1990. július 4.

Mosolyogj ránk Uram, és felvidul minden arc a Földön. A reménység visszatér szívünkbe, újból emlékezni fog Rád a Föld minden határa, és visszatér Hozzád.

Szívem szeretettel sóhajt még a szökevényért is, nem vetted észre? Nem hallottad szeretetem sóhajait? Nem olvastad, hogy mit írtam szeretetemrõl egész teremtésem számára? Jöjj hozzám, hadd lássam, amint széttárod kezedet szentélyem elõtt. Imádj és áldj engem éjjel és nappal, nappal és éjjel! Áldott gyermekem, van egy kérdésem. Mondd: Szeretsz-e engem teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl?

Szeretlek Uram, Istenem, teljes szívembõl, teljes lelkembõl és teljes elmémbõl, de tudom, hogy szeretetem szegényes, nyomorúságos és elégtelen a Te jóságodhoz képest.

Akkor most tüzet gyújtok bensõdben!…

Jöjj és árassz el! Hogyan találjam meg az utat, amíg el nem töltöd lelkemet világosságoddal, hogy lelkemet az igazságra és az életre vezesse?

Ismerd be hibáidat mindig, és segítek, hogy legyõzd. Jöjj, az enyém vagy, az én tulajdonom! Azért vagy tulajdonom, mert szegény és esendõ vagy. A nyomorúság vonz engem. Fel fogom éleszteni erõdet, és bátorságot öntök beléd. Elárasztalak tömjénem illatával. Soha ne add fel gyermekem! Ne tagadd meg a helyet tõlem szívedben! A szegénység vonz engem. Szegénységet és nyomorúságot keresek. Magamhoz vettelek, hogy tüzem mindazok szeme láttára emésszen fel, akik látnak téged. Végtelen szeretetemet mutatom meg rajtad keresztül az egész világnak, hogy minden ember lássa és felismerje, hogy a szeretet Istene, emésztõ tûz vagyok.

Istenem, az áldások özönét hullattad rám, pedig tudtad, hogy aki a tied, és a te “tulajdonod”, bûnös, tökéletlen, és képtelen viszonzásul bármit is adni Neked.

Megáldottam tulajdonomat… - õszinteségedben gyönyörûségemet lelem. Figyelj rám: Felemelem a szegényeket a porból, felemelem a nyomorúságosokat és Szentséges Szívembe teszem, majd bemutatom õket angyalaimnak. Tanítást adok nekik, Mesterük leszek, õk pedig az én tanítványaim. Megbocsátom bûneiket. Miként a hó és a jég a napsütésben, úgy olvadnak el bûneik. Majd megkérem a szenteket, hogy õrködjenek és imádkozzanak felettük, és kiárasztom rájuk az értelem Lelkét, hogy fel tudják ismerni az igazságot, és mélyebben megértsék tanításomat.

Uram, aki atyaként neveltél, miután feltámasztottál a halál völgyébõl, bevezettél világosságodba, megszabadítottál a gonosztól, mondd, nem vagyunk mindannyian gyermekeid?

De igen, gyermekeim vagytok.

Mivel mindannyian gyermekeid vagyunk, esedezve kérlek, engedd, hogy azok, akik hallván hallanak, de úgy tûnik, hogy nem értenek, most megértsenek Téged!

Megbánták bûneiket?

Nem tudom, hogy megbánták-e, de ha megnyitod szemüket, hogy lássanak, meglátják dicsõségedet, észreveszik hûségedet és szépségedet. Akkor eljönnek Hozzád, és megbánják bûneiket!

Gyermekem, még akkor sem látnak engem, ha megnyitom szemüket! Nem fognak látni, mert sötétségben vannak, ezért hogyan kívánhatod, hogy lássanak engem, még ha állandóan mellettük vagyok is? Sötétségük vakká teszi õket.
Ezért leányom, beszélj, és ne ijedj meg tõlük!
Ne ijedj meg attól, hogy kimondd az igazságot, és ne engedd, hogy elhallgattassanak!
Veled vagyok gyermekem, leányom!
Nem, ne hallgass, állj munkába Isteneddel együtt!
E küldetésre emeltelek fel, és erre neveltelek! Mint az ifjú, aki szûz leánnyal lép házasságra, én is felkínáltam neked Szívemet, és kértem a tiedet. Én vagyok az, Jézus, aki formált téged, és szent frigyre lépett veled. És miként a võlegény örül menyasszonyának, úgy örvendek most én is szegénységednek és gyengeségednek . Úgy követtelek, mint ifjú a leányt. Mindenfelé azt kerestem, milyen eszközökkel nyerhetnélek meg magamnak. És most, hogy enyém vagy, megõrizlek.

Törékeny vagyok, és üldözõim fáradhatatlanul üldöznek, de Benned van reményem. Ebben a számûzetésben csak Neked élek. Már semmi sem szerez örömet ebben a világban, szemem békéd világát keresi. Szívem és lelkem eleped az irántad való szeretettõl! Te vagy oltalmam és örömem! Arra kértelek, hogy ha lehetséges, fogadj el! Lehetnék rabszolgádnál is kisebb, lehetnék rabszolgád segédje.

A szegény és az egyszerû ember mindig dicsérte Nevemet, és dicsérni is fogja. 1 Ezért köszönöm meg Atyámnak, hogy elrejtette a bölcsességet a tudósok és a tanultak elõl, és csak az egyszerû gyermekeknek nyilatkoztatta ki.
Boldogok vagytok, mert szegények és nyomorúságosak vagytok, tiétek az Isten országa. Jaj azoknak, akik most bõségben vannak, mert éhezni fognak!
Boldogok vagytok, amikor az emberek szidalmaznak, üldöznek és mindenféle rágalmat szórnak rátok énmiattam. Örüljetek és örvendjetek, mert nagy lesz a ti jutalmatok a mennyben! A prófétákat is így üldözték elõtted, leányom. Ne fáradj bele!
Folytasd a mûvet, amelyet neked adtam! Kövess engem, a te Uradat, és a legkisebb kétkedés nélkül járj nyomomban! Még jobban meg foglak alázni. Maradj szegény és gyenge, készséges és engedelmes! Szerezz nekem örömet, amikor rád tekintek! Szeress, és áldj engem!

Tied vagyok, és tekinteted oltalmában találtam meg az igazi békét. Áldott légy!


1 Ezt Jézus mintha magának mondta volna.
Szerző: Andre Lowoa  2018.09.27. 09:00