Sámsonnak, a Biblia erőművészének egyetlen különösebb gyengesége volt, hogy a legfőbb motivációja a megtorlás volt egész életében. Telve volt nehezteléssel és haraggal, így mindig agresszíven reagált az emberekre.
A Bírák 15. részében ezt sokszor észrevehetjük. A 3. versben Sámson ezt mondja: "Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik." * Aztán a 7. versben: "Ha ti így tettetek, én meg bosszút állok rajtatok, és csak azután nyugszom meg!" És végül a 11. versben olyan ürügyet talál, amely tipikusan a gyenge emberekre jellemző: "De ő így felelt nekik: Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük."
Ez volt Sámson modus operandi-ja (tipikus módszere): mindig reagált.
Ha az egész életedet azzal töltöd, hogy csak mások döntéseire reagálsz, ahelyett, hogy saját döntéseket hoznál, az el fogja gyengíteni az életedet.
"Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük." Használtad valaha ezt ürügyként? Ha jobban belegondolsz, rájössz, hogy a neheztelés, a leszámolás igazából pazarlás.
- Időpocsékolás. Amikor dühös vagy valakire, a személy, aki ellen ez irányul, egyáltalán nem foglalkozik vele. A neheztelés sokkal jobban fáj neked, mint neki.
- Energiapazarlás. Energiát ölsz abba, hogy folyamatosan dühös legyél, amitől aztán letargiába süllyedsz, fáradt leszel, gyenge, és kimerült. De ami a legrosszabb…
- A kreativitás elpocsékolása. A legtöbb ember, amikor dühös valakire, szokatlanul kreatívvá válik abban, hogy megtalálja a módot a visszavágásra.
Sámson életét vizsgálva szembetűnik, hogy egy olyan emberről van szó, aki a leszámolás terén igencsak kreatív. A Bírák 15:3-5 a következőket írja: "És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik." * "Azzal elment Sámson, fogott háromszáz rókát; csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát tett minden két róka farka közé. Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a filiszteusok lábon álló gabonájára. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló gabonát, sőt a szőlőket és az olajfás kerteket is."
Ez azért elég kreatív, nem? De ez a fajta kreativitása volt az, ami előbb fogságba kerüléséhez, majd halálhoz vezetett.
Mi a tanulság Sámson életéből? Az, hogy okosabb dolog kontrol alatt tartani a dühünket, valamint, hogy az önálló cselekvés jobb, mint lereagálni a helyzeteket. Vagy, ahogy a Példabeszédek 29:11 mondja: "Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti."
*Ennél az egy mondatnál a Károli fordítást használtam, mert az jobban visszaadja az eredetit. (szateri)
Összpontosíts arra, hogy Isten kedvében járj, ne az emberekében
"A célunk az, hogy Istennek tetsszünk, nem embereknek. Egyedül Ő vizsgálja a szívünk szándékait." (1Thesszalonika 2:4, NLT fordítás)
Isten nem arra teremtett, hogy az legyél, akivé más akar tenni. Isten nem azért teremtett, hogy az legyél, akit a szüleid akarnak, akit a barátnőd, vagy a barátod akarnak, akit a társad, vagy a főnököd akar, hogy legyél.
Isten arra teremtett, hogy önmagad legyél. Ha mindazzá válsz, amivé lehetsz, vissza kell utasítsd azt, hogy mások határozzák meg, ki vagy.
A Zsidók 11:24 ezt mondja: "Hit által tiltakozott Mózes, hogy a fáraó leánya fiának mondják" (NIV fordítás)
Mózesnek identitáskrízise volt. Zsidó rabszolgaként született, de egyiptomi királyi sarjként nevelkedett, mint a fáraó unokája. Mikor felnőtt, két választási lehetőséggel szembesült: élete hátralevő részében megjátszhatja, hogy ő a fáraó unokája, élve mindazzal a luxussal, dicsőséggel és hatalommal, ami ezzel jár; vagy elismerheti azt, hogy kicsoda ő valójában: egy zsidó.
Ha elismeri, kicsoda valójában, a családja elutasítja, hogy ezentúl a rabszolgákkal élje le a hátralevő életét. Kegyvesztetté, megalázottá válik és az életét fájdalom és a rabszolgamunka fogja kitenni.
Te melyiket választanád?
Manapság a legtöbb ember egy élő hazugság. Olyan emberek próbálnak lenni, akik nem ők. De Mózes visszautasította azt, hogy hazugságban éljen, mert a becsület embere volt. Ahhoz ragaszkodott, hogy az legyen, akinek Isten alkotta, minden főnemesi nyomás ellenére.
A kérdésem hozzád a következő: Kinek engeded, hogy meghatározza az identitásod?
A barátaidnak, vagy a családodnak? Lehet, hogy a szüleid már évekkel ezelőtt meghaltak, de te még mindig az általuk felállított jövőképedet éled. Lehet, hogy még mindig attól függsz, amit az exed mondott neked, próbálva bizonygatni, hogy tévedett. De az is lehet, hogy próbálod fenntatani azt, amilyenné a közösségi média, a kultúra és a verseny szerint kéne lenned.
De a Biblia ezt mondja: "A célunk az, hogy Istennek tetsszünk, nem embereknek. Egyedül Ő vizsgálja a szívünk szándékait." (1Thesszalonika 2:4, NLT fordítás)
Az első elhatározás, amit meg kell hoznod, az ez: "Eldöntöm, hogy nem engedem többé, hogy más emberek belenyomjanak a formájukba. Az leszek, akivé Isten akarja, hogy váljak. Azt teszem, amit Isten akar, hogy tegyek és az Ő tervét - nem valaki más életemre vonatkozó tervét teljesítem be."
Barátom, ez igazi siker. Az igazi siker az, hogy pontosan az vagy, akivé Isten teremtett, és semmi több.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Ki, vagy mi próbálta formálni az identitásod arra kényszerítve, hogy legyél valaki vagy valami, ami nem vagy?
- Tölts időt azzal, hogy leírod, ki vagy Jézus Krisztusban. Hogyan határozza meg Ő az identitásod?
- Hogyan fedezheted fel, Isten pontosan mire teremtett?
