A mai nap imádsága:
Gyermek...
A mai nap imádsága:
Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet.
1 Sámuel 1,,27
Anna nyomorúságát - azaz a gyermektelenséget - milliók szenvedik el ma is szerte a világon... A gyermekáldás hiánya hatalmas erőket von el az életkedvből, míg a gyermekről való gondoskodás elemi ösztöne óriási erőket szabadít fel. Az, hogy csak Magyarországon évente mintegy ötvenezren mégis az élet kioltását választják az élet vállalása helyett - az apokaliptika árnyékát vetíti ránk, s ebben még az sem vigasztaló, hogy az árnyék évszázadokon át húzódhat, mire eljön a teljes sötétség...
Miért oly nagy a vágy a gyermek után az egyik oldalon, s miért oly nagy az akarat az elpusztítására a másik oldalon? Az élet utáni vágyat könnyebben megértjük, szinte magyarázatra sem szorul: Élni olyan jó!. A gyermek, aki "felülről" jön, az Isten ajándéka, ha nehézségekkel együtt jön, akkor is. A felülről jövő ajándék tehát nemcsak Isten-től függ, de az Istenen is csüng, mint a gyermek a hintán... Ennek a "lebegésnek" a csodáját éli át minden szülőpár, erre az ég- és föld közti állapotra vágyakozik a lélekben is felnőtt ember, hogy gyermekén keresztül tudatosabban újra átélhesse azt, amit saját gyermekkorában ösztönesen már egyszer átélt: lebegni, de mégis biztonságban lenni, hiszen Isten tart a tenyerén. Ha ez megadatik, akkor a nehézségek ellenére is szép életet tudhatunk magunknak.
Az élet kioltásának brutalitására kevés a hétköznapi szó. Az irodalom igazságot kereső poétikus őszintesége segíthet érzéseink megfogalmazásában, azaz a valóság megragadásában, de azért olykor lehet "egyszerűbben" is fogalmazni, hogy aztán kinek-kinek a maga lelkében az őszinte szó jelentéstartalma kicsapodjék, s nyilvánvalóvá váljék: az élet csírájában való elpusztítása az Ördögtől van. Attól az Erőtől, amely mindent össze-vissza dobál (diabolosz) ebben a világban. Akinek erejét minden szeretetlenség, gonoszság és irígység, mohóság és bírhatnámság táplálja...
A gyermek vállalása a jövő felvállalását is jelenti, a gyermek befogadása ugyanakkor az Isten akaratának az elfogadását is jelzi. "Aki befogad egy kisgyermeket - engem fogad be" - mondja a Mester, s ezzel a Felfoghatatlan Élet részesedésére hív minket...
Végidő...
URam! Add, hogy a nekem rendelt időmet a Te tetszésedre, mások javára, s önmagam boldugulására tudjam felhasználni! Ámen
És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!”
Jel 14,6-7
Mindenkit megérint a Jelenések könyve... Van, akit azért, mert Isten igazságos büntetésének ígéretét hiszi bele, van, akit a szimbólumok gazdag, évszázadokon átívelő értelmezésének lehetőségei ejtenek ámulatba, s olyan is van, aki hatalmi indíttatású, koncepciós írásnak tekinti. Tény, hogy ez a könyv az idők végezetével foglalkozik - ezért olyan különleges a vonzása minden időben.
Tény az is, hogy nincs olyan ember, akit ne hatna meg önnön végességének időnkénti megtapasztalása és lineáris létének kicsinysége. Aki még nem borzongott bele Isten teremtett világának végtelenségébe, az nem tudja átérezni porszem-életének múlandó szépségét sem. Éppen ezért fontos, hogy értsük, s ne félreértsük az "örök evangéliumot"!
Luther kátémagyarázatait mindig így kezdi: "Istent félnünk(tisztelnünk) és szeretnünk kell!" Aki rettegi az Istent, az nem csak Istent, de embertársait sem képes szeretni, nemkülönben önmagát se... Hiába a relatíve-jólét a világ fejlettebb országaiban, mégis milliószám boldogtalanok az emberek, s küzdenek nap, mint nap önmagukkal! Az okot a világban, talán még a JóIstenben is látni vélik, valójában a "hiba" bennük van. Az ember - ma divatos szóval élve - önértékelése nagyban függ attól a világtól, amiben él, a kérdés mégis az: az micro-világ, amiben leéljük az életünk 95%-át, azt milyenné alakítjuk? Teszünk-e bele elég szeretet, hogy megváltozzék vagy csak kihasználni akarjuk mindazokat, akik körbevesznek minket? Mert ha csak élvezni akarjuk a kis- és nagyközösség előnyeit, de viszontadni semmit nem akarunk, akkor megtagadjuk azt az isteni programot, aminek beteljesítéséért jöttünk/jöhettünk le az ÚRIsten akaratából erre a földre, ebbe a korszakba...
Az életünk életminőségünket befolyásoló nagy kérdései így válnak végül istenkérdéssé. Istent végérvényesen nem kerülhetjük ki, Ő sem kerül el minket, életünkben néhányszor, félreérthetetlenül megszólít... Lehet, hogy valaki egy életen át bújkál előle, de az út végén Isten "ott van és vár". Az, hogy ez életünk legnagyobb konfrontációja vagy legcsodálatosabb találkozása lesz-e, az attól függ, vajon tudunk-e itt a földi véges dimenziónkban önmagunkat és másokat építve, emelve örülni, hálát adni, s szeretni vagy amit Isten kegyelmesen elkezdett bennünk, azt leromboljuk?
Végítélet...
A mai nap imádsága:
Egy második angyal követte őt, aki így szólt: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet"
...
És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön." A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet.
Jel 14,8 és 14-16
Nehéz időket élünk... A tőzsdei spekuláció "értékteremtő" rangú tevékenységgé "avanzsált" az utóbbi évtizedekeben - keserű gyümölcseit most próbálják lenyeletni a társdalommal. Sokan - sajnos - el sem gondolkoznak azon, hogy mit jelent egy párszáz milliárd dolláros tőke-injekció. Néhány tíz tonna színes papírral több lesz az emberek pénztárcájában, de az alapvető probléma ezzel még nem oldoldódott meg! Azt viszont biztosan mondhatjuk, ezzel a merész lépéssel egy időre elodázzák a következményeket...Tipikus emberi, örök magatartás: jólét, a másik kárára!
Isten a világot igazságosnak teremtette. Nincs benne semmi sem ingyen, mindennek ára van, azaz mindennek következménye van. A mulasztásnak, a bűnnek hozadékát nem lehet lehet semmissé tenni, legfeljebb elhordozni. Ez az isteni igazság tükröződik a Jelenesések könyvében is - Isten nem feledkezik meg semmiről. Jóllehet az Ő órája egészen másképpen jár, de egyszer Istennél is körbeérnek a mutatók... S ha ez megtörténik, akkor elkezdődik a számonkérés!
Régi biblikus jelkép a végidőkkel kapcsolatban a sarló, az aratás szimbóluma. A sarló, mely elválasztja a földtől a búzakalászt - és egyszer s mindenkorra, máshová, a csűrbe juttatja a búzaszemeket. Ugyanígy a halál is kimetsz minket ebből a földi létből, s - reménységünk szerint a Krisztusért - bekerülünk majd Mennyei Atyánk Csűrjébe, az Örök Országba.
Minden kor embere sokat foglalkozott az elmúlással. A fáraók bebalzsamozták magukat, a nagy fejedelmek arany-, ezüst-, vas-koporsóba temettették el magukat, megint mások óriási emlékművet/mauzóleumot építettek, bebiztosítandó, hogy bizonnyal átjussanak oda, ahová minden emberlélek vágyakozik. Mi sem vagyunk különbek elődeinknél! Minél inkább közelebbinek érezzük az időt a végső elszámoláshoz - mert életünk búzatáblája egyre inkább aranyba sárgul -, annál inkább foglalkozunk a halállal.
A halál előtt viszont van egy élet, amit Isten nem véletlenül adott, s bizonyára nem azért, hogy a benne rejlő lehetőségeket elmulasszuk, s a talentumainkat elássuk. Életünk értelmének izgalommal teli keresésében számtalan igazságtalanság, emberi és "Isten-adtának hitt" korbácsolja lelkünk nyugalmát. A felülről, a Világosság Atyától kapott kereszteket mindig könnyebben viseljük, mert ahhoz erőt is kapunk. Ha úgy érezzük is, hogy ezt azért "mégsem érdemeltük meg", bizonyossággal tudjuk: akit Isten szeret, azt vesszőjével is "jutalmazza". Egészen másképp látjuk azonban azokat az igákat, melyeket mások akasztanak nyakunkba.
Az emberi önzés határtalan, olyan az, mint a rákos daganat. Nincs "határtudata", s csak egy törvény hajtja: terjeszkedni, terjeszkedni. Igaz, ez idővel önmaga létének akadályává válik, de másképpen nem tud tenni, hiszen nem egészséges sejtek ők, hanem rákosak. Az emberi önzés minden közösségben ott van. A legkisebb párkapcsolatiban éppenúgy, mint a nagypolitikaiban. Naponta bomlanak fel sírigtartónak álmodott házaságok, mert nem képesek a felek egymás és önmaguk önzését kezelni. Naponta történnek deliktumok közvetlen környezetünkben éppenúgy, mint távoli földrészeken, melyeket mind-mind az önzés táplálja. Nem csoda, ha elszomorodunk vagy szeretetünk lendületét veszíti...
Egyszer azonban mindennek vége lesz... s akkor az istenképűségéből kivetkőzött embernek nem kell többé tagadnia Istent, félredobni parancsolatait - erre ugyanis nem lesz szükség... mivel ez a világ már megszűnt...
Viszonyulás...
A mai nap imádsága:
...és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt,
Jel 14,3b-4a
De a 144ezer kiválasztott igen, akik természetesen a Jehova tanúi közül kerülnek ki... Nem akarom bántani szegény Jehova tanúit, de szervezetük gyönyörűen példázza azt az örök emberi törekvést, hogy a megválaszolhatatlanra is választ adjon. Aki teologizál - s valahol minden istenhívő egyben teológus is a maga módján -, annak tudnia kellene, hogy az emberi okoskodás az isteni kategóriákban nem érvényesül(het)! Persze Jehova tanúi elszánt hitszónokai még most is meggyőzendő ellenséget látnak másfelekezetűekben, nemkülönben az istentelenekben. Persze, ahol az ószövetségi kötáblás törvényt az újszövetségi kegyelmi elé teszik, az ott teljességgel "normális" viszonyulás...
Akit valóban a Szentlélek érintett meg, az tud a sorok között is olvasni és nyilvánvaló számára, hogy melyek a Bibliában azok részek, melyek valóban Istentől ihletettek, s melyek azok mondatok, melyek egyértelműen emberi, akarnok mondatok. Ezért ha valaki komolyan gondolja, hogy Istentől ihletett az ilyen mondat, mint: "ezek nem szennyezték be magukat nőkkel" - nos, az ilyen ember "elsőosztályú" manipulálható alanya az olyan szektás vezetőknek, akik beteljesítik önmagukban a jézusi példázatbeli mondást: "vak vezet világtalant"...
Sajnos a keresztény vallás különösen is ellenségnek tartja a testet, jóllehet ilyet Jézus URunk sohasem tanított. Emberi okoskodás az is - sajnos saul-páli "ajánlás" - , hogy bűnös, testi kívánságokat öldökölni kell az óemberi testben, holott a vágyak, érzések harmóniáját az Isten teremti meg azok lelkében, akik felismerték Őt... Saul-Pál maga nőtlen volt, házasságra való alkalmatlanságát, ill. a házaséletről való lemondásának okát csak sejteni tudjuk, de annyi bizonyos, hogy az egyháztörténelem jelesül bizonyítja, hogy azok az egyháziak, akik látható életükkel csak megvetést és botránkozást váltottak ki a normálisan gondolkodókban, azok a vezetők a nemlátható lelki életükben is egyértelműen deformáltak voltak, hiszen aki természetellenes életében, az hitéletében is az! Ahogyan nem lehet gyengéd szerető az sem, aki gátlástalanul könyököl, agresszív a közlekedésben. Ha gátlástalan az élet egyik területén, akkor gátlástalan a többi területén is!
Éppen ezért, aki nem ismerte meg a szerelem egész életre szóló önkéntes elkötelezettségét, az hogyan lenne képes "Isten szerelmeseként" beszélni Őróla? Az, aki a legszebb testi-lelki találkozást férfi és nő között úgy definiálja, hogy az egy "szennyes, csúnya dolog", az sem az Életről, sem az Istenről nem tud semmit. Az Élet ugyanis maga az Isten, Ő ott van mindenben és mindenekben! A Bárány követése nem azt jelenti, hogy hétről-hétre kultikusan imádni kellene a deformált istenelképzelést, hanem napról-napra cselekedni kellene az Isten életes akaratát...