„Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!” (5Mózes 4:9)
A következő mulatságos levelet egy kisgyermek írta: „A nagymama egy olyan hölgy, akinek nincs saját gyereke. Szereti mások kislányait és kisfiait. A nagyapa a férfi nagymama. Ő sétálni szokott a fiúkkal, és pecázásról meg ilyesmikről beszélgetnek. A nagymamáknak nincs semmi dolguk, csak az, hogy ott legyenek. Olyan öregek, hogy nem játszhatnak vagy futhatnak túl sokat. Az is elég, ha elvisznek minket a bevásárlóközpontba, ahol a játékló van, és van kéznél jó sok pénz. Vagy hogyha elvisznek sétálni, lelassítanak szép levelek vagy hernyók miatt. Sosem kellene azt mondaniuk, hogy: „Siess már!” A nagymamák általában kövérek, de nem annyira, hogy ne tudják bekötni a cipőfűződet. A nagymamák szemüvegesek és fura alsóneműt viselnek. Ki tudják venni a fogukat és az ínyüket. A nagymamáknak nem muszáj okosnak lenniük, de tudjanak válaszolni ilyen kérdésekre, mint: „Isten miért nem házas?” és „Miért kergetik a kutyák a macskákat?” A nagymamák nem beszélnek babanyelven, mint a többi látogató, mert azt nehéz megérteni. Ha olvasnak nekünk, akkor nem hagynak ki semmit, és nem bánják, ha megint ugyanazt a mesét kérjük. Mindenkinek kéne egy nagymama, főleg, ha nincs tévéjük, mert a nagymamák az egyedüli felnőttek, akik ráérnek.”
Nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. Ne szúrjátok el! Ha a gyermekeitek Isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg tanításukat a saját példátokkal. Ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre! „Tanítsátok [erre] gyermekeiteket és az ő gyermekeiket is utánuk!”
Fejleszd a gyermekedben lévő lehetőségeket
„… a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott…” (2Timóteus 1:5)
Úgy tudjuk, hogy Timóteus 17 évesen lett apostollá. Pál apostol lelki gyermeke volt, és kijelölt utóda. Ez pedig két nőnek volt köszönhető: nagyanyjának, Lóisznak és anyjának, Eunikének. Érdekes, hogy az apját és a nagyapját nem említi a Szentírás. Tehát egyedülálló szülőként is nevelhetsz győztes gyermeket. A Harvard orvosi kara által tíz éven át végzett kutatás szerint a gyermek későbbi értelmi képességére hat tényező van hatással:
1) A gyermek értelmi fejlődése szempontjából legmeghatározóbb időszak nyolc és tizennyolc hónapos kor között van.
2) Általában az anya a legfontosabb személy a gyermek környezetében.
3) Döntő fontosságú, hogy mennyit beszélnek a gyermekhez tizenkét és tizennyolc hónapos kora között.
4) Azok a gyermekek, akik szabadon mozoghatnak otthonukban, gyorsabban fejlődnek, mint azok, akiknek a mozgását korlátozzák.
5) A család a legfontosabb „oktatási intézmény”.
6) A legjobb szülők azok, akik kiemelkedőek három kulcsfontosságú feladatban: nagyszerűen meg tudják tervezni és be tudják rendezni gyermekük környezetét; megengedik gyermekeiknek, hogy félbeszakítsák őket rövid, félperces szünetekre, amikor információt adhatnak át és gyermekük biztonságérzetét erősítik; végül pedig következetesen fegyelmeznek, de ugyanakkor kimutatják szeretetüket is gyermeküknek. Másként fogalmazva: szeretik gyermeküket, beszélgetnek velük, tisztelettel bánnak velük, megmutatnak nekik érdekes dolgokat, megszervezik az időbeosztásukat, igazságosan fegyelmezik őket, és erős, stabil családban nevelik őket. Ez kipróbált recept ahhoz, hogy okos és boldog gyermekeket nevelhess.
Hogyan szolgáljunk mások felé?
"Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.” (Márk 2:3)
Kép forrása: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/cb/87/70/cb87706253b05aef92b7647e4361e98b.jpg
Négy ember kellett ahhoz, hogy ezt a beteget Jézushoz vigyék. Jó, hogy ők nem olyan fajták voltak, akik egykönnyen feladják. Nem hagyták, hogy a tömeg visszatartsa őket. Még a tetőt is megbontották azért, hogy barátjukat Jézushoz juttathassák. Tehát, ha szolgálni akarsz mások felé, akkor:
1) Tisztában kell lenned a szükségeikkel. Talán úgy tűnnek, mint akinél minden rendben van, de belül hordágyon fekszenek. Amikor egyedül vannak, így kiáltanak fel: „Isten, ha te nem segítesz, végem van.” Fájdalmat hordoznak, kétségbeesettek, tehetetlenek, és ezt tudják is.
2) Nem szabad őket cserben hagynod. Ha elkötelezted magad arra, hogy valakit Jézushoz viszel, az azt jelenti, hogy felveszed őt, és nem teszed le, hanem végigcipeled az egész úton. Azt jelenti, hogy vigasztalod, bátorítod, gondoskodsz a biztonságáról, amíg Jézus meg nem érinti őt.
3) Engedned kell, hogy Jézus a maga módján végezze munkáját. A sebzett emberek néha nem tudják, mire van szükségük – de Jézus tudja. Tehát ha egyszer eljuttattad őket oda, lépj hátra, és engedd őt dolgozni. Amikor már egy ideje az egyházhoz tartozunk, hajlamosak vagyunk a változás külső jeleit keresni. Jézus azonban felismerte, hogy ennek az embernek elsősorban megbocsátásra volt szüksége, ezért mondta neki: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” (Márk 2:5). Csak ezután foglalkozott a férfi másodlagos szükségével: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Márk 2:11). Ne feledd, hogy Isten hajlamos olyan módon dolgozni, amit te nem értesz. Ő tudja, mit csinál, és sosem végez félmunkát. Ha egyszer elkezd dolgozni valakin, akkor be is fejezi a jó munkát, amit elkezdett (ld. Filippi 1:6).
„Megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt…” (Márk 2:4)
Amikor a béna barátjukat vivő négy ember megérkezett ahhoz a házhoz, ahol Jézus prédikált, a tömegtől nem tudtak hozzáférni. Dönteniük kellett tehát: feladják, vagy kitartanak, és megoldást keresnek. Ekkor mentek fel a tetőre, és kibontották azt Jézus feje fölött. Ott engedték le beteg barátjukat, és amikor Jézus látta hitüket, ezt mondta a férfinak: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Márk 2:11). Ami ezután történt, igen figyelemreméltó: „Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: »Ilyet még sohasem láttunk!«” (Márk 2:12).
Bármilyen „tető” választ is el téged vagy egy szerettedet Jézustól, azt el kell távolítani. Rombold le! Ne hagyd, hogy bármi is az utadba álljon! Jézus bárkit meg tud gyógyítani, bárkinek tud tiszta lapot, jó állást, erős házasságot, egészséges gyermekeket vagy hatékony szolgálatot adni – ha az ember hajlandó mélyre ásni (vagy tetőt bontani) érte. Ezek az emberek radikális megközelítést választottak. Nem csupán hittek – hittel cselekedtek is! Azért jöttek, hogy Jézussal találkozzanak, és nem hagyták, hogy ezt megtagadják tőlük. Miközben a tetőt bontották, hitték, hogy csak néhány arasznyira vannak a csodától, ezért nem adták fel. Ez a tudat éltette kitartásukat. Bármi is az, amit ma meg kell tenned, ne hagyd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy eljuss Jézushoz. Közelebb vagy az áttöréshez, mint gondolnád, tehát csak bonts tovább, és ne állj meg, amíg el nem érsz oda!
ISMERD AZ ELLENSÉGED!
Vállald… a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3)
Az újjászületés harcot teremt a régi természeted és az új természeted között. A megváltással besoroznak ebbe a csatába. Minden nap elkezdődik, abban a pillanatban, ahogy kinyitod a szemed. A nagy kérdés az, kitartasz-e vagy feladod? A győzelem azon múlik, hogy ismered-e az ellenséged módszereit, és van-e haditerved arra, hogyan báj el vele. Krisztus követőjeként mindig kétfrontos küzdelmet kell vívnod. Először ott van a kívülről jövő támadás. „…nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.” (Jakab 4:4). Nos, ez nem azt jelenti, hogy távol kell tartanod magad a nem hívő barátoktól, vagy meg kell bélyegezned minden cselekedetüket. Még kevésbé azt, hogy fel kell venned velük szemben egy „szentebb vagyok, mint te” magatartást. Azt jelenti, hogy ahelyett, hogy a környezeted kultúrája negatívan hatna rád, inkább te hass rájuk pozitívan, mint fény a sötétségben. Susanna Wesley négy dologgal határozta meg a világiasságot: 1) „Bármi, ami eltompítja lelkem érzékenységét Isten irányában, bármi, ami eltereli gondolataimat róla – minden ilyesmi elvetendő, mert az én Uram Isten. 2) Bármi, ami gyengíti vagy megsebzi testemet, vagy ami eléri, hogy ne tudjak uralkodni rajta - elvetendő, mert testem az Úr temploma. 3) Bármi, ami akadályozza Jézus Krisztusról való tanúságtételem tisztaságát mások előtt – elvetendő, mert az Úr utolsó kívánsága az volt, hogy tanúi legyünk. 4) Bármi, mi keresztyén testvéreimnek botránkozást okoz – elvetendő, mert szomorúságot okozna Jézusnak.”
„…tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen…” (Róma 7:23)
Ma beszéljünk arról az ellenségről, amely belülről támad. Régi természeted olyan, mint egy titkos szabotőr alakulat, mindig keresi a lehetőséget, hogy valahogy aláaknázza az életedet. Ez az az ajtó, amin át a Sátán belép. Két természetünk van, egy régi és egy új. Ezek szemben állnak egymással, és folyamatosan összecsapnak. Nagyszerűen szemlélteti ezt Ézsau és Jákób születése. „teherbe esett Rebeka… De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek!” (1Mózes 25:21-23). Pál is beszél a két természetről. „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével” (Róma 7:22-23). Mi a megoldás? Éheztesd ki a régi természetet, és tápláld az újat! Pál továbbá ezt is írja: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki harcosává fogadta” (2Timóteus 2:4). Ez azt jelenti, hogy: 1) Fenn kell tartanod a folyamatos kommunikációs kapcsolatot a főparancsnoksággal imádság által. 2) Olvasnod kell Isten Igéjét, hogy tudd, mi a napiparancs, és engedelmeskedni tudj parancsnokodnak. 3) Meg kell őrizned magas erkölcsi mércédet. 4) Nem szabad belekeveredned rossz dolgokba vagy rossz emberek társaságába.
Kitől fogadsz el tanácsot?
Az első zsoltár a Bibliában a rossz tanács veszélyeire figyelmeztet, óva int attól, hogy rossz hangokra hallgassunk, rossz társaságba keveredjünk. „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:1–3). „Minden sikerül, amit tesz”, ez a siker biztonságot, táplálékot, termékenységet, erőt, maradandó eredményeket, jól boldogulást jelent. Ezért gondosan és átimádkozva válogasd meg barátaidat, mert a hozzád legközelebb állók képesek építeni vagy rombolni az életedet. Ne engedd, hogy bárki beleszóljon az életedbe, gondold át jól, hogy kitől kérsz, kitől fogadsz el tanácsot!
Legyenek:
1) becsületes emberek;
2) hívők;
3) befolyással bírók;
4) olyanok, akiknek tehetsége, Istentől kapott ajándéka jól kiegészíti a tiédet;
5) olyanok, akiknek jövőképe egyezik a tiéddel;
6) hűségesek;
7) kreatívak.
Ha ezt a hét tulajdonságot keresed azokban, akiktől tanácsot fogadsz el, akkor minden valószínűséggel sikeres leszel abban, amire elhívást kaptál. De vigyázz, nehogy az emberekre hallgatva elfelejts Isten útmutatására figyelni! „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ézsaiás 30:21). Ügyelj arra, hogy terveid és céljaid összhangban legyenek Isten életedre vonatkozó akaratával. Mert ha nem Isten akaratát követed, a világ legjobb tanácsadójával sem mész semmire.
