Nem számít, mivel kell szembenézned a jövőben, mert soha nem kell egyedül szembenézned semmivel. Az Ézsaiás 43:2-ben az áll, hogy "amikor mély vizeken mész át, én veled vagyok. Amikor nehézségek folyóin kelsz át, nem fogsz belefulladni. Amikor az elnyomás tüzén sétálsz keresztül, nem fogsz elégni, és a lángok nem fognak felemészteni." (új fordítás)
A bátorság kulcsa ez: Nincs okom a félelemre, mert tudom, Isten közel van hozzám. Magunkra hagyottan elvesznénk, de a Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (13:5).
Lehet, hogy most úgy érzed, egyedül vagy. Talán így érzel, de nem vagy egyedül! Isten látja, hogy éppen min mész keresztül. Ő törődik veled. Isten veled van ebben a helyzetben, és megsegít, csak bízzál Benne! Soha ne felejtsd: Isten és az ember, így ketten, erős többséget jelent.
A kételkedés és félelem csíráit Sátán elülteti majd a gondolkozásunkba: „Mi lesz veled, ha elveszted a munkádat, vagy megbetegedsz?” „Mi lesz, ha munkaképtelenné válsz?” „Mihez fogsz, ha megint leül a gazdaság?” Szorongásunknak, persze, más okai is lehetnek. Ilyenkor különösen fontos Isten ígéretére emlékezni, arra, hogy soha nem hagy el, és mindig velünk lesz. Nem is kell tudnunk, mit hoz a jövő, mert ismerjük azt, akinek a kezében van.
Beszéljünk róla!
* Hogy tudod Istennek kimutatni, hogy bízol benne?
* Mennyiben változna meg az életed, ha tökéletesen megbíznál Istenben?
* Imádkozzunk egymásért, és kérjük Istent, hogy segítsen, hogy ne kételkedjünk, hanem Őbenne bízzunk a jövőnkkel kapcsolatban!
Az Újszövetség nagy hangsúlyt helyez a mi gazdag "örökségünkre". Isten családjában, az Ő gyermekeiként mi is részesülünk a családi vagyonból. Minden, ami Istené, hozzánk tartozik (Gal. 4,7). Pál apostol hozzáteszi: "És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között" (Ef. 1,18).
Milyen javakat öröklünk?
Isten családjának gyermekeiként nekünk adatott "gazdagsága, kegyelme, jósága, türelme, dicsősége, bölcsessége, ereje és irgalma" (Ef. 1,7; Róm2,4; 9,23; 11,33; Ef. 3,16; 2,4). Örökségül kapjuk az örök életet is, Isten már és itt és most belénk helyezi Szellemét, az eljövendő dolgok biztosítékaként.
Micsoda örökség ez! Sokkal gazdagabb vagy, mint gondolnád. Ezért írta Pál teljes bizonyossággal: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Fil 4,19).
Örökkévaló örökséged felbecsülhetetlen, tiszta, tartós és őrzött; senki nem veheti el tőled. Nem rombolhatja le háború, rossz gazdasági helyzet, vagy katasztrófa. Ezt az örökséget kellene várnod, nem pedig a nyugdíjazást; a nyugdíjazás mindössze egy rövidlátó célkitűzés.
Ragadd meg mind a jó, mind a rossz múltbeli tapasztalataidat
„Emlékezzetek ma mindazokra, amiket megtanultatok az Úrról a vele való tapasztalatokból.” (5Mózes 11:2a, GNT fordítás)
El kell fogadnod az életedben történt tapasztalatokat – a jókat, a rosszakat, a szégyenteljeseket, a helyeseket, a helyteleneket, a boldogokat és a szomorúakat – és abba kell hagynod a múltadtól való menekülést, ha azt szeretnéd, hogy Isten jóra fordítsa azokat az életedben.
A Galata 3:4-ben írja: „Minden tapasztalatod hiábavaló volt? Remélem, hogy nem!” (NCV fordítás).
Ne próbálj elszaladni a múltadtól! A fájdalom miatt sokan letagadják, figyelmen kívül hagyják, leértékelik, bánják vagy neheztelnek a múltjukra. Újraírják a múltjukat és különféle történeteket találnak ki, mert boldogabbak a hazugsággal, mint szembenézni a múlt fájdalmaival. De ha tagadásban élsz, Isten nem tudja felhasználni a tapasztalataidat a jóra.
Isten minden élettapasztalatot a javadra tudja fordítani, de többé nem futhatsz el azoktól a tapasztalatoktól. El kell fogadnod, meg kell ragadnod őket. Lehet, hogy a szüleid nem voltak valami csodásak, lehet, hogy nem voltál olyan menő a suliban, nem te voltál a csapatkapitány vagy a diákbál királynője – és mi van akkor? Ezek a te tapasztalataid. Tedd magadévá őket!
Hagyd abba a rossz tapasztalataid kilökését az elmédből! Emlékezned kell rájuk. Az 5Mózes 11,2a-ban ez áll: „Emlékezzetek ma mindazokra, amiket megtanultatok az Úrról a vele való tapasztalatokból.” (GNT fordítás).
Ez az igevers azt mondja, hogy az a fontos, hogy emlékezz a leckékre. De hogyan tedd ezt? A legjobb módja emlékezni a leckékre és tapasztalatokra, ha naplóba jegyzed le őket. Nem határidőnaplóról beszélek, mert abban a tetteid listáját jegyzed: ma elmentem a boltba és vettem egy tejet. Nem feltétlenül kell írnod egy naplóba, de minden alkalommal, amikor egy fontos leckét tanultál, leírod, hogy ne felejtsd el: Ez fájdalmas volt. A nehezebb úton tanultam meg ezt a leckét. Nem akarom ezt soha elfelejteni!
Hogy emlékezz mindarra, amit Istenről tanultál, vezess egy naplót. Így visszatekinthetsz és emlékezhetsz, hogy mi mindenre tanított meg Isten, és ez bátorítani fog az életed sötétebb időszakaiban és emlékeztetni fog arra, hogy Isten akkor is a te javadra munkálkodik!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Mit teszel, hogy emlékezz Isten hűségére és a megválaszolt imádságokra?
- Ha nem vagy egy „író" típus, milyen más módon tudnád megörökíteni Istennel való tapasztalataid a papír és ceruza helyett?
Úgy mondd, ahogyan lehetne
"Isten oly bizonyossággal beszél a jövőbeli eseményekről, mintha azok már megtörténtek volna" . (Róma 4,17 TLB fordítás)
Hatalmas erő van a szavaidban. Hogyha hívő férfivé vagy nővé szeretnél válni, meg kell változtatnod ahogyan beszélsz. Ki kell mondanod bizonyos szavakat ahhoz, hogy később megtapasztalhasd.
Hívőként beszélni néha teljesen butaságnak, arroganciának, a valóságtól való teljes elrugaszkodásnak tűnhet azoknak az embereknek, akik nem értik a hitet. Ábrahám tudta ezt. Isten egy nap Abrámhoz fordult, és ezt mondta: "Nem nevezlek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved". Ábrahám jelentése: „sok nép atyja".
Egyetlen egy probléma volt csak: Ábrahám 99 éves volt és nem voltak gyermekei. Valószínűleg kegyetlenül kigúnyolták a neve miatt. De Isten azt mondja, hogy nem az emberek szerinti valóság világában élünk. Egy szellemi valóság világában élünk, és nem úgy látjuk a dolgokat, ahogy valójában léteznek, hanem ahogy lehetne, amilyenné válhatna, ahogyan Isten szeretné látni.
A Róma 4,17 azt mondja: "Isten olyan bizonyossággal beszél a jövőbeli eseményekről, mintha azok már megtörténtek volna." Ezt hívják hívő beszédnek. Mondd ki, hogy később megtapasztalhasd!
Legnagyobb szellemi ajándékom a hit ajándéka. Nem úgy mondom el a dolgokat, ahogyan vannak, hanem amilyenek lehetnének, amilyeneknek lenni kellene, ahogy Isten szeretné, hogy legyen.
Vannak olyan tanárok – közülük elég sokan jól ismertek –, akiknek az a feladata, hogy elmondják, milyen a világ. És elég sok rossz van a világban, ők pedig kritizálják és leírják ezt, és hajlamosak elég negatívak lenni, mert sok okuk van, hogy negatívak legyenek. Azt mondják: "Én csak a valóságot mondom el."
Ez egy módja, hogy hogyan csináljuk. De van egy jobb is ennél. Ne a valóságot mondd el! Mondd el azt, ahogyan az lehetne. Még senki nem változott meg attól, hogy elmondták nekik a valóságot. Az emberek csak védekező pozícióba helyezkednek tőle.
Például mondhatnád valakinek: „Pocsék apa vagy. Egyáltalán nem töltesz időt a gyermekeiddel, mert a karriered fontosabb számodra". De amikor megbélyegzel valakit, csak megerősíted azt. Ehelyett mondhatnád: „A nagyság lehetőségét látom benned. Ha átengeded Jézus Krisztusnak az életed irányítását, nem leszel tökéletes, de egy olyan istenfélő emberré válhatsz, akit a gyermekei csodálni fognak." Ez az a fajta beszéd, ami motivál a változásra!
Nem kell mindent nyers valójában elmondanod. Úgy mond el, ahogyan lehetne, ahogyan kéne lennie, ahogyan Isten szeretné, hogy legyen. Előlegezd meg és beszélj hittel!
Beszéljetek róla:
- Meg tudják az emberek állapítani, hogy egy hívő ember vagy abból, ahogy a hétköznapokban beszélsz?
- Ki az az életedben, akinek szüksége van, hogy hittel beszélj, és azt mond el, ami lehetne?
- Mit teszel ma, hogy elősegítsd a változást annak a személynek az életében a szavaiddal?
