Keresztény emberekben is feltörhet, előjöhet, sőt alapvetően is benne lehet a homoszexuális hajlam, ugyanúgy, mint a többi "parázna" hajlam. Fiatal férfiaknál pl. évekig, sőt évtizedekig gyakori, hogy "látáshibát" kapnak, és bűnös gondolatok nélkül nem képesek ránézni (legjobb esetben) egy ivarérett nőre. Pedig küzdenek ez ellen, de a legnagyobb sikerük, ha valamelyikkel mégsem szeretkeznek, még akkor sem, ha a hölgy is benne lenne. Nemcsak a szexuális kísértés létezik, nemcsak a szexuális hajlam vihet bűnbe minket. Másokat a mámor, a hatalom, a pénz, a munka, az önszépség akarása visz nagyon súlyos bűnökbe, ismét mások jósoknak, horoszkópoknak hisznek és/vagy rituális pogány (bálványimádó) gyakorlatokkal (reiki, tajcsi stb.) próbálkoznak saját maguk megváltásával. Ismét mások kizárólag valamelyik ember, vagy embercsoport kipusztítását érzik az önmaguk boldogságának megszerzéséhez vezető egyetlen útnak. Ez a másik ember leggyakrabban a saját magzatuk vagy akár megszületett gyerekük, de gyakori a házas/élettársuk, testvérük, szüleik elpusztítása iráni vágy is. Egyik esetben sem a hajlam, a kísértés a bűn.
A bűn az, ha valaki annak tudatában, hogy az a cselekedet ellenkezik Isten parancsával, enged a hajlamként beleszorult kísértésnek, és ki is éli hajlamát. És nemcsak egyszer "kipróbálja" valamelyik halálos és / vagy égbekiáltó bűnt, hanem meg is átalkodik abban, meggyőzi magát, hogy az nem is bűn, tehát nem is bánja meg, sőt, követendő példának tartja. Nem kisebb bűn az sem, ha valaki magát az egyes bűnt tagadja meg, és csapja be embertársát, hogy az valójában normális cselekedet. Ők társadalmi normává teszik az Isten és ember elleni bűnöket, amivel az adott társadalom (kultúra) pusztulását idézhetik elő, mert "a bűn zsoldja a halál".
