„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsoltárok 118:8 Károli)
A 117. zsoltár a Biblia legrövidebb fejezete. A 119. a leghosszabb. A 118. zsoltár pedig éppen a Biblia közepén van. Előtte 594 fejezet van, és utána is 594 fejezetet találhatunk, ez összesen 1188 fejezet. Ezt a számot felbonthatjuk így is: 118-8, vagy Zsoltárok 118:8. Nos, bár tudjuk, hogy a fejezetek felosztása eredetileg nem volt benne a Szentírásban, mégis, nem érdekes, hogy jött ki ez a kis igei számtanfeladat? Vagy már eleve Isten volt a háttérben? És ha így van, akkor nem kellene a Biblia középső versének a Biblia központi mondanivalóját tartalmaznia? Hiszen éppen ezt teszi: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni”. A 118. zsoltárban a szerző hét indokot sorol fel, hogy miért méltó Isten a bizalmunkra: a) „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.” (5. vers); b) „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (6. vers); c) „Velem van az Úr, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.” (7. vers); d) „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (17. vers); e) „Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (18. vers); f) „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (24. vers); g) „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (29. vers).
A legjobbat kihozni másokból
„Legyetek erősek és bátrak..." (^Mózes 31:6)
A Szentírásban Isten újra meg újra így szól: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Ur, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled" (5Mózes 31:6). Miért? Hogy a legjobbat hozza ki belőlünk! A történelemkönyvek tele vannak olyan tehetséges emberek történeteivel, akikben sokáig senki nem látta mega rátermettséget, amíg valaki el nem kezdett hinni bennük. Einstein négyéves koráig nem tudott beszélni. Isaac Newton nagyon gyengén teljesített kisiskolás korában. Egy újság szerkesztője kirúgta Walt Disney-t, mert szerinte nem voltak jó ötletei. Tolsztoj abbahagyta az egyetemet. íme, a tanulság: az emberek nem egyforma ütemben fejlődnek. Ahhoz, hogy ösztönözni tudd őket, mindig a rejtett lehetőségeket kell keresned bennük. Szavaid olyan légkört teremtenek, amelyben az emberek nem csupán felismerik talentumaikat, de fejlesztik is őket, sőt jeleskednek bennük. John Erskine, a Columbia Egyetem angol nyelv és irodalom professzora tanár volt, zongoraművész, 60 könyv szerzője, a Juilliard School of Music igazgatója, népszerű és szellemes előadó. Rendkívüli pályáját felesége, Helen így jellemezte: „makacs optimizmus". „Jó tanár volt - mondja róla a feleség - mert ő maga is izgalmas dolognak tartotta a tanulást, és bízott a jövőben." Többször is mondta feleségének: „Azt kell mondanunk a fiataloknak, hogy a legjobb könyvek még megírásra várnak; a legszebb festményeket ezután fogják megfesteni; a legjobb kormányok még ez után fognak megalakulni; a legjobb dolgokat majd ők fogják véghezvinni." Minden emberben ott van egy Istentől kapott hajtóerő arra, hogy elérjenek valamit. Ha meríteni tudsz ebből az erőből, és meg tudod nekik mutatni, hogy hiszel a jövőjükben, akkor szinte bármit képesek lesznek megtenni azért, hogy megfeleljenek ennek az elvárásnak.
A My Fair Lady című musicalben Eliza Doolittle, egy közönséges virágáruslány, elegáns úri hölggyé válik, aki Anglia legjobb köreiben forog. Hogyan történhetett ez meg? Mert Henry Higgins, a jeles nyelvészprofesszor úgy bánt vele, ahogy egy hölggyel illik - a lány pedig felnőtt az elvárásokhoz. Alán Loy McGinnis írja: „Egyszer egy értékesítési konferencián kellett előadnom, ahol az éves jutalmakat osztották ki. Egy nő, aki hihetetlen teljesítményt nyújtott, és rendkívüli összeget keresett az eladásokból, minden érdemet az értékesítési igazgatójának tulajdonított. Ott állt a 3000 fős tömeg előtt, kezében szorongatva az év legjobb értékesítőjének járó díjat, és közben visszaemlékezett arra, milyen nehéz időszakot élt át két évvel azelőtt. A jövője annyira sötétnek tűnt, hogy már ki akart lépni, többször is felhívta közvetlen főnökét azzal, hogy felmondjon. Az értékesítési igazgató azonban egyre győzködte őt, hogy még nem próbálkozott elég ideig, és hogy nem vették volna fel, ha nem látnának benne szokatlanul nagy lehetőségeket. A hangja elcsuklott, ahogy a történetet mesélte. Aztán ezt a bölcs megjegyzést tette: »Azokban a hónapokban, amikor ki akartam lépni, és nem gondoltam, hogy itt bármilyen jövőm is lenne, Joan sokkal inkább hitt bennem, mint én magamban. Ó sokkal inkább akarta a sikeremet, mint én magam«." Az igazi keresztyén jellem egyik sajátossága, hogy kész mások bátorítására és felemelésére: „...én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" (Ézsaiás 41:13). Amikor más emberekkel van dolgod, a problémákra vagy a lehetőségekre összpontosítasz?
Anne Suliivan, Helen Keller* tanára, újra meg újra megpróbálta megértetni tanítványával a szavak fogalmát. A tehetséges oktató fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy előhozza azt a kincset, amely mélyen eltemetve ott volt Helenben. Szó szerint rávette Helent, hogy „akarjon akarni". A The Miracle Worker [A csodatévő] című darabban láthatjuk, hogyan virágzik ki Helen, hogyan fejleszti tehetségét, amely inspirálóan hat az egész világra generációkon át. Értsd meg ezt: Isten a bátorító szavakat, tetteket és viselkedésmódot használja arra, hogy erősítse bennünk az elszántságot a sikerre. Ahhoz, hogy mindez valóban eredményes legyen, a dicséretnek azonnalinak, konkrétnak és őszintének kell lennie. Dr. William Mayo, a híres Mayo Klinika társalapítója, gyakran dicsérte fiatal orvosait, hogy ezzel bátorítsa őket. Egyikük ezt mondta: „Mondjuk felolvastad valami kis írásodat egy munkaértekezleten, aztán később találkoztál vele a liftben vagy a hallban, ő kezet nyújtott, a válladra tette a kezét, és csendesen ezt mondta: »Szép munka«, majd egyenesen és melegen a szemedbe nézett, és ebből tudtad, hogy tényleg így gondolja. Vagy lehet, hogy néhány nap múlva egy kis üzenetet kaptál tőle, és a cetlin ilyesmi állt: »Kedves... Tegnap este újra elolvastam a tanulmányát, és sokkal többet tanultam belőle a ...-ról, mint amit eddig tudtam. Jó munka.« Higgye el, nagyra becsültük az ilyen kis üzeneteket." Dicséret, gyakorlati segítség, bátorítás - mindezek természetesen fognak áradni belőlünk, ha felismerjük, amit Anne Suliivan meglátott: a lehetőséget, ami minden emberben ott rejlik, csak még senki nem „nyitotta meg a csapot". Ezért mondja a Biblia: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" (Efezus 4:29).
Szavaidnak és viselkedésednek nagy hatása van más emberekre. A házasságtörésen rajtakapott asszony jó példa erre. Figyeld meg, hogyan kezelik őt a farizeusok: „Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket" (János 8:5). Milyen más volt Jézus hozzáállása! Irgalommal nézett rá, és ezt mondta: „En sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János 8:11). Felemelte őt, megváltotta és megerősítette - az ember nem tud másra gondolni, mint hogy ez a nő megpróbálta életének hátralévő részét úgy élni, hogy felnőjön ahhoz, amilyennek Krisztus látta őt. A „bátorítsátok egymást" és „építsétek egymást" parancsa végigvonul az egész Újszövetségen. Mindannyiunknak megerősítésre és elismerésre van szükségünk. Akkor miért tesszük zsebre a dicséreteket, amiket továbbadhatnánk másoknak, vagy miért térünk ki, amikor gyakorlati segítséget nyújthatnánk valakinek, és megnyithatnánk az utat sikeréhez? Néha egyszerűen azért, mert lusták vagyunk, önzők, vagy szokásunkká vált, hogy magától értetődőnek és természetesnek veszünk bizonyos embereket. Néha egyszerűen csak könnyebb hibát keresni. Alábecsüljük szavaink és viselkedésünk másokra gyakorolt hatását, vagy feltételezzük, hogy tetszésünk, helyeslésünk nyilvánvaló. Attól tartunk talán, hogy dicséretünk buktató lesz számukra, és csak büszkeséget idéz elő bennük? Jézus nem félt ettől, amikor Nátánaelről ezt mondta: „íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság" (János 1:47) Micsoda dicséret! Az igazság az, hogy több ember hal bele összetört szívbe, mint pöffeszkedő énbe. Ezért kérj ma lehetőséget Istentől arra, hogy őszinte dicséretet mondhass valakinek! Kérd Istent, hogy használjon téged arra, hogy melléjük állj, és bátorítsd őket céljuk elérésére!
Adj az elvártnál többet!
„Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.” (Máté 5:42)
Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe” (Lukács 6:38). Figyeld meg, nem azt mondta: „Csak azoknak adjatok, akik viszonozni tudják.”
John Bunyan, A zarándok útja szerzője mondta: „Nem éltél addig, amíg nem tettél valamit valakiért, aki sohasem tudja azt viszonozni neked.” Jézus korában egy római katonának joga volt arra kényszeríteni egy zsidó civilt, hogy egy mérföldön át cipelje a málháját. Ez törvény adta joga volt, aki visszautasította a feladatot, az bajba került. Aki tehát megtette ezt az első mérföldet, az csak az elvártat tette meg. Jézus azonban továbbment, és ezt mondta: „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre” (Máté 5:41). Miért? Mert a „még egy mérföld szolgálat” lehetőséget biztosít arra, hogy hatást gyakoroljunk mások életére. Aki a „még egy mérföld” hozzáállást választja, az jobban törődik másokkal, mint azt egyesek bölcsnek tartanák, több kockázatot vállal, mint azt mások biztonságosnak vélnék, nagyobbat álmodik, mint amit mások célszerűnek gondolnának, elhiszi azt is, amit mások lehetetlennek tartanak, és többet ad, mint amennyit mások szükségesnek tartanak. Jézus mindezt így foglalja össze: „… legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5:45–48).
Tehát mindig tégy többet az elvártnál!
Amikor Jézus a fedélzetre lép
Egy napon Jézus „meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!« Simon így felelt: »Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.« S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik.” (Lukács 5:2–6). Te is ott üldögélsz most, ahol Péter ücsörgött? Kilátásaid sivárak, a hálóid üresek, minden tőled telhetőt megpróbáltál már, és most kész vagy feladni? Mindannyiunkkal megtörténik, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amikor egyszerűen már nem számítunk semmi jóra. Túl sok csalódás ért már, és nem mersz álmodni, elindulni, messzebbre tekinteni? Jézus tudja, hogy tényleg igyekeztél, és ma arra hív, hogy próbáld meg még egyszer – ezúttal vele. Akár depresszióval, akár gyötrő emlékekkel, munkanélküliséggel, függőséggel, anyagi csőddel vagy betegséggel küzdesz, az új kezdetek Ura szeretne a fedélzetre lépni. Ha engeded, hogy beszálljon, megmutatja, mit tegyél. Nos, lehet, hogy amit mond, az először értelmetlennek tűnik számodra. De ha hajlandó vagy engedelmeskedni, mint Péter – „Uram, a te szavadra” – akkor egy csoda küszöbén állsz. Ma hívd Jézust a fedélzetre, és figyeld, hogyan változik meg helyzeted!
„…Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt.” (2Királyok 13:18)
Amikor Izráelt ellenséges hadsereg fenyegette, a király Elizeus prófétához fordult segítségért. Elizeus azt mondta neki, hogy fogjon a kezébe néhány nyílvesszőt, és üssön velük a földre többször egymás után. A király mindössze háromszor ütött a földre, aztán abbahagyta. Elizeus ezért megharagudott, és ezt mondta: „Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot” (2Királyok 13:29). Ez a történet egy részleges győzelemről szól, ami teljes lehetett volna, ha a király többet beleadott volna. Értsd meg: a végeredményt nem csupán a kínálkozó lehetőség, hanem az ember hozzáállása határozza meg. Isten megadja a kínálkozó esélyt arra, hogy nyerj, de a te elkötelezettséged határozza meg a győzelmed mértékét. Pál azt írja: „teljes szívvel szolgáljátok, mint az Úrnak és nem mint embereknek” (Efezus 6:7). Pálnak semmi más nem számított, csak a misszió. „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24). Azok az emberek, akik hatással vannak a világra, így gondolkodnak. Íme a kérdés: „Szívvel-lélekkel csinálod, amit csinálsz? Beleadsz mindent?” Amikor Paul Hogant, a Crocodile Dundee című film főszereplőjét játszó színészt megkérdezték, hogyan lett ilyen sikeres, azt válaszolta: „A sikerem titka, hogy egy kicsivel nagyobbat harapok, mint amennyit meg tudok rágni, és olyan gyorsan rágok, amilyen gyorsan csak tudok!” A mennyei látást nem olcsón és nem könnyen kapjuk – minél nagyobb a látás, annál nagyobb az ára is. Valóra váltásának titka – rágj tovább!
„Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.”
(1Thesszalonika 5:15)
Valaki egyszer azt mondta, hogy ha csak kalapácsunk van, akkor hajlamosak vagyunk minden problémát szögnek látni. Nézzünk szembe vele: néhányunk erős személyisége hajlamos a kalapács használatára, amikor pedig szelídebb módszer célravezetőbb lenne. Ha neked is ez a gondod, akkor emlékezz három dologra: 1) Indulat. Amikor ideges vagy, hajlamos vagy minden apróságból nagy ügyet csinálni. Ezért a reakciódra és a hangerődre vonatkozóan jegyezd meg a következő szabályt: ha a reakció rosszabb, mint az, ami kiváltotta, akkor a probléma általában növekedni fog. De ha a reakciód kisebb, mint a kiváltó ok, akkor a probléma enyhülni fog. 2) Időzítés Ha egy sérültet nem szállítanak idejében korházba, az az életébe kerülhet. Hasonlóképpen, ha nem kérsz bocsánatot, amikor rosszat tettél valakivel, akkor ez a kapcsolatodba kerülhet. Tudni, hogy mikor kell cselekedni – és mikor nem -, éppen annyira fontos, mint a megfelelő cselekvést választani. Lady Dorothy Nevill mondta: „A beszélgetés igazi művészete nemcsak annyi, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk megfelelő helyen, hanem, hogy ne mondjuk a rossz dolgokat a kísértő pillanatban.” 3) Teljes kép. Egyszer egy ember bement egy étterembe, és azt kérdezte a pincértől, hogy tudna-e adni valamit csuklás ellen. A pincér lekevert egy nagy pofont. „Hé, mit képzel?!” – háborodott fel a férfi. A pincér elmosolyodott: „Elmúlt a csuklása, vagy nem?” Mire az ember így felet: „Én nem is csuklottam. A feleségemnek szerettem volna valami gyógymódot. Ő kint ül az autóban!” Hajlamos vagy elhamarkodott következtetésre jutni? Lassíts le, akkor valószínűbb, hogy megfelelő módon fogsz reagálni.
Maradj alakzatban!
„Ne mondjunk le az összejövetelekről!” (Zsidókhoz írt levél 10:25 NIV)
Elgondolkodtál már valaha azon, hogy ősszel a vadludak miért V alakban repülnek, és nem csak találomra össze-vissza? A United Airlines-nak [Egyesült Légitársaság] egy régi reklámszlogenje így szólt: „Repülj az Egyesült barátságos egein!” A vadludak tudják, hogy ahhoz, hogy megtehessék hosszú útjukat délre, egyesülve kell repülniük. A tudósok kiszámították, hogy V alakban szállva a csapat 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, az így kialakuló léghullámok felhajtóerőt biztosítanak az alakzatban őt követő madár számára, ezzel segítve őt, csökkentve a terhelését és kímélve az energiafelhasználását. Egyedül sohasem lennének képesek megtenni az utat, de alakzatban repülve a legfiatalabb, a legidősebb, és még a leggyengébb is képes eljutni a célba. Más szavakkal: együttes erővel elérhetik, amire egyedül sohasem lennének képesek.
Amikor Isten azt mondta: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást!” ezzel azt mondta: „Maradjatok alakzatban, gyermekeim! Élvezzétek a felhajtóerőt!” Nem számít, hogy mi a rangod, az elhívásod, az ajándékod vagy milyen érettségi szinten vagy – nem arra lettél tervezve, hogy egyedül repülj! Te Krisztus testének tagja vagy, arra teremtve, hogy feladatodat az összes többi taggal való kölcsönös együttműködés harmóniájában végezd. „Nem mondhatja a szem a kéznek: ’Nincs rád szükségem’, vagy a fej a lábaknak: ’Nincs rátok szükségem’!” (1Korinthus 12:21). Előfordulhat, hogy egy megzavarodott vagy túl magabiztos vadlúd robotpilótára kapcsol, és elsodródik. Csakhogy hamar elnehezülnek a szárnyai a kimerültségtől, és veszít a magasságából. Érezni kezdi a növekvő légellenállás erejét, és visszahúzza legyengült testét az alakzatba, tollas zarándoktársai közé. Jézus azt mondta: „Nézzétek meg az égi madarakat!” (Máté 6:26). Térj hát vissza az alakzatba (és a közösségbe), és maradj is ott!
„De az Úr beszéde megmarad örökké…” (1Péter 1:25)
Jana Jones mondja: „Napközben szakítani szoktam néhány percet arra, hogy egy kicsit lazítsak, ilyenkor olvasok a Bibliából. Miután több hónapon át megfigyelt a négyéves lányom bibliaolvasás közben, érdeklődni kezdett: »Sosem fogod kiolvasni azt a könyvet?«” Egész életeden át olvashatod a Bibliát, és mégis épp csak a felszínt érintetted. Nincs más ehhez fogható könyv. Például: 1) Egyetlen ember sem írt volna ilyen magas színvonalú művet. Gondolj csak a legjobb emberre, akit csak ismersz! El kell ismerned, hogy még ő is kihagyott volna egy-két dolgot, nem igaz? 2) A Biblia olyan légkört teremt, amilyet semmilyen más könyv nem tud. Luther Márton mondta: „A Biblia él, beszél hozzám; lába van, és utánam fut; karja van, és megragad”. Próbáld csak ki, hogy egy újságot kezdesz el olvasni egy étteremben, senki sem fog második pillantást vetni rád. De nyisd csak ki a Bibliád, és mindenki téged fog bámulni, nézik, ahogy eszel, és az is lehet, hogy még a rendszámodat is feljegyzik, amikor beszállsz az autódba. Mindezt azért, mert a Biblia közelében az emberek Isten jelenlétét érzik, és ez az emberek szívét válaszra készteti. 3) A Biblia olvasása megváltoztat minket. Legbensőbb értékeink átformálódnak, békesség tölti el a lelkünket, öröm fakad fel a szívünkből. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12). A Bibliádban találod a válaszokat, melyekre szükséged van, legyen hát a bibliaolvasás mindennapi életed része!
