A kapcsolat helyreállításának feltételei
"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)
A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy a kapcsolat csak úgy magától helyreáll. Valójában a megbocsájtás és a kapcsolat helyreállítása két különböző dolog. Az egyiket a sértett fél teszi, a másikat a sérelmet elkövető, aki arra törekszik, hogy helyreállítsa a kapcsolatot. Amikor bocsánatot kér valaki, nem elég csak azt mondani, hogy „sajnálom”. A Biblia három fontos dologot említ, ami lényeges, hogy helyreálljon egy megromlott kapcsolat. Ha sérelmet követtél el valaki ellen, a következőt kell tenned:
- őszintén meg kell bánnod, amit tettél, más szóval, ha tényleg bánod, amit csináltál, akkor ne csak egyszerűen azt mondd, hogy „sajnálom”, hanem inkább azt, hogy „hibáztam, kérlek, bocsáss meg.” A megbánás az, amikor beismered, hogy valami olyat tettél, ami nem helyes, és ezt őszintén sajnálod.
- orvosolnod és helyre kell állítanod bizonyos dolgokat, ami néha fizikai vagy anyagi jellegű dolgot is jelenthet. Még ha meg is bocsájtottak neked, az nem jelenti azt, hogy ezzel minden el van intézve. A közösségnek vagy egy másik személynek vissza kell fizetned a tartozást azért a kárért, amit másnak okoztál.
- újra ki kell építened a bizalmat, és ez lehet, hogy nagyon hosszú időt igényel. Amikor valakit valami sérelem ér, akkor az elkövetőnek mihamarabb meg kell bocsájtani. Azonban nem tudunk azonnal bizalommal is lenni felé. A megbocsájtás a kegyelemre épül, és nincs feltételhez kötve. De ahhoz, hogy a bizalom helyreálljon, több idő kell.
A legtöbb ember a mai kultúránkban nem érti a megbocsájtás és a kapcsolat helyreállítása közti különbséget. Amikor egy politikai vagy vallási vezető botrányba keveredik, mindig vannak olyan emberek, akik ezt mondják: “Senki sem tökéletes, ő is csak egy ember, úgyhogy bocsássunk meg neki, és haladjunk tovább.”
Nem! Az igaz, hogy meg kell bocsájtanod annak az embernek, de nem kell, hogy bízzál is benne. A Biblia azt mondja, a bizalom kiépüléséhez idő kell. A vezetőknek úgy kell vezetniük másokat, hogy hitelességükkel példát mutatnak. Minden vezetőnek szüksége van a bizalomra, ebből él meg, ez a kenyere. Ha elveszti a bizalmat, abban a pillanatban a jogot is elveszti arra, hogy másokat vezessen. Megmaradhat ugyanabban a tisztségben, de addig nem vezető, ameddig nem építi ki újra a bizalmat. Ez pedig nem azonnal áll helyre.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez
- A te bizalmadat mikor és hogyan tudja valaki újra visszanyerni? És te mit vagy hajlandó megtenni azért, hogy visszanyerd valakinek a bizalmát?
- Mondj néhány példát az életedből arra, amikor nagyon sajnáltad, amit tettél, és arra, amikor őszintén megbántad, amit elkövettél.
- A kapcsolat helyreállításához szükséges, előbb említett három dologgal kapcsolatban, mi a felelőssége annak, akit sérelem ért?
A tudás és a tudás alkalmazása nem ugyanaz
"De te Belsazár, aki utódja vagy, bár mindezeket tudtad, mégsem aláztad meg magad." (Dán. 5:22, NLT fordítás)
Isten addig nem fog új dolgokra tanítani, amíg nem ülteted át a gyakorlatba mindazt, amire már megtanított.
Isten nem egyszerűen csak a kíváncsiságodat akarja kielégíteni. Amikor mond valamit, azt várja, hogy tedd is meg. És amikor megteszed, akkor léphetsz tovább.
Tehát Istennek az az akarata, hogy az igazságokat, amiket megtanultál, alkalmazd is a mindennapi életben.
Ha ezeket az igazságokat nem ülteted át a gyakorlatba, akkor még nem tanultad meg őket.
Nem elég csak beszélni róla, hogy hiszel mindabban, amit a Biblia tanít, de úgy is kell cselekedned.
Amíg nem teszed meg azt, amit a Biblia tanít, addig nem is igazán hiszed azt.
Erre láthatunk példát a Belsazárról szóló történetben a Dániel könyvében. Belsazár mindent elveszített, mert nem ültette át a gyakorlatba azt, amit tudott.
Büszke volt, és nem volt hajlandó tanulni abból, amit Isten a nagyapjának megtanított, így a birodalma elbukott.
A Biblia beszámol arról, amit Dániel mondott neki: „De te Belsazár, aki utódja vagy, bár mindezeket tudtad, mégsem aláztad meg magad.” (Dán. 5:22, NLT fordítás)
Belsazár látta, hogy nagyapja, Nabukodonozor hét évre szó szerint eszét vesztette a kevélysége miatt. Látta mindazokat a hibákat, amiket nagyapja csinált. Látta azt is, amikor nagyapja megpróbálta jóvátenni, amit elrontott. Látta mind a jó, mind a rossz dolgokat Nabukodonozor életében, mégis úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja Istent. Belsazár úgy döntött, hogy nem tanul ebből a leckéből.
Ezért Isten elvette tőle a királyságát.
Belsazárnak volt ismerete és tudása, de nem alkalmazta. Meg kell értenünk, hogy különbség van a tudás és a tudás alkalmazása között. Sok mindent tudhatsz, de ha nem alkalmazod azt, akkor semmit sem tanultál meg. Isten azt akarja, hogy az Igének cselekvői legyünk és alkalmazzuk azt. Ez azt jelenti, hogy Ő támogatni fog minket mindig, amikor kilépünk hitben és alkalmazzuk mindazt, amit tanított nekünk.
Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:
• Volt olyan tapasztalatod, hogy alkalmaztad az Istentől megtanultakat, és Isten rögtön utána valami új dologra tanított?
• Van valami, amire Isten megtanított már téged, de te még nem ültetted át a gyakorlatba? Ha igen, akkor hajlandó vagy megtenni a következő lépést, hogy tovább tudj növekedni?
• Hogyan erősödött a saját hited attól, hogy láttad, hogy más keresztények a gyakorlatba is átültetik az Istentől tanult igazságokat?
Céllal vagyunk itt!
"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus, 2:10)
Isten olyan szolgálatra hív téged, amely minden képzeleted felülmúlja. Azért születtél meg erre a földre, hogy eszköz légy Isten kezében.
Nem csak ezért teremtett meg, hogy fogyassz és elhasználj dolgokat: ételt, levegőt és hogy helyet foglalj. Isten arra tervezett el Téged, hogy változást hozz az életeddel. Azért teremtett, hogy hozzáadj az élethez a földön, és ne csak elvegyél belőle. Isten azt szeretné, ha valamit vissza is tudnál adni.
A Biblia azt mondja, hogy "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef.2:10)
Ezek a "jó cselekedetek" a te szolgálatod a világ felé. Ahányszor mások felé szolgálsz, bármilyen módon teszed is, olyankor igazából az Urat szolgálod és eleget teszel annak, amire Isten elrendelt Téged. (Kol.3:23-24, Máté 25:34-45, Ef. 6:7)
Az, amit Isten Jeremiásnak mondott, az rád nézve is igaz: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek."(Jer.1:5)
Amikor a legtöbben arra gondolnak, hogy "népek prófétájává" tesz embereket az Úr, akkor egyből papokra, pásztorokra, illetve hivatásos papságra asszociálnak, pedig az Úr azt mondja, hogy valójában az ő családjának minden egyes tagja Őt szolgálja. A Bibliában az a két szó, hogy "szolga" és "lelki munkás" szinonimák, épp úgy, mint a szolgálat és a lelki munka. Ha keresztény vagy, akkor te egyben már lelki munkás is vagy, és amikor szolgálsz akkor azáltal Őt hirdeted.
Gondoltál már valaha arra, hogy Isten miért nem visz fel minket egyből a mennybe, amint elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagyja, hogy itt éljünk, ebben az elesett világban? Azért hagyja, hogy itt éljük tovább az életünket, hogy beteljesítsük az Ő akaratát. Ha már megváltott vagy, Isten fel akar Téged használni. Az Úr szolgálatot készített számodra a gyülekezetben és missziót a világ felé.
Beszéljünk róla
* Van bármi is, ami visszatart attól, hogy elfogadd azt, hogy Isten Téged szolgálatra hívott el?
* Mit gondolsz, Isten milyen feladatot adott Neked a szolgálatban, amihez tudod, hogy szükséged lesz az Ő segítségére és erejére ahhoz, hogy teljesíteni tudd?
"Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Efézus 4:23-24)
Isten végső célja a földi életeddel nem az, hogy kényelemben töltsd el azt, hanem hogy a jellemed fejlessze. Azt akarja, hogy szellemi értelemben éretté válj, hogy hasonlóvá válj Krisztushoz.
Ahogy az előtted álló céltudatosan eltervezett tíz évedre tekintesz, ne feledkezz meg arról, hogy Isten terve kezdetektől fogva az volt, hogy az Ő fiához, Jézushoz hasonlóvá válj. Ez kell, hogy az életcélod legyen. Isten a teremtésen keresztül kinyilvánította ezt a szándékát: "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá." (1Mózes 1:26)
Az egész teremtett világban csak az emberi lények mondhatják el magukról, hogy "Isten képmására " lettek megalkotva. Ez hatalmas kiváltság, amely méltóságot ad nekünk. Nem érthetjük meg ugyan teljes egészében, mit is jelent ez, de néhány vonatkozását ennek:
* Istenhez hasonlóan mi is szellemi lények vagyunk - a szellemünk örökéletű, és a földi létezésünk után is fennmarad.
* Intellektuális lényekként képesek vagyunk a gondolkodásra, arra, hogy megítéljünk helyzeteket és dolgokat, és képesek vagyunk a problémamegoldásra.
* Istenhez hasonlóan kapcsolatokban élünk: valódi szeretet tudunk adni és elfogadni.
* Képesek vagyunk az erkölcsi ítéletre: meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól - és ezáltal felelősséggel tartozunk Isten felé.
A Biblia rámutat arra, hogy nem csak a hívők, hanem minden emberi lény részben magán hordozza Isten képmását - ezért helytelen dolog a gyilkosság és az abortusz. (1 Mózes 6:9; Zsoltárok 139:13-16; Jakab 3:9)
Ez az isteni képmás az emberekben azonban töredékes, tönkretette és eltorzította azt a bűn. Ezért küldte el Isten Jézust, hogy helyreállítsa azt a képmást, amit elvesztettünk. Mit is jelent Isten teljes képmása és hasonlatossága? Olyannak lenni, mint Jézus! A Biblia azt mondja, hogy Jézus "az Isten képmása", "a láthatatlan Isten képe", "Isten dicsőségének a kisugárzása". (2Kor 4:4; Kolossé 1:15; Zsidók 1:3).
Az emberek gyakran használják az "amilyen az apa, olyan a fiú" mondást a családon belüli hasonlóság kifejezésére. Engem örömmel tölt el, amikor az emberek észreveszik a tulajdonságaimat a gyermekeimben. Isten is azt akarja, hogy a gyermekei az Ő képmását viseljék és hozzá hasonlóak legyenek. A Biblia így beszél erről: "Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Efézus 4:24)
Hadd legyek teljesen egyértelmű: te magad soha nem leszel Isten, vagy akárcsak egy isten. Ez a gőgös hazugság a Sátán legrégebbi kísértése. Ádámnak és Évának is azt ígérte, hogy ha az ő tanácsát követik, akkor "olyanok lesznek, mint Isten" (1Mózes 3:5).
Számos vallás és New Age-es filozófia még mindig ezt a régi hazugságot próbálja elhitetni, hogy istenek vagyunk, vagy istenek lehetünk. A istenné válás iránti vágy bukkan fel bennünk minden alkalommal, amikor megpróbáljuk irányításunk alatt tartani a körülményeket, a jövőnket, vagy a bennünket körülvevő embereket.
De mi teremtmények vagyunk, és soha nem válunk Teremtővé. Isten nem azt akarja, hogy te isten legyél. Azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá válj, felvéve az ő értékeit, beállítottságát és jellemét. Ahogy a Biblia fogalmaz: "öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Efézus 4:22).
Isten végső célja a földi életeddel nem az, hogy kényelemben töltsd el azt, hanem hogy fejlődjön a jellemed. Azt akarja, hogy szellemi értelemben éretté válj, hogy hasonlóvá válj Krisztushoz. Jézushoz hasonlónak lenni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját személyiségedet, vagy öntudatlan klónná változol. Isten különlegesnek teremtett, ezért egészen bizonyosan nem akarja az egyediségedet elvenni.
