pisztolyt a tarkódnak szegezve. Túlhajszolni magad az egy választás. Te választod azt, hogy bevállalsz még egy külön munkát, vagy sem. Ezzel pedig te választod a következményeket is, amik ezzel a választással együtt járnak.

Amikor mindent te akarsz csinálni, akkor tagadod, hogy csak egy ember vagy, és Isten dicsőségét rabolod el. A Biblia emlékeztet minket a 2 Korinthus 4:7-ben, hogy „ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak”. Pál emlékeztet minket emberi mivoltunkra, arra, hogy gyengék és törékenyek vagyunk. A cserépedények törékenyek - ha leejted őket, eltörnek. A cserépedényekkel óvatosan és megfelelő módon kell bánni, mert ha nem, akkor tönkremennek.

A jó hír azonban az, hogy a gyengeségünkön keresztül Isten ereje és dicsősége át tud ragyogni. Azt, hogy emberek vagyunk, nem kell rejtegetni, hanem inkább örüljünk annak, hogy Isten ereje az emberi korlátaink ellenére is tud működni.

Valld hát be nyugodtan, te csak egy ember vagy. Ezután pedig köszönd meg ezt Istennek!

 Beszéljetek róla

• Mi visz téged arra, hogy túlhajszold magad?
• Mit gondolsz erről: „Isten dicsőségét rabolod el, ha mindent saját magad akarsz csinálni”?
• Hogyan lehet az, hogy a túl sok munka tulajdonképpen egy rossz munkamorált eredményez?