A tudomány bizonyítja, hogy a Biblia igaz
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (1Mózes 1:1)
Nem igaz, hogy a tudomány és a Biblia ellentmondanak egymásnak. Ha csak egy az egymillióhoz lenne is az esélye annak, hogy létezik Isten, menny és pokol, nem szeretnéd biztosan tudni? Végül is egy napon te is meg fogsz halni. Mi lesz akkor? Továbbá, mivel gyermekeink és unokáink ki vannak téve a világi oktatásnak, nem örülnél, ha tudnál nekik válaszolni, és a helyes irányba tudnád terelni őket, amikor az iskolából hazaérkezve tele vannak kérdéssel? Tudod mit? A tudomány igazolja a Bibliát! A következő néhány napban beszélgessünk erről:
1) A Biblia elmondja, hogy a Föld a világűrben lebeg. Volt idő, amikor az emberek úgy gondolták, hogy a Föld egy hatalmas állat hátán van, vagy éppen egy óriás tartja. Ám Krisztus előtt ezerötszáz évvel Jób pátriárka ezt mondta: „Ő [Isten]… függesztette ki a földet a semmiség fölött” (Jób 26:7). Gondolj csak bele, még a kabátodat sem akaszthatod fel a semmire! A tudomány viszont csak 1650-ben fedezte fel, hogy a Föld „a semmiben” van felfüggesztve.
2) A Biblia elmondja, hogy a látható világ atomokból áll. „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható” (Zsidók 11:3). A tudomány csak nemrég fedezte fel, hogy minden, amit látunk, olyan dolgokból áll össze, amit szabad szemmel nem láthatunk: nevezetesen az atomokból. De a Bibliának egy könyve, ami kb. kétezer évvel ezelőtt íródott, ezt már akkor megmondta. Nos, a Bibliának nincs szüksége tudományos bizonyítékra – történetesen mégis ez a helyzet: a tudomány igazolja a Biblia igazságát.
„Aki ott trónol a földkerekség fölött…” (Ézsaiás 40:22)
A Biblia elmondja, hogy a Föld gömbölyű. Ézsaiás azt írja, hogy Isten: „ott trónol a földkerekség fölött” (Ézsaiás 40:22). A héberben egyértelműen olyan szó áll, ami a kerek alakot jelzi. Pedig Ézsaiás könyve körülbelül 700 évvel Krisztus születése előtt íródott. Ezzel legalább 300 évvel megelőzte Arisztotelészt, aki Az égbolt című könyvében megemlítette, hogy a Föld talán gömb alakú. Ezután még majdnem kétezer év telt el, miközben a tudomány még mindig azt hitte, hogy a Föld lapos, amikor ennek a szentírási versnek az ösztönzésére Kolumbusz Kristóf elindult, hogy körülhajózza a földet. Naplójában azt írta: „Az Úr ültette el bennem ezt a gondolatot… szinte éreztem a keze érintését…. Kétségtelen, hogy az ihlet a Szentlélektől jött, mert ő vigasztalt a Szentírásból a megvilágosodás csodálatos sugaraival.” A Biblia az oceanográfiáról is tanít. A 19. században Marrhew Fontaine Maury, akit a modern oceanográfia és hajózási meteorológia atyjának neveznek, olvasta Dávid szavait a „tenger ösvényeiről” (ld. Zsoltárok 8:9). Erre így határozott: „Ha Isten azt mondta, hogy a tengereken vannak ösvények, akkor meg fogom keresni azokat.” Ma neki köszönhetjük a hideg és meleg óceáni áramlatok felfedezését. Tehát ha legközelebb találkozol valakivel, aki megkérdőjelezi a Szentírás pontosságát, mosolyogj nagylelkűen, és mondd: a tudomány bizonyítja, hogy a Biblia igaz.
„Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?” (Jób 38:35)
A Biblia előre megmondta a modern telekommunikáció működését. Hihetetlenül hangzik? Ha igen, gondold át ezt az igeverset: „Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?” Krisztus előtt 1500 évvel Jób könyvében Isten azt mondta, hogy a fényt el lehet küldeni, és az később beszéd formájában érzékelhető. Ha már itt tartunk, tudtad-e, hogy minden elektromágneses sugárzás – a rádióhullámtól a röntgensugárig – fénysebességgel (299 792,458 km/s) halad? Ez teszi lehetővé, hogy azonnali rádiókapcsolatba kerülhessünk valakivel, akár a föld másik felén is. Azt a tényt, hogy a fényt el lehet küldeni, és beszéddé lehet változtatni, a tudomány csak 3300 évvel később, 1864-ben fedezte fel, amikor James Clerk Maxwell brit tudós azt mondta, hogy az elektromosság és a fény ugyanannak a dolognak két firmája. Samuel Morse, aki feltalálta a távírót, és ezzel örökre megváltoztatta a kommunikáció világát, a Bibliában hívő keresztyén ember volt. Néhány évvel halála előtt azt mondta: „Minél közelebb érek zarándokutam végéhez, annál világosabban látom a Biblia isteni eredetét, Isten nagyszerű és fenséges tervét a bukott emberiség megmentésére, és a jövőt, melyet remény és öröm ragyog be.” Az életben mindig találkozni fogsz „hitetlen Tamásokkal”, és Isten őket is szereti. Sőt, Tamás kedvéért Jézus még egyszer Megjelent feltámadása után, hogy eloszlassa kétségeit. Ő ma is ezt teszi! Ismerd hát meg a Bibliát, és segíts, hogy minden őszintén kérdező szív megtudhassa, hogy a tudomány bizonyítja a Biblia igaz voltát.
„Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.” (Prédikátor 1:7)
A Biblia beszél a vízkörforgásról. „Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazonáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza” (Prédikátor 1:7 Károli). A Mississippiből minden nap körülbelül 1,6 milliárd m3 víz folyik a Mexikói-öbölbe. De gondolhatunk akár a Nílusra, az Amazonasra vagy éppen a Dunára is, hiszen a vulágon minden folyam valamelyik tengerbe vagy óceánba ömlik. Hová lesz akkor ez a sok víz? A válasz a hidrológiai ciklus, a vízkörforgás, amiről a Biblia már csaknem háromezer évvel ezelőtt beszélt. A bölcs Salamon király ezt írta: „Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre” (Prédikátor 11:3). Ámósz próféta ezt mondta: „előhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére” (Ámósz 9:6 Károli). Jób barátja, Elíú pedig ezt mondta: „Milyen magasztos az Isten… összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre” (Jób 36:26-28). A vízkörforgás működését a tudomány csak a 17. században értette meg teljesen. Pierre Perrault, Edme Mariotte, Edmond Halley és társaik briliáns elmék és felfedezők voltak, de a Biblia már több mint kétezer évvel előttük világosan elmagyarázta a víz körforgását. A Bibliát Isten ihlette, tévedhetetlen, megbízható és naprakészebb információval szolgál, mint a holnap reggeli újság. Időnként minden újság kénytelen helyesbítést lehozni, a Bibliát azonban soha nem kell javítani! Életed minden területén bízhatsz útmutatásaiban.
„A föld szétmállik, mint a ruha.” (Ézsaiás 51:6)
A Biblia beszél a termodinamika első főtételéről (amit az energiamegmaradás törvénye néven ismerünk), amely kimondja, hogy bár az energia átalakulhat más formájú energiává, de nem keletkezhet, és nem veszhet el. Ez megcáfolja Sir Fred Hoyle „állandó állapotú világegyetem” vagy „folyamatos keletkezés” elméletét, melyet a tudósok is elvetettek. Hoyle azt állította, hogy a világegyetem bizonyos pontjain anyag (vagy energia) folyamatosan keletkezik. A termodinamika első tétele azonban épp az ellenkezőjét mondja ki: napjainkban nincs semmiféle „keletkezés”. A Bibliában azt olvassuk: „Így készült el az ég és a föld és azok minden serege” (1Mózes 2:1). Az „elkészült” szó az eredeti héberben olyan befejezett cselekvést jelöl, ami többé nem fog újra megtörténni. A termodinamika második főtétele azt mondja ki, hogy a természetben a spontán folyamatok visszafordíthatatlanok, minden a rendezettség felől a rendezetlenség felé halad. Másként fogalmazva: minden tönkremegy és elhasználódik, ahogy az energia egyre kevésbé felhasználható. A zsoltáros azt írta: „Te vettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azon elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megvakulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.” (Zsoltáros 102:26-28). Minél több mindent ismernek meg a tudósok a földi életről, annál többet fedeznek fel abból az igazságból, amit a Biblia világosan tanított már évszázadokkal ezelőtt is. Bármennyire őszintén keresed is a megoldást, vagy bármennyire erősen próbálkozol is, a bezárt ajtót csak a megfelelő kulccsal tudod kinyitni. A Biblia az a kulcs, amely kinyitja az élet megértésének és Isten rád vonatkozó tervének ajtaját.
„Csinálj magadnak bárkát… a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök, magassága pedig harminc könyök!” (1Mózes 6:14-15)
A Biblia megadja a hajóépítés első részletes tervrajzát. A teremtés könyvében Isten azt mondta Nóénak, hogy építsen egy 42500 m3 térfogatú hajót, és töltse fel annyi állattal és emberrel, amennyi elég a Föld benépesítéséhez. A méretekről jelentősége utóbb kiderült. 1609-ben a hollandiai Hoornban pontosan ezekkel az arányokkal építettek egy hajót, és ez forradalmasította a hajóépítést. A Lloyd’s Hajózási Jegyzék szerint 1900-ra minden nagy tengerjáró hajót Nóé bárkájának arányaihoz hasonlóra építették. Egyébként, ne gondold, hogy csak a tudatlanok és tanulatlanok hisznek abban, hogy a világot egyszer özönvíz pusztította el! A világon a felszíni kőzetek körülbelül 85 %-a üledékes kőzetekből áll, ami arra utal, hogy valamikor a múltban a szárazföldet víz borította. Gondold végig azt is, mit mond a Biblia a meteorológiáról. Salamon azt írta: „A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult” (Prédikátor 1:6). A Föld légkörében a levegő hatalmas körökben kering, az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban, a déli féltekén pedig az óramutató járásával megegyező irányban. Ennek köszönhető, hogy a helyi meteorológusok elég nagy pontossággal meg tudják mondani, milyen lesz az időjárás, így tudhatod, hogyan öltözködj. Egyszerűen nincs még egy ilyen könyv, mint a Biblia! Ha elhiszed központi mondanivalóját, hogy Krisztus által lehet üdvösséged, akkor békéd és örömöd lesz már most, halálod után pedig egy örökkévalóságon át élhetsz Istennel a mennyben. Ennél jobbat nem is kívánhatsz!
„Keze árnyékában rejtett el engem.” (Ézsaiás 49:2 Károli)
Ézsaiás három figyelemreméltó dolgot említ azzal kapcsolatosan, hogy hogyan munkálkodik Isten az életünkben: 1) „Keze árnyékában rejtett el engem.” Mielőtt Illés tüzet hívott le az égből a Kármel hegyén, Isten arra utasította, hogy rejtőzzön el a Kerít-patak mellett, ahol természetfeletti módon táplálta és erősítette őt (ld. 1Királyok 17:3). Minden „bemutatás” előtt van egy „elrejtőzés”. Isten félrevon bennünket, és olyan munkát végez el bennünk, amit semmilyen más módon nem lehet elvégezni. 2) „Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” Az íjász fog egy érdes, görcsös faágat, levágja, és simára csiszolt nyílvesszőt készít belőle, amely képes eltalálni a célt. Aztán beteszi a tegzébe. Milyen csodálatos hely ez számunkra, biztonságosan Hozzá rögzítve, elérhető közelségben várva arra a pillanatra, amikor majd használni fog. Ezek a szavak arra késztetnek, hogy másként gondolkodjunk arról, amikor árnyék borul ránk, nem igaz? 3) „Szolgám vagy te, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” Egy kanadai riporter, James Creelman, a következőt írta a Balkánon tett látogatása után: „Megtudtam, hogy az egész világot a Balkán-hegység látja el rózsaolajjal. Amit érdekesnek találtam, az az volt, hogy a rózsákat a legnagyobb sötétségben kell leszedni. Először ezt babonás eredetűnek véltem. De ahogy nyomozni kezdtem, megtudtam, hogy az illat 40%-a eltűnik a nappali fényben.” Életed szavak nélkül is illatot áraszt. Lelombozó vagy éppen felemelő hatással vagy másokra. Szeretnél mély nyomokat hagyni mások életében? Fogadd el az árnyékot, fedezd fel benne Istent, és növekedj benne! Aztán állj elő olyan mondanivalóval, amire érdemes odafigyelni!
„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)
A sikert dicsőítő világ nem lát értéket az összetört dolgokban. De Isten gyönyörűt tud alkotni a töröttből. Ahhoz, hogy egy növény előbújhasson a talajból, a magnak meg kell törnie. Ahhoz, hogy egy kiscsibe nagyobb életet tapasztalhasson meg, a tojáshéjnak össze kell törnie. Még a telivér lovakat is be kell törni, mert meg kell tanulniuk, hogyan engedelmeskedjenek a gyeplőnek és a gazda hangjának. Kezded érteni? Miután Pál átélte az alázatra kényszerítő találkozást Krisztussal a damaszkuszi úton, újraértékelte vallásos ténykedését, mellyel valaha dicsekedett, és szemétnek nevezte azt (Filippi 3:8). Márpedig a szeméttel nem szoktunk kérkedni, hiszen visszataszítónak tartjuk. A megtöretés Isten munkája, amellyel lehámozza rólunk önelégültségünket, hogy így Krisztus jelleme ragyoghasson át rajtunk. Ne értsd félre, összetörni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamilyen tragédiát élünk át. Sokan szenvednek el tragédiákat anélkül, hogy az közelebb vonná őket Istenhez, vagy akár csak elismernék Őt. Ugyanaz a napfény, amely a vajat megolvasztja, az agyagot megkeményíti. A megtöretés lényegét nem annyira a körülményeink jelentik, hanem a reakciónk. Mit próbál Isten tanítani nekünk? Az igazi megtöretés az, amikor Ő annyira lefoszt rólunk minden önelégültséget, hogy már nem marad erőnk arra, hogy helyrehozzuk magunkat. Amikor Isten minden kijáratot elzár, melyen megpróbálunk kijutni, végül rájövünk, hogy egyedül Ő maga a válasz, és ekkor egész életünket megváltoztató felfedezést teszünk. „És mi az?” – kérdezed. Amikor már csak Istenhez fordulhatsz – akkor Ő minden, amire szükséged van. Összegzésül: Isten ereje azok számára van fenntartva, akik feladták, hogy a saját erejükből próbálkozzanak, és a saját elképzelésük szerinti célt érjék el!
Pál azt írja: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessalonika 5:23). A „megszentelni” szó azt jelenti, „elkülöníteni”, egyedül Isten céljaira használni. Pál úgy írja ezt le, mint „mennyei elhívás” (Filippi 3:14). Ez pedig belülről kifelé történik! Figyeld meg, a test az utolsó helyen áll az átalakulás sorrendjében egy egész egyszerű oknál fogva. A tolvajnál nem a keze okozza a problémát, hanem a gondolatai és a lelkivilága, ami azt mondja neki, hogy a lopással nincs semmi baj. A gondolatai mondják meg a kezének, hogy mit tegyen. Ha tehát átformálod a lelkét, a kezei követni fogják. Különben megbilincselheted, és börtönbe zárhatod, attól belül még tolvaj marad. Túl sokan szeretnének győzni a testi bűnökön anélkül, hogy belülről igazán átalakulnának. Isten azonban a lelkünkkel kezd, mert ez a részünk képes Istenre figyelni, ez az, ami „összeköt” Vele. Amikor Isten a lelkünket felszabadítja, akkor az érzelmeink és a testünk felsorakozik mellé. Ha szülő vagy, akkor tudod, hogy a gyerekek mennyire különbözően reagálnak a fegyelmezésre. Az egyik gyermek könnyekben tör ki, míg a másik szembeszáll és ellenkezik veled. Bármi legyen is az ára, és bármeddig tartson is, Isten megtesz mindent azért, hogy megtörje önelégültségünket, hogy így Jézus élete láthatóvá váljon általunk. És mi döntjük el a folyamat hosszát azzal, hogy engedelmeskedünk vagy ellenállunk. Pál így imádkozott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Legyen ma ez a te imádságod is!
Isten néha megengedi, hogy „padlót fogj” azért, hogy rájöhess, Ő a szikla, melyre a padló épült. Gedeon egy 135 000 főből álló hadsereggel nézett szembe mindössze 32 000 emberrel. És ezek közül 22 000 elhagyta a csatateret és hazament, amikor Gedeon felajánlotta nekik a választási lehetőséget. Számítsd ki az arányokat! Gedeon azt gondolta: „Itt lehetetlen győzni!” Isten akkor elmagyarázta: „Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem!” (Bírák 7:2). Íme itt van újra az „én” ősrégi csatája, melyet mindennap megvívunk. Ezért végződik így az Úr imája: „Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen” (Máté 6:13). Honnan jön az erőnk? Istentől! Kit illet a dicsőség az elért eredményeinkért? Istent! Meddig tart ez a megállapodás? Örökké! Istennek meg kellett törnie Jákób önelégültségét, hogy a benne lévő „Izráel” előjöhessen. Istennek néha „padlóra kell küldenie” téged, mielőtt felemelhetne. Mózest a föld legszelídebb emberének nevezték, de negyvenévi sivatagi pásztorkodásra volt szükség ahhoz, hogy méregtelenítődjön a büszkeségtől, és alárendelje magát Istennek. Csak ekkor lett kész arra, hogy a fáraó elé álljon, és csodákat tegyen, melyek bemutatták Isten hatalmát – és igazolták Mózest! Összetörtnek lenni nem azt jelenti, hogy kisebbrendűséggel küzdő és alacsony önértékeléstől szenvedő „nyúlbéla” vagy. Nem, összetörtnek lenni azt jelenti, hogy így imádkozol: „Uram, ha ezt a munkát el kell végezni, és jól kell elvégezni, akkor ezt Neked kell véghezvinned általam. Ezért Benned bízom.”
Nem mindig ismerjük megpróbáltatásaink okát, de Pálnak Isten kijelentette, hogy mi az oka annak, hogy neki „tövis adatott”. Azért történt, hogy megőrizze őt az elbizakodottságtól (ld. 2Korinthus 12:7). A siker mámorító lehet, és a megmámorosodott embereket nem úgy ismerjük, mint akik túl okosak vagy megbízhatóak! Mi történik, amikor tövis adatik a testedbe? Fáj. Ilyenkor semmi mással nem törődsz, csak azzal, hogy valahogy eltávolítsd. Pál háromszor imádkozott Istenhez azért, hogy vegye el a tövist, de Istennek más terve volt. Láthatod, Isten akkor a legerősebb bennünk, amikor mi a leggyengébbek vagyunk. Amikor Pál rájött, hogy Isten hatalma az életében éppen ahhoz a tövishez kötődik, mely úgy kínozza őt, így válaszolt: „örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Más szavakkal: „Javamra szolgál, add csak, Uram!” Ha ez a tövis az életedben egy konkrét személy, és már imádkoztál azért, hogy megszabadulj tőle, de ez nem történt meg, akkor talán Isten azt akarja, hogy azáltal tapasztald meg az Ő kegyelmét és hatalmát, ahogy ezzel az emberrel bánsz. De nem fogod ezt átélni, amíg a fájdalomtól el nem jutsz a dicsőítésig. A Biblia beszél a „dicsőítés áldozatáról” (Zsidók 13:15). Az áldozat azt jelenti, hogy valaminek meg kell halnia valakinek az oltárán. Ha tehát szeretnéd megtapasztalni Isten kegyelmét és hatalmát az életedben, hajlandónak kell lenned arra, hogy meghalj az önzésnek, az önérdeknek, az énednek és a függetlenségednek. Nincs semmi rossz abban, ha azt kéred Istentől, hogy távolítsa el a tövist. De ha a szabadításért mondott imád dicsőítéssé válik, akkor vagy úton az erő felé, mert Isten kegyelmet ad neked.
„...megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad." (1Királyok 17:9)
Amikor éhínség sújtotta Izraelt, Isten azt mondta Illés prófétának: „Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad" (lKirályok 17:9). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben! Először: amikor szükség támad, a gondoskodás is megérkezik. Isten így dolgozik, ezért kérdezd meg tőle, hogy hová menj, és mit tegyél! Amikor pedig megmondja, indulj el! Másodszor: megfog lepni, hogy Isten kiket használ. Néha ezek olyan emberek, akiken hajlamos lennél keresztülnézni. Ennek a nincstelen özvegynek csupán egy maréknyi lisztje és egy kevés olaja volt (Id. lKirályok 17:12). Isten számára ez nem gond. Neki nincs szüksége sokra ahhoz, hogy valami nagyszerűt érjen el, csupán készséges szívre. Miért nem küldte Isten Illést egy gazdag családhoz? Mert nekik nem volt szükségük csodára - ennek az özvegynek viszont igen. Amikor Isten ügyében valamilyen szükséghelyzet lép fel, Ő olyan valakit keres, akiben ott van egy kis mag, aztán megnöveli az illető hitét, és mind Isten ügye, mind az, aki adakozott rá, áldást nyer. Végül: az, ami neked „rossz időszak", Isten számára gyakran kedvező pillanat. Ez a csoda egy gazdasági válság közepette történt. Talán úgy gondolod, hogy nem is lehetett volna ennél rosszabb időpontot választani arra, hogy Isten szeretete mozgásba lendüljön. Ezt az asszonyt csupán egyetlen étkezés választotta el a haláltól, ennél rosszabb már nem nagyon lehet. „Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint, amit megmondott Illés által" (lKirályok 17:15-16). A csoda kulcsa Illés szavaiban rejlik: „Ne félj, csak menj... előbb készíts belőle egy kis lepényt..." (lKirályok 17:13). A mai ige számodra ez: ne félj, tedd Istent az első helyre, és 0 be fogja tölteni szükségeidet!
