Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Gyermekeid értékes kincsek-Hála Istennek a szabadulásáért!-Isten meg nem érdemelt jósága-Uralkodj magadon, ne másokon!

2018. szeptember 02. 00:02 - Andre Lowoa

Gyermekeid értékes kincsek

„A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak.” (1Mózes 33:5)

"...Bizony, az Úr ajándéka a gyermek..." Zsolt 127:3,

Olyan időket élünk, amikor a gyerekek egyre többet megkapnak abból, amit akarnak, de egyre kevesebbet kapnak abból, amire szükségük van. Mire van szükségük? Rád! Nem játékokra, kütyükre, ékszerekre, hanem a szeretetedre és az idődre. Christopher Bacorn pszichológus nyugtalanító cikket írt a Newsweek folyóiratban „Kedves édesapák, mentsétek meg fiaitokat!” címmel. Egy harmincas éveinek közepén járó zaklatott édesanyáról számolt be, aki tizenöt éves fiával kereste fel az irodájában. A fiú apja négy éve hagyta el őket. Azóta a tizenéves fiú belemerült az alkoholba, belépett egy bandába, és erőszakos cselekményeket követett el. Az anya már nem tudott kihez fordulni, a fiú pedig láthatóan legkevésbé sem akart ott lenni. Miután fél órán át hiába igyekezett feltörni a fiú szívének páncélszekrényét, Dr. Bacorn ráébredt, hogy hasztalan próbálkozik. Akkor jegyezte le ezeket a szívszaggató, szomorú szavakat: „Kezdem azt hinni, hogy a legtöbb serdülő fiúnak semmit sem használ a pszichológusi tanácsadás… Ami egy fiúnak hasznára lenne, és ami túl sokszor nincs neki, az a férfiakkal való bajtársias közösség – ha lenne legalább egy férfi, aki odafigyel rá, időt tölt vele, aki csodálja. A fiúknak szükségük van férfiakra, akikre felnézhetnek. Nem agyturkász kell nekik. Nemzetünk gyötrődik a fiatalok körében elterjedt erőszak, a bandák, fegyverek és drogok miatt. A fiatalkorú bűnelkövetők nagy többsége férfi, legtöbbjük apa nélkül nőtt fel.” Mózes első könyvében arról olvasunk, hogy Jákób sikeres üzletember volt, de rájött, hogy ezen a világon legnagyobb kincsei „a gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak.” Kedves édesapa, te rájöttél már erre?





Hála Istennek a szabadulásáért!

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket..." (Calata 5:1)
A történelem feljegyez olyan sötét fejezeteket, amikor istentelen zsarnokok uralkodtak, és vallásos diktátorok bűncselekménynek nevezték, ha valaki a lelkiismeretére hallgatva olvasta a Bibliát vagy dicsőítette Istent. 1945-ben Martin Niemoeller ezt mondta: „Amikor a nácik eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Amikor eljöttek a zsidókért, nem emeltem fel a hangom, mert nem vagyok zsidó. Amikor a szak­szervezeteket támadták, nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag. Amikor a kato­likusok kerültek sorra, nem szóltam, mert én protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem is, és addigra már nem maradt senki, aki bárkiért is szót emeljen." Washingtonban a Capitolium tetején áll egy 20 láb magas szobor, a Lady Freedom*. Fejét csillagok veszik körül, kezében egy pajzsot tart, melyen csillagok és sávok vannak. Hajón szállították Rómából Amerikába. Amikor a hajó szörnyű viharba került, a kapitány parancsot adott, hogy a rakomány egy részét hajítsák a tengerbe. A tengerészek a szobrot akarták bedobni, de a kapitány nem engedte. A szelet túlharsogva így kiáltott: „Soha! Előbb süllyedünk el, mint hogy eldobjuk a szabadságot!" Benjámin Franklin mondta, hogy azok, akik feladják szabadságukat a biz­tonságért, nem érdemelnek sem szabadságot, sem biztonságot! Pál a galáciai hívőkhöz szólva, szavait a törvényeskedőknek címezte, akik rá akarták kényszeríteni a hívőket, hogy visszatérjenek a régi törvény lehetetlen elvárásaihoz. Ezt írja: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni". Ma állj meg, nézz fel, és mondd: „Istenem, köszönöm a szabad­ságomat!"



Isten meg nem érdemelt jósága

„Ne félj! Mert … jót teszek veled…” (2Sámuel 9:7 katolikus)

A bibliai időkben, ha egy új király került a trónra, általában kivégeztette vagy száműzte az előző király minden családtagját. Íme, a történet: Jónátán, Saul király fia, és Dávid, akit Saul gyűlölt, nagyon jó barátok voltak, olyannyira, hogy szövetséget is kötöttek egymással, hogy megvédik egymás életét. Miután Jónátán és Saul elestek a csatában, Jónátánnak egyetlen leszármazottja maradt: fia, Méfibóset. Ezért Dávid a palotába hozatta őt, és azt mondta neki: „Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel” (2Sámuel 9:7). Méfibóset azelőtt Lódebárban élt (ld. 2Sámuel 9:4-5), ennek a helynek a neve azt jelenti: „legelő nélküli hely, olyan hely, ahol nincs semmi”. Ennek azért van jelentősége, mert ha nincs önbecsülésed, akkor azt általában a környezeted tükrözi. Vagy teljesen feladod, vagy tökéletességre törekvéssel akarod túlkompenzálni. Pedig egyiket sem kell tenned. A Bibliában az áll, hogy Isten megbocsátott neked Krisztusban (ld. Efezus 4:32). Isten nem azért fogad el, hogy ki vagy, hanem azért, hogy Kié vagy! Méfibóset mindkét lábára sánta volt, nem tudott rendesen járni. Lalki értelemben te sem tudsz! Mefibóset mégis „állandóan a király asztalánál étkezett” (2Sámuel 9:13). Beteg lábait nem látta senki, mert eltakarta azokat a király asztala. Isten ugyanezt teszi veled is! Krisztus igazságának ruhájába öltöztet, és minden bűnödet eltakarja Krisztus vérével. Ez azt jelenti, hogy az ő szemében mindig elfogadott vagy – most, ebben a percben is.




Uralkodj magadon, ne másokon!

„A Lélek gyümölcse pedig… önuralom.” (Galata 5:22-24 NIV)

Kétféle ember létezik: az uralkodó és az önuralmat gyakorló. Te melyik vagy? Derítsük ki! Az uralkodó típus azt hiszi, hogy „az ördög tette vele”, vagy az emberek, vagy a körülmények; mindig mások hibáztatásával, sértődéssel vagy frusztrációjának másokra vetítésével reagál. Az ilyen emberek folyton megpróbálják manipulálni az embereket és a körülményeket a saját hasznukra. De az emberek és a körülmények általában nem vetik alá magukat a mi irányításunknak, ezért az ilyen irányú próbálkozásaik csak növelik fájdalmukat, és kapcsolataikat hatalmi harcokká alakítják. Minél inkább megpróbálnak irányítani, annál rosszabbul érzik magukat; minél rosszabbul érzik magukat, annál inkább megpróbálnak irányítani. Ne akarj így élni! Az önuralmat gyakorlók megértik, hogy az ördög semmit sem tehet velük a saját együttműködésük nélkül, és ezt nem kötelesek megadni neki. Megértik, hogy nem az emberek, és nem a körülmények az ő problémáik – hanem az, hogyan kezelik őket. Ezért emlékeztetik magukat három dologra: 1) Én vagyok az, akit irányítanom kell! 2) Néha az embereket és a körülményeket az életemben Isten kezébe kell tennem, és engednem, hogy Ő birkózzon meg velük. 3) Minden nap merítenem kell a Szentlélek erejéből ahhoz, hogy irányítani tudjam a reakcióimat, és követni tudjam a Szentírás józanságra intő alapelveit, azért, hogy ne csússzon ki a kezemből az életem irányítása (ld. 2Timóteus 1:7). Ezért az ilyen emberek kerülik azt, hogy másokat hibáztassanak, nehogy saját maguknak okozzanak fájdalmat, és vigyáznak arra, hogy kapcsolataikat ne tegyék háborús övezetekké. Tudva, hogy „a Lélek gyümölcse… önuralom”, megértik, hogy a Szentlélek nem fog uralkodni rajtuk, és nem fog segíteni abban, hogy ők uralkodjanak másokon, vagy manipulálják a körülményeket, de erőt fog adni ahhoz, hogy uralkodni tudjanak magukon. A Lélek által megerősített emberek megszabadulnak attól, hogy részei legyenek a problémának, és az Istentől származó megoldás részévé válnak.
komment
süti beállítások módosítása