Ha bírálat ér
„Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást.” (1Péter 2:23)
Ha építő kritikát mondanak neked, próbálj tanulni belőle és bölcsebbé válni általa. De ha megalapozatlan, igazságtalan bírálat ér, akkor emlékeztesd magad, hogy Jézust is bírálták, tehát jó társaságban vagy. Ha kísértést érzel a neheztelésre és visszavágásra, olvasd el ezt a részt a Szentírásból: „Ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter 2:20–23).
Van egy érdekes történet Abraham Lincolnról. Az amerikai polgárháború idején aláírt egy parancsot bizonyos hadtestek átirányításáról, de Edwin Stanton hadügyminiszter megtagadta annak végrehajtását, és az elnököt ostobának nevezte. Amikor ezt Lincoln meghallotta, így reagált: „Ha Stanton azt mondta, hogy ostoba vagyok, akkor bizonyára az vagyok, mert neki szinte mindig igaza van, és mindig kimondja, amit gondol. Átmegyek hozzá, és megnézem ezt közelebbről.” Így is tett, és amikor Stanton meggyőzte őt arról, hogy hiba volt kiadni azt a parancsot, Lincoln csendben visszavonta azt. Lincoln nagysága részben abban állt, hogy felül tudott emelkedni a kicsinyességen, az önzésen és a mások véleménye miatti érzékenységen. Nem egykönnyen sértődött meg. Elfogadta a kritikát, és ezzel megmutatta az igazán nagyszerű személyiségek egyik legnagyobb erősségét: az alázatot.
Téged is ért kritika? Ne vereségnek tekintsd, hanem használd okulásodra!
Ma bátoríts valakit!
„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)
A tizenkilencedik századi költő, Walt Whitman évekig küzdött azért, hogy felhívja a figyelmet költészetére. Csüggedése közepette egy egész életét megváltoztató levélkét kapott munkásságának egyik csodálójától. Az üzenet így hangzott: „Tisztelt uram, nem vagyok vak a Fűszálak* csodálatos ajándékának értékére. Úgy találom, hogy ez a szellem és bölcsesség egyik legrendkívülibb műve, amit Amerika eddig létrehozott. Köszöntöm önt egy nagy karrier kezdetén.” Az aláírás Ralph Waldo Emerson volt. Whitman hosszú pályafutásnak örvendhetett, és az amerikai irodalom egyik óriásának tekintik. De amikor nehéz idők jöttek, szüksége volt a bátorításra ahhoz, hogy továbbmenjen. És nem ő az egyetlen. Amikor már-már az összeomlás határán vagyunk, a megfelelő időben mondott megfelelő szavak játékban tarthatnak minket. Amikor túl fáradtak és csüggedtek vagyunk ahhoz, hogy továbbmenjünk, egy együtt érző cselekedet új erőt adhat. A bátorítás a Biblia egyik központi témája: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!” (Ézsaiás 35:3). „Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézsaiás 41:13). A bátorítás nem tagadja a problémát, de képessé tesz a leküzdésére. Nem a makacsságot vagy az ostobaságot igazolja, egyszerűen csak helyre igazít, és a jó ösvényen vezet minket. Nem hagyja, hogy egyedül cipeljük a terhet, hanem tudtunkra adja, hogy Isten jelen van, hogy segítsen és erősítsen minket. Tehát ma bátoríts valakit! * Leaves of Grass – Whitman 1855-ben megjelent verseskötete; a Fűszálak magyarul: Európa Kiadó 1992. a ford.
Henry Ford és Thomas Edison barátok voltak; egy olyan konferencián találkoztak, amit Edison cége szponzorált, ahol Ford mérnökként dolgozott. Valaki úgy mutatta be Fordot Edisonnak, mint „a fiatalember, aki benzines kocsit csinált”. Ford és Edison beszélgettek egy darabig az automobilról, egyszer csak Edison izgatottan az asztalra csapott. „Megcsináltad! A kocsid önellátó, magában hordja a saját erőművét.” Ford később így emlékezett vissza: „Addig egyetlen ember sem biztatott. Reméltem, hogy jó irányba haladok. Néha tudtam, hogy igen, néha csak tűnődtem, és akkor hirtelen a világ legnagyobb feltaláló géniusza teljesen megerősített benne.” Sir Isaac Newton a gravitációelméletről és a három mozgástörvény leírásáról a legismertebb. De Newton talán soha nem publikálhatta volna munkáit, ha nem lett volna Edmond Halley. Halley már elismert tudós volt, amikor meglátogatta Newtont Cambridge-ben, hogy megvitasson egy problémát, amin dolgozott, és akkor kiderült, hogy Newton már meg is oldotta. Halley biztatta Newtont, hogy adja ki műveit, sőt még azt is felajánlotta, hogy fedezi a kiadás költségeit. Az eredmény a Philosophia Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei) kiadása volt 1687-ben, amely lefektette a matematikatudomány alapjait, és megváltoztatta az emberek világszemléletét. Kit tudsz bátorítani arra, hogy nagyszerű dolgokat vigyen véghez? Kit helyezett az életedbe Isten azért, hogy biztasd, felemeld, segítsd az útján? Ha segítesz másoknak abban, hogy véghezvigyék mindazt, amire Isten teremtette őket, akkor osztozol eredményeikben.
„... [a Sátán] szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk." (2Korinthus 2:71)
A Sátán, akit a Biblia így nevez, „a kísértő", úgy dolgozik, mint egy tapasztalt horgász. Két kipróbált módszere van. Először: tudja, hogy a halak meg fognak éhezni, és tudja, hogy mikor fognak harapni. Értsd meg: úgy születtél, hogy van egy űr a lelkedben, amit egyedül csak Isten tud betölteni, és ha nem Istenhez fordulsz, és nem Vele építesz kapcsolatot, akkor egész életedben mindenféle oda nem illő dolgokkal próbálod kitölteni az űrt. „De hol találhatok megfelelő dolgokat?" - kérdezed. A zsoltáríró így válaszol: „...teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon" (Zsoltárok 16:11). Feltűnő különbség van aközött, ahogyan József reagált a kísértésre Potifár feleségével kapcsolatban, és ahogy Dávid viselkedett Betsabéval. Dávid meglátta, és tovább nézegette, József viszont elmenekült. Az eredmény: Dávid szörnyű szívfájdalmat aratott, József pedig nagy áldásokat. A Biblia azt mondja: „...ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!" (Példabeszédek 1:10). Légy őszinte magadhoz! Ismerd be, hogy van olyan hely, ahová nem kellene elmenned, szokás, melynek nem kellene hódolnod, és társaság, akik közé soha nem lenne szabad keveredned. Másodszor: tudja, hogy milyen csalival lehet horogra csalni a halat. Ha legközelebb valaki elbukik, és megkísért téged a gondolat: „Én ilyet sohasem tennék" - állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi tudna rávenni, hogy bekapjam a horgot?" Lehet, hogy abban a pillanatban nem tudod erre a választ, de a Sátán tudja. Ő pedig türelmes, ha kell egy életen át vár, nem kell sietnie. Neki teljesen mindegy, hogy „ifjúkori kívánságok" miatt buksz el, vagy csak az utolsó néhány körben tud körmönfontan behálózni valami más bűnben, számára a lényeg, hogy elveszítsd a versenyt. Tehát: „ne kapd be a horgot!"
„... kificamodott Jákob csípőjének forgócsontja..." (1Mózes 32:26)
Isten a céljaihoz Jákobhoz hasonló embereket is felhasznál, akik - lelki értelemben - sántítanak. Miután évekig küszködtek makacs kérdésekkel, Isten ereje gyökeresen átformálta őket, így most már képesek szolgálni azok felé, akiket korábban nem tudtak volna elérni. Isten olyan embereket is használ, mint Pál, aki ezt mondta: „...tövis adatott a testembe... hogy gyötörjön..." (2Korinthus 12:7). Amikor Pál azt kérte Istentől, hogy szabadítsa meg ettől a tövistől, Isten azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Korinthus 12:9). Pál valószínűleg nem ezt akarta hallani. Értsd meg ezt: Isten szereti használni a sántákat, vagy azokat, akik gyötrelmes helyzetben vannak, amiből nem menekülhetnek. Miért? Mert így az áldás nem teszi őket elbizakodottá, mint azokat, akik úgy érzik, megérdemelték. Ők egy kicsit kedvesebbek, egy kissé nagyobb hajlandóság van bennük elérni és magukhoz ölelni másokat. Isten ma is olyan embereket keres, akikben van elég együttérzés ahhoz, hogy megkérdezzék: „Hogy vagy?", és aztán meg is álljanak elég időre, hogy meghallgassák a választ! Azoknak az embereknek, akiket valamilyen fájdalom ért, több szeretetre és figyelemre van szükségük. Arra, hogy egy kicsit közelebb legyünk hozzájuk, és egy kicsit többet imádkozzunk értük. Végtére is, ezt tette Isten is érted - itt az ideje, hogy most te tedd meg valaki másért. Igen, türelmesnek kell lenned, és valahogy le kell győznöd bennük az idegenkedést, ami visszatartja őket attól, hogy bízzanak benned. Kétségekkel és nehezteléssel küzdenek, mert úgy érzik, elárulták és kihasználták őket. Ne add fel mégse! Ne mondj le róluk! A szeretet soha nem vall kudarcot (ld. lKorinthus 13:8). Ha továbbra is szereted őket, Isten fel fog használni arra, hogy gyógyulást és reményt hozzon nekik.
„…buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában…” (1Korinthus 15:58)
A Szentírásban használt „buzgólkodni” szót a hétköznapi nyelvben már nem nagyon ismerjük; azt jelenti, mikor valami már annyira forr, buzog, hogy kifut az edényből. Ma nézzünk meg három dolgot, aminek túláradásáról olvashatunk a Szentírásban; lássuk, mit tanulhatunk belőle: 1) Túláradó gonoszság. „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Máté 24:12). Az itt gonoszságként fordított szó törvény nélküli állapotot, anarchiát jelent. Emlékszel még, milyen volt az életed, mielőtt Jézussal találkoztál? Nem voltak határok, az ösztöneid irányítottak. Elmentél bárhová, ahová csak kedved volt, megtettél vagy kimondtál bármit, amit csak akartál. Nos, nem azért hozom fel a múltat, hogy rosszul érezd magad, hanem azért, hogy hálásabb legyél látva, hová hozott el Isten. Mi volt Isten megoldása a bűn problémájára? 2) Túláradó kegyelem. „… ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Isten kegyelmét nem lehet megfizetni vagy kiérdemelni. Ez azért nagyszerű, mert lelki értelemben mindnyájan csődbe jutottunk, fizetésképtelenek vagyunk. Ám, ahogy Luther Márton mondta: „A megváltás kezdete a bűn elismerése.” A bűn miatti szomorúság vezet el az Isten kegyelme miatt érzett örömhöz. Emlékszel arra a napra, amikor Jézus megtalált, megmentett, családjába fogadott és rád árasztotta áldásait? Mi a válaszod ekkora kegyelemre? 3) Túláradó munka az Úrért. „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Korinthus 15:58). Azért szabadultál meg, hogy szolgálj! Ha nem teszed, úgy fogod érezni magad, mint a partra vetett hal. Ezért imádkozz így: „Uram, ma átadom magam neked teljesen, hogy használj szolgálatodra, ahogy neked tetszik!”
Vidd az Úrhoz!
Amikor Jézus egy vakkal találkozott, a tanítványok rögtön elkezdték megvitatni, mi lehet az oka az ember állapotának. Megkérdezték Jézustól: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”
Figyelj meg négy dolgot:
1) A tanítványok nagyon gyorsan készek voltak a betegséget az ember bűnére visszavezetni. A sátán megpróbál meggyőzni arról, hogy bűnöd miatt nincs már jogod Isten kegyelmére, de ez nem igaz! Isten nem a múltad alapján dönt a jövődről!
2) Amikor Jézus meggyógyította őt, akkor szomszédjait az ünneplés helyett jobban érdekelte a vitatkozás – és ez máig sem sokat változott! Azzal kezdték, hogy megkérdezték: „»Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?« Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá.” (János 9:8–9).
3) Gyógyulása megbukott a vallásossági teszten, mert a farizeusok ezt mondták Jézusra: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot” (16. vers).
4) Még a meggyógyított ember szülei sem tudták szabadon dicsőíteni Istent, mert féltek; ugyanis a vallási vezetők „már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt [Jézust], azt ki kell zárni a zsinagógából” (22. vers). Szomszédjai számára egy fogyatékos volt, a vallási vezetők számára vita tárgya, szüleinek szégyenfolt, ezért „… kiközösítették” (34. vers).
Ennyi a történet? Hála Istennek, nem! Jézus újra találkozott vele, és azt mondta neki: „Én azért jöttem… hogy akik nem látnak, lássanak…” (János 9:39 TM). Tehát ahelyett, hogy folyton felemlegetnéd problémáidat, és mások véleményére hallgatnál, vidd a gondodat az Úr elé imádságban! Ha másokkal osztod meg, legjobb esetben is csak együttérzést kapsz, de ha Jézushoz fordulsz, megoldást találsz.
