Hogyan engedelmeskedj hittel
"Hit által épített Nóé bárkát és mentette meg családját az özönvíztől. Engedelmeskedett Istennek, aki figyelmeztette olyan dolgokról, amik előtte sosem történtek." (Zsidókhoz írt levél 11:7a)
Hinni azt jelenti, hogy engedelmeskedsz akkor is, ha nem érted, hogy mi az értelme. Az Új Szövetségben egyedül 1050 parancs van, mind a te javadra. Isten olyanokat említ, mint "szeresd az ellenségeidet" és "bocsáss meg azoknak, akik bántanak". Ez nem könnyű! Sok olyan parancs van a Bibliában, ami nehéznek, ésszerűtlennek, valószerűtlennek, elérhetetlennek, sőt akár lehetetlennek is tűnik. Amikor Isten azt kéri, hogy "a szexet a házasságra tartogasd", akkor nem gonoszkodni akar veled, azért mondja, mert jobban tudja nálad, hogy mi a legjobb neked, hogy mi tesz téged boldoggá.
Minden alkalommal, amikor Isten mondd neked valamit, azzal a hitedet teszi próbára. A kérdés a következő: Kiben bízol, Istenben vagy a saját megérzéseidben? Isten igéjében bízol, vagy a világban?
Fogsz engedelmeskedni?
Volt olyan, hogy gyermekként a szüleid olyat kértek tőled, aminek úgy tűnt, hogy semmi értelme? És amikor megkérdezted tőlük, hogy "Miért kell ezt megtennem?", azt válaszolták: "Mert én azt mondtam!"
Ha visszanézel azokra a dolgokra, amikről a szüleid azt mondták, hogy tedd meg, "mert én azt mondtam", helyesnek találod ezeket az utasításokat most? Igen. Látod már ebből a távlatból, hogy miért volt igazuk? Isten egész életedben fog neked utasításokat adni, nem csak gyerekkorod alatt. Amikor 80 éves leszel, Isten azt fogja mondani: "Szeretném, hogy tedd meg ezt!", erre te visszakérdezel: "Miért?", "Mert én azt mondtam" - fogja válaszolni Isten.
Ez egy teszt. A hit: látni azt, ami nincs a szemed előtt, de ugyanakkor engedelmesség is, amikor nem érted hogy miért. Ha nem tanulsz meg engedelmeskedni, rengeteg áldástól esel el, amit Isten neked tartogat.
Ha viszont megtanulod, hogy kérdés nélkül tedd meg, amit Isten kér, még akkor is, ha abszurdnak tűnik, vagy pont az ellenkezője annak, amit természetesnek gondolnál, akkor hitben növekedni fogsz és áldott leszel.
Beszéljetek róla:
- Van olyan dolog, amit Isten szerette volna, ha megteszel, te viszont úgy gondoltad, hogy lehetetlen?
- Mit gondolsz, Isten miért kér tőlünk olyan dolgokat, amik saját erőnkből lehetetlenek?
- Milyen hitbeli lépést kell ma megtenned, hogy engedelmeskedni tudj Istennek?
Amikor hitünket Krisztusba helyeztük, Isten az Apánk lett, mi pedig gyermekeivé váltunk, így lett a többi hívő testvérünk, a gyülekezet pedig lelki családunk. „Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Máté 12:49-50)
Az Ő családjába tartozik minden hívő a múltban, a jelenben, és mindazok, akik hinni fognak a jövőben: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atya! Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róma 8:15-16)
Minden embert Isten teremtett, de nem mindenki az Ő gyermeke. Az egyetlen mód, hogy bekerüljünk családjába az, ha újjá születünk Őbenne. Egy emberi család részese lettél az első születésed alkalmával, de Isten családjának is részesévé válhatsz a második születéseddel. „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” (1Péter 1:3)(- Living Bible szabad fordítás: "Az Ő határtalan kegyelme által megkaptuk az újjászületés kiváltságát, így most Isten saját családjának tagjai vagyunk.")
A meghívás Isten családjába mindenkinek szól, de van egy feltétele: a Jézusban való hit.
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Galata 3:26)
Nem csak a hit által születünk újjá Isten családjába, hanem a Biblia azt mondja, Isten is „örökbe fogad” minket. Nem érdemeljük meg, hogy gyermekei legyünk, de Ő kiválasztott minket erre a kiváltságra, mert szeret.
Isten azt mondja, hogy pap vagy. A hátteredtől függően, ez vagy félelmetesnek hangzik, vagy összezavar. Péter azt mondja, hogy papnak lenni két előnnyel jár, és ez ma már mindenki számára elérhető, aki hívő.
Az Ószövetségben a papok két dolgot tettek:
1. Megvolt a joguk, a kiváltságuk és felelősségük, hogy közvetlenül Istenhez mehessenek. Lehetőségük volt imádkozni és Istenhez beszélni, magasztalni Őt, és közösségben lenni vele. Mindenki másnak egy papon keresztül kellett kapcsolatot teremteni Istennel.
2. A papé volt a kiváltság és az ezzel járó felelősség, hogy bemutassák Istent az embereknek, és szolgáljanak nekik szükségeiknek megfelelően.
Pontosan ez az a két dolog igaz rád is, amikor hívővé válsz.
Már közvetlenül mehetsz Istenhez. Nem kell máson keresztül imádkoznod. Nem kell máson keresztül megvallanod a bűneidet. Nem kell, hogy máson keresztül legyen közösséged Istennel. Olvasd a Bibliád, beszélj az Úrral, és legyen vele közvetlen kapcsolatod.
A Biblia azt mondja, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, egy kárpit volt a templomban, ami elválasztotta a Szentek Szentjét, ahol az Isten Szelleme volt, attól a helytől, ahol az emberek voltak. Csak a papok mehettek be a kárpit mögé évente egyszer. Amikor Jézus meghalt a kereszten, Isten kettéhasította ezt a - több, mint 20 méter magas - kárpitot a tetejétől az aljáig, azt jelképezve ezzel, hogy nincs többé korlát (Isten és ember között).
Emellett megadta Isten azt is, hogy szolgálj mások felé. Minden keresztény szolgál - nem feltétlenül lelkipászorként, de szolgál. Amikor arra használod a tálentumaidat és ajándékaidat, hogy másoknak segíts, akkor te is szolgálsz.
"Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk." (2 Timóteus 1:9) Miért mentett meg Isten? Hogy szolgáld őt. Egy nem szolgáló keresztény ellentmondás.
Honnan tudod, hogy mi a te szolgálati területed? Nézd meg a talentumaidat, ajándékaidat, képességeidet. Amikor arra használod ezeket a talentumokat és ajándékokat, hogy más embereken segíts, azt hívjuk szolgálatnak - semmi különleges vagy félelmetes nincs benne. Egyszerűen csak segítünk másoknak. Lehetsz pap üzletemberként? Természetesen, lehetsz! Lehetsz pap könyvelőként? Persze, hogy lehetsz! Fuvarosként? De még mennyire!. Amikor más embereken segítesz Isten nevében, akkor szolgálatot végzel.
Beszéljünk róla:
* Hogyan használod az ajándékaidat és képességeidet, hogy Istent és másokat szolgálj?
* Hogyan használod ki a lehető legjobban azt a lehetőséget, hogy közvetlen kapcsolatod lehet Istennel?
Isten valóban elmegy a végsőkig
,,Isten megáldja azokat, akik [...] felismerik, hogy szükségük van rá." (Máté 5,3a)
Istennek nincs ellenére, ha meg kell birkóznia veled, mert a birkózás egy olyan sport, ahol érintkeznek egymással a felek. Ez azt jelenti, hogy közel vagy hozzá, és Isten szívesebben birkózik veled, mint hogy távol légy és közönyös vele szemben.
Tudod, hogy milyen problémáid vannak most? Ha gondod van a gyermekeiddel, a házastársaddal, a pénzügyeiddel vagy az egészségeddel - ezek igazából csak tünetek. Valójában Istennel küzdesz.
Miért harcolsz Istennel? A legnagyobb harc az, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt elképzelted, vagy nem olyan gyorsan, ahogy akartad, és ilyenkor te csinálod a bajt saját magadnak. Nem vársz, nem bízol Istenben, nem imádkozol, nem gondolod, hogy Isten gondoskodik a szükségeidről, és mindent siettetsz.
Amikor probléma van az életedben, két dolgon múlik annak kimenetele: Bízol abban, hogy Isten gondot visel rólad ebben a szituációban is? Engedelmeskedsz Istennek és a helyes dolgot teszed, még akkor is, ha úgy látod: nincs értelme?
Az életed összes konfliktusának a gyökere az, hogy te akarsz dönteni. Te akarsz Isten lenni. Te akarod meghatározni a szabályokat. Ekkor azt mondja Isten: „Rendben, harcoljunk! Menjünk el a végsőkig! Birkózzunk – te és én, egy az egy ellen. Harcoljunk. Nézzük meg, ki is dönt valójában.”
A Biblia azt mondja a Máté 5:3-ban :,Isten megáldja azokat, akik [...] felismerik, hogy szükségük van rá."
Szeretem a birkózás analógiáját, mert az egész birkózás célja, hogy a végsőkig gyűrjük a másikat. Honnan tudod, hogy nyertél? Hogy a másik azt mondja: „Feladom!”
Isten addig vár, amíg te is kimondod ezt. Ő addig birkózik veled, amíg szükséges.
Beszéljetek róla:
Mi az a probléma vagy harc, amit magad próbáltál kezelni, és szükséged lenne rá, hogy megbízz Istenben?
Miért nehéz odaadni a probléma irányítását Istennek? Mi tart vissza attól, hogy azt mondd: „Feladom"?
Min tudnál változtatni ahhoz, hogy így lelassíts, tudj várni Istenre, és megadd neki az esélyt, hogy a javadra munkálkodjon, ahelyett, hogy a saját kezedbe vennéd a dolgok irányítását?
