Az okkultisták, ezotériával foglalkozó emberek számára bizonyos titkok ismeretén és a hatalomszerzésen túl a legnagyobb motiváció a "felemelkedés", egy másfajta létállapot elérése. Az okkult forrásokon kívül sok nyugati tudományos-fantasztikus vagy csak fantasztikus propagandafilm próbálja ezt mint a végső tökéletesség állapotát feltüntetni, többféle módon. A neve is többféle. "Magasabb" dimenziókról, kiteljesedésről, energiákkal való eggyé válásról beszélnek könyvekben, filmekben, szemináriumokon, titkos összejöveteleken, szeánszokon. Az egyik legismertebb formája ennek a Star Wars univerzum és az Erő energia-világa, de említhetnénk az okkultisták kevésbé ismert "Mennyei Próféciáját" is (ami ugyan könyv, de a nevével ellentétben se nem mennyei, se nem prófécia). 

Az ideális helynek tekintett "dimenzió" valójában a dzsinnek/démonok energia-világa, amely ugyan valóságos, de korántsem egy ideálisnak mondható hely. Főleg nem az ember számára. Ahhoz, hogy az ember elérje a dzsinnek energia-világát, és hogy oda átléphessen, magának is hasonlóvá kell válnia, mint a dzsinneknek, azaz a démonoknak. Nem csak lelkileg, hanem végső soron testileg is. Nyilvánvalóan az ezoterikus irodalomnak kisebb lenne a vonzereje, ha a sötétben tévelygő emberek megsejtenék, hogy az általuk áhítattal olvasott könyvek egy jelentős része az ő teljes átalakításukat, egyáltalán nem átvitt értelemben értendő démonizálásukat igyekszik elérni. A felfokozott érzelmi állapotok, a gyakorlatok, természetfeletti megtapasztalása, de maga a varázslás, a jóslás, az idézés is ennek a folyamatnak a része. Az út során nyert hatalom valójában illúzió, hiszen a teremtett világ, és az Isten közelségét kereső ember valóban mennyei védelem alatt áll, így bármekkora is a képzelt hatalma egy ezotériába elmerült embernek, a világra gyakorolt befolyása elenyésző. Éppen a hétköznapok szürkeségében megbúvó, jelentéktelennek és gyengének gondolt embereket a legnehezebb befolyásolni, az ilyen tömegekre valamilyen hatást gyakorolni. Azok az erők, amelyekkel bolygókat és csillagokat lehet összezúzni, a Földön szinte semmivé válnak. A varázslók pedig szépen eltűnnek a saját maguk által elképzelt világukban, mintegy elvesznek a ködben. Leginkább éppen akkor, amikor elérik dzsinnek által lakott magasság kapuit, és átlépnek rajta. Legalább nem zavarják többé a többi embert. Vajon utána mi történik velük, miután a "magasságban lévők" (a régies szóval Baál-ok) felfigyelnek érkezésükre? Mennyi esélyük van életben maradni odaát?

Ezt azoknak is érdemes végiggondolni, akik az egyes újprotestáns egyházak könyveiben, szóróanyagaiban mindenféle történeteket olvasnak "mennybe felvett" és ott élő emberekről. Esetleg mennyeinek mondott látomásokról, kinyilatkoztatásokról, próféciákról, jóslatokról, angyali üzenetekről. Mindig érdemes igen alaposan végiggondolni és leellenőrizni, hogy honnan jönnek az ilyen üzenetek, események. Főleg, amikor egyes egyházak szóróanyagainak tartalma, az üzenet jellege kísértetiesen hasonlít az ezoterikus könyvekben leírt "felemelkedés" utáni állapotokhoz, a "mennyeinek" gondolt jelenségekhez.

Az ördög ravasz, a mennyről beszél, de a pokolba visz. Érdemes résen lenni. Az ember könnyen hallhat történeteket jógikról, a majákról vagy atlantisziakról, akik állítólag már "továbbléptek". De nem a mennyei világ az, ahova eljutottak, ez teljesen biztos. A buddhista szerzetesek, vagy a tibeti lámák angyalai sem a mi angyalaink, még akkor sem, ha néhányan látták és hasonlóan írják le őket. A mi fogalmaink szerint az általuk szentnek tartott könyveik, vagy gondolkodóik sem szentek. Ezt is észben kell tartani.

Másrészről viszont valóban létezik a mennyei világ, és igen kevés hiteles leírást lehet olvasni róla. Elsősorban azért, mert néhány dologtól eltekintve semmihez sem hasonlít, ami ezen a világon van. Érzékszervekkel nem, inkább a testi érzékelés és a testiség hiányával közelíthető meg, a szent iratok összefüggésein gondolkodva, imádsággal. A mennyei világhoz közeledve az embernek el kell utasítania a démoni energia-világot is, és ellen kell állnia a testét-lelkét veszélyeztető csábításának. Nem lehet egyszerre kétfelé utazni. A próféták folyamatosan küzdöttek azért, hogy a mennyei világ felé vezető utat tanításaikkal és életükkel megőrizzék, és a magassághoz vezető utakat elzárják az emberek elől. Egyszerűen azért, mert az ember nem dzsinnek/démonnak lett teremtve. És nem is azért, hogy tőlük tanuljon, vagy velük barátkozzék, vagy őket szolgálja. Az ember feladata emberként közeledni Istenhez, és így kerülni közelebb a mennyei világhoz. Amennyiben az ember nem Istenhez közeledik, hanem máshoz, annak csak kárát vallhatja.

Van néhány utalás arra vonatkozólag, hogy egyes próféták, apostolok át tudtak lépni a mennyei világba, és vissza is tudtak térni onnan. Néhány próféta felvettetett a mennyei világba, és nem tért vissza többé. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember kiemelkedően erős hittel teljes mértékig aláveti magát Istennek, az Ő szolgálatának, az Ő akaratának. Ez egyben a prófétai látás kiteljesedése is, vagyis az Isten kinyilatkoztatásainak egy teljesebb megértése. Nem halucináció, és nem is hasonló a magasságban zajló eseményekhez, sokszor csak a hívő számára rendezett félrevezető színjátékokhoz. Az ember számára a mennyei világ félelmetes, olyan, mintha a megsemmisülést jelentené. Isten közelében az ember átérzi saját gyenge és esendő voltát, és az Isten tisztasága mellett az ember valóban át tudja érezni, hogy mi is az istenfélelem. Mindez azonban nem kevesebbé teszi a hívőt, hanem többé, hiszen megszabadul az anyagi világ börtönéből és maga mögött hagyja a démoni világ kísértéseit is. Egy kicsit olyan, mint amilyen az Ítélet Napja is lesz, amikor a teremtett világ széthullik és a bűnös emberek és démonok is menekülnének, de már nincs hova.

Tamási Attila

Szerző: Andre Lowoa  2018.08.08. 18:28