A tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől. Az igazi szeretet kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.
Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni. (Böjte Csaba)
Az imádság nélkülözhetetlen a személyiség legteljesebb kifejlődésében.
Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség.
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
kinek szívéből nem fogy a szeretet,
kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt,
ki élete gondjain könnyedén átrobog…
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!
Halottnak lenni voltaképpen nem olyan, mint az elalvás. Inkább olyan, mint a fölébredés.
Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat.
Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak és minden embertársunknak!
Kegyelemmel teljes Szűz, tudom, Názáretben szegényesen éltél, nem is kértél többet; se elragadtatás, se csodák nem szépítették meg az életed, ó, választottak Királynője. Oly sok szegény és alázatos él ezen a földön; ők félelem nélkül emelhetik rád tekintetüket. Te vagy az a pártatlan Anya, aki velük járod a hétköznapok útját és elvezeted őket a mennybe.
Szeretett Anyám, veled akarok élni ebben a kegyetlen száműzetésben, téged akarlak követni mindennap. Elmerülök szemlélésedben, és felfedezem szíved szeretetének mélységeit. Anyai tekinteted alatt a semmibe foszlik minden félelmem; megtanítasz sírni és örvendezni.
Kis Szent Teréz
Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.
Van, hogy céltalannak és értelmetlennek érezzük életünket. Egy-egy csalódás, veszteség, betegség, terveink összeomlása és már úgy is érezzük, hogy nincs értelme élnünk.
Mégis, azt hiszem, hogy életünknek, sőt minden napnak megvan az értelme és célja… Legyen mindennapjaink célja közt az a legfőbb cél, hogy a mai napot szeretettel éljük meg. Ha egészségesek vagyunk, a munkában ne legyünk restek, és legyünk megértőek, figyelmesek és szolgálatkészek embertársaink irányába. Ha betegség ágyhoz köt, ajánljuk fel szenvedéseinket és próbáljuk türelemmel viselni fájdalmainkat, korlátozottságunkat. Ha magányosság gyötör, éljük át Jézus magányát szeretettel. Ha mindez pedig akaratunk ellenére mégsem sikerülne, akkor is ott a lehetőség, hogy szeressünk: kicsinységünk és bűnös voltunk ellenére (de tulajdonképpen pont ezért) bizalommal rábízva magukat és embertársainkat Istenünkre.
Sokszor nem tudjuk a múlt hibáit, mulasztásait kijavítani, pótolni, ilyenkor elég Istenben bíznunk és Őrá hagyatkoznunk.
Ha szeretettel átlényegítjük napunkat, legyen az a nap bármennyire is hétköznapi, értelmetlennek és üresnek tűnő, Isten áldását fogja számunkra és embertársaink számára hordozni.