Aki Isten szerint gazdag

„…Isten szerint gazdag” (Lukács 12:21)

Fel kell ajánlanunk Istennek szolgálatunkat, de az ajándék, amire Ő legjobban vágyik, mi magunk vagyunk. Gondoljunk csak Jézus utolsó beszélgetésére barátjával, Péterrel. Péter annyira emberi volt: követte Jézust, tanult tőle, szolgálta őt, kételkedett benne, félreértette, dicsőítette és megtagadta. Mégis, Jézus utolsó barátjához intézett kérdése nem mindezekre, hanem a kapcsolatukra vonatkozott: „Péter, szeretsz-e engem?” Háromszor tette fel Péternek ezt a kérdést. Szent Ágoston szerint az egész etikát össze lehet foglalni egyetlen mondatban: „Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz”, mert, ha szereted Istent, akkor olyan dolgokat fogsz akarni, amit Isten szeret. Habár nem vagy tökéletes, a zsoltáríróval együtt te is mondhatod: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9). Isten arra teremtett minket, hogy így velünk lehessen. Az Édenkertben eljött, és együtt sétált az emberrel és az asszonnyal, akiket alkotott, csak azért, hogy velük legyen. Amikor Izráel népét formálta, ezt mondta: „Köztetek járok, és Istenetek leszek…” (3Mózes 26:12). A Menny így hirdette ki Jézus születését: „…akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23). Olyan ez, mintha Isten minden reggel ezt mondaná: „Szeretném veled tölteni ezt a napot”. Egy író ezt írta: „Magamtól nem tudom elérni, hogy jobban szeressem Istent, de meg tudom őt jobban ismerni. És mivel Isten a szeretet, minél jobban ismerem Őt, annál jobban növekszik iránta való szeretetem. A szeretet az ismeret mellékterméke. Ezért eltölthetem a mai napomat azzal, hogy szeretem Istent. És holnap igyekezhetek még egy kicsit jobban szeretni Őt.” Ezt jelenti Isten szerint gazdagnak lenni.




IMÁDSÁGODNAK SÚLYA VAN ISTENNÉL

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16)

Az Ószövetségben Ábrahám délre utazott. Amikor Gerár földjére ért, azt olvassuk, hogy: „Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát” (1Mózes 20:2). El tudod képzelni, mit érzett Sára csapdába esve és magányosan a palotában, arra gondolva, mi vár rá fogva tartójának keze között? Ami pedig még ennél is rosszabb: a férje, akire az életét rábízta, hagyta, hogy ez megtörténjen! Nem tudjuk, hogyan imádkozott Sára azon az éjszakán, de biztosan megérintette Isten szívét, mert „Isten… eljött Abímelekhez éjjel, álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvittél, mert férjes asszony… Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét… Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod.” (1Mózes 20:3-7). Isten utasításai mindig világosak, soha nincs kétértelműség bennük. „Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja.” (Példabeszédek 21:1). Ez azt jelenti, hogy a hatalmon lévő személyek, akik nem is tudnak arról, hogy te egyáltalán létezel, meg kell hogy álljanak, és meg kell hogy hallgassák, amit Isten mond, mert „Isten nem személyválogató” (Róma 2_11). Mit tehetsz hát, ha teljesen tehetetlen vagy egy helyzetben, amelybe nem a magad hibájából kerültél? Vagy akkor, ha valaki, aki szerettél, és akiben bíztál, cserbenhagyott? Imádkozz! Ahelyett, hogy megadnád magad a keserűségnek vagy a félelemnek, kiálts Istenhez! Ő meghallgat, mint ahogy Sárát is meghallgatta. Hogyan lehetsz ebben biztos? Mert Igéje ezt mondja: „Az igaz ember buzgó imádságának nagy ereje van, és csodálatos eredményt hoz” (Jakab 5:16 NLT). Nem számít, milyen rosszul festenek a dolgok, elég rossznak tűntek Sárának is azon az éjszakán, imád számít Istennél.




Kelj fel, és fuss!

„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel…” (Példabeszédek 24:16)

Carole Mayhall írja: „Valamelyik este Jack-kel egy televíziós drámát néztünk, amelynek ez volt a címe: „Nézd, hogyan fut!” Arról szólt, hogy egy negyvenéves elvált tanárnő elhatározta, hogy futni kezd, és végül benevezett a 26 mérföldes Boston Maratonra. Ez a szív, a szellem és a test kimerítő próbája. Az lett a célja, hogy végigfutja a versenyt, és annak ellenére, hogy kigúnyolták és bántalmazták, mégsem tévesztette szem elől ezt a célt. Amikor eljött a verseny napja, végső próbájával nézett szembe. Futás közben nagy vízhólyagok keletkeztek a lábán. Elütötte egy kerékpáros, és megsérült. Néhány mérföldnyire a célvonaltól már teljesen kimerültnek érezte magát, de tovább futott. Aztán késő éjszaka, pár száz méternyire a céltól – amikor a többi futó már célba ért vagy kiesett a versenyből – elesett, és arccal lefelé feküdt, túl fáradtan ahhoz, hogy felkeljen. De barátai egy rikító színű szalagot kötöttek a célvonalhoz, és elkezdték biztatni. Amikor felemelte a fejét, meglátta a szalagot, és felismerte, hogy célja már látható közelségben van. Végső erejét megfeszítve újra felkelt, és megtelve energiával, mely a bensője legmélyéről tört fel, lefutotta az utolsó néhány métert.”

A győzelem azoké, akik nem veszik le szemüket a célról. Akik nem az utat, nem a folyamatot, hanem a díjat nézik; akik nem a próbát látják, hanem a kincset, amelyet azoknak ígértek, akik kitartanak. A kereszténység egyik kettős témája ez, hogy újra felkelünk, és végigfutjuk a versenyt. De nem győzhetsz, ha nem futsz, és nem vállalod fel az elesés kockázatát. Mindegy, hogy mi miatt estél el, a mai ige számodra ez: „Fogd meg Isten kezét, kelj fel, és fuss!”



Tanulj meg elmélkedni!

„Boldog ember az, aki… az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.” (Zsoltárok 1:1-2)

A lepkék nagyobb területet berepülnek, de a méhek több mézet gyűjtenek. Mivel a pillangók csak elrepülnek a virágok felett, míg a méhek leszállnak mindegyikre, és ott maradnak addig, míg kiszívják a nektárt. Ez a különbség a néhány perces elsietett bibliaolvasás és az elmélkedés között, amikor rászánod az időt arra, hogy végiggondolod, amit olvasol. Az elmélkedés nem valami bonyolult és titokzatos dolog, amire csak teológiai tudósok és „lelki emberek” képesek. Egyszerűen csak annyi, hogy alaposan átgondolod az adott igeszakaszt, folyamatosan gondolkodsz rajta, megtanulod kívülről, engeded, hogy meggyökerezzen benned, magadévá teszed, amíg minden nap benned munkálkodó életerővé lesz. A lényeg nem az, hogy mennyi igeszakaszt tanulsz meg kívülről, hanem az, ami közben történik. Ha Isten Igéjén elmélkedsz, az tisztánlátást, jobb megértést ad, és helyreigazítja viselkedésedet. Gazdagítja gondolkodásodat, és felkészít arra, hogy más gondolatok is eszedbe jussanak, mint például tévénézés, SMS-küldés, telefonálás vagy vásárlás közben. A zsoltáros ezt írja: „Boldog ember az, aki… az Úr törvényében gyönyörködik, és az törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:1-3). Az Isten Igéjén elmélkedés  a gyógymód az erkölcsi és lelki gyengeségre, a céltalan életre, az Istennel való bensőséges közösség hiányára, a gyenge hit krónikus betegségére, ami miatt kimarad életedből mindaz a jó, amit Isten neked szánt. Nyisd hát ki a Bibliádat, olvasd és imádkozz így: „Uram, mit akarsz mondani nekem?” Aztán elmélkedj a válaszon.



Szerző: Andre Lowoa  2018.11.07. 00:37