1991. június 12.

Uram, Te nyomon követed üldözõimet, legyõzöd õket, és õk nem tudnak hozzám érni. Eljönnek hozzám az idegenek 1 , igyekeznek megnyerni engem, és amikor enyéimhez 2 megyek nélkülözõ koldusként, rongyosan, és csodáidról beszélek nekik, mintha fülük le lenne pecsételve, nem hallják meg új szeretet-himnuszodat. Vajon egyedül kell-e taposnom a szõlõt, és senki sincs velem népembõl?

Nem elég neked az én karom? Nem elégít ki, hogy éjjel-nappal feletted õrködik szemem? Leányom, hamarosan megmutatom nekik Szent Arcomat, elárasztom Lelkemmel országodat 3, meg fognak áradni a folyók és kiöntenek. Nem fogom elrejteni elõlük Arcomat… remélj Vassulám, remélj… Királyod senkit sem hagy el. Gyógyító olajjal a kezében fog eljönni és egyenként meggyógyít benneteket. Örvendezz leányom, örvendezz! Dicsõségemre leveszem fülükrõl a pecsétet. Jöjj, elõtted felfedtem az ország és a menny misztériumait. Imádkozz, hogy elõttük is felfedjem!

 


1 a római katolikusok
2 a görögkeletiekhez
3 Görögországot

 

Szerző: Andre Lowoa  2018.11.25. 08:40