„Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg…” (Jakab 4:3)
Jerry Sittser lelkész írja: „Mi történne, ha Isten minden imánkat meghallgatná? Eszembe jutottak fiatal éveim, amikor kész voltam meghódítani az egész világot, Krisztussal vagy Krisztus nélkül. A csoport, melyet vezettem, növekedett, és én meglovagoltam a siker hullámait, amihez csak hozzáértem, arannyá változott. Végül a szolgálat alábbhagyott, és elvesztette lendületét. Hála Istennek, hogy így történt… elviselhetetlenül beképzeltté váltam, egy önjelölt szakértővé. Mi történt volna, ha imáim meghallgatásra találnak, ha a csoport tovább növekszik, és a programunk egyre több elismerést szerez?” Jakab azt mondja: „Kértek, de nem kapjátok meg, mert rossz a motivációtok”. Vannak bizonyos imádságok, amelyekre Isten a te érdekedben nem fog válaszolni. Sittser így folytatja: „Lehet, hogy jó ügyet szolgálsz, de te magad még mindig rossz vagy; beképzelten viselkedsz, kárörvendő vagy, túlzott szigorral bünteted a vétkeseket, és mentegeted a bűnöket. A keresztes hadjáratot folytatók számára a legnagyobb kockázat az… hogy vakká válnak saját hibáikra. Harcolnak a polgárjogokért, de a portásokat másodrendű állampolgárként kezelik. Védik a szexualitásra vonatkozó bibliai alapelveket, de kevés megbecsülést tanúsítanak házastársuk iránt. A megválaszolatlan imádságok Isten ajándékai… megvédenek minket önmagunktól. Ha minden imánk meghallgatásra találna, visszaélnénk a hatalommal… arra használnánk az imádságot, hogy a világot a saját tetszésünkre formáljuk, és az maga lenne a földi pokol. Mint az elkényeztetett gyerekek, akiknek túl sok játékuk és túl sok pénzük van, még többet markolnánk. Győzelemért imádkoznánk mások kárára… megrészegülnénk a hatalomtól… megbántanánk embereket és felmagasztalnánk önmagunkat. Ézsaiás azt mondta: »De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson« (Ézsaiás 30:18). A megválaszolatlan imák védenek… megtörnek… elmélyítenek… és átformálnak. A múlt megválaszolatlan imái, melyek fájdalmat okoztak és kiábrándítottak, olyanok, mint a finomító kohók, felkészítenek minket a jövő válaszaira.”
„...a bokor égett... de nem égett el." (1Mózes 3:2 AMP)
Emlékszel az égő csipkebokor történetére? Égett, de nem égett el. Vannak emberek, akik valaha égtek az Úrért, de mostanra kiégtek. Évekig hűséges munkásai voltak a gyülekezetnek, majd hirtelen eltűntek. Herbert J. Freudenberger pszichológus úgy írja le a kiégést, mint „kimerültség, melyet az okozott, hogy valaki odaszánta magát egy ügyre, ami nem hozta meg az elvárt eredményt". Nos, hogyan kerülheted el a kiégést? Először is: keresd, amit Isten kíván adni neked! „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek..." (Jakab 1:5). Isten szakértő, hozzá kell fordulnod! Másodszor: rendezd át a fontossági sorrendet! Ha túl sok vasat tartasz a tűzben, egyikre sem tudsz elegendő figyelmet fordítani. Tanulj meg nemet mondani! Családod értékelni fogja, ha más emberek nem is. Harmadszor: gyakorold a hálaadás művészetét! Freudenberger mondja: „Tedd szokásoddá, hogy észreveszed - és táplálod - a nem látványos jókat, amik érnek!" A következő: tanuld meg a fizikai pihenés művészetét! Fordíts minden napod végén tíz-húsz percet arra, hogy elüldögélsz egy kényelmes karosszékben, és élvezel egy jóízű, nagy nyújtózkodást. Kedveskedj testednek és elmédnek pihenéssel! Képzeld el, hogy napozol a parton! És mit szólnál egy kis tornához? Ez az egyik legjobb „antibiotikum" a kiégés ellen. Válassz bármit, ami működik nálad, ne olyat, ami még feszültebbé tesz! Kifejlesztheted a saját kikapcsolódási formáidat; sétálj egy nagyot, olvass egy jó könyvet, próbálkozz valami kreatív tevékenységgel! Ahogy James Thurber találóan megjegyezte: „Jobb, ha séta közben eltévedsz, mint ha el sem indultál volna". Végül: keress valakit, akivel együtt töltheted idődet! Ha elvágod magad az emberektől, az csak növeli a problémát, ahelyett, hogy megoldaná. Keress valakit, akiben megbízol, és akivel szívesen beszélgetsz!
Nem vesz ki, hanem átvisz
„Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.”
(Ézsaiás 43:2)
Mi előtt Isten megváltoztatná körülményinket, gyakran arra használja fel azokat, hogy minket megváltoztasson. Igen, megígérte, hogy megszabadít minket a bajoktól, de nem feltétlenül a mi időzítésünk vagy a mi elképzelésünk szerint. Isten többet szeretne annál, hogy csupán megszabadít. Azt szeretné, hogy fejlődjünk, hogy Fiához hasonlóvá váljunk, hogy teljes mértékben kihasználjuk az Istentől kapott, bennünk rejlő lehetőségeket. Figyeld meg, hányszor fordul elő az „át” szó a Szentírásban! Ahhoz, hogy eljussanak az ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Vörös-tengeren, át kellett menniük a pusztán, és át kellett kelniük a Jordán folyón. Most gondolkodj el a következő két igeversen: „Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszi azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak…” (Zsoltárok 84:7-8). „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” (Ézsaiás 43:2). Isten nem percek, órák vagy napok alatt végzi munkáját, ő hosszabb időszakokban gondolkozik. Az ötvös pontosan tudja, meddig kell az ércnek a tűzben maradnia ahhoz, hogy minden salak kiégjen, és csak a tiszta arany maradjon meg. A fazekas tudja, meddig kell az agyagnak a korongon lennie ahhoz, hogy valami szép értékes válhasson belőle. Bízz Istenben, ő tudja, mit csinál. Légy türelmes, miközben Isten érted dolgozik, benned is munkálkodik. Amikor majd túljutsz ezen a tapasztalaton, visszatekintve hálát fogsz adni mindazért, amit ez által tanított meg neked.
Segíts azokon, akik fájdalmat hordoznak!
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
(Lukács 19:10)
Az első dolog, amit általában észreveszünk a bajban lévő embereken, az a problémájuk. De ha túl tudunk látni a problémán, akkor Isten segít meglátni a bennük rejlő lehetőséget. A Kentucky Derby-n a tömeg mindig elénekli a „My Old Kentucky Home” kezdetű dalt, de a legtöbben nem tudják, hogy azt Stephen Foster írta, aki állítólag az alkoholizmusába halt bele. Amikor a rendőrség egy New York-i hajléktalanszállón megtalálta, egy mély vágás volt a torkán. Azonnal kórházba vitték, de már nem lehetett megmenteni. A holmija között egy kis cédulát találtak ezzel a szöveggel: „Kedves barátaim és jólelkű emberek…” Úgy tűnt, mintha egy újabb dal kezdősora lenne, de meghalt, mielőtt be tudta volna fejezni. Jézus „azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Vannak emberek a környezetedben, akik eltévedtek, elvesztették a családjukat, a munkahelyüket, az egészségüket és a reményüket – az ilyen emberekért jött Jézus, hogy megmentse őket! Itt lépsz be te a képbe. Arra kaptál elhívást, hogy az ő kinyújtott keze legyél. Elizabeth Holt Hartford a Los Angeles-i szegénynegyedben élt, és ott is halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Ti egy idős hölgynek láttok engem, akit megtört az öregkor. De azt nem értitek, hogy én vagyok itt belül. Csapdába esve egy olyan testben, mely többé már nem szolgál engem. Fáj és ráncos és beteg. De én nem változtam. Én még mindig az az ember vagyok, aki voltam, amikor ez a test fiatal volt.” Ma kérj két dolgot Istentől:
1) Nyissa meg szemedet a környezetedben élők szükségeire.
2) Indítsa szívedet ezeknek a szükségeknek a betöltésére!
„Hiszen te oltalmazod őt…” (Jób 1:10)
Amikor Isten dicsérte Jóbot feddhetetlenségéért, a Sátán így válaszolt: „Hiszen te védőfalat állítottál köré… vedd el mindenét, amije csak van, akkor biztosan átkozni fog” (Jób 1:10 NLT). Ezért Isten engedélyt adott a Sátánnak arra, hogy próbára tegye Jóbot, de határokat állított fel, hogy meddig mehet el ebben (ld. Jób 2:6). Vannak idők, amikor az ellenség árvízként támad, és el akarja borítani elmédet, házasságodat, szolgálatodat, és bármit, ami Istentől született az életedben. Amikor ez megtörténik, Isten gátat állít elé, mint egy pajzsot. Amikor úgy érzed, hogy tűréshatárod végére értél, és képtelen vagy megbirkózni még egy dologgal, a Szentlélek falat emel Jézus véréből, és azt mondja a Sátánnak: „Eddig, és ne tovább!” Pál azt mondja: „Mindenütt szorongat minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, eltipornak, de el nem veszünk” (2Korinthus 4:8-9). Ott van körülötted a védőfal. Sőt, elrendelt ideje van a szabadulásodnak is. „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek” (2Korinthus 6:2). Isten közbe fog lépni. A zsoltáros azt mondja: „A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!” (Zsoltárok 61:3). Amikor készleteid kimerültek, és azt hiszed, nem bírod tovább, Isten biztosítani fog olyan metnsvárat, ami magasabb, mint körülményeid, egy olyan helyet, ahol isteni védelem alatt állsz, és ahol az ellenségnek nincs fennhatósága. Csak annyit kell tenned, hogy felemeled a tekinteted a menny felé.
