Az erő, a szeretet és a józanság lelkéért.


A mai nap imádsága:

Uram! Alakítsd, szépítsd életemet, hogy növekedhessek szeretetben és alázatban. Ámen.

 
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Zsolt 121,3

János apostol olyan szavakat használ Isten titkainak elmondására, amit csak a "beavatottak" ismertek. Beavatott az, akit megszabadított a Lélek, aki Istentől született. Aki számára már világossá vált, hogy életének rendező koordinátarendszere saját életfilozófiája nem lehet, csakis Isten az egyedül érvényes meghatározó középpont ebben a világban. Aki "Istentől született" azt is tudja, hogy nem a célba jutott el, éppen ellenkezőleg: Isten - az Ő kegyelméből -, őt is a startvonalra állította.

"Vigyáz magára"... Károli Gáspár és fordító brigádja itt a "megőrzi magát" fordulatot használja. Ez célirányosságot mutat. Nemcsak arról van szó, hogy a célig el kell jutni, hanem azt, is, hogy ott valami (Valaki) nagyon fontos van. Ebben a találkozásban a gonosz meg sem érinthet minket. Az odáig vezető úton persze többször, de ott és akkor már nem. Vigyázni magunkra annyit tesz, nem felejtem el mit is akarok, mire hívattam el. Ahogyan a szerelmes vágyakozik párja után, s ennek az érzésnek veti alá egész életét, ugyanígy érthető ez a kép Isten s a lelkünk kapcsolatára is.

Sokan azt akarják kihallani ebből a jánosi mondatból, hogy aki Istentől született, azt már meg sem érinti a gonosz, azaz bűntelen. Magam sem akartam elhinni, de a kilencvenes évek legelején egy házaspárt vettem fel a régi egyes úton, akik stoppoltak, s mivel egy piciny gyermeket is vittek, természetesen megálltam. Budapestig győzködtek... ők bűntelennek hitték magukat, hiába próbáltam inkognítóban "érvelni". Nekem nem sikerült rávezetni őket arra, hogy életünk végéig megvan bennünk a készség a rosszra, és a jó elmulasztására. Simul iustus et peccator. (Egyszerre vagyunk bűnösök és megigazítottak.) Emberi oldalról nézve mindig bűnösök maradunk, Isten felől nézve megigazultak. Az Isten oldaláról nézni azonban csak akkor tudunk majd, ha átlépünk egy olyan határkövet - amit, ha átlépünk -, akkor már nincs visszaút ebbe a világba. Ez az átlépés sok embert félelemmel tölt el. Aki azonban egész életében erre a találkozásra készül, annak számára ez nem a végső megsemmisítő tragédia, hanem a beteljesedés kezdete.

 


Botrányok...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy életet védő törvényeidet betartsák, s a háborgó lelkű emberek Nálad, s Benned nyugalmat találjanak! Ámen


Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.
Mt 18,7

Ahol Isten rendjébe ütköznek, ott mindig botránkozások vannak. Legyen az párkapcsolati intimitást sebző vagy az emberi méltóságot semmibe vevő szóbeli vagy tettleges bántalmazás, ha a Teremtő jó rendjét sérti, akkor felháborodik mindenki, akinek egy kicsinyke jó érzés is van a szívében. Botránkozásra okot ad a nemtörődömség, a csalás és hazudozás, de felbosszantja a tisztességes embert az is, ha valaki a jogosság látszatával jogtalan előnyökre igyekszik szert tenni.

Ilyen például a bankvilág és az édestestvére, a börze. Mostanság Németország mindent latba vet, hogy megmentse a görög gazdaságot, miközben a bankokban - jogszabályi védettséggel, hiszen a német alkotmánybíróság is kimondta: igen, lehet -, lehet fogadni az Euró ellenében. Elméletileg a banknak az állam szövetségesének kellene lenni -, de ez ma már csak elméleti lehetőség - nem a gyakorlat.

A botránkozások azért "szükségesek", mert az emberek szívébe belevéste a JóIsten az Ő örök törvényeit, s azok igazságtartalma független attól, hogy valaki hiszi Őt vagy sem. Azaz: a tolvaj nagyon jól tudja, hogy lopni bűn, ezért megy az éjszaka leple alatt vagy mai világban fényes nappal, amikor nincs otthon senki... Ha valaki hűtlen társához, barátaihoz vagy éppen hivatalához - nagyon is jól tudja, hogy amit tesz, az helytelen.

Ha valaki botránkoztat, akkor az az ember valamit eltör, megsért. Elszakítja azokat a láthatatlan szálakat, melyek az embervilágot egységben tartják. A botránkoztató ember botrányosan viselkedik, mert pontosan annak az ellenkezőjét teszi, ami általában elvárható magatartás lenne. Így megbotránkoztató, ha pl. a pap nem úgy él, ahogyan azt a szószéken prédikálja, ha a politikus nem azt képviseli, amivel megbízták, s hasonlóképpen megbotránkoztató, ha valaki a segítés álarca mögé bújva kihasználja embertársait.

"Jaj a világnak!" - sóhajt/kiált fel Jézus URunk. Bizony jaj, mert Isten nem felejt, s előtte az égbekiáltó disznóságokat majd nem lehet kimagyarázni, hogy: "De hát a lónak is négy lába van és mégis megbotlik..." Az efféle közmondások, s a mocskos érdekek vezérelte "kéz kezet mos"-elv csak a földi igazságszolgáltatás kardjától ment meg, az Isten előtt már nem jelent menedéket...

 


Élet...


A mai nap imádsága:

Uram! Adj lehetőséget mindenkeinek a megismerésedre! Ámen


Istennek semmi sem lehetetlen.
Lk 1,37

Elvégre azért Isten... Ha nem így lenne, akkor legfeljebb istenség lehetne, irodalmi "figura", felöltöztetve számos végtelenbe vetített emberi tulajdonsággal. Amennyire nem szükséges Isten isteni voltát megkérdőjelezni, hiszen amióta ember az ember, azóta gondolkodik az Istenen, olyannyira szükséges megkérdőjelezni az ember istenképűségét, hogy ti. mennyire tükröződik az emberségében az Isten "istenképűsége".

Istennek tényleg semmi sem lehetetlen. Ha éppen úgy akarja, akkor kontrollált robbanásban teremti meg a világmindenséget, ha kedvére van az, hogy fejlődjön a világ (evolúció), akkor még azt is megengedheti. Isten azért Isten, mert számunkra abszurd dolgokat is véghez vihet: Adhat úgy, hogy közben elvesz, válaszolhat úgy, hogy nem szól semmit, beszédes lehet a csöndje, megsimogathat úgy, hogy nem kell kinyújtania a kezét... (Ha egyáltalán van Istennek keze.)

Isten számunkra legnagyobb csodája az Ő Teremtő Szava. Ennek hasonlatosságára és képmására pedig szavaink... Emberi nyelvünk szépségét, fantasztikumát éppen az adja, hogy soha nem látott dolgokat is ki tudunk vele fejezni - még "Istent" is, Akit soha senki nem lát(hat)ta meg. Aki érzéketlen az emberi szóra, annak nincs érzékenysége az Isten dolgaira se...

Ha valaki elgondolkodik a létén, akkor - szabad akarata alapján még arra is lehetősége van, hogy úgy lássa a világot, hogy azt nem Isten teremtette. Akinek megadatott, hogy gondolkodjon, de nem gondolkodik, abban a felelősség soha nem ébred fel, hogy vigyázzon a békére, hogy szeresse a felebarátait, s óvja-védje azt a világot, amit Isten teremtett vagy őszerinte nem teremtett, akkor meg különösen is tartsa becsben, mert mégegyszer ekkora szerencséje az embernek a véletlenek sorozatában bizonyára nem lesz.... A hívő ember tudja-érzi: Istennél minden lehetséges.

Még az is, hogy a hitetlenből hívő lesz, s hogy a lator végül a paradicsomba kerül...

 


Következmények...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy mindig láthassam életem következő lépését, s ne büntess makacsságom következményeivel! Ámen
     
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Zsolt 103,10
Életünk folyamán sok hibát elkövetünk, s némelyik következményét olykor egész életen át hordoznunk kell... Ezeket nem egyszer büntetésnek véljük, jóllehet nem minden hiba bűn, de minden bűn hiba! Hiba ellenkezni az Isten életet védő akaratával, de ez bűnné akkor válik, amikor belátjuk, hogy ezáltal megfosztjuk magunkat valami visszahozhatatlanul széptől... Ha az életet egy vízzel teli edénynek képzeljük el, melyből a víz (életerő) szép lassan elcsordogál, akkor életünk végül is perspektívanélküli, hiszen milyen holnap-kép az, mely a fogyást, a kiszáradást vizionálja, sugalmazza? Lehet azonban életünk cserépedényét úgyis látnunk, hogy, amikor beleszületünk ebbe a világba, akkor az még üres, s Isten sok-sok élménnyel színültig tölti azt, hogy "beteljék" életünk... S, aki az "élettel betelve" megy ki ebből a múlandó világból, az végtelen boldog embernek mondhatja magát.
Az evangélium üzenete az, hogy Isten kegyelme minden emberi képzeletet felülmúló - s bár Isten túláradó kegyelmét látva mások életében minden emberben sérül az igazságérzet: Hogyan lehet, hogy az a másik mégis megúszhatta bűnei következményeit(?) -, de ha a büntetést mi magunk vagy szerettünk kerüli el, akkor nincs számottevő ellenvetésünk, éppen ellenkezőleg. Bizonnyal az élet nagy "húzásai", melyek balul is elsülhettek volna, mindenkinél egy kicsit más reakciót váltanak ki. Az egyik elővigyázatosabb lesz, s változtat életstílusán, a másik pedig még többet kockáztat, mert úgy véli, hogy szinte sebezhetetlen. Az élet viszont olyan, mint a hegymászás. Hiába a legtapasztaltabb hegyi vezető, a lavinaveszélyt olykor a legprofibbak sem láthatják előre! Ezért alábecsülni a magas-hegyeket ugyanolyan tévedés, mintha valaki nem veszi figyelembe, s nem számol az élet kiszámíthatatlanságával.
Isten gondviselő kegyelmének az egyik legmarkánsabbja: a felismerés, amikor megnyilvánul, kiviláglik: Isten szeretete átölel, s megtart minket szeretteinknek, s szeretteinket is megtartja nekünk. Isten azonban törvényt is adott, s az élet törvénye a halál valósága is. Isten éppen azért Isten, mert Mindenható, mert úgy is, és akkor is ad(hat), amikor elvesz. Éppen ezért, aki az ÚRban hunyt el, az nem egyszer, s mindenkorra szűnik meg létezni, hanem Istenhez "ment át", hogy ott létezzen tovább... Hogyan? Az élet után a legnagyobb titok ez, melyről csak sejtéseink vannak. Jézus URunk tanítása szerint "sok hajlék van" odaát, s aki hiszi és próbálja életében az Isten szeretetét továbbadni - az reménység szerint közösségben lehet nem csak Istennel, de "Istenben" mindenkivel is, akik számára nagyon fontosak...

 


Pihenés...

 



A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem bölcsességet, hogy életem ritmusát Benned megtaláljam, s harmónia sugározhassék az én életemen át is! Ámen


Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj!
2 Móz 34,21

A francia forradalmi naptár , más néven: köztársasági naptár (calendrier républicain ) az 1789. évi nagy francia forradalmat követően 14 éven át volt használatban, majd megbukott. A köztársasági naptár megalkotásának legfőbb célja az volt, hogy az új korszakot radikálisan megkülönböztesse a kereszténységhez szorosan kötődő Gergely-naptártól, kiirtsa a vallási maradványokat, racionális, a forradalomhoz méltó elnevezéseket és időbeosztásokat alkosson. Ennek keretén belül egy hónap 3 tíznapos dekádból állt. (Az ókori Egyiptomban is a tíznapos beosztást alkalmazták.) A heti ritmushoz szokott emberek azonban igencsak szenvedtek az új forradalmi "szisztémától". De miért is?

Az ókor tudósai hét bolygót ismertek. Hetet, mert a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz mellett bolygónak tartották a Napot és Holdat is. Ez a felismerés a folyók-közti (Mezo-potamosz, azaz Mezopotámia) kultúrában alakult ki, jelesül a suméroknál, ahonnan magyarság gyökerei eredeznek. Ezek az asztronomiai tartalmú feljegyzésének Gudea laga?i király feliratát tartják, az i. e. XXII. századból, de találtak az óbabiloni korból (XX?XVII. század) is szövegeket. A hetes rendszer tehát igen régi. A zsidók által közvetített babiloni kultúra aztán egész Európában elterjedt, nemkülönben a Biblia teremtéstörténetének hétnapos beosztása is. (Ehhez hozzájön még az is, hogy a számmisztikában a 3-as az isteni-, a 4-es a földi tökéletességet is jelöli.) A 4x7-es holdhónapokról már nem is beszéljünk... Egy bizonyos: Az ember élete alaposan összefonódott a hetes periodikával.

Ahogyan a természetben mindennek szüksége van nyugalomra, úgy az embernek is. Csak a 20-21. századi természetellenes, modern életforma hiteti el az emberrel, hogy kiléphetünk kereteink közül. Aki nem tart pihenőt, aki vasárnap is csak "hajt" az prognosztizálhatja összeroppanását. Vasárnap nélküli, csak munkanapokból álló élet nemcsak egyhangú, de ellenkezik a lélek igényével, az emelkedéssel. Ehhez ugyanis idő, s alkalom kell! Ha ezt nem becsüli meg az ember, akkor nem "szentül", azaz nem válik Istenhez tartozóvá. Márpedig létünk célja az, hogy mindannyian eljussunk Teremtőnkhöz. A pihenést sokan a teljes "elengedésként" akarják megélni. Isten azonban a rendnek az Istene, s a vasárnap kedvéért nem helyezi hatályon kívül az egyébként érvényben lévő szabályait, hiszen a teremtettségben minden a "helyén" van - kivéve az embert. Nekünk van egyedül szabadságunk a választásra... Aki jól dönt, az halad.. nemcsak előre, de Isten kegyelméből fölfelé is..

 


Szegénység és gazdagság...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne méltatlankodjak, s tudjak hűséges lenni a kevésen is és tetszésedre használjam fel azokat a javakat, melyekkel megajándékoztál! Ámen



A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Jaka 1,9-11

Isten az embert alkotó munkára teremtette, de abból csak a többé-kevésbé demokráciával bíró országokban lehet tisztességgel megélni - meggazdagodni azonban már nem. Márpedig az ember - ha már nem válhat Istenné -, legalább gazdag szeretne lenni... Ezért aztán nemcsak kockáztat, de képes átgázolni törvényeken, embereken is, olykor még a saját egészségét sem kíméli. Mindezt miért is?

A gazdagságért, pontosabban a gazdagságtól remélt boldogságért. Felmérések igazolják, hogy a felnövekvő - mostmár marxista-leninista ideológiától mentes - honi generációban egyértelmű értékeltolódás tapasztalható - a pénz irányába. "Ha nincs pénzed, akkor senki vagy!" - erősítvén önmaga életfilozófiáját is a fiatal riportalany -, deklarálva a pénz kétségbevonhatatlan hatalmát... S mivel mindenki lenni szeretne "valaki", a pénzért szinte mindenre kaphatók az emberek. A legnagyobb aljasságokat tízezerdolláros öltönyökben követik el... Tisztességes kereskedésnek álcázott pénzügyi spekuláció - ennek issza most a levét a világ -; többszázszázalékos hitelfelvételi lehetőségek vagy bizonyos országokban mesterségesen alacsonyan tartott fizetések, a lényeg ugyanaz: az egyenlőségre teremtett emberek között az egyenlőtlenség fenntartása, melyre való határozott törekvéseket a csillogó-villogó reklámok eltakarják. Jajj annak, aki látván nem lát!

Az ember becsületét a munkája adja. Aki nem dolgozik, aki csak élősködik - szülei vagy a társadalom nyakán, az becstelen. Aki csak elvesz a közösségből, de nem ad vissza semmit, sőt amely közösség az ő személyes védelmét is garantálja, azt el- vagy kiárulja (a lényeg tulajdonképpen ugyanaz) az ellenszegül Isten parancsolatának. Aki kényelmével, nem-gondolkodásával vagy éppen hitványságával (deviáns magatartások!) asszisztál mindehhez, az nemcsak embertársai egzisztenciális sírját ássa, de önmaga végső megsemmisülését is előkészíti.

Isten igazságban teremtette ezt a világot, melyben mindenkinek egy életet adott, hogy azt jól megbecsülje, s életével respektálja másokét is. Ha ezt az egyszeri lehetőséget eljátssza, akkor nincs második lehetősége, nincs újrakezdés egy következőz életben. Tény, hogy a legszebb virágot is megperzseli a Nap, s elszárad... A gazdag vaksága abban áll, hogy nem veszi észre, hogy a gazdagság sem örök, hanem csak ideiglenes. S ha valaki anyagi-, szellemi gazdagságát nem arra használja, hogy mindenki méltóságát emelje általa, akkor pontosan azt nem teszi meg, amiért emberként megszülett erre a világra...

A kérdés tehát nem az - bár sokan ezen elmélkednek, gyakorlatilag teljesen fölöslegesen -, hogy "akkor és ott" mit csinál majd a JóIsten, hanem az, hogy "itt és most" mit csinálok én, mihez kezdek azokkal a talentumokkal, amiket kaptam?
Szerző: Andre Lowoa  2018.09.28. 05:21