„Az én Atyám mind ez idáig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5,17)
Egy ügynök egyik ügyfelét látogatta meg, amikor megdöbbentő látvány fogadta: azt látta ugyanis, hogy egy nagy kutya üríti ki éppen a szemetes kosarat. „Ez is a munka része" - mondta a kutya vidáman. „Tudja a gazdád, milyen szerencsés, hogy beszélő kutyája van?" - kérdezte az ügynök. „Nem" - felelte a kutya - „és ne is mondd el neki, különben a telefonokra is nekem kell majd válaszolnom". A Biblia azt mondja: „Nincs jobb, mint ha az ember... megelégedést talál munkájában... ez az öröm Isten kezéből jön..." (Prédikátor 2:24 NLT). Max Lucado mondja: „Mielőtt Isten feleséget vagy gyermeket adott Ádámnak, munkát adott neki »az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze« (1Mózes 2:15). Isten értékesnek mondja a munkát kőbe vésett parancsolatában: »Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj..." (2Mózes 34:21). Csakhogy a pihenés parancsán lévő hangsúly miatt tekintetünk átsiklik a munka parancsa felett... a munkád számít az Úrnak ... és a társadalomnak... A városokban szükség van vízvezeték szerelőkre. Az országoknak szükségük van katonákra. A jelzőlámpák elromlanak. A csontok eltörnek. Valakinek pedig fel kell nevelni a gyerekeket... Akár számítógépet programozol, akár a gyerekeid cipőfűzőjét kötöd be... Istent utánozod... Jézus azt mondja: »Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (János 5:17). A munkád tölti ki az életed felét. Nem kellene hát azzal Istent közvetítened? Az a heti 40-60 óra nem az övé-e ugyanúgy, mint a többi? A Biblia nem ajánlja a munkamániát fájdalomcsillapításul, de Isten arra hívja a fizikailag alkalmasakat, hogy műveljék meg a kertet, amit ad nekik... Használd tehát az egyedülálló lehetőségedet (amit csinálsz) arra, hogy Istent dicsőítsd (amiért teszed) életed minden napján (ahol teszed)."
„Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az Ő műve minden mérőkő." (Példabeszédek 16:11 Károli)
A vállalat személyzetise megdöbbent, amikor meghallotta, mekkora fizetést szeretne a jelentkező. „Komolyan elvárja, hogy ilyen jól megfizessünk egy kezdőt?" Erre az illető így válaszolt: „Nos, a munka sokkal nehezebb, ha az ember nem tudja, mit csinál". Aranyos történet, de Isten fontosnak tartja a becsületességet a munkahelyen; amikor dolgozol, Neki dolgozol. Tisztességes bérért becsületesen meg kellene dolgozni. Eric Harvey mondja: „Gondolj valakire az ismerősök közül, aki igazi jellem, és vedd fontolóra azokat a tulajdonságait, melyek követendő példává teszik őt... A lista legelején minden bizonnyal az elkötelezettség áll - megingathatatlan odaadás arra, hogy jó családtag és barát legyen - hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa a munkahelyén és a munkán kívül is... hogy azt tegye, ami jó, ami helyénvaló, ami nemes. Az elkötelezett emberek feje és szíve a helyén van. Értékrendjükhöz ragaszkodnak...arra összpontosítanak, ami fontos...Amit hisznek, az irányítja viselkedésüket, és viselkedésük határozza meg jellemüket... hírnevüket... és az örökséget, amit maguk után hagynak." Abrahám Lincoln jegyezte meg: „Az elkötelezettség az, ami az ígéretet valósággá alakítja. Elkötelezettséged a szavak, melyek bátran beszélnek a szándékaidról, és a tettek, melyek a szavaknál is hangosabban szólnak. Az elkötelezettség időt teremt, amikor nincs... és végigviszi a dolgokat újra meg újra, évről évre. Az elkötelezettség az az anyag, melyből a jellem készül... az erő, amely megváltoztatja a dolgok folyását... a becsületesség mindennapi diadala a kétkedés felett." A világhírű zongoraművészt, Van Cliburnt egy koncertje után egy csodálója kereste meg, és így szólt: „Az életemet is odaadnám azért, hogy úgy tudjak játszani, mint ön". Cliburn mosolyogva így válaszolt: „Én megtettem!"
„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek" (Kolossé 3:23)
Dr. Adrián Rogers mondta: „Isten átlagos embereket vesz kezébe, és erőt ad nekik, hogy rendkívüli dolgokat vigyenek véghez. Legyen az keréktárcsa felhelyezése... adatok begépelése... árokásás vagy akár mosogatás, »úgy dolgozzatok, mint az Úrnak...«(Kolossé 3:23 NLT). Jézus otthona egy dolgozó ember háza volt. Akár ekét javított, akár lelkeket ápolt, Jézus Isten munkáját végezte, mert az embereknek szükségük van házra és bútorokra. Ha tudod azt, hogy Istent szolgálod, ez méltósággal tölt el akkor is, amikor gépet kezelsz, autót fényezel, kikézbesíted a leveleket, kifested a házat vagy lenyírod a füvet. Szólj így az Úrhoz: »Neked teszem ezt, és minden erőmmel tenni fogom«... Ez a hozzáállás ruganyossá teszi lépteid... Te Isten papja vagy ... teljes munkaidőben, és ha ez nem mond neked semmit - akkor a füleddel lehet a baj!" Ahogy Leigh Priebe Keamey mondja: „Nincs tökéletes állás... mindig lesznek olyan dolgok, melyekért nem rajongsz. A teljes képet nézd, ne csak egy részletét: keresd meg, merre tart a vállalat, és azt, te hogyan illesz ebbe bele. Érdeklődj: kérdezd meg, mi fontos a kollégáidnak és hogyan segíthetsz nekik ebben." Majdnem mindened meglehet, amit csak szeretnél, ha eleget segítesz másoknak abban, hogy ők is megkapják, amit szeretnének. Ne feledd ezt a három szót! 1) Elkötelezettség. Azok a dolgozók boldogulnak, akik elkötelezettek, ők teljesen átadják magukat a munkának. 2) Irányítás. Tudatosan teszik a dolgukat, nem passzívak. 3) Kihívás. A problémás helyzeteket úgy élik meg, mint lehetőséget a fejlődésre. Ne arra várj, hogy befusson a hajód - ússz ki elé! A vezetés nem fogja azonnal észrevenni a benned rejlő lehetőséget, nem fog rögtön kiemelni a szürkeségből, és kilőni a csúcsra. Készíts egy tervet, azután beszéld meg a főnököddel. A terv azt mutatja, hogy készen állsz a szakmai fejlődésre. Tanulj folyamatosan, beszélgess más részlegen dolgozókkal, járj tanfolyamokra, vágj bele olyan programokba is, melyek kívül esnek azon a területen, ahol minden nehézség nélkül elboldogulsz!
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi.” (Jakab 5:17)
Mindannyiunkkal előfordul, hogy magunk alatt vagyunk. De Isten Igéje megmutatja nekünk az utat vissza felfelé. Nézz csak Illésre, aki „ugyanolyan volt, mint mi”. Hogy lehet az, hogy olyan mélyre jutott?
1) Közvetlenül egy nagy győzelem után történt. Nem nyomott kedélyállapotban kezdte, és nem is esett bűnbe. Nem, ő csak tüzet hívott le a mennyből, és leölt 450 hamis prófétát (ld. 1Kir 18:22-39). De ez nehéz munka! Így aztán a jókedve kimerültséggé változott. Fáradtan – a védelem a minimumon, sebezhetőség a maximumon – érthető módon depresszióba esett, mivel a fáradtság megfoszt minket a bátorságunktól.
b) A félelem miatt elveszítette a távlatokat. Isten embere, aki az imént szállt szembe egy gonosz tömeggel, most menekül egyetlen asszony, Jezábel elől (ld. 1Királyok 19). A félelem elfeledtette vele Isten erejét, eltorzította a perspektíváját, és öngyilkos gondolatokhoz vezetett. A kimerültség félelemmel párosítva veszélyes kombináció. Reménytelenséget, helytelen gondolkodást szül, és elhiteti velünk, hogy nincs már több lehetőség.
c) Elszigetelődött. Illés Beérsebában hagyta a szolgáját, és egyedül ment a pusztába (1Királyok 19:3-4). Amikor a legnagyobb szükséged van támogatásra, a szorongás, az alkalmatlanság érzése és a kudarctól való félelem elszigeteltségbe taszít. Ezen a ponton a lehető legrosszabb társaságban vagy – a saját magadéban. Illés azt gondolta: „Egyedül én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni” (ld. 10. és 14. vers). Magyarul: „Ez egy rossz helyzet, és semmi remény a javulásra.” Amikor lent vagy, akkor nem az elszigetelődésnek van itt az ideje. Ilyenkor van szükséged arra, hogy Istent keresd, és azoknak a társaságát, akik szeretnek, akik segíteni tudnak neked felállni.
Mi volt Isten receptje Illés talpraállítására? Feddés a próféta ingadozó hite miatt? Nem, csak pihenés és táplálék. Isten felismeri a korlátainkat akkor is, amikor mi nem. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézsaiás 42:3). Ha elhanyagoljuk jogos szükségleteinket, az meglátszik a hozzáállásunkon.
Isten tudja, hogy amikor lent vagyunk, az „nézőponti” probléma, és a talpraálláshoz négy kritikus területen van szükség kiigazításra. Ezért: 1) Kiigazította Illés Istenről alkotott képét. „Lépj be Isten jelenlétébe, és Ő találkozni fog veled” (ld. 1Királyok 19:11). Az, aki győzelmet adott Illésnek a Kármel-hegyen, meg tudta tartani őt Jezréel pusztájában is. De először Illésnek időt kellett töltenie Vele, különben üres tankkal haladt volna. Hahó! 2) Kiigazította Illés világról alkotott képét. Illés azt mondta: „Izráel fiai megtörték az Úrral való szövetséget, lerombolták Isten oltárait, a prófétáit meggyilkolták. Egyedül én maradtam meg” (ld. 14. vers). De Isten megmutatta Illésnek, hogy még mindig megvannak a szükséges erőforrásai, és van megfelelő stratégiája ahhoz, hogy elérje a célját még ellenséges környezetben is. 3) Kiigazította Illés önmagáról alkotott képét. A próféta tehetetlennek és alkalmatlannak látta magát: „Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (ld. 4. vers). De Isten megmutatta neki, hogy még királyokat kell felkennie, csatákat kell megnyernie; hogy Illésnek még fontos szerepe van (ld. 16. vers). 4) Segítséget biztosított. Elizeust küldte, hogy szolgálatára legyen (ld. 21. vers). Neked sem kell egyedül hordanod a terheket! Engedd meg magadnak, hogy segítségre szorulj, és figyeld, hogy kit küld Isten a megsegítésedre!
„…szembejött vele tíz leprás férfi…” (Lukács 17:12)
Lukács feljegyzi: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak«. És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lukács 17:12-14). A lepra lassú, fájdalmas halált jelentett. Először elveszted az ujjaid, és nem tudsz dolgozni, azután elveszted a lábujjaid, és nem tudsz járni, aztán megtámadja a belső szerveidet. Minden nap egy kicsit több vész el belőled. Íme öt hasznos tanulság ebből a történetből: 1) Ha úgy érzed, hogy „kezdesz szétesni”, fordulj Jézushoz! Ő pótolni tudja azt, amit elvesztettél, és vissza tudja adni a békességed és az örömöd. 2) „Emeld fel a hangod!” Félre a méltósággal és az illendőséggel! A kétségbeesett emberek kétségbeesett dolgokat tesznek. Isten megígéri: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jeremiás 29:13). 3) Bármit mond neked – tedd meg! Ne szabj feltételeket Istennek! Ne akard pontosan ugyanazt átélni, mint mások! Jézus azt mondta a tíz leprásnak: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Miért nem csupán szólt hozzájuk, vagy miért nem érintette meg őket, mint másokkal tette? Ne kérdezz, engedelmeskedj! A hit nem követel magyarázatot. 4) Lépd meg a hit lépését! Lukács azt írja: „És amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14 NKJ). El kell indulnod, minden lépés egy lépéssel közelebb visz. De semmi sem történik, amíg a hitnek azt az első lépését meg nem teszed. 5) Kezdd el dicsérni Istent! A tíz leprás közül csak egy tért vissza, hogy hálát adjon, és Jézus ezt megjegyezte. Akkor járulhatsz bizalommal Isten elé a következő kéréseddel, ha tudod, hogy úgy emlékszik rád, mint aki hálát adott Neki a legutóbbiért.
Növekedni megpróbáltatások által
„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:4)
Jakab azt írja: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:2-8). Figyelj meg három dolgot ebben a szentírási szakaszban: 1) A hit akkor növekszik, ha próbára van téve. Nem lehet tudni, hogy milyen erős egy horgony, amíg a vihar teljes erejével le nem csap rá. 2) Isten meg fogja adni a próbára kiálláshoz szükséges bölcsességet. Nos, nem fog minden miértedre választ adni. Ezért ahelyett, hogy kérdőre vonnád őt, inkább imádkozz így: „Uram, hogyan akarod ezt a megpróbáltatást a lelki növekedésemre használni? Hogyan működhetnék együtt veled, hogy a lehető legnagyobb hasznát vehessem annak, ami velem történik? Milyen változást akarsz elérni az életemben?” Az ilyen kérdésekre Isten válaszolni fog. 3) Engedelmeskedned kell. Lehet, hogy bölcsességet kérsz Istentől, aztán vitatkozni kezdesz vele, halogatod a dolgot, vagy minden mással foglalkozol, miközben próbálod eldönteni, hogy engedelmeskedj vagy sem. „Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól.” Ha Isten bölcsességet ad, a válaszod ez legyen: „Szólj, mert hallja a te szolgád” (1Sámuel 3:10).
Személyre szabott útvonalterv
„Aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efezus 1:11)
A zsoltáros azt írja, hogy még mielőtt megszületett, Isten könyvében „minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16). Isten személyre szabott útvonaltervet készített életedre, az ő „akarata és elhatározása szerint”; a te dolgod, hogy ezt felfedezd, és annak irányítása szerint járj. Terry Nance, nagy tiszteletben álló lelkész mondta: „Lehet, hogy ismered a végcélt, de útmutatásra van szükséged, hogy odatalálj. Mindenekelőtt Isten Igéjére, mert az mécses lábad előtt és ösvényed világossága (ld. Zsoltárok 119:105). Isten látja a teljes képet… látja a rövidebb utakat és a csapdákat is… Ne keress külső vezetést… a Szentlélek ott él benned, és erre a belső hangra figyelve tudod megtalálni a helyes utat.” Gondolkodj el a következő igeverseken, legyenek ezek imádságaiddá: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (Zsoltárok 37:23). „Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim” (Zsoltárok 18:37). „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6). „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ézsaiás 30:21). Élete végén Pál el tudta mondani: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Timóteus 4:7). Figyeld meg, Pálnak néha küzdenie kellett azért, hogy a helyes úton megmaradjon, de Isten kegyelméből képes volt rá – és te is az leszel!
„... a tiszta szívűek... meglátják az Istent." (Máté 5:8)
A Szent Sátor szentélyében volt egy nagy rézmedence, melyet mosdómedencének hívtak (Id. 2Mózes 30:18). Ez a rézmedence tükörként is szolgált a pap számára, hogy meglássa a lábán lévő piszkot. Mielőtt Isten elé járulhatott volna, meg kellett állnia, és meg kellett tisztulnia, különben meghalt volna. A zsoltáros ezt írja: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű... Áldást nyer az ilyen az Úrtól..." (Zsoltárok 24:3-5). Isten áldásai a szíved állapotától függenek. Ez azt jelenti, hogy teljesen bűntelennek kell lenned? Nem, de azt igen, hogy tudatában kell lenned annak, ha vétkeztél, és azonnal rendezned kell azt Istennel és az emberekkel! Miért olyan fontos a tisztaság? Mert Jézus azt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Máté 5:8). A probléma nem az, hogy Isten nem látható, hanem az, hogy mi nem vagyunk képesek meglátni. Nem csoda, hogy Dávid így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem..." (Zsoltárok 51:12). A tiszta szót sokféle értelemben használjuk; a boldogmondásban előforduló katharosz szó jelentése: tiszta, elegyítetlen. Amikor már túl sok mindent hallottál, túl sok mindent láttál, szükséged van egy lelki katarzisra. Csak a tiszta szív érti meg Isten akaratát, csak a tiszta szív képes tisztán látni Isten útjait. A fel nem ismert, meg nem bánt, meg nem bocsátott bűn elzárja a lelki artériákat. Akinek a szíve nem tiszta, továbbra is csak a körülötte lévők véleményére lesz kíváncsi, ahelyett, hogy Isten bölcsességét keresné. A nem tiszta szívűnek mindig arra lesz szüksége, hogy mások imádkozzanak érte, ahelyett, hogy ő imádkozna másokért. Ne hordozd magadban, amit Isten ki akar dobni! Szabadulj meg minden fölösleges tehertől! „...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt..." (Zsidók 12:1). Megéri megtisztulni azért, amit Isten mutatni akar!
