A hit kilátásai
A római börtönök szörnyű helyek voltak. A foglyokat levetkőztették, megkorbácsolták és nagy lábvasakat láncoltak rájuk. Vérrel átitatott ruhájukat nem cserélhették le a leghidegebb télen sem. És a „belső börtön” (ld. ApCsel 16:24), ahol Pált és Szilászt őrizték, a legrosszabb volt. Nem volt víz, szűk helyre voltak beszorítva, és bűzölgött az illemhely (már, ha azt a valamit ennek lehet nevezni), emiatt aludni lehetetlen volt. A rabok gyakran könyörögtek a halálért, néhányan öngyilkosok is lettek. Ez a hely a legrosszabb rémálom volt! Mégis „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.” (ApCsel 16:25). Eugene Peterson parafrázisa ezt így írja: „A többi fogoly nem hitt a fülének.” Ez aztán a benyomás! Pál hozzáállása már azelőtt hatást gyakorolt rájuk, mielőtt hitéről hallottak volna. Nézzünk szembe vele, templomban bárki képes énekelni, még a képmutatók is. De ha dicsőíteni tudod Istent fájdalmak, nagy nyomás és problémák közepette – az valami egészen más. Hogy csinálták? Helyzetüket hitük szemszögéből nézték! Nem az számít, mit vesztettél, hanem az, amid maradt! Pál nem csupán énekelt a börtönben, hanem legjobb műveit is egy börtönben írta. Helyzetét így fogta fel: „Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:19–21). Ugyan mit lehetne tenni egy ilyen emberrel? Semmilyen fenyegetés nem működne. Ereje olyan forrásból származik, amit nem apasztanak el a külső körülmények. Ezt jelenti a hit perspektívája. Neked is erre van ma szükséged!
„… annak a határnak a mértéke szerint… amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül…” (2Korinthus 10:13)
Senki sem jó mindenben, senki sem kapott mindenre elhívást. Isten mindannyiunknak világosan meghatározta az életben betöltött szerepét. Pál megértette, hogy az ő dolga nem az, hogy mindent elérjen, vagy megpróbáljon mindenkinek kedvében járni, hanem az, hogy arra összpontosítson, amire Isten elhívta és felkészítette: „annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül.” Csak így lehetünk sikeresek Isten szemével mérve. A sátán megpróbálja elrabolni tőled a szolgálat örömét azzal, hogy rávesz, hasonlítgasd másokhoz magad, vagy igyekezz mások elvárásainak megfelelni. Ne ess a csapdájába! Mindig fogsz találni valakit, akiről azt hiszed, jobb munkát végez, és ettől elcsüggedsz. Vagy találsz valakit, aki nem tűnik olyan sikeresnek, mint te, akkor meg elbizakodsz. Egyikkel is, másikkal is veszítesz. „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Galata 6:4). Mindig lesznek emberek, akik nem fogják megérteni Istentől kapott szerepedet, vagy nem fognak egyetérteni veled. Ez nem baj, csak ne hagyd, hogy ez megtörje lendületedet! „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent…” (2Timóteus 2:15). John Bunyan, a Zarándok útja szerzője írta: „Ha életem gyümölcstelen, nem számít, ki dicsér. Ha pedig gyümölcsöző, nem számít, ki bírál.” Csak tedd azt, amire Isten elhívott!
Gyakorold az alázatot!
„… legyetek alázatosak…” (1Péter 5:5)
A Biblia azt mondja: „… az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Péter 5:5-7). Bontsuk most ezt az igeszakaszt négy részre: 1) „az alázatosságot öltsétek fel.” Ebben a szövegrészben a felöltözni szó egy fehér kötényre utal, amit jellemzően a szolgák hordtak. Azt jelenti ez, hogy mindenkinek a kívánságát teljesítened kell? Nem. Ha ezt teszed, akkor talán mindenki más kedvelni fog, de te nem leszel jóban magaddal. Csak légy az, akinek Isten elhívott, és légy kész szolgálni mások felé, ha alkalom adódik. 2) „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” Az alázat nem az, hogy kevesebbre tartod magad, hanem hogy kevesebbet gondolsz magadra, és másokat helyezel előtérbe. 3) „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” A Szentírásban „Isten hatalmas keze” két dolgot jelent: Isten fenyítő kezét és Isten szabadító kezét – és mindkettőre szükségünk van. Tehát rendeld alá magad fegyelmező kezének, és megtapasztalod szabadítását. 4) „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Itt Péter az egyik legnagyobb emberi félelemről beszél: hogy ha mi nem aggódunk magunkért, akkor senki mást sem érdekelni, hogy mi van velünk. De ha igazán hisszük, hogy Istennek gondja van ránk, akkor nem kell aggódnunk magunkért. Szabadok vagyunk arra, hogy mások szükségeivel törődjünk, bízva abban, hogy Isten nem fog visszatartani semmit, amikor a mi szükségeinket kell betöltenie.
Hogyan maradjunk együtt?
„Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kolossé 3:18–19)
Képzelj magad elé két kis csónakot, melyek épp elindultak, hogy átkeljenek egy hullámzó tavon. Az egyikben ül a férfi, a másikban a nő. Feltett szándékuk, hogy egymás mellett haladnak, de az áramlat ellenkező irányba sodorja őket, míg már alig hallják egymást a széltől. A férfi hamarosan a tó egyik partján találja magát, míg a nő a másikon. Egyikük sem tudja, hogyan sodródtak el egymástól, és azt sem tudják, hogyan találkozhatnának újra. Most képzelj magad elé egy ifjú párt. Ott állnak az oltárnál, és fogadalmat tesznek, hogy szeretetben és összhangban fognak együtt élni. Sajnos az esetek 50%-ában ez nem így működik. Ha nem ápolják kapcsolatukat, el fognak távolodni egymástól. Ezért van az, hogy a két kis romantikus csónak gyakran a tó két különböző partjára sodródik. Nos, hogyan őrizheti meg a férj és a feleség a szeretetet, hogyan maradhatnak együtt egy életen át? A válasz: teljes erőből evezniük kell! Szánjatok időt romantikus tevékenységekre! Gondoljatok egymásra nap közben! Kerüljétek mindazt, ami összetűzést és neheztelést szül! Legyetek tisztában egymás szükségeivel és vágyaival. Ez a titka az összhangnak és a barátságnak. Igen, nehéz két csónaknak egymás mellett maradni, de lehetséges, ha mind a két fél elszántan evez. Semmi sem jobb egy jó házasságnál, de meg kell dolgozni érte, mert a környezet áramlatai és az élet nyomása könnyen elsodornak egymástól. Ezért mondja a Biblia: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.”
KÉT GONDOLAT ELIZEUSRÓL
„…hogy…gyümölcsötök megmaradjon…” (János 15:16)
Elizeus halála napjáig szolgált másokat. A Bibliában azt olvassuk: „Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izrael királya [tanácsért]” (2Királyok 13:14). Halálos ágyán Elizeus olyan haditervet adott a királynak, amellyel legyőzhette ellenségeit. Tehát, még akkor is képes lehetsz arra, hogy felemelj másokat, amikor te magad lent vagy. Lehet, hogy képmutatónak érzed magad, mert a saját életedben nem túl jól mennek a dolgok, mégis szolgálhatsz mások felé. Az igazság az, hogy ha szeretettel közeledsz valaki felé, akkor már nem te leszel a középpontban, csüggedésed elmúlik, és mindez a javadra válik. Elizeus még halála után is hatással volt. Egyszer rég „Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész”! (2Királyok 2:9). Illés, Elizeus mentora hét nagy csodát tett, amit feljegyez a Szentírás. Elizeus halála napjáig csak tizenhármat. Isten talán nem adta meg, amit megígért? Dehogynem! „Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek el egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.” (2Királyok 13:20-21). Tizenegyedik csoda – Elizeus megkapta a neki járó kétszeres részt! Jézus azt mondta: „…én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” (János 15:16). Tehát imádkozz: „Uram add nekem az igazságosság örökségét! Hadd legyek hatással az életemen túl is! Adj maradandó gyümölcsöket!”
„…legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…” (Jakab 5:12)
Emlékszel még arra, amikor az emberek ugyanazt mondták, mint amit értettek alatta? Lehet, hogy nem tetszett a dolog, de legalább értetted, amit mondtak, és tudtad, hogy komolyan gondolják. A „sirály” szó egy halászmadárra vonatkozó főnév volt, nem pedig a „király jó”-t jelentő melléknév. És ha azt mondtad volna: „rettentő jó”, akkor megkérdezték volna, hogy akkor most melyik a kettő közül? Úgy tűnik, mintha az egyenes beszéd éppúgy kihalóban lenne, mint a lovas kocsi. A Biblia azt mondja: „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem”. Más szóval: mondd komolyan, amit mondasz, és azt mondd, amit tényleg értesz alatta! Ha nem így teszel, az árt a kapcsolataidnak. Sokszor kerüljük azt, hogy nemet mondjunk, vagy igent mondunk akkor is, amikor igazából nem akarunk, azért, mert félünk az elutasítástól. És mi az eredmény? 1) Az életünk tele van stresszel, haraggal és nehezteléssel, mert úgy érezzük, hogy mások rosszul bántak velünk. 2) Az életünk a double-bind [kettős kötés – pszichológia] klasszikus példájává válik, ahol bármerre is lépünk, mindig úgy érezzük, hogy csapdába estünk: „Ha nemet mondok, haragudni fogsz rám; ha nem mondok nemet, én fogok haragudni magamra és rád is!” Így benne ragadunk a saját csapdánkban. 3) A másik ember soha nem fogja megtudni, hogyan érzünk valójában, és nem fogja megérteni, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha nem mondod el, mit érzel, soha nem fogod azt kapni másoktól, amire szükséged van. Az emberek nem változnak, amíg nem te változtatsz azon, hogyan viselkedsz velük. 4) Ha a félelem elkerülését választod, az tesz valóban áldozattá, nem pedig más emberek szavai vagy tettei. 5) Magad is a probléma részévé válsz, ha másoknak adod át a saját irányításodra és határaid felállítására Istentől kapott lehetőséget. Tehát kezdd el azt mondani, amit gondolsz, legyen az akár igen, akár nem!
Ha valóban azt mondod ki, amit gondolsz, ez csak a kezdet. Komolyan gondolni, amit mondasz a következő lépés. Ha kimondod, tartsd magad hozzá! Ha ez nem áll szándékodban, ne mondd ki! Mások abból fogják megtanulni, hogyan bánjanak velünk, ahogyan mi bánunk velük. Ha lefekszünk, ezzel arra biztatjuk őket, hogy végigmenjenek rajtunk. Ha azt ígérjük, hogy fegyelmezni fogjuk gyermekeinket, de nem tesszük, akkor arra tanítjuk őket, hogy ne vegyék figyelembe utasításainkat. Ha haragos kitöréseinkkel megfélemlítünk másokat, ezzel arra szoktatjuk őket, hogy védekezésképpen tartsák magukat távol tőlünk, kerüljenek minket. A következő négy lépéssel elkezdhetjük megtörni ezeket a negatív viselkedésmintákat: 1) Gondold végig, mi az, amit nem szeretsz, ha veled tesznek! Legyél a lehető legegyértelműbb! „Igazságtalanul bánsz velem” – ez nem elég pontos megfogalmazás. „A munka terhének kétharmadát rám hagyod” – ez érzékelhető, mérhető, és lehetséges megoldást ajánl. 2) Gondold végig, mi az, ami a te viselkedésedben arra ösztönzi őket, hogy ezt tegyék. Ha panaszkodsz nekik vagy a főnöknek, az valószínűleg nem fog pozitív változást hozni. Ha megváltoztatod a saját hozzáállásodat a helyzethez, az fogja őket is változásra indítani. 3) Gondold végig, hogyan és mikor mondanál nemet, aztán tedd meg! Ahelyett, hogy a munka kétharmadát elvégeznéd és neheztelnél miatta, állj le, amikor a magad részét elvégezted. A többiek nem fogják megcsinálni, ami az ő feladatuk lenne, amíg te elvégzed helyettük. 4) Ne felejtsd el, kitartás kell ahhoz, hogy a kialakult viselkedésminták másokban megváltozzanak. Változtasd meg a magad részét a régi mintában, cselekedj kitartóan az új minta szerint, amíg a többiekben el nem kezdődik a kívánt alkalmazkodás. Gondold komolyan, amit mondasz!
„Egy kissé tovább ment… és imádkozott…” (Márk 14:35)
Dutch Sheets a következőt mondja: „A közbenjáró imádságban a sötétség erőivel ütközünk meg, és érvényt szerzünk annak a győzelemnek, amit Krisztus szerzett, amikor megütközött velük közbenjáró munkája során.” A közbenjárás jelentése: „közvetíteni két fél között azzal a szándékkal, hogy kibékítsük azokat, akik különböző véleményen vannak vagy vitatkoznak”. Ez nap, mint nap megtörténik az igazságszolgáltatásban, amikor az ügyvédek közbenjárnak az ügyfelük érdekében. A történelem során Isten mindig keresett embereket arra, hogy imádkozzanak és közbenjárjanak az elveszett világért. Többnyire csalódnia kellett. „Kerestem köztük valakit, aki… odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (Ezékiel 22:30). Ez az igehely Isten „segítőt keresünk”-hirdetése.
A tanítványok készek voltak elmenni Jézussal a Gecsemáné-kertbe. De annak ellenére, hogy tudatában voltak az idő sürgető voltának, elaludtak. Még Péter, Jakab és János, a belső kör tagjai, sem „fogták fel”, így végül Jézus egyedül imádkozott. A közbenjárás magányos feladat. Nyíltvégű elkötelezettséget igényel. Hónapokba vagy évekbe telhet, mire meglátod munkád gyümölcsét. Másrészt, ha mélyebb közösségbe kerülsz Istennel, olyan dolgokban lesz részed, amiben csak az angyalok vettek részt azon az éjszakán a kertben.
Amikor Jim Cymbala egy éppen csak vegetáló gyülekezet lelkésze lett egy rossz környéken, a gyülekezetnek kevesebb, mint huszonöt tagja volt. Most, huszonöt évvel később, több mint 6000 ember jár a Brooklyn Tabernacle-ba. A lelkész ezt mondja: „Ez nem a programok miatt alakult így, hanem a közbenjáró imának köszönhető.” Mit gondolsz, nem hív Isten téged is, hogy menj „egy kissé tovább”?
