Halottak napján MINDENSZENTEK NAPJA (NOVEMBER 1.) ÉS HALOTTAK NAPJA (NOVEMBER 2.)

Mindenszentek és a halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 9. század óta kötelező ünnep. A katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak.

A 20. században a halottak napja előestéje, vigíliája lett. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. E napon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, ott elosztogatják. Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak otthon. Az Ipoly menti falvakban aki nem tud temetőbe menni, otthon gyújt gyertyát. Régebben figyelték, kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az hal meg előbb a családban. A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Jászdózsán miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza is égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték : "Míg a harang szól, a halottak otthon vannak."

Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok - a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda.

Mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán (a magyar nyelvterületen többfelé karácsony éjjelén) a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. A hiedelemtörténetek szerint a harangszó vagy világítás nyomán véletlenül a templomba tévedő ember észreveszi, hogy ott a halottak miséznek. Menekülni próbál, de a halottak letépik a ruháját, vagy a hátrahagyott ruhadarabját szaggatják össze. Az illető hamarosan meghal, mert az élőnek nem szabad a holtat meglátnia.

Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták: "Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat, odaadjuk avval, hogy a hóttaké." Ipolyhídvégen (Hont vármegye) halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.

Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát. Tiltották a mosást, mert attól féltek, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat. Szlavóniában nem végeztek semmilyen földmunkát, nehogy kelésesek legyenek.
Szerző: Andre Lowoa  2018.11.01. 07:15