Add egész életed Krisztusnak!

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az…” (2Korinthus 5:17)
Egyszer egy ember újságot olvasott, amelynek egyik lapján egy világtérkép volt. Gyorsan kitépte az újságból, majd még kisebb darabokra tépte, és odaadta a kisfiának, hogy rakja ki újra. Kis idő múlva a fiú szólt, hogy elkészült. Az apja elcsodálkozott: „Ilyen gyorsan elkészültél? Hogy csináltad?” A fiú így válaszolt: „A hátulján egy ember fényképe volt. Kiraktam az arcot – és összeállt a világ!” A világot nem tudod megváltoztatni, de Krisztus meg tudod változtatni téged, és ha ez megtörténik, a világ kezd összeállni. A Biblia azt mondja: „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Korinthus 5:17).
Ne csak a szívedet add Jézusnak, add át neki az egész életedet! Igen, a lator a kereszten megváltásra talált a halál előtti utolsó percekben, tehát az üdvösség nincs korhatárhoz kötve. Ám, ahogy O.J. Wilson rámutat: „Tegyük fel, hogy Pál csak hetvenéves korában tér meg huszonöt helyett. Akkor a történelemben nem tudnánk Pál apostolról. Matthew Henry-t azért ismerjük, mert tizenegy éves korában megtért, nem csak hetvenévesen… Jonathan Edwardsról azért tudtunk, mert nyolc évesen tért meg, nem nyolcvan éves korában; Richard Baxter hat és nem hatvan évesen. Mennyivel többet ér egy lélek, ha egy egész életnyi lehetőség áll előtte, mint az, akinek már nincsen ideje! A lelkek birodalmában a bárányok többet érnek, mint a juhok, éppúgy ahogy a piacokon is.”



Edzel rendszeresen

„Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadókoszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1Korinthus 9:25)

Az Istenbe vetett hitünk rendszeresen lelki edzés által tud erősödni. Ha a gondolkodásmódunkat edzzük, akkor megkérdőjelezzük a régi ötleteket, és újakra cseréljük azokat. Ha kapcsolati téren tréningezünk, akkor meghal bennünk az önzés, és a szeretet növekszik. Nos, edzel rendszeresen? Az edzéshez hozzá tartozik, hogy a megszokott határainkon túli feladatokkal kell próbálkoznunk. Isten megenged olyan tapasztalatokat, melyek a megszokottnál nagyobb erőfeszítésre késztetnek, mert ezek készítenek fel arra a versenyre, amire elhívott minket az életben – és amelyben előfordul, hogy a lelkünk elfárad. Semennyi erővel, semennyi erőfeszítéssel nem lehet elmulasztani a problémát. Ilyenkor van szükség a lelkünk „nyújtására”. Gyakran ez még nem is maga a próbatétel, csupán bemelegítés a jövőben ránk váró kihívásokhoz. Tereppontok ezek, melyek arra lettek tervezve, hogy verseny közben pánikba ne essünk. Ne feledd, hogy Isten soha nem engedi, hogy olyan ember fusson a nevében vagy vele, aki nem tágította ki gondolkodásmódját, hitét, az élet megélésére és a szeretetre való képességét. Ezért ha olyan problémával szembesülsz, amit nem tudsz elmozdítani, akkor végy egy nagy levegőt, és emlékeztesd magad arra, hogy Isten most feszegeti a határaidat, hogy növekedésre késztessen. A lélek „nyújtása” segít, hogy szembe tudjunk nézni olyan helyzetekkel, amelyekről azt gondoljuk, hogy belehalunk, pedig nem is; hogy kibírjunk olyan időket, amikről azt gondoljuk, nem fogjuk túlélni, mégis túléljük. Előbb vagy utóbb mindannyiunk életében jönnek nehéz idők vagy problémás kapcsolatok, de ezek csupán az élet edzéstervébe tartozó gyakorlatok. Tehát, ha legközelebb úgy érzed, hogy erőd határán vagy, ne add fel! Tekintsd a helyzetet annak, ami: felkészülésnek arra, hogy megfusd és megnyerd életed versenyét, melyet Isten jelölt ki számodra.




Hallgass lassan!

„Ismertesd meg azokat fiaiddal..." (5/Mózes 4:9)
Szülőnek lenni kiváltság, ezért meg kell győznöd gyermekeidet arról, hogy fontosabbak számodra, mint a munkahelyi sikerek vagy az anyagi dolgok. Soha ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem, hogy elmondd nekik, mennyire szereted őket. Légy ott szá­mukra! Szülőnek lenni felelősség. Isten nem a kormányt vagy az iskolarendszert teszi felelőssé a gyermekeidért, Ő téged fog számon kérni! „...meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!" (5Mózes 4:9) Szülőnek lenni korlátozott lehetőség. Ha elég sokáig elhanyagolod őket, gyermekeid azt a következtetést fogják levonni, hogy nem olyan fontosak számodra, mint azok a dolgok, melyekért folyamatosan feláldozod őket. Ha ez megtörténik, gyakorlatilag elveszítetted őket. Hajlandó vagy ekkora árat fizetni? Ha nem, akkor gondold újra az értékrendedet! Charles Swindoll írja Stress Fractrures című könyvében: „Élénken emlékszem arra, mikor nemrégiben túl sok kötelezettséget vállaltam magamra, és túl kevés napom volt rá. Nem sok idő múlva ráförmedtem a fe­leségemre és a gyerekeimre, kapkodva ettem az ebédszünetekben, és dühített, ha va­lami váratlanul megszakította a napom menetét. Hamarosan az otthonunkban minden az én rohanó életstílusomat kezdte tükrözni, ami lassan elviselhetetlenné vált. Világosan emlékszem kisebbik lányunk, Colleen vacsora utáni szavaira. Szeretett volna elmondani valami fontosat, ami aznap történt az iskolában. Szaporán hozzákezdett: »Apa-szeretnék-elmondani-neked-valamit-és-nagyon-gyorsan-el-tudom-mondani«. Hirtelen felismertem frusztrációját, és így szóltam: »Édesem, elmondhatod... és nem kell nagyon gyorsan mon­danod. Mondd lassan!« Sohasem felejtem el válaszát: »Akkor hallgass lassan!«"




Hol van a szívem?

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek területe több, mint 8000 m2 volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából. Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”. Voltak 3500 éves egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai közül. Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”. Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk, és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk jönnek. Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak! Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21). Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a kérdést: „Hol van a szívem?”






Ne vedd le a tekinteted Jézusról!

„Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12:3)

Úgy érzed, félreértenek? Nem vagy egyedül! A leginkább félreértett személy, aki valaha is élt, Jézus volt. A kritikusok viccelődtek a születéséről, vitatták isteni származását, megvetették céljait, becsmérelték tanításait, gyanakvóak voltak indítékait illetően, kritikusak módszereivel szemben, és felháborodtak üzenetén. Végül kereszthalálra adták! Ez megmagyarázza, mit értett János apostol azon, amikor azt írta: „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:5,11). Bármerre is járt, Jézus félreértéssel és elutasítással találkozott. De mindezek ellenére kitartott. És kegyelme által te is képes vagy erre!

A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!


Te vagy az?

„Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester?” (Máté 26:25)

 Bármi is a bűnöd...

A nagyszerű igehirdető, Charles Spurgeon egyszer így prédikált a Krisztusnak való elkötelezettségről: „Ismertem olyanokat, akik nagyhatásúan hirdették az evangéliumot, de távolról sem élték meg azt. Ismertem olyanokat is, akik szorgalmasan ellátták diakónusi vagy presbiteri kötelességeiket, de azután gonosz szenvedélyeknek adták át magukat. Voltak, akikről azt tartottam, hogy a legszentebb emberek. Amikor imádkoztak, úgy éreztem, hogy a menny kapujáig emelkedem; ha valaki azt mondta volna róluk, hogy egy napon undorító bűnbe esnek, nem hittem volna el. Könnyebben elhittem volna saját magamról. Ha azok, akik erősebbnek tűntek nálunk, elbuktak, akkor mi hogyhogy nem?

Amikor Urunk elmondta tanítványainak, hogy egyikőjük el fogja árulni azok közül, akik egy asztalnál ülnek vele, mindannyian azt kérdezték: »Talán csak nem én vagyok az, Uram?« Ez nagyon helyénvaló kérdés volt. Egyikük sem azt kérdezte: »Talán csak nem Júdás az, Uram?« Valószínűleg egyikük sem gyanakodott rá. Talán ebben a gyülekezetben is van olyan képmutató, akire egyetlen pillanatra sem esik a gyanúnak a legkisebb árnyéka sem. Olyan jól megtanulta eljátszani a szerepét, hogy még nem fedezték fel valódi jellemét.”

Ha ezek a szavak érzékeny ponton találtak el, ne menj – rohanj a kereszthez még ma! Fuss az Egyetlenhez, aki bár ismeri minden küzdelmedet és kísértésedet, feltétel nélkül szeret téged. Fuss hozzá, akinek a vére megtisztít a bűntől, akinek a kegyelme felemel és megtart, akinek az ereje segít győzelmes életet élni.

Szerző: Andre Lowoa  2018.09.30. 00:07