Ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel. (Gal. 6:9, NIV fordítás)

Amikor azt tapasztalod, hogy bizonyos áldások még nem teljesültek be az életedben, ne csüggedj el, és ne add fel!

Izrael fiai sajnos így tettek, és ez akadályozta meg, hogy az Ígéret Földjét birtokba vehessék. Mózes negyedik könyvének 14. részében a 2-4. versekben ezt olvassuk: "Izrael fiai mind Mózes ellen morgolódtak... Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban! . . . Választanunk kellene egy vezetőt és vissza kellene mennünk." (NIV fordítás) Feladták az álmukat. Négyszáz éve tartó szolgaságból szabadultak fel, de vissza akartak menni ugyanoda, mert az álmuk és a reménységük beteljesülése késlekedett.

Vannak, akik Izrael fiaihoz hasonlóan inkább élnek a szolgaságban, mint hogy szembesüljenek a szabadság, és függetlenség kihívásaival. Nem hajlandók szembenézni és foglalkozni a felmerülő problémákkal, és nem igyekeznek megtalálni a megoldást. Inkább feladják, és belenyugodnak a középszerűségbe.

Ne érd be kevesebbel, mint Isten áldásával az életedben, mert ez a legjobb. Ha ez azzal jár, hogy egy konfliktus alagútján kell átmenned, menj át rajta. Lehet, hogy az alagút közepén sötétség vesz körül, és te vissza szeretnél szaladni a világosságra, de ne tedd! Inkább menj tovább, míg ki nem érsz az alagút másik végén a fényre.

Az elbátortalanodás helyett inkább légy kitartó és imádkozz.

A Gal. 6:9 mondja: "Ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” (NIV fordítás).

Az aratás törvénye a következő: a vetés és aratás között egy bizonyos idő mindig eltelik. Az egyik évszakban ültetsz, és a másikban aratsz. Isten látni szeretné, hogy fogod-e folyamatosan művelni „a földedet”, fogsz-e ültetni, vetni bele. Ha látja a következetességet az életedben, akkor aratni is fogsz. Ez nem fog azonnal megtörténni, mert ha ez azonnal történne, nem fejlődne a jellemed, és a hited sem nőne.

A Lukács 18:1 azt mondja nekünk, hogy: "mindig imádkozzunk és soha ne fáradjunk bele". (Phillips fordítás)

Két lehetőségünk van az életben: folyamatosan imádkozni, vagy elcsüggedni. Életünk folyamán vagy az egyiket vagy a másikat tesszük. Ha folyamatosan imádkozol, nem fogsz elbátortalanodni. Ha nem imádkozol folyamatosan, akkor viszont elbátortalanodsz. Elcsüggedsz, amikor szembesülsz az élet problémáival, akár munkahelyi, akár iskolai, akár családi problémáról legyen is szó. Imádkozni kell!

Hogyan imádkozol, amikor késik a megoldás? Imádkozz így: „Segíts nekem Istenem, kitartani és nem feladni!” Isten meg fog hallgatni és segíteni fog. Nem vagy egyedül, ezért ne csüggedj el, még akkor sem, ha várnod kell a szabadulásra.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit tanultál azokból a helyzetekből, amikor várnod kellett a megoldásra vagy a szabadulásra? Hogyan tudod álmaid megvalósulására alkalmazni ezt?
• Mit jelent folyamatosan imádkozni vagy "mindig imádkozni"? Hogy lehetséges ezt megtenni?
• A múltadban hogyan mutatta meg Isten, hogy Ő hűséges hozzád? Szoktad magad emlékeztetni erre, amikor a várakozás közben kételkedni kezdesz Isten hűségében? 

“Nyugodj meg az Úrban; várj türelmesen, hogy cselekedjen…ne nyugtalankodj és aggódj - az csak bajt okoz” (Zsoltárok 37:7-8 TLB fordítás)

A Példabeszédek 19:2b ezt mondja: “A türelmetlenség bajba sodor” (GNT fordítás). Frusztráló, ha te sietségben vagy, Isten viszont nem. Isten sosem siet! A Biblia azt mondja, hogy Isten számára egy nap olyan, mint ezer év, és ezer év olyan, mint egy nap. Felesleges sürgetni Istent.  Amikor saját kezünkbe vesszük a dolgokat és "besegítünk" Istennek, rendszerint bajba kerülünk.

Amikor azon vagy, hogy Isten neked szánt álmát megvalósítsd, először "várószobába" kényszerülsz. Ilyenkor jellemző, hogy megpróbálod kitalálni, milyen módon teljesíthetnéd be magadtól a küldetésed.

De a Biblia azt mondja, bízz Isten időzítésében: “Nyugodj meg az Úrban; várj türelmesen, hogy cselekedjen. Ne aggódj és ne nyugtalankodj - az csak bajt okoz” (Zsoltárok 37:7-8 TLB fordítás)

A megnyugvás hitbéli cselekedet. Ilyenkor Istenre vársz. Amikor Jézus a tanítványaival viharba került a tengeren, Jézus békésen aludt a hajóban, miközben a tanítványok fejüket fogták kétségbeesésükben. Amikor felébresztették és megkérdezték Tőle: “Miért alszol?” Ő így válaszolt: “Gondoljátok, hogy mennyei Atyám hagyja elsüllyedni a hajót velem együtt a fedélzeten?” A viharban tanusított nyugalmával Jézus arra tanít bennünket, hogy bízhatunk Istenben a legnagyobb nehézségek közepette is.

Amikor problémáink vannak, hajlamosak vagyunk egész éjjel éberen hánykolódni miattuk. Ám ez azt jelenti, hogy nincs hitünk Istenre bízni a helyzetet. Ő azt mondja: “Ne nyugtalankodj. Emlékezz arra, hogy én mindig veled vagyok, és bízhatsz az időzítésemben”.

Az aggodalom csak elkeseredetté tesz, így inkább kezdj el bízni Isten benned és általad ható erejében, miközben várakozol álmaid megvalósulására.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• A nyugalmi helyzet miért tölt el bennünket sokszor bűntudattal?
• Mit gondolsz, Isten mit próbál tanítani neked, miközben feltartóztat? Mit tanultál magadról és Istenről egy általa tervezett késlekedés folyamán?
• Mi az az egy dolog amin tudsz változtatni az időbeosztásodban vagy az elvárásaidban hogy ne kísértsen Isten siettetése a hitednek ebben a fázisában?