„Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke…” (Ézsaiás 11:2)
E földön végzett szolgálata idején Jézusnak szüksége volt a bölcsesség lelkére, amikor döntéseket kellett hoznia, vagy az ellenséggel kellett szembeszállnia. Hívőkként bennünk is ugyanez a Lélek él. A Jakab 3:15 azt mondja, hogy háromféle bölcsesség van: földi bölcsesség, amire nem mindig lehel építeni, mert: „Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet” (Példabeszédek 16:25). Testi bölcsesség, ami az érzelmekre alapoz, ezért zavarhoz, fájdalomhoz és féltékenységhez vezethet. Ördögi bölcsesség, ami önző, kéjsóvár és istentelen. Az isteni bölcsesség az, ami „…felülről való… tiszta… békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). A Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Amikor imádkozol, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: a) Tiszták a szándékaim, vagy később szégyellni fogom magam miattuk? b) A döntésem irgalmat és együttérzést fog hozni, vagy viszályt és feszültséget teremt? c) Végiggondoltam, hány emberre lesz mindez hatással? d) Hajlandó vagyok engedni Isten akaratának, vagy eltökéltem, hogy annak ellenére továbbmegyek? e) A végeredmény kíméletlen viselkedést szül, vagy olyan környezetet teremt, ahol növekedhet a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a jóság, a hűség, szelídség és az önmegtartóztatás (ld. Galata 5:22-23)? f) Amit teszek az igazságos, elfogulatlan, vagy kedvezek egy bizonyos személynek vagy csoportnak? g) Jó lelkiismerettel követhetem ezt az utat, vagy tetteim bizonyos szinten megtévesztőek és önzőek?
„…ha közületek ketten… egyetértenek… abban, amit kérnek…” (Máté 18:19)
Néha szükséged van valakire, akivel egyetértésben tudsz imádkozni; valaki, aki tudja, hogyan kell ráállni Isten Igéjére és közbenjárni Istennél az anyagi helyzetedért, a gyermekeidért, a házasságodért, stb. Heródes nem sokkal ezelőtt végeztette ki Jakabot, és most azt tervezte, hogy Pétert is megöli a következő nap reggelén. Nyilván azt gondolnád, hogy Péter az egész éjjelt ébren töltötte imádkozva, de ő nem így tett. A Biblia azt mondja, hogy Péter aludt (ApCsel 12:6). Honnan volt ilyen hite? A Biblia azt mondja: „a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez” (ApCsel 12:5). Ha a veszély ellenére aludni tudsz, és megtapasztalod a kegyelmet a káosz közepette, ez két dolog miatt lehetséges: 1) Jól ismered Istent, az Ő ígéretein állsz és az egész helyzetet letetted az Ő kezébe. 2) Valaki imádkozik érted, valaki, aki „befolyással bír” a mennyei világban. Figyeld meg, a gyülekezet nem azt mondta: „Ha Péter Isten akarata szerint járt volna, akkor most nem lenne ilyen nagy zűrben” vagy „Ha Péter börtönben van, akkor ki fog nekünk prédikálni jövő vasárnap?” Nem, miközben ők hittel imádkoztak az áttörésért, Isten munkálkodott a város másik részében, és elküldött egy angyalt, hogy Pétert kiszabadítsa. Így működik az imádság. John Wesley azt mondta: „Nagy dolgokat tehetünk, ha imádkozunk; de semmi nagyszerűt nem tehetünk addig, amíg nem imádkozunk!” Úgy érzed, hogy imáid hatástalanok? Kettőzd meg erőidet! Hozz erősítést! Keress valakit, aki egyetért veled, mert Jézus azt mondta: „ha közületek ketten egyetértenek… abban, amit kérnek, az megadatik nekik”.
Úgy tekints az emberekre, amilyennek Isten látja őket!
„Ti Krisztus levele vagytok.” (2Korinthus 3:3)
Ha azokra az emberekre gondolunk, akiket Jézus tanítványainak elhívott, az „alkalmatlan” kifejezés jut eszünkbe. Jézus azonban nem dobta félre őket. Mint ahogy valaki kincsre bukkan a szemétben, meglátta a bennük rejlő lehetőséget, kiaknázta és fejlesztette azt. Ez a te történeted is, nem? Pál azt írja: „Ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva.” Nem más emberek írják a történetedet, még csak nem is te magad, hanem az élő Isten Lelke írja. Ez azt jelenti, hogy legjobb napjaid még hátravannak! Egy árverésen egy régi Biblia hevert az asztalon száz másik szakadozott könyv között. Sokan felvették, és belelapoztak. Eléggé rongyos állapotban volt – biztosan nem ért két fontnál többet –, ezért félredobták. Aztán egy férfi kézbe vette, fojtott kiáltás szakadt fel belőle, odarohant a pénztárhoz, és kifizette azt a jelentéktelen összeget, amit kértek érte. Kiderült, hogy ez egy eredeti Gutenberg Biblia volt, becsült értéke több mint egymillió font! Hányszor cserélt vajon gazdát az a régi könyv, mielőtt igazán felfedezték? Hányszor dobták félre, mert nem voltak tisztában az értékével? Az igazság az, hogy rajtunk is átnéztek, amíg Jézus meg nem látta bennünk az értéket. De ő nem jelentéktelen összeget fizetett értünk, hanem a lehető legnagyobb árat: „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róma 5:8). Ezért, ha rossz napod van, nézz a tükörbe, és emlékeztesd magad: „Isten annyira szeret, hogy azt Golgota-árfolyamban mérik!” Aztán menj, és próbálj másokat is olyan kincseknek tekinteni, akik nélkülözhetetlenek Istennek, olyan bűnösök ők, akikért Krisztus meghalt, hogy megváltsa őket.
