A gazdasági válság átvészelése
„A… teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”
Rick Hamlin így írta egy nem régiben elhangzott beszélgetésről: „Egy hozzám hasonló fickó ezt mondta: »Rettegek munkába menni. Ezek az elbocsátások nyomasztóak. Folyton arra gondolok, hogy én leszek a következő. Rengeteg munkám van, és az ügyfeleim értékelik, amit csinálok, de aggódni kezdtem, és nem tudom abbahagyni.« Az aggodalom a legrosszabb benne, és még rengeteg ilyen történet van; barátok, barátok barátai, gyülekezeti tagok, szomszédok, a gyerekeink barátainak szülei. Korai nyugdíjazás itt, létszámcsökkentés ott, végkielégítés, felmondólevél, ez nem csupán statisztika, arcok társulnak hozzá, és a gyötrő félelem, mely minden napot kínszenvedéssé tesz.” Lehet, hogy te magad is ilyen csüggesztő helyzetben vagy – a keserűség és csalódottság nyilai minden nap lecsapnak, meggyengítenék és elrabolják az örömödet. A Sátán olyan, mint egy terrorista, gerilla harcmodorra szakosodott. Nagyon jól tudja, hogy ha mennyei erőkre támadna, akkor veszítene, ezért pécézi ki az egyes hívőket. A kérdés az, hogyan állhatsz szilárdan, amikor minden megrendül, ami megrendülhet? Nos, kezdetnek itt van, amit Ézsaiás mond: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). Ha Mózes a körülményeire tekintett volna, sosem tudott volna nyugodt szívvel megállni az egyiptomi hadsereg és a Vörös-tenger közé szorítva. Nem a békesség önmagában a cél, hanem békesség abban a tudatban, hogy: „Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.” (Zsoltárok 31:20).
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsoltárok 23:1)
Ha adósságaid vannak, és aggódsz, hogy holnap lesz-e még munkahelyes: 1) Ne ess pánikba! Fordulj minden bölcsesség forrásához, és olvasd el ezeket a szavakat: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Ismételgesd ezt magadban egész nap! Ragaszd ki a fürdőszobai tükrödre, hogy ez legyen az első dolog, amit reggelente meglátsz. 2) Készíts leltárt! „Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal [javaiddal]” (Példabeszédek 27:23). A legtöbb ember nem tudja, mennyivel rendelkezik, és mik a kiadásai. Írd össze az adósságaidat és az állandó kiadásaidat, tűzd ki célul, hogy nem fogsz a kereseteden túl költekezni, sőt félreteszel belőle a törlesztésekre. 3) Légy fegyelmezett! Előzd meg a problémákat mielőtt támadnának, győzd le az azonnali kielégülés keresésének démonát! Ha nem vagy tisztában anyagi helyzeteddel, nem valószínű, hogy fékezed magadat, és végül elköltöd azt a pénzt is, amivel nem is rendelkezel. 4) Légy kreatív! Amikor Isten megteremtette az Édenkertet, azt négy folyóval öntözte, kezdj el te is különböző bevételi forrásokat keresni. Walt Disney-t kirúgták egy nagy hírlapkiadótól, mert állítólag nem voltak jó ötletei. Az MGM filmstúdióban egy meghallgatás után azt mondták Fred Astaire-nek, hogy nincs színészi tehetsége, és táncosnak sem valami jó. Beethovenről a hegedűtanára kijelentette, hogy reménytelen eset, sosem lesz belőle zeneszerző! Hit kell ahhoz, hogy meglássuk a lehetőségeket, és bátorság ahhoz, hogy leküzdjük az akadályokat. 5) Légy adakozó! A nehéz időkben se hagyd abba az Istennek való adakozást! Egy özvegyasszony éhínség idején adta oda Isten szolgájának, Illésnek kevéske ennivalóját. Az eredmény? „…És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajkorsó nem fogyott ki” (1Királyok 17:15-16). Nehéz ezt észérvekkel megmagyarázni, de éppen az adakozás az, ami megnyitja a csapot Isten forrásaihoz.
„… eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen…” (2Krónika 31:10)
Dr. Norman Vincent Peale a nagy gazdasági világválság idején volt fiatal lelkész. A fizetését kétszer is csökkentették. Így emlékszik vissza: „Mindenki rémült és búskomor volt. Az üzletek csődbe mentek. Senki sem tudott kölcsönt felvenni. A nyomás egyre nagyobb lett, és életemben először valóban féltem. Azt mondtam a feleségemnek: »Kétségbeejtő helyzetben vagyunk, nem tudjuk fizetni a számláinkat. Mit tegyünk?« A válasza megdöbbentett: »Kezdjünk el tizedet fizetni!« »Micsoda? Hiszen ez lehetetlen!« - mondtam. »Nem lehetetlen – felelte – hanem elengedhetetlen. Meg fogunk élni a fizetésed kilencven százalékából. A tizedadás a hit cselekedete, és ha van olyan kicsi hitünk, mint egy mustármag, akkor semmi sem lehetetlen.« Igaza lett, megéltünk. Nem dúskáltunk a pénzben, de mindig volt elég. Sőt, a tizedadás tette mintha lecsendesítette volna félelmeimet, és serkentően hatott az elmémre. A bőség láthatatlan kincsestárát az Isten törvényének való engedelmesség nyitja meg.” A Biblia azt mondja: „Az Úr áldása gazdagít meg…” (Példabeszédek 10:22). Isten meg tud áldani, ezen képessége nem függ attól, hogy milyen a gazdasági helyzet. Ha tiszteled őt tizeddel és adományaiddal, ő megígéri, hogy: „… megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban – mondja a Seregek Ura.” (Malakiás 3:10-11). Az Ószövetségben azt olvassuk Isten népéről: „Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az Úr házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen…” Miért? „… mert az Úr megáldotta népét” (2Krónika 31:10). Mire támaszkodnál szívesebben, e világ gazdasági helyzetére vagy Isten áldásaira? A döntés a tiéd!
Foglalkozz vele!
„A… teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”
Rick Hamlin így írta egy nem régiben elhangzott beszélgetésről: „Egy hozzám hasonló fickó ezt mondta: »Rettegek munkába menni. Ezek az elbocsátások nyomasztóak. Folyton arra gondolok, hogy én leszek a következő. Rengeteg munkám van, és az ügyfeleim értékelik, amit csinálok, de aggódni kezdtem, és nem tudom abbahagyni.« Az aggodalom a legrosszabb benne, és még rengeteg ilyen történet van; barátok, barátok barátai, gyülekezeti tagok, szomszédok, a gyerekeink barátainak szülei. Korai nyugdíjazás itt, létszámcsökkentés ott, végkielégítés, felmondólevél, ez nem csupán statisztika, arcok társulnak hozzá, és a gyötrő félelem, mely minden napot kínszenvedéssé tesz.” Lehet, hogy te magad is ilyen csüggesztő helyzetben vagy – a keserűség és csalódottság nyilai minden nap lecsapnak, meggyengítenék és elrabolják az örömödet. A Sátán olyan, mint egy terrorista, gerilla harcmodorra szakosodott. Nagyon jól tudja, hogy ha mennyei erőkre támadna, akkor veszítene, ezért pécézi ki az egyes hívőket. A kérdés az, hogyan állhatsz szilárdan, amikor minden megrendül, ami megrendülhet? Nos, kezdetnek itt van, amit Ézsaiás mond: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). Ha Mózes a körülményeire tekintett volna, sosem tudott volna nyugodt szívvel megállni az egyiptomi hadsereg és a Vörös-tenger közé szorítva. Nem a békesség önmagában a cél, hanem békesség abban a tudatban, hogy: „Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.” (Zsoltárok 31:20).
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsoltárok 23:1)
Ha adósságaid vannak, és aggódsz, hogy holnap lesz-e még munkahelyes: 1) Ne ess pánikba! Fordulj minden bölcsesség forrásához, és olvasd el ezeket a szavakat: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Ismételgesd ezt magadban egész nap! Ragaszd ki a fürdőszobai tükrödre, hogy ez legyen az első dolog, amit reggelente meglátsz. 2) Készíts leltárt! „Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal [javaiddal]” (Példabeszédek 27:23). A legtöbb ember nem tudja, mennyivel rendelkezik, és mik a kiadásai. Írd össze az adósságaidat és az állandó kiadásaidat, tűzd ki célul, hogy nem fogsz a kereseteden túl költekezni, sőt félreteszel belőle a törlesztésekre. 3) Légy fegyelmezett! Előzd meg a problémákat mielőtt támadnának, győzd le az azonnali kielégülés keresésének démonát! Ha nem vagy tisztában anyagi helyzeteddel, nem valószínű, hogy fékezed magadat, és végül elköltöd azt a pénzt is, amivel nem is rendelkezel. 4) Légy kreatív! Amikor Isten megteremtette az Édenkertet, azt négy folyóval öntözte, kezdj el te is különböző bevételi forrásokat keresni. Walt Disney-t kirúgták egy nagy hírlapkiadótól, mert állítólag nem voltak jó ötletei. Az MGM filmstúdióban egy meghallgatás után azt mondták Fred Astaire-nek, hogy nincs színészi tehetsége, és táncosnak sem valami jó. Beethovenről a hegedűtanára kijelentette, hogy reménytelen eset, sosem lesz belőle zeneszerző! Hit kell ahhoz, hogy meglássuk a lehetőségeket, és bátorság ahhoz, hogy leküzdjük az akadályokat. 5) Légy adakozó! A nehéz időkben se hagyd abba az Istennek való adakozást! Egy özvegyasszony éhínség idején adta oda Isten szolgájának, Illésnek kevéske ennivalóját. Az eredmény? „…És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajkorsó nem fogyott ki” (1Királyok 17:15-16). Nehéz ezt észérvekkel megmagyarázni, de éppen az adakozás az, ami megnyitja a csapot Isten forrásaihoz.
„… eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen…” (2Krónika 31:10)
Dr. Norman Vincent Peale a nagy gazdasági világválság idején volt fiatal lelkész. A fizetését kétszer is csökkentették. Így emlékszik vissza: „Mindenki rémült és búskomor volt. Az üzletek csődbe mentek. Senki sem tudott kölcsönt felvenni. A nyomás egyre nagyobb lett, és életemben először valóban féltem. Azt mondtam a feleségemnek: »Kétségbeejtő helyzetben vagyunk, nem tudjuk fizetni a számláinkat. Mit tegyünk?« A válasza megdöbbentett: »Kezdjünk el tizedet fizetni!« »Micsoda? Hiszen ez lehetetlen!« - mondtam. »Nem lehetetlen – felelte – hanem elengedhetetlen. Meg fogunk élni a fizetésed kilencven százalékából. A tizedadás a hit cselekedete, és ha van olyan kicsi hitünk, mint egy mustármag, akkor semmi sem lehetetlen.« Igaza lett, megéltünk. Nem dúskáltunk a pénzben, de mindig volt elég. Sőt, a tizedadás tette mintha lecsendesítette volna félelmeimet, és serkentően hatott az elmémre. A bőség láthatatlan kincsestárát az Isten törvényének való engedelmesség nyitja meg.” A Biblia azt mondja: „Az Úr áldása gazdagít meg…” (Példabeszédek 10:22). Isten meg tud áldani, ezen képessége nem függ attól, hogy milyen a gazdasági helyzet. Ha tiszteled őt tizeddel és adományaiddal, ő megígéri, hogy: „… megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban – mondja a Seregek Ura.” (Malakiás 3:10-11). Az Ószövetségben azt olvassuk Isten népéről: „Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az Úr házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen…” Miért? „… mert az Úr megáldotta népét” (2Krónika 31:10). Mire támaszkodnál szívesebben, e világ gazdasági helyzetére vagy Isten áldásaira? A döntés a tiéd!
Foglalkozz vele!
„De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” (2Sámuel 11:27)
Amikor Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, és az asszony teherbe esett, a király úgy próbálta meg eltüntetni a nyomokat, hogy megölette a férjét, Úriást, és feleségül vette az asszonyt, mielőtt a gyermek megszületett volna. Úgy tűnt, hogy Dávid megúszta a dolgot, kivéve egy fontos részletet: „De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” És a haragvó Isten hangját nem lehet elhallgattatni! Nos, bár Dávid „az Úr szíve szerint való ember” volt (1Sámuel 13:14), a Biblia azt mondja: „Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése” (4Mózes 32:23). Isten azt mondta Dávidnak: „Én tettelek Izráel királyává… én szabadítottalak meg Saul kezéből. Neked adtam… Izráelt és Júdát. És… szívesen adtam volna sokkal többet neked. Miért vetetted meg tehát az Úr szavát?” (2Sámuel 12:7-9 TM). Majd kimondja az ítéletet: „Mivel megvetettél engem… én csapást fogok hozni rád… egész Izráel szeme láttára” (2Sámuel 12:10-12 NIV). És attól kezdve tragédia és felfordulás sújtotta Dávid családját.
„A vétkesek útja nehéz” (Példabeszédek 13:15, angolból) sok tekintetben, és nem a legutolsó ezek közül, hogy Isten elveszi a békességünket azért, hogy elvehesse bűneinket. Egy nem tervezett terhesség, egy ártatlan ember meggyilkolása, egy gyermek halála, egy próféta érvelése és a Szent Szellem meggyőző ereje volt szükséges ahhoz, hogy Dávid szíve végre meglágyuljon, és elismerje: „Vétkeztem az ÚR ellen!” (2Sámuel 12:13). És amikor ezt megtette, Isten úgy bánt Dávid bűnével, ahogy a miénkkel is bánik: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Van valamilyen bűn az életedben, amivel ma foglalkoznod kell? Foglalkozz vele!
Hogyan bánsz a gyermekeiddel?
„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta.” (Lukács 15:20)
Chuck Colson írja: „Amikor a Buckingham Palotában jártam... Fülöp herceg megkérdezte tőlem: »Mit tehetnénk a bűnözés ellen Angliában?" Így feleltem: "Küldjünk több gyereket vasárnapi iskolába«. Azt hitte, csak tréfálok. De rámutattam Christy Davies szociológus tanulmányára, aki felfedezte, hogy az 1800-as évek első felének brit társadalmát nagyarányú bűnözés és erőszak jellemezte, amely drámai módon csökkent az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Mi változtatta meg egy egész nemzet jellemét? Abban az időszakban a vasárnapi iskolák látogatottsága egyenletesen növekedett, 1888-ra Angliában a gyermekek 75%-a járt. Miután a részvétel lecsökkent... ennek arányában növekedett a bűnözés és rendzavarás. Ha megtöltjük a vasárnapi iskolákat, meg tudjuk változtatni a szíveket, és helyre tudjuk állítani a társadalmat."
Azt jelenti ez, hogy a mi gyermekeink soha nem fogják elvéteni az utat? Nem, ez csupán azt jelenti, hogy fel fogják ismerni az igazságot, amire tanították őket, vissza fognak emlékezni az „atyai ház" örömeire, és vissza fognak térni, mert tudják, hogy szeretettel fogadják őket. Figyeld csak meg: a tékozló fiú apját nem vádolták azzal, hogy elhanyagolta gyermekét. Ő nagyszerű példakép volt. Támogatta gyermekeit anyagilag és érzelmileg. Utat mutatott nekik, de nem erőszakolta ki az alkalmazkodást. Teret adott arra is, hogy elbukjanak - és helyet biztosított a visszatéréshez. Az mutatja meg, hogy milyen szülők vagyunk, ahogy a gyermekeinkkel bánunk. Lehet, hogy a gyermeked még távol van, de tudnia kell, hogy törődsz vele, szereted, imádkozol érte, és szeretettel fogadod őt, mikor hazatér.
Jézus nevében tenni
„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek!” (Kolossé 3:17)
John Ortberg írja: „Mindannyian dolgozunk. Értéket hozunk létre – ez a munka. De milyennek kell lennie szerinted annak, amikor Jézus nevében dolgozunk? Nos, először is a munka olyan valami lehet, amit együtt csinálhatsz vele. Nem arra vagyunk szánva, hogy egyedül dolgozzunk. Tehát holnap szánj egy percet arra a munkanapod kezdetén, amikor leülsz az asztalodhoz vagy a számítógépedhez, vagy nekikezdesz az otthoni munkádnak, hogy megkérd Jézust, dolgozzatok együtt. Mondd neki: „Ma nem egyedül fogok dolgozni”! És bármikor munkád közben valami nehézség adódik, kérd a segítségét! Amikor nehéz döntést kell hoznod, kérj Tőle bölcsességet – aztán figyelj, és légy igazán nyitott! Amikor úgy érzed, hogy fogy az energiád, kérd Őt, hogy újítsa meg az erődet! Amikor úgy érzed, hogy a viselkedésed negatív irányba fordul, kérd Őt, hogy terelje újra jó irányba a szívedet! Tegyél valamilyen jelképet az asztalodra vagy a falra, hogy amikor ránézel, emlékeztessen arra, hogy ma Jézus és te társak vagytok a munkában! Munka közben néhány óránként tarts két-három perces szünetet! Köszönd meg Neki a segítségét! Add át Neki aggodalmaidat! Kérj az Ő erejéből! Minden perc alkalom arra, hogy Jézussal legyél. Amikor elfelejtesz valamit – és el fogsz; amikor elrontasz valamit – és el fogsz, emlékezz erre a fontos szabályra: semmi sem győzhet le! Minden perc újabb lehetőség. Isten újra és újra küldi őket. Ez a kegyelem. Munkanapod minden perce új lehetőség arra, hogy Vele lehess.”
Megbántott valaki? Bocsáss meg!
„Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved!” (Példabeszédek 24:17)
Az életben legalább annyi ellenséged lesz, mint amennyi barátod. Ez az élet elkerülhetetlen velejárója. A kérdés nem az, hogy lesznek-e ellenségeid, hanem az: hogy fogsz bánni velük? A barátaink a legjobbat hozzák ki belőlünk, az ellenségeink pedig – ó jaj – a legrosszabbat! De Krisztus követőjeként három dolgot nem tehetsz: nem neheztelhetsz, nem állhatsz bosszút, és nem örülhetsz, ha ellenségedet utoléri a megérdemelt büntetés. A Biblia azt mondja: „Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik.” (Példabeszédek 24:17-20). Ne engedd, hogy a keserűség és neheztelés tönkretegyen. Jobb most bevenni az orvosságot, mint később szenvedni. Soha ne kívánj rosszat ellenségednek, hagyd a bosszút Istenre. A megtorlás Isten dolga, nem a miénk. Lehet, hogy tudod, mit tett veled az illető, de csak Isten tudja, hogy miért tette. Pál röviden és velősen megmondta: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17-19) Megbántott valaki? Bocsáss meg neki!
Mit jelent igazán szeretni?
„A szeretet… nem keresi a maga hasznát…” (1Korinthus 13:4–5)
Arra vonatkozóan, hogy mit jelent igazán szeretni valakit, a legnagyszerűbb meglátást Pál apostol tollából olvashatjuk: „Ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:3–8). John és Mary már ötven éve házasok voltak. Egyik éjjel az asszony így szólalt meg az ágyban: „Amikor fiatalok voltunk, mindig fogtad a kezemet.” A férje kicsit morcosan ugyan, de lassan megfogta az asszony kezét. „Amikor fiatalok voltunk, mindig hozzám bújtál” – mondta Mary. John most még lassabban elkezdett fészkelődni, és odabújt a feleségéhez. „Amikor fiatalok voltunk, harapdáltad a fülemet” – suttogta az asszony. A férj hirtelen ledobta magáról a takarót, és kiugrott az ágyból. Mary döbbenten kérdezte: „Hová mégy?” „A fogaimért” – dörmögte a férje. Egy dolog olyankor harapdálni a másik fülét, amikor tele vagy romantikával és forrongó hormonokkal. De ugyanazokat a füleket évekkel később harapdálgatni, amikor már hallókészülék van bennük, amikor a levegőben légzéskönnyítő krém illata van, és amikor fel kell kelned a fogaidért – ez a szeretet!
NÉVTELEN, DE NÉLKÜLÖZHETETLEN
„...a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek" (1Korinthus 12:22)
Bátoríts engem! című könyvében Charles Swindoll a következő kérdést teszi fel:„Ki tanított Luther Mártonnak teológiát, és ki ösztönözte az Újszövetség lefordítására?Ki látogatta meg Dwight L. Moodyt a cipészműhelyben, hogy Krisztusról beszéljen neki? Ki támogatta anyagilag William Carey-t indiai missziójában? Ki volt az, aki Pál apostolt felüdítette a római börtönben, ahogy erről Timóteusnak írt utolsó levelében? Ki követte Hudson Taylort, és ki adott a kínai missziónak rendkívüli célkitűzéseket és iránymutatást? Mi volt az Jim Elliot, az evangélium mártírhalált halt hirdetője számára, ami elhívta őt misszióba az ecuadori auka indiánok közé? Valami ilyesmi: „egy csapat senki megpróbál felemelni Valakit". Ám ne téveszd össze a névtelenséget a fölöslegességgel! Különben az egész test megrokkan... sőt akár lebénul... vagy legalábbis szörnyen szédül, ha a tagok többségét... megfertőzte az önsajnálat és a csüggedés.
Nézz szembe ezzel, barátom, a fej dönt a dolgokról! Az Ő előjoga az, hogy egyeseket kiemeljen, míg másokat háttérben hagyjon. Ne kérdezd, mi alapján választja ki, hogy kit használ. Ha téged inkább Melanchtonként akar használni, mint Lutherként... vagy Kimballként inkább, mint Moodyként... vagy Onéziforoszként inkább, mint Pálként... vagy Hoste-ként inkább, mint Taylorként, nyugalom! Inkább adj hálát az Úrnak! Te is tagja vagy az 1Korinthus 12-ben említett különleges csoportnak." „Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta... a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül... Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva..." (1Korinthus 12:18,22-23). Bátorítson tehát a tudat: talán névtelen vagy, de nélkülözhetetlen.
