„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem…” (Máté 11:29 NKJV)
Vagyunk jó néhányan, akik könnyen tudunk bízni Istenben az egészségünkkel kapcsolatban, de az egész éjszakát ébren töltjük, mert az anyagiak miatt aggódunk. Vagy hisszük, hogy gondot visel ránk anyagilag, de nem bízunk abban, hogy irányítja lépteinket. Jézus azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem…” Azt kérdezed, mit tanulj? Tanuld meg azt, hogy ha könnyíteni szeretnél a terheden, nem pedig még többet magadra venni – akkor társra van szükséged. Vedd fel az igát az Úrral, és engedd, hogy Ő vezessen! Ha Istennel együtt dolgozol, az visszaadja az erődet, nem kimeríti! Richard Mylander írja: „Úton voltam egy konferenciára Colorado államba. Hegynek felfelé vezettem egy főúton, amikor oldalra pillantva megláttam egy tehervonatot, amely ugyanarra haladt, csak sokkal lassabban. A vonatot alulról két mozdony tolta; hangjukból ítélve teljes erővel dolgoztak. Én a közép-nyugati síkságról származom. »Szóval így közlekednek a vonatok a hegyvidéken« – tűnődtem. Közben lassan elértem a csaknem egy mérföld hosszú szerelvény elejét. Ott megláttam még öt mozdonyt, melyek a vonatot húzták. Összesen hét mozdony! Ahonnan én jöttem ritkán látni kettőnél vagy háromnál többet. Ez a vonat nagy lecke volt számomra. Volt már, hogy nagy és nehéz volt rajtam a teher. Fáradtnak éreztem magam, és azon tűnődtem, ki tudok-e tartani vajon a nyomás alatt. Isten példaként adta ezt a vonatot. Amikor teljes erőből küszködve tolom hegynek felfelé a terhet, és úgy érzem, minden energiám elfogyott – Ő azt akarja, hogy tudjam: Ő van elöl, és sokkal nagyobb erővel húzza azt, mint én.”
„Népem… elvetette az élő vizet… és repedezett falú víztartókat ásott.” (Jeremiás 2:13 NIV)
Könnyű elégedettnek lenni olyankor, amikor az életben minden úgy megy, ahogy te szeretnéd. De milyen gyakran van ez így? A Biblia azt mondja, gyakorolnunk kell, hogy „mindig és mindenben örülni tudjunk” (Filippi 4:11 NCV), mert ha az életed csak arról szól, hogy azt várod, mikor következik be az, amit szeretnél, akkor sokáig várhatsz! Epikurosz azt mondta: „Ne rontsd el azt, amid van azzal, hogy az után vágyakozol, ami nincs meg neked! Emlékezz rá, hogy egykor abban reménykedtél, amid most van!” Három dolog folytonosan táplálja elégedetlenségünket:
1) Kapzsiság. Ha azon rágódsz, amid nincs, akkor nem élvezed azt, amit Isten már megadott neked. Légy elégedett! Jó dolog célokat kitűzni, de ne koncentrálj olyan erősen a végső eredményre, hanem tanulj meg örvendezni az Úrban útközben! 2) Félelem. El akarja érni, hogy fuss valami elől, ami nem is üldöz téged. Ez az ellenség módszere arra, hogy a) megfosszon a békességedtől és a stabilitásodtól; b) kínozzon a „mi lesz, ha” eshetőségekkel; c) megakadályozza, hogy bízz Istenben. A zsoltáros azt mondja: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5)
3) Rossz helyen keresed a kielégülést. Isten azt mondta: „Népem… elvetette… az élő vizet, és… repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Azt mondják, hogy az első 50 évünket a biztonság keresésével töltjük, az életünk hátralévő részében pedig szeretnénk valamit elérni. De nem kell így tennünk. Az énekíró azt írta: „Csak Krisztus az, ki nyugtot ad, más név nincs énnekem. Élet, öröm és szeretetet van, Jézus, szíveden!” Elégedettségre vágysz? Próbáld ki Jézust!
Felépülés a válás után
„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!” (Ézsaiás 43:18)
A válás az egyik legfájdalmasabb dolog, amit az emberi szív átélhet. Ha veled is megtörtént, akkor tudod, hogy ez így van. Ha nem, akkor légy hálás, és légy együtt érző azok felé, akiket tönkretett. Valaki, akiben megbíztál, összetörte a szívedet? Éjszakánként elborít a magány érzése? Tehetetlennek érzed magad, mintha meg lenne kötve a kezed? Felzaklat mindez, mert úgy tűnik, még a barátaid sem értenek meg? Ne ess kétségbe – jelenlegi körülményeid meg fognak változni. Meg fogsz gyógyulni, fel fogsz épülni, nem maradsz örökre padlón. Időbe fog telni, és erőfeszítésbe. Lesznek a naplódban szomorú oldalak, de Isten kegyelméből újra megtanulsz élni és szeretni. Ahogy közelebb kerülsz Istenhez, és kutatod Igéjét, ő felfedi előtted a belső békesség titkát és azt, hogyan vedd újra kézbe életedet. Ha te az ártatlan fél vagy, olvasd el a következő igét, és vésd jól a szívedbe, hogy Isten „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3). Ha te vagy a vétkes fél, ne feledd, hogy nem a megbocsáthatatlan bűnt követted el. Kudarcaidra van bocsánat. Isten azt ígéri: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Akár elhagyó, akár elhagyott vagy, a mai ige számodra ez: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat…” (Ézsaiás 43:18–19).
„Kárpótollak azokért az évekért…” (Jóel 2:25)
Idő kell ahhoz, hogy egy válás után felépüljön az ember és megtanuljon újra élni, ezért kérlek, légy türelmes magaddal. Valószínűleg át fogsz menni a gyász felismert szakaszain:
1) Tagadás. Megpróbálod figyelmen kívül hagyni vagy kisebbíteni, ami történt, abban a reményben, hogy így eltűnik. Félsz konfrontálódni, nem vagy hajlandó szembenézni a dologgal. Nem kérsz szakértői segítséget, mert azt hiszed „végül minden elrendeződik”.
2) Harag. Ha valaki elutasít, az kihat az önértékelésedre, ezért rosszul reagálsz. Vad, meggondolatlan kijelentéseket teszel, melyek az érzelmi káoszból születtek. Olyanokat mondasz, mint: „Jó! Örülök, hogy vége! Várj csak, majd találok valakit, aki igazán szeret és értékel engem!”
3) Alkudozás. Amint rájössz, hogy a harag megfoszt az örömtől, és csak tovább mélyíti a szakadékot, megoldást vagy kompromisszumot próbálsz keresni. Ha ez nem működik, továbblépsz a következő szakaszba.
4) Depresszió. A legrosszabbkor tör rád, például születésnapokon, ünnepeken és évfordulókon. Fájdalmasan hat, ha épp a kedvenc filmeteket ismétlik a tévében, vagy egy olyan étteremben vagy, amihez közös emlékek kapcsolódnak. Hajnali kettőkor felébredsz, és nem tudsz visszaaludni. A depresszió gyakran az önvizsgálat folyománya, hiszen nem tudjuk jól érezni magunkat, amikor rosszakat gondolunk. Mit tehetsz tehát? Tanuld meg fegyelmezni gondolataidat! Tűzz ki új életcélokat! Összpontosíts arra, hogyan segíthetsz másoknak. Miután Jób imádkozott barátaiért, Isten meggyógyította őt és visszaadta vagyonát (ld. Jób 42:10). Téged is meg tud gyógyítani, bízz csak benne továbbra is és ne csüggedj el!
„Reménység ellenére is reménykedve hitte…” (Róma 4:18)
Ma nézzük meg a válás utáni felépülés utolsó három szakaszát.
Az ötödik szakasz az elfogadás. Igen, végül el fog jönni ez is! Néha előfordul, hogy az elfogadás szakaszban egyfajta bűntudatot érzel amiatt, hogy már nem vagy állandóan szomorú és depressziós. Mi történik? Felhagytál a küzdelemmel. A benned zajló háború elcsendesedett, kezded megtapasztalni a békességet. Ez Isten békessége, mely minden emberi értelmet meghalad (ld. Filippi 4:7).
A hatodik szakasz a remény. „Ábrahám a reménység ellenére is reménykedve hitt… sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róma 4:18,20–21 NLT).
Valami feléled benned, és azt mondja: „Újra élni fogok és újra szeretni fogok. Az életem nem ért véget.” Ilyenkor újra célt találsz életedben, új barátságokat kötsz, és elkezdesz megerősödni. Érzelmileg gyorsan válsz érettebbé – és ez előnyödre válik.
A hetedik szakasz a teljesség. Azt tudod mondani te is, mint Dávid: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsoltárok 118:17). Legyen ez akár egy új kapcsolat, egy új munkahely vagy valamilyen más teljesítmény, Isten gondoskodni fog arról, hogy újra beteljesedést találhass. Ekkor eljutsz odáig, hogy már nem panaszkodsz, mert már nem érzed szükségét, hogy felemlegesd a régi kudarcok és árulások emlékét. Isten, aki azt mondta: „Ímé mindent újjá teszek” (Jelenések 21:5 Károli), új jövőt ad neked, amit többé már nem akarsz elcserélni a múlt fájdalmára.
Isten szavának ereje
Sok szót kimondtak már a világtörténelem során, de egyedül „Isten igéje élő és ható” (Zsidók 4:12). Ezért ha Bibliát olvasol, egy életet átformáló erőforrásra csatlakozol rá. Nézzük meg Isten Igéjének néhány csodálatos jellemzőjét és hatását, ahogyan azt a 19. zsoltár bemutatja.
1) „Az Úr törvénye tökéletes…” (Zsoltárok 19:8a). A „törvény” szó megértéséhez gondolj olyan természeti törvényekre, mint például a gravitáció, az aerodinamika vagy más fizikai törvényszerűségek. Ha ezekkel a törvényekkel szembe próbálsz menni, csak magadnak okozol szenvedést, de ha ezekkel összhangban működsz, sikert érsz el – akárhogy is, nem kerülheted ki őket! Ugyanígy van ez Isten Igéjével is. Nem lehet tökéletesíteni, hozzátenni vagy elvenni belőle. Tökéletesen helytálló, és képes elérni Isten célját az életedben. Ráadásul „felüdíti a lelket”! Fogadd hát el, és tartsd meg!
2) „Az Úr intő szava határozott…” (Zsoltárok 19:8b). Életed minden körülményében számíthatsz Isten Igéjének megbízhatóságára és pontosságára. Egy olyan világban, ahol folyton változnak az értékek, a feltételek és a kapcsolatok, nyugodtan merhetsz teljes súlyoddal Isten szavára támaszkodni, egészen biztosan megtart! Sőt, „bölccsé teszi az együgyűt” – a tudatlant, az éretlent. Olyan bölcsességet teremt benned, ami messze felülmúlja mindazt, ami bármilyen tanulással vagy képzéssel elsajátítható.
3) „Az Úr rendelkezései helyesek…” (Zsoltárok 19:9). Isten rendelkezései pontosak, hibátlanok és erkölcsileg helyénvalók, és minket is arra hív, hogy hitünkben „igaz emberséget” (2Péter 1:5) vagyis erkölcsi kiválóságot mutassunk. Ezt nem tudjuk pusztán akaraterőből elérni, de Isten Szavának természetfeletti erejével igen!
Figyeld meg:
1) „Az Úr rendelkezései helyesek…” Ha Platón vagy Shakespeare szavait olvassuk, azoknak hatása azon múlik, mi mit adunk bele a folyamatba. Egyesek talán tanulságosnak vagy szórakoztatónak tartják, míg mások közömbösek rá, vagy egyenesen unatkoznak. Ezekre a szavakra mondhatjuk, hogy nem érintenek meg, de Isten Igéjéről ezt nem állíthatjuk, az ugyanis sugárzik! A fényhez vagy a hőhöz hasonlóan Isten Szava lelki-szellemi energiaforrás. Olyan dinamikus erő van benne, ami változást idéz elő, bárhová is jut el. Olyan átformáló erőt sugároz, ami megváltoztat mindenkit, aki a környezetében él!
2) „Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak…” (Zsoltárok 19:10). Az eredeti héber szót így is fordíthatnánk: igazak, őszinték, biztosra vehetők. Isten Igéje teljesen megbízható, mindenedet felteheted rá. Ő mindig azt mondja, amit gondol, és komolyan gondolja, amit mond. Minden szótagjában megbízhatsz. Másként fogalmazva: bátran alapozhatjuk életünket minden igére, ami Isten szájából származik (ld. Máté 4:4).
3) „Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges” (Zsoltárok 19:12). Isten Szava több, mint egy hosszú lista mindarról, amit tennünk kell, vagy épp nem szabad megtennünk. Inkább olyan, mint egy radar, ami jelez, ha veszélyben vagy, ha letértél a pályáról, és rossz irányba tartasz. Lelkiismereted önmagában nem elég. „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam” (Zsoltárok 19:13–14 Károli). Ha engedelmeskedsz Isten Szavának, jutalmad bőséges lesz (ld. Zsoltárok 19:12)!
„Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!” (Zsoltárok 26:2)
Egyszer egy Bill nevű férfi felhívta a főnökét, és ezt mondta neki: „Úgy tudom, önök keresnek egy tapasztalt, tehetséges és keményen dolgozó irodafőnököt a központi irodába. Szeretnék jelentkezni az állásra.” A főnök így válaszolt: „Már megvan az emberünk erre a helyre, és ő igazán kiváló munkát végez. Egyébként az ön hangja nagyon ismerősnek tűnik. Hogy hívják?” A férfi így válaszolt: „Én vagyok az Bill; csak leellenőriztem magamat.” Rendszeresen ellenőrizni kell magunkat. A Biblia azt mondja: „Ezért tehát még jobban figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Az „elsodródás” szó meg kell szólaltassa a vészcsengőket. Az elsodródás nem egyik napról a másikra történik, hanem lassan és észrevétlenül sodródunk le a pályáról, míg olyan helyen végezzük, ahová soha nem gondoltunk volna, hogy eljutunk – olyan helyen, ahonnan talán nem is tudunk visszafordulni. Ha egy repülőgép csak egy fokkal tér el az előírt repülési tervtől, akkor célállomásától több száz kilométernyire kerülhet. Ha pedig időközben kifogy az üzemanyag, akkor csak egy irányba mehet – lefelé. A zsoltáros tudatában volt annak, hogy hajlamos elsodródni és szemet hunyni jelleme hiányosságai felett, ezért imádkozott így: „… Igyekszem megtartani törvényeidet és ingadozás nélkül bíztam benned. Vizsgálj meg, Uram… tedd próbára motivációimat és érzéseimet! Mert a te a szeretetd és igazságod a példa számomra.” (Zsoltárok 26:1-3 LTB). A „vizsgálj meg” kifejezés olyan fajta vizsgálatra utal, mint amikor a nyomozó a kihallgatás során keresztkérdéseket tesz fel. Mire akar fényt deríteni? 1) A motivációinkra, arra, hogy mi cselekedeteink indítéka. 2) Az érzéseinkre, vonzalmainkra, hogy mik azok a dolgok, amik vonzanak minket. Nos, lehet, hogy éppen elsodróban vagy?
„Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?...” (Róma 14:4)
Agyunk nem szereti az üres helyeket, ezért, ha olyan kérdéssel találkozik, amelyre nincs válasz, keresni kezd valamit, amit az üres helyre tehet. És mivel minket a saját érzékelésünk, szükségeink és előítéleteink vezetnek, nem mindig vagyunk objektívek. Vannak vakfoltjaink, azt hisszük, hogy „tudjuk”, és ennek katasztrofális következményei lehetnek kapcsolatainkra. „Tudom, hogy mik az igazi szándékaid. Azt hiszed, hogy nem tudom, mi jár a fejedben? Ha csak rád nézek, pontosan tudom, hogy mire gondolsz.” Az ilyen szavak azt jelzik, hogy a másik embert „ráhúztuk egy kaptafára”, és úgy érezzük, hogy nem kell tovább gondolkodnunk a helyzeten, hiszen lehetetlen, hogy tévedjünk. Az ügy lezárva. És mi van azzal, amit a Szentírás mond? „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Vagy: „…legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19). Vagy: „Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját” (Példabeszédek 17:28). Mielőtt elkezdenéd hangoztatni a véleményedet, fontolj meg három dolgot: 1) „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik” (1Korinthus 2:11). Lehet, hogy gyanítasz vagy feltételezel valamit, sőt erősen úgy érzed, de nem ismered mások gondolatait és szándékait. 2) „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?...” (Róma 14:4). Nagy része annak, amit „tudunk”, csupán a saját megítélésünk, egyéni véleményünk. 3) Ha azt hiszed, hogy tudod, miről van szó, és neked kell kezelni a helyzetet, próbáld ezt mondani: „Van néhány benyomásom (aggodalmam, észrevételem stb.), amiről szeretnék beszélni.” Aztán beszéljétek meg az észrevételeidet, érzéseidet és benyomásaidat, tudván, hogy azok csak a te észrevételeid és „nem szentírás”, az ítéletet pedig hagyjátok Istenre!
