Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A szülői hivatás mítoszai-Amikor Isten elhív-Az imádság, amit Jézus tanított-Látásra van szükséged-MONDD EL A TELJES IGAZSÁGOT!-Nagyszerű kapcsolatok

2018. július 26. 00:58 - Andre Lowoa

 

A szülői hivatás mítoszai

 

„… Bizony, az Úr ajándéka a gyermek…” (Zsoltárok 127:3)

A szülői hivatással kapcsolatban sok tévképzet él az emberekben.

1) A jó szülők otthonában mindig rend van. Azt hisszük, hogy otthonunknak tökéletesen kell kinéznie, ezért idegesek leszünk, ha gyermekeink a házat a feje tetejére állítják. Ám ha a tisztaság megszállottjai vagyunk, értékes pillanatokat veszítünk, melyek sohasem térnek vissza többé. Akaratlanul is arra tanítjuk vele gyermekeinket, hogy a dolgok, és nem az emberek fontosak. Beléjük oltjuk azt a gondolkodásmódot, hogy a látszat fenntartása jobban számít, mint az, hogy együtt örüljünk az életnek. Az igazság az, hogy a házban hamarosan rend lesz, csend és üresség – hamarabb, mint gondolnád! Élvezd hát a rendetlenséget, a nevetést, a kiöntött, leejtett, összetört dolgokat! A bútorokon lévő karcolások kedves emlékekké lesznek azokról a kincsként őrzött pillanatokról, amiket gyermekeiddel töltöttél, akik úgy nőttek fel, hogy érezték, fontosak számodra, és szereted őket. 

2) A jó szülőnek mindig igaza van. Ann Peterson író és édesanya így emlékezik egy fiával történt összeütközésre: „Végül összeszorított fogakkal azt kérdeztem tőle: »Miért van, hogy mindig neked van igazad?« Összeszorított fogakkal válaszolt (ezt biztosan az apjától tanulta): »Mert te mindig azt akarod, hogy neked legyen igazad.« Abban a pillanatban megéreztem, hogy Isten figyel. Nem volt szükség szavakra. Tisztán és világosan értettem az üzenetet. Attól a pillanattól fogva az »igazam« elvesztette addigi csillogását.” Fiával való kapcsolata átalakult, kevesebb lett köztük az ellenállás. „Ezt soha nem tapasztalhattam volna meg, ha ragaszkodtam volna ahhoz, hogy mindig nekem van igazam.” Válogasd meg jól a küzdelmeidet! Jó szülőnek lenni nem azt jelenti, hogy gyűjtögeted a polcon a „győzelmeket”, és kiborulsz a „vereségektől”, jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy örülsz a családodnak.

 

"Boldog az az ember…” (Zsoltárok 127:5)

Íme, még két tévedés a szülői hivatásról:

1) A jó szülőknek jó gyermekei vannak. Bárcsak így lenne, de nem így van! Még ha mindent jól csinálunk is, gyermekeinknek joguk van saját döntéseikhez az életben. Kain és Ábel ugyanabban a családban nőtt fel, de Ábel döntése tetszett Istennek, míg Kain döntése oda vezetett, hogy ő követte el a világtörténelemben feljegyzett első gyilkosságot. Még a példás életű szülőknek sincs semmi befolyásuk arra, hogy gyermekeik végül milyen döntéseket hoznak. Ez nem azt jelenti, hogy az istenfélő élet felé terelő próbálkozásaid hiábavalók, egyáltalán nem! Ez csupán azt jelenti, hogy ha megtettél minden tőled telhetőt, akkor:
a) ismerd fel és fogadd el határaidat;
b) taníts gyermekeidet bölcsességre azzal, hogy hagyod, hogy felelősséget vállaljanak döntéseik következményeiért;
c) bízz Istenben, hogy megteszi, amire te nem vagy képes. Vannak gyermekek, akik gyorsan megértik az üzenetet, mások, mint a tékozló fiú, kitérőket tesznek, de Isten soha nem mond le róluk – neked sem szabad!

2) A jó szülő minden gyermekével egyformán bánik. A Biblia azt mondja: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Minden gyermek egyedi és különleges szükségekkel és képességekkel rendelkezik, a bölcs szülő ezeket felismeri, és ezekkel a jellemvonásokkal összhangban dolgozik gyermeke nevelésén. Nem az a dolgod, hogy „tökéletes gyereket” nevelj. Az a feladatod, hogy felismerd azt a jellegzetes mintát, amit Isten gyermekedbe teremtett, és ennek a mintának a kibontakozását segítsd elő. Az ilyen szülőnek Isten azt a jutalmat ígéri, hogy gyermeke „ha megöregszik [még ha kitérőket is tesz!], nem fog letérni a helyes útról” (Példabeszédek 22:6 ERV).



Amikor Isten elhív

„Én, én mondtam meg, aztán el is hívtam; vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon.” (Ézsaiás 48:15)

Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek” (Jeremiás 1:5). Amikor Isten úgy döntött, hogy használni fog, öt dolog történik. Első az elhívás. Isten megszólít átlagembereket, hogy rendkívüli dolgok véghezvitelére hívja őket, mint Péter arra, hogy a csónakból kilépve a vízen járjon. Második a félelem. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy a fáraó elé álljon, ő így felelt: „Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere… Küldj mást, akit küldeni tudsz!” (2Mózes 4:10,13). A harmadik a megerősítés. Józsué bizonyára minden porcikájában érezte a feladat súlyát, amikor Mózes örökébe kellett lépnie, ezért Isten azt mondta neki: „Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). A negyedik a döntés. Néha igent mondunk Isten hívására, máskor meg nemet. Ha igent mondunk, örömteli lesz az életünk, ha nemet mondunk, megfosztjuk magunkat ettől az örömtől. De mindig a mi döntésünkön múlik. Az ötödik a megváltozott élet. Azok, akik igent mondtak Isten hívására, nem fognak tökéletesen élni, távolról sem. De mivel igent mondtak, megtanulnak növekedni, épülni még a kudarcaikból is. Sőt, gyakran éppen a kudarcaik teszik majd képessé őket arra, hogy másoknak segítsenek. Azok is megváltoznak, akik nemet mondtak Isten hívására: ők egyre inkább megkeményednek, egyre inkább ellenállnak hívásának, és legközelebb nagyobb valószínűséggel mondanak újra nemet. Téged is hív Isten? Hívása talán a munkádra vonatkozik, talán a kapcsolataidat illeti, esetleg a pénzedet kéri, vagy azt, hogy nézz szembe legnagyobb félelemeddel. Isten hívásának mindig lényed leglényegéhez szól. Életed legjobb döntése az, ha igent mondasz neki.





Az imádság, amit Jézus tanított

„Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” (Máté 6:9)
Jézus így tanított minket imádkozni: 1) „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..” Amikor azt mondod, „Atya”, ezzel elismered, hogy a családba tartozol, hogy különleges kapcsolatban vagy Istennel, ami feljogosít arra, hogy bármikor fordulhass hozzá, biztosít arról, hogy ő szeret, szívesen fogad, és örömét leli benned. Azzal, hogy azt mondod „a mennyben”, a legmagasabb helyhez fordulsz, ennél feljebb nem juthatsz. Mindazt, amire szükséged van, jóságot, kegyelmet, irgalmat, gondviselést, védelmet és tekintélyt meríthetsz a legnagyobb forrásból. Micsoda kiváltság! 2) „szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). Mindig ennek kell a legfontosabb helyen lennie gondolataidban: „Bármit is teszek ma, Uram, akár gondolatban, akár cselekedetben, legyen az a te dicsőségedre!” Úgy kell élned, hogy az emberek az életedet látva meg akarjanak ismerkedni azzal, akit szolgálsz. 3) „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Minden alkalommal, amikor úgy döntesz, hogy nemet mondasz magadnak, és igent mondasz Isten akaratának, megmutatod a téged figyelő világnak, hogy mit jelent számodra a Menny állampolgárának lenni. Figyeld meg ezeket a szavakat: „mint a mennyben”. Vajon van-e a mennyben valaki, aki fél vagy kételkedik? Makacs vagy engedetlen? Bíráló vagy borúlátó? Amikor az ellenség eléd hoz valamit, ami ellenkezik Isten akaratával, hatalmadban áll azt mondani: „Ha ennek nincs helye és jogosultsága a mennyben, akkor nincs helye az én életemben sem itt a földön.” Ha a Sátán engedetlenségre csábít, ne engedj neki! Azt reméli, sosem fogod felfedezni, hogy Istentől kapott jogod van arra, hogy korlátozd mozgásterét az életben.


„mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:10)
Jézus azt tanította, hogy így imádkozzunk: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Figyeld meg: a mindennapi kenyeret kérjük. A ma csatáját nem lehet a tegnapi kenyér erejével megharcolni; minden nap friss ellátmányra van szükség. A pusztában Isten népe mindig csal egy napra való mannát gyűjthetett, ha valaki többet gyűjtött, az megromlott és megkukacosodott. Csodálatos dolog arról beszélni, mit tett Isten a múltban vagy mit fog tenni a jövőben, de neked csupán a ma áll rendelkezésedre. „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Csak akkor tudsz megállni az élet kihívásaiban, ha elfogyasztod azt, amit Isten mára adott neked. Ez az imádság a hit kifejezése. Már az, hogy kérsz, azt jelenti, hogy hiszed, Istennél megvan az, amire szükséged van, és törődik veled eléggé ahhoz, hogy gondoskodjon rólad. Ez az imádság azt mondja: „senki máshoz nem kell fordulnom, csak hozzád, Uram.” Tehát tedd le a telefont, kapcsold ki a tévét, csukd ne az ajtót, térdelj le, menj Isten elé hittel, és imádkozz: „Add meg, amire szükségem van!” Isten az, aki tudja, mire van szükséged, nem te! Ha minden nap abból táplálkozol, amit ő ad, képes leszel kezelni minden helyzetet, amit az élet hoz.
Még egy gondolat: amikor az emberek minden különösebb ok nélkül kezdenek az idegeidre menni, vagy amikor mindenféle hangulatváltozásaid vannak, amikor a hit helyett az érzelmeidre alapozva élsz, valószínűleg nem táplálkozol rendesen. Ha ez így van, itt az ideje visszatérni a forráshoz, és kérni: „Uram, a mindennapi kenyeremért jöttem.”


„… bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…” (Máté 6:12)
Tisztázzunk néhány félreértelmezést a következőkkel kapcsolatban: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A Sátán arról próbál meggyőzni, hogy ha érzéseink nem változtak azok irányába, akik valami rosszat tettek ellenünk, akkor igazából nem is bocsátottunk meg nekik. Ez nem így van. Előfordulhat, hogy meghozod a helyes döntést, de még mindig vannak benned rossz érzések. Ilyenkor van szükség hitre, hogy tovább tudj lépni. Te megtetted a magad részét, most várod, hogy Isten is megtegye az ő részét. Istennek van hatalma arra, hogy megváltoztassa érzéseidet azok irányába, akik megbántottak, és ő meg is fogja ezt tenni. Egy másik téves elképzelés, hogy mindössze el kell döntenünk, hogy megbocsátunk, és ezzel kész is vagyunk. Nem, azt a parancsot is kaptuk, hogy: „áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6:28). Azt kérdezed: „Áldjam őket? Ezzel kiterjeszted az irgalmat azokra, akik nem érdemlik meg. Nem ugyanezt tette Isten is érted? Az igazság az, hogy nem tudunk teljesen megbocsátani a Szentlélek segítsége nélkül. Ma tehát imádkozz így: „Szentlélek, lehelj belém, és add nekem a te erődet! Megbocsátok ___________________ (név) -nek azért, amit tett. Elengedem adósságát, és a Te áldásodat kérem rá. Átadom neked ezt a helyzetet. Rád bízom a teljes helyreállításomat. Segíts, Uram, gyógyítsd meg a szívem, Jézus nevében! Ámen.” Most pedig hittel hagyd mindezt Atyád kezében, lépj tovább, és várd Isten áldását. Nem fogsz csalódni.



„… szabadíts meg a gonosztól…” (Máté 6:13)
Jézus arra tanított, hogy imádkozzunk: „ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól… „ (Máté 6:13). A Sátán tudja, hogy mely területeken vagy gyenge, és ezt ki fogja használni. Van azonban jó hír is. A gyengeségeid azok, és nem az erősségeid, amelyek közelebb vonnak Istenhez, és megtanítanak rá támaszkodni. Pál azt írta: „Legszívesebben tehát erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem” (2Korinthus 12:9). Első látásra úgy tűnik, hogy ennek a versnek semmi értelme. A gyengeségeinktől szabadulni akarunk, nem dicsekedni velük. Pál azonban többféleképpen is megindokolja kijelentését: 1) A gyengeség megakadályozza a büszkeséget. Pál azt írja: „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe…” (2Korinthus 12:7). Gyakran felfedezhetjük, hogy az erősségekhez gyengeségek társulnak, mintegy védelemül, hogy ne váljunk kérkedőkké, ne akarjuk „leelőzni” Istent: Gedeon 32000 embert választott a midjániták elleni harcra, Isten azonban lecsökkentette a létszámot 300-ra (ld. Bírák 7). Miért? Hogy Izráel egyértelműen megtudja, hogy Isten ereje szabadította meg őket, nem a saját erejük. 2) A gyengeség közösséget teremt. Küzdelmeid megmutatják, mennyire szükséged van mások támogatására. Vance Havner mondta: „A keresztyének, mint a hópelyhek törékenyek, esendőek, de ha összetapadnak, képesek megállítani a forgalmat is.” 3) A gyengeség képessé tesz arra, hogy másoknak segítsünk. A megtörtekből lesznek a gyógyítás mesterei. A legfájdalmasabb tapasztalatokból születnek a leghatékonyabb szolgálatok. Isten gyakran épp azokat a dolgokat használja fel mások segítésére, amikről nehéz beszélned.




Látásra van szükséged

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá.” (Jakab 1:17)

 Minden jó adomány...

Ha az életcélod az, hogy olyan gazdag lehess, amennyire csak lehetséges, hogy minden fillért szeszélyeid kielégítésére fordíthass – akkor látásod nem Istentől való. De ha azért akarsz sikeres lenni, hogy sikeredet mások számára áldásként használhasd, hogy megvalósítsd belőle Isten céljait e földön, akkor látásod valóban Istentől való.

Amikor Isten elhívta Ábrahámot, három dolgot ígért neki: „megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (1Mózes 12:2). Értsd meg ezt: minden igazán jelentőségteljes látás Istentől jön, akár úgynevezett „lelki” dolgokra vonatkozik, akár hétköznapiakra, sőt, akkor is, ha maga az ember először nem is ismeri fel látása forrását.

A Bibliában azt olvassuk: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Hajlamosak vagyunk részekre osztani életünket, és úgy tekintjük, mintha Istennek befolyása lenne a „lelki” látásokra, missziós küldetésekre, célokra, de kevés köze volna „világi” vonatkozású meglátásainkhoz, terveinkhez, céljainkhoz. Szent Ágoston azt mondta: „Minden keresztyén értse meg, hogy bármikor felfedezünk valamilyen igazságot, az Mesterünkhöz tartozik.” Minden igazság forrása Isten, és minden említésre méltó látás forrása is ő. Ezért kell minden nap minden erődet beleadnod látásod megvalósításába, mert tőle kaptad azt. A zsoltáros ezt mondta: „Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja” (Zsoltárok 35:27). Ha Isten az „üzlettársad”, akkor nyugodtan számíthatsz a sikerre!






MONDD EL A TELJES IGAZSÁGOT!

„...az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben..." (Efezus 4:15)
Egy tizenéves, aki éppen csak megkapta jogosítványát, et mondta a szüleinek, hogy találkoznia kell a barátaival egy bizonyos étteremben. Csakhogy ilyen étterem több helyen is volt, és a fiatalember egy 120 kilométerre lévőhöz autózott. Azt mondják: „amiről nem beszélsz, az árulkodik rólad". Sajnos a szülei aznap este valamiiért éppen arra jártak. Kép­zeld csak el, mire gondolhatott a srác, amikor megállt egy kereszteződésben, körülnézett, és meglátta, amint édesanyja olyan tekintettel nézi őt, am: a szülők a legnagyobb vét­ségek idejére tartogatnak! Úgy kell élnünk, ahogy a Biblia tanítja: „elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk; meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt" (2Korinthus 4:2). Mondd el a teljes, tiszta, kendőzetlen, nem szépített igazságot, hogy az embereknek ne kelljen a sorok között olvasniuk vagy rejtett jelentést keresniük (Id. 2Korinthus 1:13). Vannak állítások, amelyek valóságtartalmát ösztönösen kétségbe vonjuk, mint például: „Már feladtam a csekket... a kutyussal nem lesz semmi gond... biztos lehetsz benne, hogy nem fogom elmondani senkinek". Azután vannak azok a ravasz hazug­ságok, amelyek igaznak tűnnek (ld. Efezus 4:14). Például szeretnénk jó színben feltűnni, ezért szándékosan kihagyjuk azokat az információkat, amelyek rossz fényt vetnének ránk. Vagy azért, hogy nehogy felbosszantsunk valakit, kicsit „igazítunk" az igazságon. Egy bib­liatanító írja: „A kapcsolati problémák megoldása az egyik legfontosabb képesség, amit el kell sajátítanunk. Ez segíti sikerre a családi életet, a kariért, a tanulmányainkat és a közösségi életet. Ha nem vagyunk képesek ezt megtanulni, sohasem lehetünk igazán bol­dogok. Ha gondod van valakivel, mondd meg neki egyenese, de ugyanakkor szelíden és kedvesen! Ha nem jól fogsz hozzá, kevés reményed marad ara, hogy jól végződik." Tehát: „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben"!




Nagyszerű kapcsolatok

„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)

A jó kapcsolatok építéséhez idő és energia kell. És csak akkor fedezed fel, hogy milyen értékes egy ilyen kapcsolat, ha próbára lesz téve. Egy író így fogalmaz: „Ha azt szeretnéd, hogy a szíved együtt dobbanjon másokéval, komoly mértékű lefaragás szükséges – le kell nyisszantani az énközpontúságot. Olyan ez, mint a buszon utazni; ha felszállnak mások, akkor késznek kell lenned arra, hogy félrehúzódj, és helyet adj nekik és a csomagoknak, amiket hoznak. Amikor így teszel, a tetteid azt juttatják kifejezésre, hogy fontos a másik ember. Azért lesz egy kapcsolat értékesebb, mint sok másik, mert képes a túlélésre és arra, hogy elviselje az átrendeződéseket.”

Két dologban fogható meg, hogy mi az, amit a legtöbbre értékelünk egy barátban: 1) a bizonyosság, hogy nem fog meglépni, amikor az út rögössé válik; 2) annak a tudata, hogy tökéletlenségünk és sebhelyeink nem változtatják meg az ő elkötelezettségük mértékét. Salamon azt mondta: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” A minőség a lényeg, nem a mennyiség. Ezért van az, hogy a szívek kapcsolata sokkal erősebb lehet, mint a vérségi kötelék. Ne írj le másokat elhamarkodottan amiatt, ha hibát követnek el, csalódást okoznak neked, vagy meggondolatlanul tesznek valamit. Nem vontatnád az autódat a roncstelepre azért, mert lemerült az akkumulátora, vagy defektet kapott! A szeretet kockázatot jelent, de a nyereség nagyobb, mint a befektetés. Minden sikertörténet mögött olyan embereket találsz, akik volt, hogy annyira csüggedtnek érezték magukat, hogy fel akarták adni; akik elestek, és szükségük volt arra, hogy valaki felemelje őket – és akkor valaki közbelépett, felemelte őket, és segített nekik tovább menni. Az élet nem a vagyonszerzésre és a teljesítményekre épül, hanem a kapcsolatokra. Fordíts hát nagy gondot a kapcsolataidra!
komment
süti beállítások módosítása