„Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." (Zsoltárok 25:9)
Hallottál már arról az idős hölgyről, aki házalóként kereste kenyerét? Mindig, amikor keresztúthoz ért, feldobott egy gyufaszálat a levegőbe. Arra indult el, amerre mutatott a gyufaszál, amikor földet ért. Egyszer egy ember látta, hogy feldobja a gyufaszálat, egyszer, kétszer, háromszor. Megkérdezte az asszonytól, hogy mit csinál. Az idős nő így felelt: „Hagyom, hogy Isten mutassa meg ezzel a gyufaszállal, hogy merre menjek." Az ember kíváncsian nézte, majd így szólt: „De miért dobja fel háromszor?" „Mert az első két alkalommal rossz irányba mutatott!" - felelte az asszony. Vigyázz! Amikor nem tetszik az irány, amit Isten mutat, te is úgy imádkozol, hogy közben azt reméled, megfogja gondolni magát, és azt mondja majd, amit hallani szeretnél? Ha így van, akkor még soha nem adtad fel az akaratodat az övéért! Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." (János 15:5). Csak úgy tudunk gyümölcsöt teremni, ha kapcsolatban maradunk Krisztussal. Ahogyan az élet a szőlőtőből áramlik a szőlővesszőkbe, úgy árad beléd, és árad át rajtad az Ő ereje, és elkezdi hatását gyakorolni az életed minden területén. A zsoltáros azt mondta: „Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." Isten megfogja mutatni neked a helyes utat, ha kéred. Lényegében csak két út van - az övé és a tiéd. Ha már belefáradtál abba, hogy a saját utadat járod, borulj térdre és kérd, hogy mutassa meg neked, hogyan járhatod az Ő útját!
Az Isten szerinti vezető jellemvonásai
Ha valaki vezető az üzleti életben, a politikában és a közszolgálatban, az még nem teszi automatikusan alkalmassá arra, hogy vezető legyen a gyülekezetben. J. Oswald Sanders mondta: „Az egyház legnagyobb szüksége, hogy irányadó, lelki beállítottságú és áldozatkész vezetői legyenek.”
Nézzük meg ezt a három tulajdonságot egyenként.
1) Irányadó vezetés.
Az emberek azokat a vezetőket tisztelik, akik biztosak abban, merre tartanak, és bizalmat ébresztenek azokban, akik úgy döntenek, követik őket. Azok a vezetők, akik csak próbálkoznak mindenfélével, nem tudják maguk mellé állítani és megtartani az embereket. A bizonytalanság összezavarja és elbátortalanítja a követőket. Viszont szinte kérdés nélkül követik azokat, akik bölcsek, erősek, és kitartanak amellett, amiben hisznek.
2) Lelki vezetés.
Vonzódunk az olyan vezetőkhöz, akik tehetségesek, karizmatikus egyéniségek. De ezek a természetes adottságok nem elegendőek. A követőket lenyűgözhetik emberi tulajdonságok – de ezért gyakran nagy árat kell fizetniük. Vigyázz, nehogy saját népszerűséged csapdájába ess, elvárva, hogy az emberek vakon kövessék furulyaszódat, mint a Patkányfogó legendájában! Az Isten szerinti vezetők arra kötelezték el magukat, hogy követőiket Jézushoz vezessék, ne önmagukhoz kössék! Gyülekezeted jobban ismeri, jobban szereti, és jobban szolgálja Istent a vezetésednek köszönhetően? Ha igen, akkor vagy Isten szerinti vezető.
3) Áldozatkész vezetés.
Akkor is vállalnád a vezetést, ha mint Pált elárulnának, hamisan vádolnának, megvernének, csaknem megfojtanának, éheztetnének, megköveznének, és otthagynának meghalni? Az Isten szerinti vezetők akkor is vállalják a vezetést, ha az kényelmetlen, kínos, hálátlan és sokba kerülő feladat. Elkötelezték magukat a juhoknak, akikért felelősek, és a „Főpásztornak”, akinek felelősséggel tartoznak! Elismerik, hogy Jézus saját életének árán mutatta be az Isten szerinti vezetés prototípusát. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21).
„…kutatjátok az Írásokat… azok rólam tesznek bizonyságot.” (János 5:39)
Íme két nyomós ok arra, hogy miért kell elmédnek a Szentírással átitatódnia: 1) Hogy megtudd, kicsoda Isten. Egyszer egy kislánytól megkérdezte a tanítónője, hogy mit rajzol. „Istent” – felelte a kislány. „De őt még soha senki nem látta” – mondta a tanítónő. A kislány öntudatosan így felelt: „Majd meglátják, ha befejezem!” Amíg Jézus el nem jött, csak sejtéseink voltak Istenről. Aztán Jézus kijelentette: „aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9 Károli). Ha tudni akarod, kicsoda Isten, mit gondol, és hogyan cselekszik, kezdj el több időt tölteni Jézussal! 2) Hogy megtudd, ki vagy te. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy megszabadítsa Izráelt, Mózes két dolgot mondott Istennek: a) „Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: … Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.” (2Mózes 3:13-14). Ahhoz, hogy tudd, ki vagy te, tudnod kell, hogy kicsoda Isten; akkor leszel szavahihető, lesz bizalmad, útmutatásod és célod. b) „Hátha nem hisznek nekem… De az Úr erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az Úr. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált” (2Mózes 4:1-3). Mózesnek már megvolt mindene, amire szüksége volt, csak még nem ismerte fel és nem tudta, hogyan használja, amíg Isten meg nem mutatta neki. Érted a lényeget? Ahhoz, hogy megtudd, ki vagy, és kicsoda Isten, keresned kell a vele való találkozást.
„...nem a gyorsak győznek a futásban..." (Prédikátor 9:11)
Az ókori görögök idején a maratoni futóknak induláskor egy fáklyát adtak. Ahhoz, hogy győzzenek, a célvonalat égő fáklyával kellett átlépniük. Micsoda kép! „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak..." (Lukács 12:48). Isten országában arra kaptál elhívást, hogy a lehető legjobban fusd végig a pályát úgy, hogy amikor átléped a célvonalat, a szívedben még mindig égjen a tűz. A fáklyás futás nehéz volt, hegyeken és völgyeken át vezetett az út. Kétségtelen, hogy voltak idők, amikor talán leelőzték a futót mások, amikor fogytán volt az ereje, amikor eltévedt, és vissza kellett találnia az ösvényre, vagy amikor megbotlott, és újra talpra kellett állnia. Ezen a versenyen nem a stílus számított, hanem a kitartás!
A Biblia azt mondja: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra... Gondoljatok rá... hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek" (Zsidók 12:1-3). Hogyan futotta meg Jézus a saját pályáját? Tizenkét éves fiúként ezt mondta szüleinek: „...nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem" (Lukács 2:49 NKJV). Később, amikor a tömeg megpróbálta őt más irányba terelni, és ráerőltetni a maga napirendjét, ezt mondta: „Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem..." (János 9:4 NKJV). A kereszttel szembenézve, kijelentette: „Én ezért születtem..." (János 18:37 NKJV). A kereszten pedig kihirdette: „Elvégeztetett!" (János 19:30). A Jelenések könyvében olvassuk az utolsó feljegyzett Krisztusra vetett pillantást: „...szeme [olyan volt], mint a tűz lángja" (Jelenések 1:14). Ő égő fáklyával ért a célba - és Ő a te példaképed!
Légy te is Eszter!
„Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk.” (1Korinthus 10:11)
Tévedés azt gondolni, hogy a Biblia azon szereplői, akik valami nagy dolgot vittek véghez, valahogy mások lettek volna, mint mi, vagy azt feltételezni, hogy: „Az én helyzetemben ilyen élet lehetetlen.” Eszter fogságban született, és szépsége miatt egy pogány király felesége lett. Meglehetősen nehéz helyzet! De bármilyen helyzet jó lehet, ha Isten helyezett oda! Hámán a zsidók kiirtását tervezte, de Isten Esztert kitűnő stratégiai helyzetbe juttatta ahhoz, hogy megmenthesse őket. Eszter felfedezte életcélját, amikor nagybátyja, Mordokaj azt üzente neki: „Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4:14). Mit válaszolt erre ő? „Bemegyek a királyhoz [a népem érdekében] … Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16 NKJV). De halál helyett győzelem lett a jutalma! Mit tanulhatunk Esztertől?
1) Induláskor Isten nem közöl minden részletet. Ez nem jelenti azt, hogy nincs terve. Ha őt keressük, közben fel fogjuk fedezni tervét, és meríteni tudunk erejéből.
2) A tudás hatalom. Akár rabszolga vagy, akár uralkodó, ha tudod, hogy Isten hívott el, az képessé tesz minden felmerülő akadály leküzdésére.
3) Bátorságot ad az a tudat, hogy mindent Isten irányít. Amikor Eszter azt mondta: „Ha elveszek, hát vesszek el!”, azzal egyszerűen Isten kezébe helyezte magát tudva, hogy a halállal is bátran szembe lehet nézni, ha Istenben bízunk. Hiszen Isten nem csak e földön készített neked helyet, hanem a mennyben is készített számodra egy másik, sokkal jobb helyet. Így mindenképpen jól jársz.
„Örüljetek az örülőkkel…” (Róma 12:15)
William Barclay mondta: „Nehezebb gratulálni másnak a sikeréhez, ha közben mi magunk csalódottak vagyunk, mint együtt érezni vele fájdalmában… csak ha az énünk meghalt, akkor találunk ugyanannyi örömet mások sikerében, mint a sajátunkéban.” Karen Ehman már húsz hónapja árulta házát, amikor az egyik barátja felhívta, és elújságolta neki, hogy az övét sikerült húsz hónapon belül eladni. Ehman azt mondja: „Bár örültem… közben féltékeny is voltam… az énem előjött, amikor Isten megválaszolta valaki más imáját, de számomra a válasza ’nem’ volt, vagy még most is ’nem’. Gyerekkoromban irigyeltem azokat a gyerekeket, aki teljes és nem egyszülős családban nőttek fel… középiskolás koromban irigyeltem a csinos lányokat és a szép ruháikat…. én átlagos kinézetű voltam, és bár minden fiúval jó barátságban voltam, egyiknek sem voltam a barátnője. A főiskolán irigyeltem azokat a lányokat, akiknek meghallgatásra találtak a fehér lovon érkező királyfiért mondott imái… amikor végre férjhez mentem, egy vetéléssel és az anyaság összetört álmaival kellett megküzdenem… felvettem a mosolygós álarcot, valahányszor újabb babaköszöntőre kellett mennem. Az irigység gyógymódja nem egyszerű… de ha Istenhez kiáltasz, ő elmond neked olyan dolgokat, amiket magadtól sohasem tudtál volna kitalálni (ld. Jeremiás 33:3). Ahelyett, hogy azért könyörögnék, hogy el tudjam adni a házamat, vagy azért, hogy vegye el a fájdalmamat, vagy, hogy javítsa meg a gyerekeimet – azt kell kérdeznem, hogy mit akar megtanítani nekem, mi az, amit nem tanulnék meg, ha megmentene, mik azok a tulajdonságok, amiket nevelni akar bennem? Isten képes és akar válaszolni imáinkra, ha azokat az ő céljaiba illeszkedőnek látja… mert az ő célja az, hogy Fiához hasonlókká legyünk.” Pál ezt írja: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” Ha Krisztushoz hasonló akarsz lenni, képesnek kell lenni mindkettőre.
