Add oda Istennek a neki járó tizedet!
Ahelyett, hogy azt mondanád: „odaadom Istennek a tizedemet”, azt kellene mondanod: „odaadom Istennek az ő tizedét.” „De hiszen én dolgoztam meg érte, az enyém” – mondod. Nem. A Biblia szerint: „az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsoltárok 24:1). Minden négyzetcentiméter földterület Isten tulajdona, és övé minden rajta járó ember is – beleértve téged. Nem tulajdonos vagy, csak sáfár*. És bár a jó sáfár jutalmat érdemel gazdájától, elsődleges célja nem a jutalom, hanem, hogy gazdájának kedvében járjon, teljesítse ura akaratát. A Biblia azt mondja: „A föld minden tizede az Úré… az Úr szent tulajdona az” (3Mózes 27:30). Tisztázzuk a dolgot! Isten szemében a jövedelmed 10%-a „elkülönített összeg”, ami csakis egy célra használható fel – az ő terveinek megvalósítására itt e földön. A tizedadás nem az egyház költségvetési keretének bővítésére kell, ez Isten gyermekei neveltetésének része. Eltorzítjuk Isten Igéjét, ha azt tanítjuk, hogy a tized pénzszerzési eszköz az egyháznak ahhoz, hogy kifizesse adósságait, hogy ezzel gyűjtsön alaptőkét valamilyen tervhez, vagy ezzel próbáljon betömni mindenféle pénzügyi hiányt. A Biblia azt mondja: (Példabeszédek 23:26). Ha szíved a legmélyebb vágyaival együtt Istené, akkor örömmel és nem morgolódva fogsz adakozni. A Szentírásban Ábrahám volt az első ember, aki tizedet adott. Miért tette? Hálából, mert Isten megszabadította őt az ellenség kezéből, aki el akarta pusztítani. Isten téged is megszabadított? Megáldott? Akkor mutasd ki háládat azzal, hogy neki adod az őt megillető részt!
* intéző, jószágigazgató, gazdatiszt, számtartó, tiszttartó
Jákób nem volt egy adakozó természet. Sőt, épp az ellenkezője! Kicsalta bátyjától, Ézsautól az elsőszülöttségi jogot, aminek értelmében neki az apai örökségből kétszeres rész járt. Aztán, amikor apósánál, Lábánnál dolgozott, őt is kihasználta. Egy éjszaka azonban Jákób találkozott Istennel egy álomban, mely egész életét megváltoztatta, és amikor másnap reggel felébredt, ezt mondta Istennek: „… bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” Figyeld meg, ez több száz évvel a mózesi törvények hatályba lépése előtt volt! Ott ezt olvassuk: „a föld minden tizede az Úré… az Úr szent tulajdona az” (3Mózes 27:30). Jákóbot nem a törvény késztette tizedadásra, őt Isten iránti szeretete indította erre. Lehet szeretet nélkül adakozni; vannak, akik kényszerből teszik, vagy azért, hogy jó benyomást tegyenek másokra, vagy azért, hogy leírhassák az adójukból. De nem lehet szeretni adakozás nélkül! A Biblia azt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (János 3:16). Akkor hasonlítunk legjobban Istenre, amikor adunk. Jézus azt mondta: „… keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:33 NKJV). A tizedadással Istent és az ő országát teszed első helyre. Ha az életedben te magad, az otthonod, az üzleted vagy az élvezetek vannak első helyen, akkor a fontossági sorrendedben hiba van. A tizedadás megfordítja ezt a sorrendet, és Istent az őt megillető helyre teszi: az első helyre. Amikor Isten tizedadásra utasít, ezzel azt mondja, hogy tedd szokásoddá azt az életelvet, hogy ő van az első helyen. Ha így teszel, akkor Jézus ígérete szerint mindazok a dolgok, melyek miatt nyugtalankodsz, „mind ráadásul megadatnak” neked.
Ha tiszteled Istent anyagi ügyeid intézésében, ő meg fogja áldani anyagi javaidat. Képzeld el, micsoda előnyt jelent a piacon, ha Isten az üzleti partnered!
A történelem során sok keresztyén üzletember volt hűséges tizedadó, köztük például Henry John Heinz, aki az 57 féle szószról és öntetről ismert, és William Colgate, a fogkrém mágnás. Volt köztük olyan is, akit annyira megáldott Isten, hogy egy idő után már jövedelmük 90%-át adták Istennek, ők maguk megéltek a maradék 10%-ból is.
Isten azt mondja: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem… Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban… Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok…” (Malakiás 3:10–12).
Ha kimutatod, hogy neked Isten ügye többet jelent, mint a saját üzleti ügyeid, akkor ő felvirágzást ad neked. Egyenesen arra hív, hogy tedd őt próbára. Mióta tudod, hogy tizedet kellene adnod, szerettél volna tizedet adni, mondtad, hogy készülsz tizedet adni – és mégsem jutottál még el odáig? Kezdj hozzá most! Kezdd azzal, amid van! Egyedül azzal tudsz hatással lenni a jövődre, amit most megteszel. John D. Rockefeller gyakran idézett mondása a tizedadásról így hangzik: „Nem lettem volna képes tizedet adni, amikor a jövedelmem elérte az egymillió dollárt, ha nem adtam volna tizedet már a legelső fizetésemből, ami heti 1 dollár 50 cent volt.” A tizedadás azt mutatja, hogy legyőzted az önérdekedet és a hiánytól való félelmedet. Ez a hit kifejeződése – és Isten mindig megjutalmazza a hitet!
„…az ő nevéért.” (Zsoltárok 23:3)
Feltetted már valaha a kérdést: „Hogyan tus Isten olyan valakit használni, mint én?” A zsoltáríró így válaszol: „az Ő nevéért”! Egyedül egy név számít – ás az nem a tiéd! Isten ugyanolyan hevesen gyűlöli a gőgöt, mint amennyire szereti az alázatot. Igéje ezt mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jakab 4:6). Íme tehát néhány tanács ahhoz, hogyan maradhatsz alázatos. Először: értékeld magad őszintén! Ne légy olyan, mint az a hód, aki így szólt a nyúlhoz, amikor a Hoover Gát hatalmas falát bámulták: „Nem, igazából nem én építettem – de az én ötletemen alapult”! A Biblia azt mondja: „…[senki] ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint” (Róma 12:3-4). Másodszor: tanuld meg, hogyan kell másokat ünnepelni! Pál azt írja: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál!” (Filippi 2:3). Az életben elért célok általában csapatmunka eredményei. Légy olyan, mint az a kisfiú, aki így jött haza az iskolai színjátszó kör meghallgatásáról: „Anyu, megkaptam a szerepet! Arra választottak ki, hogy a nézőtéren üljek, tapsoljak és éljenezzek.” Ha képes vagy erre, akkor nem fogsz azzal próbálkozni, hogy nem hozzád illő szerepben tündökölj, vagy más tollával ékeskedj. Végül: ne igyák előre a medve bőrére! „…aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!” (1Királyok 20:11). Amikor Charles Spurgeon diákjai közül egy gőgösen ment fel a szószékre prédikálni, de csúfos kudarcit vallva jött le, Spurgeon állítólag valami ilyesmit mondott neki: „Ha úgy ment volna fel, ahogy lejött, úgy jöhetett volna le, ahogy felment”. Isten csak akkor áldja meg erőfeszítéseinket, ha mindazt „az Ő nevében” végezzük.
Személyes növekedés
„Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked.” (Példabeszédek 2:10)
A fejlődés előrelépéshez vezet. Nézd csak meg az embereket a gyülekezetedben, a munkahelyeden, a baráti körödben. W. Edwards Deming vezetési tanácsadó mondta: „Tanulni nem kötelező… mint ahogy életben maradni sem.” A vállalati világban minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál kevesebb dolgot kell „tennie”, és annál inkább kialakul benne a „kritikus gondolkodás”. Képzelj magad elé egy vállalati konferenciatermet egy fontos értekezlet idején. Jellemzően egy sereg alsóbb beosztású ember ül egy nagy asztal körül, laptopokkal, aktatáskákkal és több doboznyi aktával, míg az igazgató kezében alig van valami, amikor belép a helyiségbe. Azért van ez így, mert az ő dolga nem a számítógépek kezelése, az ütemterv betartása vagy az akták kezelése. Őt a szakértelméért és az ötleteiért alkalmazzák. A szervezetek a legjobb ötleteket adó embereket keresik vezetőknek, következésképp általában azokat léptetik elő, akik kezdeményezőkészségről tesznek tanúságot és növekedés figyelhető meg életükben. Kezdj hát új ötletekkel előállni, és figyeld, milyen hamar észrevesznek!
Dániel hadifogolyként került Babilonba, a ranglétra legalján. De hamarosan Nebukadneccar udvartartásába került, mert a király olyan embereket keresett, akik rendelkeztek a következő tulajdonságokkal: „fogékonyak minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, megértik a tudományt, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak” (Dániel 1:4). Ez ám a biztos állás! „Ott is maradt Dániel” (Dániel 1:21).
Kötelezd hát el magad a személyes fejlődésre!
„A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű.” (Példabeszédek 24:5)
Jelzésértékű lehet, hogy szükséged van személyes fejlődésre, ha elveszíted hivatásod iránti érdeklődésedet. Sok ember azt gondolja, hogy ez abból adódik, hogy túl sokáig dolgozott egy munkahelyen, vagy épp életközépi válságba jutott. Az igazság azonban az, hogy sokan azért veszítik el munkájuk iránti érdeklődésüket, mert már nem akarnak növekedni. Gondolj azokra, akik a leglelkesebbek, és akiknek a legjobb kreatív ötleteik vannak. Általában szenvedélyesen szeretik a munkájukat, és nem annyira érdeklik őket a részletek, inkább a „teljes képet” nézik. Míg a körülöttük lévők belesüppednek a napi rutin apró részleteibe, a növekedésre törekvő emberek azon igyekeznek, hogy minél messzebbre jussanak. Ezek az emberek, akik fejlődnek, tanulnak, bővítik tapasztalatukat, sosem veszítik el sem munkájuk, sem az élet iránti érdeklődésüket.
A földimogyoró-termesztés elég unalmasan hangzik, igaz? George W. Carver számára nem volt az! Tanulmányozta őket, nemesítette őket, és felfedezte több száz féle hasznosítási módjukat, ezzel olyan híres lett, hogy meghívták Washingtonba, hogy egy kongresszusi bizottság előtt ismertesse sikerének titkát. Olvasd csak el, mit mondott nekik: „Isten teremtette a földimogyorót. Ezért én csak megkértem, hogy mondja el, mit lehetne vele kezdeni, és ő megmutatta nekem!” Ilyen egyszerű. Fordíts annyi időt tudásod és tapasztalatod bővítésére, amennyit a világias dolgokra fordítasz, és meglátod, hogy érdeklődésed és lelkesedésed növekedni fog.
A Biblia azt mondja: „A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű.”
„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” (Példabeszédek 27:17)
Ha megáll a fejlődésed, nem fogsz örülni munkatársaid és üzlettársaid társaságának. Legtöbb esetben ez is a növekedés hiányának tünete, és közvetlen összefüggés mutatható ki közte és aközött, hogy nem vagy hatással a környezetedre. Ha jó vagy abban, amit csinálsz, mindenki téged keres és hozzád fordul tanácsért. Tőled akarnak segítséget, szükségük van a szakértelmedre ezernyi kérdésük és aggodalmuk vonatkozásában. De ha felhagysz a növekedéssel, akkor valaki máshoz fognak fordulni. A személyes fejlődés segít az emberekre összpontosítani, és eléri, hogy ők is rád figyeljenek.
Nos, mit tehetsz ma azért, hogy újat kezdj? Kezdd el „beporozni” környezetedet. A méhek egész életüket azzal töltik, hogy virágról virágra szállnak, és magukkal viszik a virágport egyikről a másikra. Mi az eredmény? Növekedés! A méhek beporzó tevékenységének köszönhetően több virág nő a kertben, és a környezet szebb lesz. Az életben a „beporzás” azt jelenti, hogy az ezerféle forrásból származó információk közül felismered az igazán értékeset, és azt különféle módokon továbbadod másoknak. Kezdj el megoldásokat keresni olyan helyen, ahol senki sem számít rá.
Pál azt írja: „éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét” (2Timóteus 1:6 RÚF), különben kialszik, és te unottá válsz. Szánj minden nap egy bizonyos időt a személyes növekedésre. Fedezd fel, hol tudsz legjobban gondolkodni, és látogasd meg gyakran azt a helyet. Kelj fel korábban, használd ki az ebédszünetedet, és kapcsold ki a tévét esténként. Az idő és a hely nem számít, az a fontos, hogy következetesen tedd.
Eugene S. Wilson mondta: „Csak a kíváncsi ember tanul, és csak az elszánt küzdi le a tanulás akadályait. Engem mindig sokkal jobban érdekelt, hogy egy ember mennyire kész vállalni a kihívásokat, mint az, hogy mekkora az intelligenciahányadosa.” A veleszületett kíváncsiság gyakran sokkal többet árul el az emberről, mint az intelligencia. A lényeg, hogy ha sikert akarsz elérni, el kell kötelezned magad a személyes növekedésre.
„Ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem.” (Ézsaiás 43:18-19)
Amikor Isten meghatározza a jövődet, nem tanácskozik a múltaddal. Mária Magdaléna egy ismert prostituált volt. De miután Krisztus megszabadította őt, egyike lett azoknak, akik utoljára hagyták ott a keresztet (ld. Máté 27:55-61), és azoknak is, akik elsőként fedezték fel és tudatták Jézus feltámadását (ld. Máté 28:7). Mivel ő megragadta Krisztust és azt a jövőt, amit Ő kínál mindannyiunknak, ezért tisztelettel említi őt minden későbbi nemzedék. Péter egy heves vérmérsékletű halász volt némi antiszociális hajlammal. De Isten olyan szellemi hatalommal töltötte be, hogy amikor prédikált, tömegek jöttek Krisztushoz (ld. ApCsel 2:40-41). Ráháb egy prostituált volt, aki azért menekült meg a haláltól, mert elrejtette Józsué kémeit (Józsué 6:25). Jákób „csaló” volt, és a nevéhez méltóan élt. Isten azonban teljesen átformálta, és a nevét Izráelre változtatta, ami azt jelenti: „Isten harcosa” (ld. 1Mózes 32:24-30). Ruth móábita volt, aki bálványimádóként nőtt fel – nem túl biztató kezdet. De miután az igaz Isten szolgálatába állt, Dávid király és a mi Urunk Jézus Krisztus egyik őse lett (ld. Máté 1:5). Zákeus, a hírhedt sikkasztó, vendégül látta Jézust éjszakára az otthonában, és végül oda jutott, hogy emberbaráttá lett. Na és Pál? A keresztények gyilkolása miatt még nem vált tiltott személlyé Isten előtt. Apostolként ő írta meg az Újszövetség könyveinek felét Isteni kinyilatkoztatásra, elragadtatott a mennybe, ahol hihetetlen dolgokat látott (ld. 2Korinthus 12:1-4), és amikor a testéről kötényeket és kendőket vittek el, hogy betegekre tegyék, azok meggyógyultak (ld. ApCsel 19:11-12). Nos, ha Isten mindezt meg tudta tenni olyan emberekkel, akiknek „múltjuk volt”, akkor neked is tud új kezdetet adni!
Tudtad, hogy Abraham Lincoln több választást is elvesztett, mielőtt végül az Egyesült Államok egyik legnagyszerűbb elnöke lett? Tulajdonképpen olyan sokszor vallott kudarcot, hogy csoda, hogy újra meg újra próbálkozott. Tudtad, hogy azt az anyagot, amiből a Kleenex papírzsebkendő készül, gázmaszkba való szűrőnek kísérletezték ki az első világháború idején, de nem felelt meg? Azután próbáltak testápolót készíteni belőle, de ismét balsiker lett. Végül újracsomagolták eldobható zsebkendőként – és láss csodát! Évente 200 milliárdot vásárolnak belőle az emberek. Nem rossz egy olyan terméktől, amely kétszer is kudarcot vallott!
Nem tudod megragadni a jövődet, amíg a múltadon gyötrődsz. Tanulj belőle, és engedd el! Hallgass Susan Scott írónő tanácsára: „A kutyám és a macskám megtanított az élet egyik nagy leckéjére: tanulj meg sokat vedleni!”
Senki sem úgy indul, hogy mindenben jó. Új vállalkozásba fogni általában azt jelenti, hogy próbálkozások és kudarcok által tanulunk. Amikor Charles Darrow megházasodott, azt ígérte a feleségének, hogy milliomosok lesznek. De jött a nagy gazdasági világválság, és teljesen elszegényedtek. Darrow már fel akarta adni az álmát, de a felesége bátorította, hogy folytassa. Aztán egy napon kigondolta a „játékpénz” használatának ötletét, amellyel „képzeletbeli ingatlanokat” lehet venni, és az ötletét egy társasjátékban váltotta valóra, kis házakkal és hotelekkel. Monopoly-nak hívják, és a Parker Brothers megvásárolta Darrow-tól. Mit gondolsz, mennyiért? Egymilliió dollárért! Ne feledd: ha jó úton jársz, és nem vagy hajlandó feladni, Isten valami nagyszerűt végezhet el rajtad keresztül. Tehát menj tovább, és ne nézz hátra!
„…Isten… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is.” (1Korinthus 10:13)
Gyakran keresünk kifogásokat gyengeségeinkre, vagy pedig másokat hibáztatunk. Egy költő így írt: „Volt egy ellenségem, akit igyekeztem megismerni, aki minden lépésemet elgáncsolta, bármerre is mentem. Terveimet akadályozta, és elállta az utamat, a nagyszerű célokra nemet mondott. Végre lerántottam róla a leplet, szemébe néztem – és magamat láttam.” Amikor John Wesley diákjai hetente találkoztak, ezt a négy kérdést tették egymásnak: 1) Milyen bűnt követtél el a múlt heti találkozásunk óta? 2) Milyen kísértésekkel néztél szembe? 3) Hogyan szabadultál meg? 4) Mit gondoltál, mondtál vagy tettél, amiről nem vagy biztos, hogy bűn-e vagy sem? Ez a négy kérdés segít abban, hogy lelkiekben éber legyél, és a helyes kerékvágásban maradj. Pál azt írja: „…Isten… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is.” Portia Nelson írja a Kiút című értekezésében: „Az utcán sétálok. Van egy gödör az úton, és én beleesek. Elvesztem, pedig nem is az én hibám. Egy örökkévalóságig tart, míg kijutok innen. Legközelebb megint az utcán sétálok. Van egy gödör az úton, de úgy teszek, mintha nem látnám – tehát megint beleesek. El sem hiszem, hogy megint itt vagyok; mindenesetre nem az én hibám. Megint az utcán sétálok. Van az úton egy gödör. Látom, hogy ott van, mégis beleesek – ez már szokásom. De most nyitva a szemem, és tudom, hol vagyok. Ez az én hibám. Gyorsan kimászok. Sétálok az utcán. Vagy egy gödör az úton. Kikerülöm. Végül sétálok az utcán, egy másik utcán!”
