„De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." (János 11:22)
Amikor bátyjuk, Lázár meghalt, Mária és Márta Jézusért küldtek. Figyeld meg a hit három igeidejének működését ebben a történetben. Először: múlt idő. Összetört szívvel ezt mondta Márta Jézusnak: „...ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (János 11:21). Ezt hívják „bárcsak" hitnek. Ilyeneket mondunk: „Bárcsak Jézus idejében éltem volna" vagy „Bárcsak egy bizonyos személy imádkozott volna értem". A „bárcsak hit" temetést tervez, nem feltámadást. Másodszor: a jövő idő. Amikor Jézus azt mondta Mártának, hogy Lázár újra élni fog, Márta így felelt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon" (János 11:24). Ezt hívják „majd egy napon" hitnek. Azok, akiknek „majd egy napon" hitük van, szívesen énekelnek a mennyország arany utcáiról. Náluk minden a jövőhöz tartozik. De ha hiszel Krisztusban, ismerned kell a jogaidat, kiváltságaidat, és a rád ruházott hatalmat - már most! Ha tisztában vagy mindezekkel, a szemléletmódod elkezd megváltozni. Végül: jelen idő. Márta ezt mondta: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." Ez a „most is" hit. Bármin is mentél keresztül, Istennek van hatalma arra, hogy újra felemeljen, feltámasszon. Lehet, hogy elváltál, elvesztetted a munkádat vagy az otthonodat, lehet, hogy makacs, rossz szokásokkal küzdesz, lehet, hogy állandó kudarcérzéssel élsz. Nem számít. „Most is" - Isten kegyelmével és erejével ki tudsz jönni ebből, és új életre tudsz kelni. Reményeid és álmaid be tudnak teljesedni. Csak annyit kell tenned, hogy imádkozol, és behívod Jézust az élethelyzetedbe.
„A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korinthus 9:7)
A Biblia azt mondja: „Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:6-11 NIV).
Az adakozás számodra öröm vagy üröm? Nem arról van szó, hogy fukarok volnánk, vagy hogy ne akarnánk támogatni Isten munkáját; egyszerűen csak aggódunk, hogy ha mi nem törődünk a saját érdekeinkkel, akkor senki sem fog törődni velük. De ez alaptalan félelem! Olyan, mintha a földműves attól való félelmében, hogy elveszíti a vetőmagot, nem volna hajlandó bevetni a földjét. Ne kuporgasd azt a magot, amit Isten arra szánt, hogy elvesd, hogy aztán legyen mit aratnod! Isten ígérete így szól neked: „Ha bőkezűen vetsz, bőségesen fogsz aratni.” Ha első helyre teszed az Istennek való adakozást, nem kell félned. Jézus azt mondta: „Tegyétek első helyre Isten munkáját, és tegyétek meg az Ő akaratát! Akkor a többi is a tiétek lesz” (Máté 6:33 CEV). Ha arra törekszel, hogy hűséges csatorna legyél Isten országa számára, Isten azt ígéri neked, hogy: „megsokasítja vetőmagodat”. És még többet is: „mindenben meggazdagodtok”. Ha betársulsz Isten munkájába, Ő gazdagon megjutalmazza minden jó tettedet.
Ha Isten nézőpontjából tekintesz a pénzedre, nem attól fogsz félni, hogy túl sokat adsz, hanem attól, hogy túl keveset vetsz!
Hogyan lehet legyőzni a perfekcionizmust
Légy őszinte: láttál már valaha megszállottan tökéletességre törekvő embert valóban boldognak? Nem, mert ha valaki azt akarja, hogy a dolgok mindig „egy bizonyos módon” történjenek, akkor az élete nyomorúságossá válik, hiszen a dolgok folyton változnak. Amint megoldasz egy problémát, egy másik adódik. Ahelyett, hogy megelégednének a kapott áldásokkal, és hálásak lennének, a perfekcionisták arra összpontosítanak, hogy mi nem jó, és miért kell azt megjavítaniuk. Lehet ez egy feladat, amit nem tökéletesen hajtottak végre, vagy néhány kiló, amit le kellene adniuk, vagy akár egy szekrény, melyben rendet akarnak rakni. Lehet ez valaki más hiányossága is: az életmódja, a viselkedése vagy épp a kinézete. Ha folyton a hibákon rágódunk – akár sajátunkon, akár valaki másén –, akkor képtelenek vagyunk a hálára. Pedig a hála a boldogság egyik lényeges eleme.
Fogalmazzunk világosan: most nem a jóra való törekvésről beszélünk, hiszen az jó dolog. A tökéletesség megszállottjai viszont folyton azzal foglalkoznak, ami rossz. Igen, mindig lehet jobb módja annak, amit el akarunk végezni, de ez nem jelenti azt, hogy nem élvezhetjük az életet úgy, ahogy most van.
Mi a gyógymód? Vedd észre, mielőtt beleesel abba a csapdába, hogy mindenáron változtatni akarsz valamin. Állj meg, és emlékeztesd magad arra, hogy egész jól ment minden a te bírálatod nélkül is. Pál azt mondja: „… akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). Érted már? Az irányítás Isten kezében van, tehát te nyugodtan elengedheted. Ahelyett, hogy folyton a negatívumokra összpontosítanál, azzal foglalkozz, „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8). Ha ezt teszed, elkezdesz rájönni, milyen csodálatos is az élet.
Ne add fel – csináld végig!
„Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket.” (1Sámuel 30:8)
Amikor Dávid és emberei hazatértek a csatából, azzal szembesültek, hogy az amálékiak földúlták és felégették otthonaikat, és hozzátartozóikat fogságba vitték. Ez porig sújtotta őket. Addig sírtak, míg végül könnyük sem maradt. „Dávid pedig megkérdezte az Urat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket.” Isten segítségével ez valóban meg is történt! Nem számít tehát, hogy milyen szörnyű helyzetben vagy most – ne add fel! Sírj, ha kell, de aztán szárítsd fel könnyeidet, indulj el Isten erejével, és szerezd vissza, amit az Ellenség elrabolt tőled. Ha kell, haladj apró lépésekkel, de ne a magad erejéből, hanem Isten erejéből merítve. Pál azt írja: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). Isten nem mond le rólad, hát te se mondj le róla! Ő azt mondta Igéjében: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!” (Ézsaiás 43:2–3). Ne add fel – menj tovább! Feladni könnyű, de végigcsinálni – ahhoz hit kell. Ha hited Istent dicsőíti, akkor Isten meg is jutalmazza a hitedet! Ha ő melletted áll, megerősödve fogsz kikerülni ebből a helyzetből. A mai üzenet tehát számodra ez: Menj tovább… csináld végig… szerezd vissza!
„Isten... mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsoltárok 46:2)
Randy Reid 34 éves építőmunkás egy csaknem elkészült víztorony tetején hegesztett Chicago külvárosában. Melissa Ramsdell tudósítása szerint Reid lekapcsolta magát a biztosítókötélről, hogy elérjen néhány csövet, amikor egy fém szállítókosár megcsúszott, és meglökte az állványzatot, amelyen a munkás állt. Az állvány megbillent, és Reid elvesztette az egyensúlyát. 33 méteres zuhanás után egy szemétkupacra esett, épp csak megúszta, hogy nem kövekre és építkezési törmelékre zuhant. Egy másik munkás felhívta a mentőket; amikor azok kiérkeztek, Reid eszméleténél volt, mozgott, és a fájós hátára panaszkodott. A zuhanás láthatóan nem vette el Reid humorérzékét! Amikor a mentősök hordágyra tették, hogy a mentőbe vigyék, Reid egyetlen dolgot kért: „Csak le ne ejtsenek!". Az orvosok később megállapították, hogy a balesetben csupán Reid egyik lába zúzódott. Néha mi is Randy Reidre hasonlítunk. Isten megvéd minket a harmincméternyi zuhanás ártalmaitól, mi mégsem tudunk bízni abban, hogy átvisz minket a következő 10-20 centi méternyi akadályon. Mivel bűnösök vagyunk, elbukunk. Testünk romlandó, ezért betegek leszünk. Halandók vagyunk, tehát meghalunk. Nagy rajtunk a nyomás. Az aggodalmak gyomorfekélyt okoznak. Az emberek megfélemlítenek. A kritika megbánt. Járványok pánikot keltenek. A halál üldöz minket. Mi a válasz? „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Az egyik fordítás ezt így adja vissza: „mindig jelenlévő segítség". Amikor az életben „rázós helyzetekbe kerülünk", hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy egyedül maradtunk, pedig éppen az ellenkezője az igaz. Abban a pillanatban - jobban, mint bármikor - Isten szeretetének és törődésének középpontjában vagyunk. Igen, még akkor is, amikor látásunk homályos, gondolkodásunk ködös, hitünk eltűnőben van, és ha felnézünk, nem látjuk Őt tisztán - Isten jelen van.
