"Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!" Jób1,21
Amikor még „újszülött” keresztények vagyunk, Isten gyakran megerősít érzelmeinken keresztül és gyakran megválaszolja a legéretlenebb és legönzőbb imáinkat is, csakhogy tudjuk, Ő valóban létezik. A hitbeli fejlődés során azonban, Isten fokozatosan megvonja tőlünk ezeket az élményeket.
Isten mindenütt jelenvalósága valamint jelenlétének megnyilvánulása két különböző dolgot jelent. Az egyik tény, a másik gyakran egy érzés. Isten mindig jelen van, akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatában, és ez a jelenlét sokkal mélyebb, minthogy csupán puszta érzésekkel mérni lehetne.
Isten szeretné, hogy érezzük jelenlétét, de sokkal fontosabb számára hogy bízzunk benne, minthogy érezzük Őt. Hit – és nem érzések - által lehet neki tetszeni.
Hitünket leginkább azok a helyzetek fogják megpróbálni, amikor életünk darabjaira hullik, és Istent sehol nem találjuk. Ez történt Jóbbal is. Egyetlen nap alatt elveszítette mindenét – családját,megélhetését, egészségét, és minden vagyonát. S ami a legelkeserítőbb: Isten nem szól hozzá harminchét fejezeten át!
Hogyan lehetséges Istent dicsőíteni, amikor értetlenül állunk életünk eseményei előtt és közben hallgat az Isten? Hogyan maradhatunk kapcsolatban vele egy válsághelyzetben, amikor nem kommunikál velünk? Hogyan emeljük a tekintetünket Jézusra, amikor könny áztatja szemünket? Úgy, hogy ugyanazt tesszük, amit Jób is tett: „…azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!"
Mondjuk el Istennek őszintén, hogyan érezzük magunkat! Öntsük ki a szívünket előtte! Pakoljuk ki minden érzésünket! Jób is ezt tette: „Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel." Jób 7,11
Istenhez kiáltott, amikor Ő távolinak tűnt: "Mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;" Jób 29,4
Isten képes megbirkózni haragunkkal, félelmeinkkel, bánatainkkal, zavarodottságainkkal és kérdéseinkkel.
Az igazi barátok a bajban tűnnek fel az életünkben
„A barát bánjon kedvesen egy szenvedővel, még akkor is, ha az elhagyta a Mindenható félelmét.” (Jób 6,14, GW fordítás)
- Kik azok az emberek, akik megkérnek, hogy segíts nekik, amikor bajban vannak?
- Mi akadályoz abban, hogy segíts és elérhető légy a barátaid számára, amikor bajban vannak?
- Kik azok az emberek, akik segítségedre sietnek, amikor te kerülsz válsághelyzetbe?
Isten tervében nincsen helye irigységnek
“Türelemmel fussuk meg a versenyt, amit Isten kijelölt nekünk!” (Zsidók 12:1)
Ha elkezdesz irigykedni Isten mások életében végzett munkájára, inkább koncentrálj a te életedre vonatkozó tervére! Ne hagyd magad eltéríteni, az Ő akarata legyen a középpontban!
A szőlőmunkások történetében a zsörtölődőknek egyszerűen megfogalmazta ezt a gazda: “Fogjátok a pénzeteket, és menjetek el!” (Máté 20:14). Tulajdonképpen ezzel azt mondta az irigykedésen túllépni képteleneknek: “Tovább kell lépni. Hagyjátok abba a siránkozást! Ideje ezen túllendülni.”
Olykor a múltban ragadunk. Talán még mindig irigykedsz az iskolából valakire... De miért kellene hagynod, hogy valaki más eltereljen Isten életedre vonatkozó tervétől?
A Zsidókhoz írt levélben a következő áll: “Türelemmel fussuk meg a versenyt, amit Isten kijelölt nekünk!” (Zsidók 12:1). Ez a “kijelölt” verseny a te személyes megmérettetésed, amely csak rád vonatkozik. Isten egy mindenki másétól különböző tervet szeretne általad megvalósítani. Ő már eltervezte mindezt jóval születésed előtt, és álmaidban sem gondolnád, milyen csodás dolgokat rejt számodra.
Ha elkezded felfedezni és követni az egyedi célodat, amelyet Isten neked szánt, többé nem lesz benned irigység és megszabadulsz a tökéletességre való törekvés rabságából. Neked csak a legjobb önmagadnak kell lenni. Annak a valakinek, akinek Isten téged szánt.
Ha elkezdesz így figyelni Isten rád szabott tervére, az Ő akaratának teljesítése mellett időd sem lesz az irigykedésre, és csak Istent fogod majd életed nézőközönségének tekinteni mások helyett.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Miért van szabadság abban, ha úgy élünk, hogy csak Istent tekintjük életünk nézőközönségének?
- Honnan tudhatod, hogy mi Isten célja életeddel?
- Milyen múltbéli esemény akadályozhat meg jelenleg abban, hogy Isten számodra kijelölt útját kövesd?
