Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A megfelelő fókusz-Engedj meg magadnak egy kis lazítást!-Felemelni az elesettet-Gyakorold az alázatot!-Ma jusson eszedbe!-Találkozások Istennel-Találkozni „az emberrel”-Újítsd meg gondolkodásmódodat Isten Igéjével!

2018. augusztus 20. 00:02 - Andre Lowoa

A megfelelő fókusz

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik." (Ézsaiás 26:3)
Az életed olyan, mint egy fényképezőgép vagy egy kamera; ahhoz, hogy megfelelő ered­ményt kapj, jól kell beállítanod a fókuszt. Ha a megfelelő dolgokra összpontosítasz, az négy eredményt hoz. Először is: leegyszerűsíti a dolgokat. Amikor nem vagy tisztában a céloddal, túl sok dologgal próbálkozol - ez feszültséget, belső harcot és zavarodottságot okoz. Csak arra van elegendő időd és energiád, hogy Isten akaratát végezd. Ha úgy érzed, hogy semminek sem tudsz a végére érni, ez lehet, hogy azt jelzi, többet vállaltál, mint amennyit Isten rád akart bízni. A megfelelő fókusz egyszerűbb élethez és józanabb időbeosztáshoz vezet. Csak akkor tudod megőrizni a békességedet, ha megőrzöd a fókuszt. „Uram, te tökéletes békességet adsz annak, akiknek szilárd a célja" (Ézsaiás 26:3 GNT). Másodszor: irányt ad. Ha azt akarod, hogy az életednek hatása legyen, kérj tanácsot Istentől, és aztán tedd azt, amit Ő mond. Ne téveszd össze az aktivitást a ter­mékenységgel. A szórt fénynek korlátozott a hatása, de az összpontosított fény olyan, mint a lézer, az acélt is átvágja. Harmadszor: energiával tölt fel. Nem a sok munka fáraszt ki, hanem az értelmetlen munka. George Bemard Shaw írta: „Az élet igazi öröme ez: ha olyan célra használnak, amit magad is nagyszerűnek ismersz el; ha a természet ereje vagy ahelyett, hogy nyomorúságaid és sérelmeid önző kis gombóca lennél, pa­naszkodva, hogy a világ nem tesz meg mindent a boldogságodért". Végül: meghatá­rozza a küldetésedet. Amikor az embereknek eszébe jut a neved, mire fognak gondolni? „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a nagyrabecsülés az ezüstnél és az arany­nál" (Példabeszédek 22:1 NIV). Legvégül pedig nem az fog számítani, hogy mások mit mondanak rólad, hanem az, hogy mit mond Isten. Koncentrálj tehát a végjátékra!





Engedj meg magadnak egy kis lazítást!

„...nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok…” (Filippi 3:13)

Egy kisfiú nyakig sáros ruhában jött haza, ezért az édesanyja leküldte a mosókonyhába, hogy tegye a ruháit a mosógépbe. Később felfigyelt arra, hogy túl nagy a csend, lekiáltott: „Fiatalember, remélem, nem rohangálsz odalenn egy szál alsóneműben!" Képzelhetjük zavarát, amikor egy idegen hangot hallott válaszolni: „Nem, asszonyom, én a fűtést szerelem idelent". Jakab azt mondja: „...sokat vetkezünk mindnyájan..." (Jakab 3:2). A lényeg, hogy megtanuljunk megbocsátani magunknak. Legtöbbször azzal vétkezünk, hogy jó szándékból rossz dolgot teszünk. Emlékszel a híres pisai ferde toronyra Olaszországban, ahol az építész az 54,5 m magas toronynak mindössze 3 méter mély alapot tervezett? Hogy mutatna ilyen az önéletrajzodban? Pál apostol azt mondta: „Nem... még mindig nem tartok ott, ahol kellene, de arra figyelek... hogy elfelejtsem a múltat, és előre nézzek..." (Filippi 3:13 NLT). Chuck Swindoll írja: „Mutasd meg nekem azt a fickót, aki a perfekcionizmus szabályait írta, és garantálom, hogy folyton a körmét rágja, állandóan idegrángása van... a felesége pedig retteg attól, hogy találkoznia kell vele, amikor hazaér". Isten azt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem" (Ézsaiás 43:25). Nos, ha Isten hajlandó megbocsátani vétkeinket, és eltemeti őket, akkor nem gondolod, hogy végre itt lenne az ideje, hogy felhagyj önmagád ostorozásával, elfogadd kegyelmét, és továbblépj?






Felemelni az elesettet

„… ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben… igazítsátok helyre…” (Galata 6:1)
Helyes az, ha szembesítjük az embereket azzal, ha valamit rosszul tettek, de nem önigaz hozzáállással. Amikor a zsidó vezetők egy asszonyt házasságtörés közben tetten értek, meg akarták kövezni (ld. János 8:4). Jézus azonban azt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (János 8:7). Ajjaj! Egy keresztyén szerző ezt írta: „Azért tudunk más emberek hibáiról, mert megbíztak bennünk és elmondták, vagy azért, mert önjelölt „erkölcsrendészekként” feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy megvizsgálhassuk mások viselkedésében a szégyenfoltokat? Az a célunk, hogy helyreállítsuk a bűnbe tévedteket, vagy inkább az a titkos vágyunk, hogy mások elítélésével magunkat jobbnak tüntessük fel? Engem kétszer intettek már meg más keresztyének; az első egy haragtól vöröslő fejű idegen volt, aki azért volt rám dühös, mert térdig érő bőrcsizmát és rövid szoknyát viseltem a gyülekezetben. A hölgy emiatt Jézabelnek nevezett engem. A második egy jó barátom volt, aki gyengéden rámutatott a büszkeségemre egy bizonyos helyzetben. Aki gúnynevet aggatott rám, megsebezte a lelkemet; aki együtt érzően dorgált meg, elsegített mennyei Atyám megbocsátó karjaiba.” Egyedül Istenben van jelen a szentség és az irgalom tökéletes egységben, ezért csak ő tudja igazán megítélni az emberi szívet. A Biblia azt mondja: „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.” (Galata 6:1). Az Egyetlen, akinek joga van elítélni minket, inkább úgy döntött, hogy megbocsát. Ezért mindig tisztában kell lennünk valós helyzetünkkel – kegyelem által bocsánatot nyert bűnös -, amikor a Szentlélek arra késztet, hogy valakit, aki vétkezett, szembesítsünk tettével. Tegyük ezt őszinte együttérzéssel és alázattal.




Gyakorold az alázatot!

„… arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.” (Márk 9:34)

Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztatok útközben? Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. Jézus ekkor… így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!” (Márk 9:33-35). Ha a tanítványoknak, akik három éven át éjjel nappal együtt voltak Jézussal, nehezen ment az alázat, akkor mi sem vagyunk kivételek. Ezután Jézus olyan leckét tanított nekik, amit sosem felejtettek el. „Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel” (János 13:3-5). Aztán teljesen ledöbbentette őket azzal, amikor ezt mondta: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (János 13:14-15). Chuck Swindoll írja: „Sokan úgy tartják, ha térdet hajtunk, hogy másoknak segítsünk, vagy elismerjük gyengeségeinket, azzal sebezhetővé válunk azok felé, akik ki akarnak használni. Túl sok vezető gondolja azt magáról, hogy azért van, hogy mások szolgálják, kivéve rövid időszakokat, amikor előnyösnek tartják, ha úgy tűnnek fel, hogy ők szolgálnak másokat – persze ne sokáig. Nem így van Krisztus követőinél. Számukra az alázat nem vallásos fogalom, hanem életforma.” Ezért ma gyakorold az alázatot.



Ma jusson eszedbe!

„… emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről…” (5Mózes 8:18 Károli)

 

„Mind a nemzeteknek, mind az egyes embernek kötelessége, hogy elismerje Isten mindent felülmúló hatalmától való függését, hogy megvallja bűneit és vétkeit, alázatos bűnbánattal, de azzal a biztos reménnyel, hogy az őszinte megbánás kegyelemhez és megbocsátáshoz vezet; és elismerje a Szentírás magasztos igazságát, melyet a történelem bizonyított: hogy csak azok a nemzetek áldottak, akiknek Istene az Úr… A legnemesebb mennyei ajándékokat kaptuk. Ennyi éven át megőrzött minket békességben és jólétben; növekedtünk létszámban, gazdagságban és erőben, ahogy egyetlen más nemzet sem. De elfeledkeztünk Istenről. Elfeledkeztünk a kegyelmes kézről, mely megőrzött minket békességben, megsokasított, meggazdagított és megerősített; és szívünk csalárdságában hiú módon azt képzeltük, hogy mindezen áldásokat valamiképpen a saját kimagasló bölcsességünk és erényünk teremtette. Megrészegültünk a töretlen sikertől, túlságosan önteltekké váltunk ahhoz, hogy érezzük a megváltó és megtartó kegyelemre való rászorultságunkat, túl büszkévé, hogy imádkozzunk Istenhez, aki teremtett minket! Illő tehát, hogy megalázzuk magunkat a megbántott Hatalom előtt, hogy megvalljuk nemzetünk bűneit, irgalomért és megbocsátásért könyörögjünk.”*

Isten így figyelmeztette Izráelt: „amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról… gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét…” (5Mózes 8:13–14,18). Ma jusson eszünkbe ez!

* Részlet Abraham Lincoln 1863. március 3-án elhangzott beszédéből, mellyel nemzeti böjtnapot hirdetett a polgárháború pusztítása miatt szenvedő országnak.






Találkozások Istennel

„Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot…” (Lukács 9:6)

Egyik este egy ember éppen úton volt a gyülekezetbe, amikor meglátott négy fiút, akik az utcasarkon lógtak, ezért meghívta őket, hogy tartsanak vele. Elmentek vele, és a következő vasárnap ismét. Sőt ez a négy fiú lett a magja annak a vasárnapi iskolának, melyet az illető férfi indított. Évekkel később a férfi néhány barátja megkereste a fiúkat, hogy megtudják, mi történt velük, és megkérték őket, hogy írjanak köszöntő levelet meglepetésként régi tanáruk születésnapjára. A fiúk levelei igazi meglepetést tartogattak. Az egyik fiú misszionárius lett Kínában, egy másik az USA központi jegybankjának elnöke lett, egyikük Herbert Hoover elnök magántitkára volt, és a negyedik – maga Hoover elnök. Néha kis találkozásaid Istennel való találkozások is egyben, és olyankor történnek, amikor tulajdonképpen mással vagy elfoglalva, vagy úton vagy valahova máshova. Ha nem vagy rá felkészülve, akkor igazi áldást mulasztasz el, esélyt a növekedésre és lehetőséget arra, hogy Isten érdekeit a magad érdekei elé helyezd. Jézus elhagyta a Menny kényelmét, hogy az emberi szükségek útját járja. Figyeld meg, Ő nem állított fel minden városban egy trónt, és nem mondta: „Ez az én helyem, ha találkozni akarsz velem, gyere ide!” Nem, ő elment a piactérre. Beült a halászok csónakjába. Elment az átlagemberek otthonába. A Biblia azt mondja, hogy Jézus és tanítványai „faluról falura jártak, és hirdették az evangéliumot”. Tehát amikor felébred az együttérzésed, állj meg! Ami egy jelentéktelen találkozásnak tűnik, valaki számára Istennel való találkozás lehet, és olyan eredménnyel járhat, amilyenről soha nem is álmodtál.






Találkozni „az emberrel”

„Jöjjetek, lássátok azt az embert!” (János 4:29)

Amikor a kútnál Jézus összetalálkozott az asszonnyal, a valós szükségleteit igyekezett betölteni, szemben azokkal a férfiakkal, akikkel a nő eddig találkozott. Azt mondta: „Menj… hívd ide a férjedet!” „Nincs férjem” felelte a nő. Jézus erre azt mondta: „öt férjed volt… és akivel most élsz, nem a házastársad” (János 4:16-18). Gyengék vagyunk, ezért újra és újra olyan helyzetekbe keveredünk, amelyek megsebeznek. Ráadásul ezek a sebek nem gyógyulnak be attól, hogy egyik kapcsolatból a másikba menekülünk. A Jézussal való találkozás után ez a nő elrohant, hogy mindenkinek elmondja: „Gyertek… találkoztam egy emberrel, aki megmondott nekem mindent”. Számára a válasz nem egy újabb férfi volt; azt már próbálta! A válasz az volt, hogy találkozott a férfival, és megkérte, hogy töltse be az űrt az életében.

A Biblia így beszél erről: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul” (Kolossé 3:10). Ha eleged van abból, ahogy eddig éltél, és változtatni akarsz, emlékezz rá, hogy az az asszony a kútnál nem tudta „levetni a régi embert”, amíg nem találkozott az Újjal. Ha kötődsz bizonyos szokásokhoz és kapcsolatokhoz, nehéz saját erődből kitörni. Csak akkor leszel képes megszabadulni, ha Jézust elismered életed Urának. Csak akkor lesz erőd búcsút inteni a réginek, ha megragadod az újat. Mit jelent tehát mindez számodra? Azt jelenti, hogy gyere Krisztushoz úgy, ahogy vagy, kérd, hogy mentsen meg, és lépj vele kapcsolatba. Jakab azt mondja: „Adjátok meg magatokat Istennek… álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7 CEV). Ha ezt teszed, Isten meg fogja neked adni az erőt ahhoz, hogy elhagyd azokat a régi mintákat, és új életet kezdj!



Újítsd meg gondolkodásmódodat Isten Igéjével! 

„Változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róma 12:2)

 Változzatok meg értelmetek megújulásával

A legfontosabb dolog, amit minden nap megtehetsz, hogy megújítod elmédet Isten Igéjével. Ha ezt jól csinálod, minden más helyére kerül az életedben. Másként fogsz gondolkodni és másként fogsz cselekedni, ezért más eredményt is érsz el. 

Volt egy régi tévésorozat, a The Beverly Hillbillies, melyben a főszereplők megszabadulhattak múltjuktól: a szegény vidéki kisvárosból a kaliforniai Beverly Hillsbe költöztek. De ott is megmaradtak régi életmódjuknál, a lakóhelyük megváltozott ugyan, de a gondolkodásuk nem. Ugyanígy voltak ezzel az izraeliták is. Rabszolga-mentalitásuk volt. Bár már megszabadultak, és Isten minden szükségükről gondoskodott, abban a pillanatban, amikor valamilyen gondjuk támadt, máris visszakívánkoztak Egyiptomba. Nem tudtak belépni a jövőjükbe, mert még mindig a múlt terheit cipelték.

Olvasd el figyelmesen a következő szavakat: „Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről” (Zsidók 4:1). Azt kérded, hát nem garantált, hogy Isten ígéretei beteljesednek? Dehogynem, ha azt teszed, amit mond! Isten megígérte, hogy megáld anyagilag – ha neki adod a tizededet és nagylelkűen adakozol. Megígérte, hogy egyengetni fogja ösvényedet – ha minden utadon rá gondolsz. Megígérte, hogy megbocsát neked – ha te is megbocsátasz másoknak. Csak úgy tudod megítélni, „mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes”, ha folyamatosan megújítod elmédet. Ezért a mai üzenet számodra ez: újítsd meg elmédet Isten Igéjével!

komment
süti beállítások módosítása