A mai nap imádsága:
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel,
Ef 5,15-18
Sok mítosz kering - különösen a fiatalok között - az alkohollal kapcsolatban... Reklámok hada igyekszik beléjük nevelni, hogy ne tartóztassák meg magukat az alkohol egyébként társadalmilag is elfogadott 'jótékony' hatásaitól. Ha az egyházak missziója csak fele ilyen hatékonysággal működne, már rég nem lenne kit misszionálni...
Tény, hogy már az ókori görögök is megtiltották a fiatal házasoknak a Dionüszosz-ünnepeken - ő a bor, a jókedv istene volt - való részvételt eladdig, amíg nem teljesítették "társadalmi kötelezettségeiket", azaz nem ajándékozták meg a közösséget, (az államot!) néhány egészséges gyermekkel. Tehát teljesen nyilvánvaló volt számukra, az alkohol kártékony hatása is. Fel lehet tenni akkor a kérdést: Vajon milyen politikai érdekek vezérelték az amerikai kormányt, amikor az 1960-as években megengedték, hogy a patikákban vény nélkül lehessen venni a világ legerősebb kábítószerét, az LSD-t? (Csak zárójelben, s csöndben jegyezzük azért meg, hogy a legutóbbi németországi tragikus "love-parade baleset" - 21 halott, mintegy félezer súlyos sebesült! - is jelzi, hova vezet, ha a bedrogozott/alkoholizált emberek száma egy adott rendezvényen átlépi a kritikus határt. Keresik a "felelősöket" - értsd: senki nem akarja vállalni - a híradások szerint évekig eltarthat ez a jogi huzavona... ) Nem provokálásképpen, csak a tényszerűség kedvéért: a csíksomlyói búcsún is résztvesz minden évben majd egymillió ember, mégsem tapossák egymást halálra... vajon miért?
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Amióta a kereskedelmi konszernek vették át a hatalmat az államoktól - azóta beszélnek takarékos államról, ti. korábban állam-államközi ún. bilaterális szerződéseket kötöttek - ma konszern köt üzletet konszernnel -, s így az állam elveszítette a vámbevételeit(!), s kénytelen eszelősen mindenen "spórolni"..., nos ebben az "új, szabad világban" azóta különösen is nehéz megtalálnia a helyét az egyes embernek a társadalomban. A beilleszkedési zavarok, s egyéb pszichikai problémák már a fiatalok között is óriási mértékűek, nem csoda tehát, hogy ennyien nyúlnak legális vagy illegális drogok után!
Az idők gonoszak - , s ebben Pálnak igaza van. Nemcsak gyorsan telnek, de nem is lehet az elvesztegetett, füstbement éveket visszaszerezni. Aki meggondolatlan, annak bizony súlyos árat kell fizetnie: keserű 'kamatoskamat-jelennel' fizet a múltért! Nem véletlen, hogy ennyien menekülnek szektákba, s merülnek el kétes-értékű ideológiákban! Szabadulni akarnak ugyanis a múlt gyötrő emlékeitől, jóllehet itt a földi életünkben, amit mi magunk rajzol(gat)unk néhány évtizeden át, nincs radírozásra lehetőségünk. Erre egyedül Isten képes, s azt is csak odaát fogja megtenni...
Az embert Isten alkotásra/munkára teremtette. Ennek ellenére az emberek közel 80%-a(!) kényszernek éli meg, s szükséges rossznak tartja a munkát. Sajnos generációk nőttek fel úgy, hogy fogalmuk nincs az alkotó munka nagyszerűségéről! Márpedig léhaságra, "fogyasztói kultúrára" - értsd: Együnk, s igyunk! -, nem lehet egymást hordozó, stabil közösséget/társadalmat építeni. Istennek - Ő ezért is Isten - azonban mindig van megoldásos alternatívája, ezt kínálja fel most is Igéje által: Teljetek meg Lélekkel!
A mai nap imádsága:
Uram! Adj, hogy adhassak én is! Szeretetet, türelmet - segítséget a bölcs élethez... Ámen
A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
Jak 3,13 és 17
A bölcs élete íránytű mások számára is... De kicsoda bölcs és értelmes? Értelmes lenne/lehetne az "értelmiségi", de Európa keleti felében a párt-ideológia fegyelmezte szinte teljesen idiótává őket, nyugaton pedig a konzum-ideológia triumfálásának váltak áldozatává. (Az ugyanis, hogy milyen slusszkulcs van a nadrágzsebben, s hány nulla van kontón - sokkal nagyobb elismertséget szerzett, mint az, hogy mi van fejben, s nem utolsó sorban a szívben.)
Az értelmiségi lét nem azt jelenti, hogy nem kétkezi munkával keresi valaki a kenyerét. Az értelmiségi lét nem azt jelenti, hogy van-e diplomája vagy nincs, hanem a tudatos, a társadalomért felelősséget érző, hordozni akaró életet. Erre mondjuk: misszió, azaz küldetés. Ha azonban sikerrel ölik ki az emberekből az elkötelezettséget a közösségi értékek felé vagy eredményesen billentik át az értékcentrikus gondolkodást az "enyém-csak-nekem" irányába - akkor nem kell félni attól, hogy felemeli hangját a "köz", amikor országot árulnak ki "bagóért" vagy szociális igazságtalanságot produkáló gazdasági-politikai döntéseket hoz az adott ország éppen ügyeletes kormánya. Ahogyan az értelmiségi ember számára a biztonságot a tudása jelenti, ugyanúgy a hívő ember számára ezt a biztonságot a hite adja.
A hit lehet intellektuális-, és lehet érzelmi-túlsúlyos, lehet szemlélődő, s lehet folyamatosan közösséget kereső, de a lényeg, hogy a hitből fakadó magatartása az mindig értéket teremtsen a közösség számára is. Ugyanakkor ez az értékteremtés csak akkor tartós, ha ezt szelídséggel végzik. A szelídség is kegyelmi adomány - kinek több van belőle, kinek kevesebb. Akinek kevesebb van belőle, annak türelemben, önmérsékletben nagyobb megoldandó feladatai vannak, de "semmi sem lehetetlen annak, aki hisz".
Jakab mindezeket az értékőrző-, és teremtő készségeket együttesen "fölülről való bölcsességnek" nevezi. S tényleg, valóban csak fölfelé tekintve lehet érvényességet szerezni ezeknek, melyek olykor a hit próbái is egyben. A hívő ember azonban tudja, hogy példamutatása, törekvése a jóra és a szépre nem hiábavó, mert Isten kegyelme által ezek mindig meghozzák a kívánt gyümölcsöket...
Felismerés...
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak nézzek, de lássak is, s felismerjem örök életre hívó kegyelmedet! Ámen
„Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig.”
Róma 11,8
Nyár van, meleg van, a "forró" partik ideje, amikor "élni" lehet, sőt kell... Sok fiatal követ el ilyenkor meggondolatlanságokat, melyek életreszóló következménnyel bírnak! Bizony, ha bódult a lélek, akkor csak néz a szem, de nem lát, akkor csak hall a fül, de nem ért... Az önértékelésében egyébként is csak első lépéseket megtevő tinédzser - bár az igazságot, a tisztaságot szomjúhozza -, mégis sokszor a hazugságok áldozatává válik, mert tartozni akar valahová, s a félelme, hogy kívül reked, s egyedül marad, sokkal nagyobb, mint a józan ítélőképessége. A fiatalok örök "lázadása" jól példázza, mennyire fontos a családon kívüli közösség, a tradíciók újragondolása, újraértelmezése, hogy legvégül eljusson minden generáció a felismerésre: az élet egyszeri, s megismételhetetlen, s van benne valami nagyon lényeges titok, ami a múlandóságon is túlmutat...
Bódult lelkek mindig voltak, s mindig is lesznek, csak amikor a bódultság tömeges mértékű, akkor szisszenünk fel: "Nem mennek jó irányba a dolgok!" Ez mostani világ tényleg ilyen: milliárdos tömegeket tart bódulatban a magát hatalmi ággá kinövő fősodrású média, s bár egyre nagyobb a tábora azoknak, akik átlátnak a hírgyártók manipulációin, azért a többség még mindig nem gondolkodik, másképpen fogalmazva: nem látják a fától az erdőt... Modern ideológiák rabságában nehéz, de nem lehetetlen megtalálni a helyes utat. Amikor mindenki - nemcsak a fiatal(!) - a maga "itt és most"-életével van elfoglalva, akkor a létet nagyobb távlatokba helyező sorskérdéseknek alig-alig van érvényességük, s az ember "üdvkérdése" - legyünk józanok és őszinték(!) -, az érdeklődés perifériájára szorult. Ne tévesszen meg senkit a szektás közösségek virágzása, a fundamentalizmus megerősödése szinte minden vallásban... Ezek jelek csupán, amik igazolják: a harmadik évezredeleji ember - azért is, mert ilyen sokan vagyunk ezen a Földön -, fél a magánytól, s ezért a vallásos életben - legyen az bármennyire is természetellenes is- , az egyéni élményt keresi. A hit azonban több, mint élmény...
***
S akkor a mai igéről: Pál ismét visszatér ahhoz, a nem csak nála, de a kereszténység kétezeréves történelmében is folytonosan felvetődő zaklató kérdéshez: Isten elvetette Izraelt? Önmagát megerősítendő, a leghatározottabban tagadja ezt, magát állítva például: Ő nemcsak farizeusi neveltetésű, talán a "leginkább zsidó", hiszen korának leghíresebb rabbijánál, a tudós Gamálielnél koronázta meg Tóra-tanulmányozását, s avatták rabbivá. Kiváló "ajánlásokkal" bír: Ábrahám leszármazottja, Benjámin törzséből való. (Ez az a törzs, amely elsőként kelt át a Vörös-tengeren, és amely tagjai között olyan előkelőségeket tart számon, mint Saul és Jeremiás.)
Pál azt bizonyítja, hogy a tapasztalás egyedül még nem minden. A tények fölött áll az Isten kegyelme! Pál olyan, mint Illés, aki nagyon egyedül érezte magát (vö. 1Kir 19,9-18), de rajta kívül még hétezer volt azoknak a száma, akik Illéshez hasonlóan hűségesek maradtak Istenhez. Ugyanígy Pál sem az egyetlen olyan zsidó, aki Messiásnak vallja Jézust. Ez a zsidókeresztény csoport maradék (vö. Róm 9,27), amelyet Isten választott ki, nem azért, mert bármit is tettek volna, hanem pusztán irgalomból. Izrael mint egész, képtelen volt rátalálni arra, amit keresett. Ez csak egy maradéknak sikerült. A többiek az örömhírrel szembeni ellenállásuk következtében megátalkodottá lettek, a Békés-Dalos-fordítás szerint: "elvakultak"...
A mai nap imádsága:
Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.
1 Móz 19,24-26
Az írásbeliség előtti időkből származó őstörténet üzenete ma sem veszített aktualitásából. Már csak irodalmi tanulmányaink okán is tudjuk, Sodoma és Gomorra, a két istentelen város tűzben pusztul el, mert nem tisztelték az életet...
Ezt olvashatjuk: "Ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül" csak egyet akartak: "kedvüket lelni" a Lótnál vendégeskedő ifjakban. A történet a homoszexualitást egyértelműen elítélő biblikus gondolkodás egyik alappillére. Ebben a jól ismert esetben Lót - a heteroszexuálisan gondolkodó - a "másság" képviselője, ezt sodomaiak világosan tudtára is adják: "Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót." Nehogy már(!) a kisebbségben lévő Lót mondja meg mi a "trendi" errefelé...
A történet - igaz vagy sem, ez legyen hit és bibliatudomány dolga - amíg létezik biblikus gondolkodás, az önmagának való, öntörvényű élet-felfogás elítélésének szimbóluma marad. Aki a saját vágyait gátlástalanul mások elé helyezi, aki az élet szolgálata helyett az élet kizsákmányolására törekszik, az önmagát ítéli el, s csak idő kérdése, hogy mikor éri utól egoizmusának pusztító következménye.
Manapság nem tisztelik az életet. A legborzasztóbb az, hogy már maga ez a kijelentés is közömbesen hagyja az emberek túlnyomó részét. Így válik "elfogadottá" az abortusz, válik törvényessé, hogy azonosneműek is örökbefogadhassanak gyermekeket - ráadásul gyorsan és problémamentesen, míg a "hagyományos" felállású párokat évekig várakoztatják, s pszichológia tesztek tucatjának vetik alá őket: alkalmasak-e erre a feladatra vagy sem...
Az élet tisztelete ott kezdődik, hogy valóságnak tekintjük Istent, Aki minden élők URa. Ebből fakad, hogy tiszteletben tartom a szülőket, akik által vagyok ezen a világon, s tisztelem nemcsak a embertársamat, de az, aki velem életszövetségre lép, akivel együtt családot alapítok, vel együtt egész életvezetésünkben, gondolkodásunkban, szavainkban, s tetteinkben - (meg)tiszteljük azt a lelket is, akit hozzánk küld majd a JóIsten, hogy ő gyermekként, mi pedig szülőkként megélhessük az élet legszebb adományát: a családi közösséget.
Aki nem mereng el az Élet URának felfoghatatlan hatalmán, akinek soha nincsenek istenes gondolatai - születés vagy halál közelében sem -, az az ember a legnyomorultabb a világon, de talán ilyen ember nincs is... Sokan vannak, akik tagadják a "klasszikus" istenfelfogásokat (olykor joggal), de ettől függetlenül vallásos érzelműek. S valóban, ki a több? Az, aki azt mondja "Uram, Uram... vagy az, aki cselekszi a Mennyei Atya akaratát?" Aki Istent féli és szereti, az felismeri az élet csodáit, s ebben a megtapasztalt boldogságban nem is tud másképpen létezni, mint folyamatosan az Élet szolgálatában állva derűvel tenni a jót...
Kívánságaink...
A mai nap imádsága:
Mindazokért, akik krízisben vannak, s még hiszik, hogy konfliktusaikat csakis erővel oldhatják meg.
A mai nap imádsága:
"Én sem ítéllek el téged, menj el, és többé ne vétkezz! ". Jn 8,11b
Akinek gyűlölete erejénél is nagyobb - az még a sötétségben van... dühödt törvény-, és szeretettagadók naponta fájdalom-szögek millióit kalapálják bele Krisztus misztikus testébe és a teremtettségbe egyaránt. Naponta látva a szenvedést életünk-része-görbetükrében(TV) már nem is tesszük fel a kérdést: "miért?", csak csöndes sóhajjal elfogadjuk a sötétség hatalmának tényét. Pedig csöndben illene imát mondanunk: "Uram, segítsd a szenvedőt!" és/vagy "Büntesd a gonoszt!"...
Lehet-e nagyobb erő a szeretetnél? Aki a sötétségben jár (azaz ott él) nem tudja elképzelni sem, hogy az erőszak hatalmánál van nagyobb erő is. Az ilyen ember számára a megfogható, a materiális tényező a valóság. Ez határoz meg mindent az életében, ahogyan Luther mondja: "kinek mi a legfontosabb, az az istene." Sajnos a világ folyását mindig a többség anyagcentrikus világlátása alakította. Voltak persze "szentek" is, akik életükkel rámutattak: van más látása is az embernek, és lehet másképpen is vándorolni az életúton. Ők azok, akik hitükkel-életükkel mindig megmentették az embervilágot. Alig néhány tucat ember, "emberfeletti" példaadása, melyek újra és újra - ha rövid időre is -, de felébresztették a világ lelkiismeretét.
Jézus követésre hív, a világosságra. A félhomály rejtekében élni kényelmesebb és biztonságosabb. "Nem rejthető el a hegyen épült város" - mondja Jézus. Aki követi Őt, az tudja, hogy élete felelős másokért is, hogy élete áldozat, hogy élete szolgálatban égő mécses. Gyertyafénnyel a sötétség birodalmában iránytmutatni: csak küldetéssel lehet. A Sötétség ura gyakran küld borzalmas viharokat, s olykor ezek az iránytmutató lángocskákat is kioltják... de Isten kegyelme mindig megtart néhány kiválasztottat, hogy továbbadhassák szívük szeretet-lángjának titkát. A mai világ jobban hisz a Sötétség nagylelkűségében... és a nagy Ámító hirdeti mindenkori győzelmét, hiszen akik nem ismerik a fényt, azok számára a sötétség a legnagyobb erő... Ám erejének hideg szívében ott lakozik gyengesége: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt. Isten csodája az, hogy a szeretet több egy magányos gyertyánál. A Szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat...
