Bizalom Istenben
„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15:13)
Istenben bízni sokkal egyszerűbb, mint nem bízni benne. Amikor kételkedsz Istenben, Igéjében és ígéreteiben, akkor magadra vagy utalva, a saját erődre és értelmedre a dolgok megoldásában. Emiatt persze stresszes leszel. Most szánj rá egy percet, és olvasd el a következő igeverseket, majd gondolkodj el azon, mit jelentenek: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” (Zsidók 4:2–3). „Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól” (Zsidók 4:10). „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Hogyan közeledhetünk Istenhez? Hittel! A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6). Ez azt jelenti, hogy ha Istenhez akarsz jönni, hinned kell, és ha hiszel, örömet és békességet kapsz tőle. Ez a két dolog Isten akarata számodra, ezeket a kereszten vásárolta meg neked. Krisztus munkája már elvégeztetett, csak annyi van hátra, hogy elhidd. Ha ezt teszed, Isten mindig válaszolni fog, és megáld.
Isten soha nem mond le rólad
„Kezedet rajtam tartod.” (Zsoltárok 139:5)
Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”
A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?
Milyen példát mutatsz?
„… légy példája a hívőknek…” (1Timóteus 4:12)
Andrew Murray írta: „Istennek nincs értékesebb ajándéka, mint az olyan ember, aki az Ő akaratát megtestesítve él, és megihleti a körülötte élőket hitével, mert tudja, hogy mire képes a kegyelem.” Amikor Pál azt írta: „Légy példája a hívőknek”, úgy értette: „légy példakép!” Mint az első autó a gyártósoron, a prototípus, amit aztán a többi követ. A ruha elkészítéséhez először a szabásmintát kell tanulmányozni, aztán aszerint kell elkészíteni az öltözetet. Az ideál [példakép] szó talán gőgösnek hangzik, de valóban emelkedett. Ám még ha nem éri is el valaki az ideális mércéjét, azért továbbra is törekednie kell rá. Pál azt mondta az ifjú Timóteusnak: „Amikor Jézusról beszélsz, az embereknek látniuk kell belőle annyit az életedben, hogy vágyakozzanak megismerni őt. Amikor a hitről beszélsz, a bizonyíték annyira meggyőzőnek kell lennie, hogy ők is aszerint akarjanak élni.”
Egy költő így fogalmazott: „Jobb szeretnék látni egy prédikációt, mint hallani egyet; jobb szeretném, ha velem jönne valaki, és nem csupán megmutatná az utat. A szem jobb tanuló, nagyobb benne a hajlandóság, mint a fülben, a jó tanács csak összezavar, de a példa mindig világos. A legjobb prédikátorok azok, akik megélik hitvallásukat, mert mindenkinek arra van szüksége, hogy lássa, amikor a jó munkába áll. Könnyebben megtanulom tenni, ha láthatom, hogyan kell csinálni; amit csinálsz, azt látom, de szavaid talán túl gyorsan pörögnek, és nem tudom őket követni. Lehet, hogy a tanításod kitűnő és igaz, de tudásomat inkább úgy szeretném megszerezni, hogy figyelem, mit csinálsz. Lehet, hogy nem értelek meg és nem értem a kiváló tanácsodat, de biztosan nem értem félre azt, hogy mit teszel és hogyan élsz.”
„… légy példája a hívőknek beszédben…” (1Timóteus 4:12)
Jól hangzik, hogy: „légy példája!”, de miben? A következő néhány napban nézzük végig: „… légy példája a hívőknek beszédben…” (1Timóteus 4:12). Olvasd el még egyszer, mit írt Pál Timóteusnak ezelőtt: „Senki meg ne vessen…” (1Timóteus 4:12). Amikor beszélsz, a hitelességed forog kockán. Salamon azt mondja: „Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.” (Példabeszédek 29:20). A szavakkal az a baj, hogy ha egyszer kimondtuk őket, akkor nem lehet őket visszavonni, és érződik a hatásuk, legyen az akár pozitív, akár negatív. Mondhatod, hogy sajnálod, de újra kell építened szavahihetőségedet annak az embernek a szemében, akivel, vagy akiről beszéltél. Íme, a legjobb próbája szavaidnak, vigyázz, mert magas a mérce: „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram…” (Zsoltárok 19:15). Valaki így fogalmazott: „Egy meggondolatlan szó viszályt szíthat; egy kegyetlen szó összetörhet egy életet. Egy kedves szó enyhíti a terhet, egy örömteli szó felvidíthatja a napod. Egy jól időzített szó csökkentheti a nyomást, egy szeretetteljes szó gyógyíthat és áldást hozhat.” Ma tehát ügyelj arra, hogy szavaid építsék azok hitét, akik kétségekkel és félelmekkel küzdenek. Legyenek szavaid vigasztalóak azok számára, akik láthatatlan sebeket hordoznak. Szavaid emeljék fel azokat, akiket valamilyen bírálat lesújtott, biztassák azokat, akik elcsüggedtek. Csendesítsék el a viszálykodókat, mert Isten megígérte, hogy a békeszeretőket megáldja. Legyenek szavaid jellemépítőek, így az emberek jobbá lesznek, mint azelőtt volta, mielőtt találkoztál velük.
„… légy példája a hívőknek… magaviseletben…” (1Timóteus 4:12)
Seneca, a római államférfi mondta: „Úgy irányítom életemet és gondolataimat, mintha az egész világ látná az egyiket és olvasná a másikat.” Előre látható, hogy egy becsületes ember hogyan fog viselkedni két területen: 1) az üzleti életben. Nemet mondani a főnöködnek általában nem a legjobb lépés a pályán való előrejutás érdekében. Amikor azonban Dánielnek választania kellett karriere és a meggyőződés között, ő nem volt hajlandó enni a király ételéből, mert ezzel megszegte volna Isten törvényét (ld. Dániel 1:8-17). József visszautasította a főnöke feleségét (ld. 1Mózes 39:6-12). Elizeus nem fogadott el pénzt Naámán meggyógyításáért (ld. 2Királyok 5:1-16). Érted a lényeget? 2) A családi életben. Nóé megmentette családját a pusztulástól azzal, hogy engedelmeskedett Istennek (ld. Zsidók 11:7). Amikor pedig elhagyhatta a bárkát, az első dolga az volt, hogy oltárt épített. Gondold csak végig: előbb volt oltára, mint háza! Legtöbbünknek van otthona, de nincs oltára, és ez meg is látszik! A másik oldalt Lót képviseli, aki elveszítette feleségét és vejeit Sodoma ártalmas hatása miatt (ld. 1Mózes 19:14-26). Ma olyan világban élünk, hogy szemünk sem rebben olyan jellemhibák miatt, melyek miatt valaha hangos vészcsengők szólaltak meg. Pedig érzékenyeknek kellene maradnunk! „Az Isten irgalmára kérlek titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12:1-2)
„… légy példája a hívőknek… szeretetben…” (1Timóteus 4:12)
Jézus azt mondta: „… szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön semmit várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lukács 6:35-36). Az ilyen szavak térdre kényszerítenek, mert egyikünk sem képes eszerint élni. Egy nagy gyülekezet lelkipásztora együtt utazott egy liftben egy részeg emberrel, aki elhányta magát. A lelkész alig várta, hogy kiszállhasson a liftből. Egész úton a szobájáig azt az embert bírálta. Még aznap éjjel azonban Isten így szólt hozzá: „Te kinevetted őt, pedig én annyira szerettem, hogy meghaltam érte.” Ügyelj a hozzáállásodra! A napsugár a vajat megolvasztja, az agyagot megkeményíti. Ha folyton mások problémáival foglalkozol, akkor vagy megkeseredsz, vagy együtt érzővé válsz. Bár az emberek sokszor csalódást okoztak, Jézus sosem veszítette el együtt érző képességét. A szeretet nem olyan, mint egy vírus, hogy el lehet kapni, a szeretet erény, melyet minden nap gyakorolni kell. Az ilyen szeretet isteni távlatokat nyit meg. „… szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róma 5:5). Saját érzelmeink forrásából nem tudunk ilyen szeretetet meríteni; csak akkor tudjuk azt megosztani másokkal, ha Isten szívünkbe áradt szeretetéből merítünk. Ha sikeresen akarod szolgálni Istent, rendszeresen szükséged van ilyen „szeretet-átömlesztésre” tőle.
„…légy példa a hívőknek… a lélekben…” (1Timóteus 4:12 Károli)
A bibliai időkben a zsidók lenézték a nem-zsidókat. Sőt egész egyszerűen „kutyáknak” nevezték őket. Amikor tehát Krisztus tanítványai egy samáriai faluba mentek, hogy szállást keressenek éjszakára, nem csoda, hogy elutasításban volt részük. Hogy kezelték ezt a tanítványok? Megértéssel? Dehogyis! „…így szóltak: »Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket?« De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: »Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek«” (Lukács 9:54-55). Ügyelj arra, milyen lélek van benned! Előfordulhat, hogy észre sem veszed, hogy viselkedsz másokkal. Még a Szentírást is képes lehetsz önigazolásra használni. A tanítványok azt gondolták, hogy ha Illés kérhetett ellenségeire tüze az égből a Kármel hegyén, akkor ők is elintézhetik ezeket a szerencsétlen samáriaiakat. Megdöbbentő! Krisztus csak nemrég mondta nekik: „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben…” (Lukács 6:22-23). Csak ha olvasod a Szentírást és imádkozol, akkor tud segíteni helyesen látni őket. Az arckifejezésed gyakran nagyobb hatással van, mint kimondott szavaid. Lehet, hogy érzéketlen vagy, de azt hiszed magadról, hogy csupán határozott vagy. Lehet, hogy érzéketlen vagy, miközben azt hiszed, csupán kimondod az igazat. Lehet, hogy annyira céltudatos vagy, hogy az emberek úgy érzik, csak akkor tartod őket értékesnek, ha ők is együttműködnek. Rendszeres ellenőrzésre van szükség ahhoz, hogy megtudd, milyen lélek van benned!
„… légy példa a hívőknek… hitben…” (1Timóteus 4:12)
Fontos igazság, hogy hitre van szükség ahhoz, hogy választ kapjunk imáinkra. Itt azonban Pál valami másról beszél. Ezt a részt azzal kezdi: „… az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak” (1Timóteus 4:1). Arra figyelmeztet, hogy szilárdan horgonyozzunk le az igazságban, különben elragadnak a tévelygések áramlatai. Íme egy figyelmeztető tény: azoknak az embereknek a 90 %-a, akik valamilyen szektában vagy kultuszban kötnek ki, a nagy egyházakból jött. Hogy lehet ez? Azért, mert a Szentírás igazságára alapoztak! Olyanok, mint az ember, akitől megkérdezték, hogy miben hisz. „Amiben én hiszek” – válaszolta. „Szóval akkor miben hisznek?” – hangzott újra a kérdés. „Mind ugyanabban hiszünk” – volt a válasza. A lényeg: fogalma sem volt róla, miben hisz! Azt kérdezed: „De nem akar Isten több igazságot is kijelenteni nekünk?” Dehogynem akar. „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig” (Példabeszédek 4:18). Isten azonban nem rombolja le az igazság alapját, hanem arra építkezik. Egyes bibliamagyarázók friss meglátásaikkal néha úgy viselkednek, mintha ők találták volna fel a spanyolviaszt. Ez az ego, nem pedig a Szentlélek kenete! Nem arra kaptunk elhívást, hogy tapasztalatokat kóstolgassunk, hanem hogy megvizsgáljuk az igazságot. Tisztelnünk kell Isten szolgáit, de tisztában kell lennünk azzal, hogy csak azért, mert a prédikátor azt mondja, még nem biztos, hogy igaz. A béreaiak „… teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok” (ApCsel 17:11). Neked is ezt kell tenned!
„… légy példája a hívőknek… tisztaságban” (1Timóteus 4:12)
A tisztaság azt jelenti, hogy valami nem szennyezett. A szennyeződés vagy fertőzés betegséget és halált okozhat. Az élelmiszerüzlet polcain sorakozó termékek talán szépen vannak csomagolva, de ha ételmérgezés miatt megbetegszik valaki, ki kell vizsgálni, hogy honnan került az az étel a polcokra, és hogy pontosan mi a probléma vele. Hogy mi a gond? Hanyagság, kiadás-csökkentő módszerek, amik nem csupán engedik, de egyenesen elősegítik a betegségek terjedését. Vedd fontolóra ezt: vannak dolgok, amiket mi szórakoztatónak tartunk, de szüleinket és nagyszüleinket sokkolták. Azért van ez, mert mi felvilágosultabbak vagyunk? Nézz körül, és ítéld meg magad! Amíg apja fennhatósága alatt élt, a tékozló fiúnak egészen jó dolga volt. A szórakozást és a felvilágosodást keresve jutott el a disznóvájúig. Igen, bocsánatot nyert, és apja visszafogadta, de útközben nagyon sokat veszített. Manapság a politika, a művelődés és a szórakozás csatáznak elmédért, figyelmedért és hűségedért. Íme, egy ige, amit jól át kell gondolnod: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5). Másként fogalmazva: add át, rendeld alá gondolataidat Istennek! Ha ő engedélyezi azokat, akkor rendben vannak. Pál azt írja: „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:3-5). Ha nem ejted foglyul a rossz gondolatokat, ha nem vizsgálod meg őket az ige mérlegén, akkor rossz irányba fognak terelni!
Ne várj tovább, beszélj!
„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)
Kevés dolog olyan hatásos, mint a megfelelő időben kimondott megfelelő szavak. Ugyanakkor nagyon nehéz a ki nem mondott szavak terhével élni a lehetőség elmúlta után. Visszatekintve egy kapcsolati szakértő ezeket a megindító szavakat ajánlja: „Emlékszem, amikor elvittem az új autódat egy útra, és összetörtem. Azt hittem, nagyon dühös leszel, és keményen fogsz bánni velem, de nem tetted. Emlékszem, amikor elmentünk a tengerpartra, és te nem akartál jönni, mert azt mondtad, esni fog. Elmentünk, és esett. Biztosra vettem, hogy az orrom alá fogod dörgölni, hogy: „én megmondtam”, de nem tetted. Aztán volt az is, amikor áfonyalét öntöttem az új fehér szmokingodra. Tudtam, hogy ideges leszel, és hibáztatsz majd. De nem tetted. És emlékszel arra a bizonyos estére? Tévedtem, és azt mondtam, hogy nem kell kiöltözni. Farmerben jöttél, és úgy érezted magad, mint a partra vetett hal. Biztos voltam benne, hogy tombolni fogsz, engem pedig jól otthagysz. De nem tetted. Szerettem volna elmondani, hogy mennyire szeretlek, és mennyire nagyra becsüllek mindezekért. Szerettem volna elmondani, amikor hazajössz Vietnamból. De nem jöttél.” Salamon azt mondta: „Megvan az ideje… a beszédnek” (Prédikátor 3:1,7). De ez egy korlátozott időszak, és ha elmúlt, akkor vége. Ne töltsd a jövődet megbánással, és ne hordozd magadban a ki nem mondott szavakat, melyeket valakinek hallania kellett volna. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Ne várj tovább, mondd ki!
Vigyázz, kiben bízol meg!
„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11:13)
Ha segítségre van szükséged egy személyes problémádban, vagy a családodat, a karrieredet illetően, akkor a következő dolgokat tartsd szem előtt:
1) A rossz hírre általában tovább emlékeznek, mint a jó hírre. Még jóval azután is, hogy megoldottad a gondodat, és továbbléptél az életedben, ha rosszul választod meg a bizalmasaidat, akkor azok továbbra is a problémádra fognak összpontosítani, és arról fognak beszélni. Ezért figyelmeztet Isten Igéje: „A megbízható ember nem él vissza a bizalommal” (Példabeszédek 11:13 NLT).
2) Vigyázz, kitől fogadsz el tanácsot! „Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak” (Példabeszédek 12:5). Ügyelj rá, hogy a megfelelő emberhez fordulj tanácsért. Ezen a világon sokféle forrásból kínálnak bölcsességet, de „a felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). Figyeld meg „a felülről való bölcsesség” szavakat! Csak olyan embert avass a bizalmadba, és olyantól fogadj el tanácsot, aki Isten Igéjének alapelvei szerint él.
3) Járj utána, hogy vajon az, akiben bízol, nem avat-e be másokat is, olyanokat, akikben te nem bíznál. Madarat tolláról, embert barátjáról… ez nagyon igaz! A Biblia azt mondja: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére” (Zsoltárok 1:1).
4) Ha csak a problémádról beszéltek, akkor az áldozat szerepében ragadsz, ahelyett, hogy győztes lennél. Senki nem támogat szívesen egy vesztest. Amikor Jób mindenét elveszítette, szinte mindenki kerülte őt. Csak akkor tértek vissza hozzá, és hoztak neki ajándékokat, miután Isten kétszeresen is megáldotta Jóbot. Mindig bölcs dolog fékezni a nyelvedet, irányításod alatt tartani a gondolataidat, és a megfelelő dologra összpontosítani. Ne feledd: a hallgatást nem lehet később rosszul idézni.
