Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Az Isten hívásának meghallásáért.../Életútjaink.../Hivatásunk.../Isten.../Isten igéje...

2018. július 09. 05:30 - Andre Lowoa

Az Isten hívásának meghallásáért...




A mai nap imádsága:
Uram! Látod életemet, melynek mai napján is keresem a válaszokat, e heti feladataim özönében is kutatom a világot, s önmagamat. Add, hogy Téged keresselek, add hogy Rád találjak, add hogy Benned élhessek teljes életet, ígéreteid szerint! Ámen



"Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Ők pedig otthagyták hálóikat, és követték őt.
Mt 4,19-20

Elgondolkodtató a keresztény (krisztianoj=krisztuskövetők) egyház létrejötte. Semmi "professzinalizmus" nincs benne. Egyszerű halászemberek, akik sem iskolai, sem egyéb bölcseleti képzettséggel nem bírtak, követni kezdik Jézust... "Csak úgy", első szóra, meg sem kérdézve ezt a galileai Jézust, pedig ez az átlag-ember első reakciója: "És nekem mi ebből a hasznom?" Tudjuk, hogy az emberek manipulálhatóak. A császárok pénzt szórtak a nép közé, Periklész választások előtt három nappal megnyittatta gyümölcsöskertjeit (tizenhatszor választották újra!), a politusok gátlástalanul ígérgettek, ígérnek és ígérni is fognak... s a nép, "az istenadta nép" választ, s voksol oda, ahová nem kellene... Jézusnak nem voltak kézzelfogható ígéretei (magasabb nyugdíj, nagyobb szociális biztonság), s ezek az egyszerű halászemberek mégis követik a Mestert... ez több mint elgondolkodtató.

Emberhalász. Miféle foglalkozás ez? Egy biztos, nem "karrierszakma", kiszámítható állomásokkal, egyéni megelégedettséggel, társdalmi elismertséggel... Vagy ekkora vonzása lenne a mártíromságnak? Nem! Az ember alapjában véve nem egy "mártír-típus", inkább az ellenkezőjéről van szó, nagyon is kerüli az áldozatot. Mindent otthagyni a semmiért? Unatkozó, munkára nem nevelt, a mindennapi élet küzdelmeitől mentes, elkényeztetett ifjúságot könnyen "beszippanthatja" egy-egy szekta vagy furcsa "szubkultúrát" hordozó közösség, de felnőtt, családos emberek csak nem hagyják ott egyik pillanatról a másikra hálóikat? A hálókat, melyek gyermekeik, feleségük, családjuk megélhetésének biztosítékai?

És mégis. Mert ennek a galileainak olyan a tekintete, aminek nem lehet ellenállni... Benne van a Mindenség Ígérete. Az, amiért lejöttünk ide a Földre, amiért megszülettünk, amit naponta keresünk, munkában és szerelemben, hitben és emberi kapcsolatokban, Az most itt van közöttünk, s hív: "Emberhalászokká teszlek titeket!" Olyan életpálya, ami nem csak a szociológiailag aktív életszakaszra koncentrál, hanem a születéstől az utolsó lehelletig... Aki egy pillanatra a teljességet ízleli meg az dönt, ahogyan egyetlen szerelmes pillantás is megváltoztathatja a másik ember életét. Követni a Mestert tehát nem rutin-munka, hanem a nemlátható világért felvállalt tudatos küzdelem, telve kiváltságokkal, melyek után minden emberlélek vágyakozik.




Életútjaink...


A mai nap imádsága:
Uram! Utaimon Te vezess, s segélj! Ámen.
   

Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalma nagy, megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket... Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!
2 Móz 34,5 és 7

Az élet egyik nagy igazsága (vagy inkább igazságtalansága?) hogy a sorsát senki nem kerülheti el... Vannak miértek, melyekre ugyan találunk logikus magyarázatokat, de azok ismeretében sem tudjuk elfogadni azokat. Amikor a tragédia a legváratlanabb pillanatban ránkszakad, az nemcsak az életünket változtatja meg, hanem az egész emberi létről addig vallot felfogásunkat is. Érthetetlen dolgok sokasága vesz körbe minket, s azt gondoljuk, ha megértenénk a miérteket, akkor áthidalhatnánk azt a tátongó űrt, amit ezek az óriás kérdőjeleink feszítettek bele az életünkbe.

Az igazság az, hogy nem érthetünk meg semmit... Látjuk ugyan a generációkon átívelő fájdalmakat, törvényeket vélünk felismerni az ismétlődésekben, de amikor a saját életünkről van szó, akkor nemcsak elfogultak vagyunk, de arra is rájövünk, hogy egyedül nem kerülünk közelebb a válaszokhoz, közösségben kell azokat keresni.

Életünk tere, énünk megvalósulásának legfontosabb helye a közösség. Hiába minden tiltakozás: erre vagyunk teremtve. Az egyéni sorsok feszültsége is a közösségben oldódik, és az egyes tragédiák "értelmetlensége" olykor egy-két generációval később nyer értelmet. Ugyanakkor önmagában a magyarázat semmit nem ér...

Rettenetesen kíváncsiak vagyunk az élet különös dolgainak alakulására, a részletekben rejlő mikéntekre, de ha az egész világról szerzett ismeretünket nem a nagy Isteni Egészbe illesztjük, sosem jutunk békességre. Márpedig törékeny emberi életünk erre vágyik! Békességre, a lélek olyan nyugalmára, hogy ha nem is minden nap és minden percben, de elég gyakran elmondhassuk, sok-sok beteljesületlen kívánságocskánk ellenére is boldogok vagyunk...

 



Hivatásunk...


A mai nap imádsága:
Uram! Szólj nekem, naponta, hogy szólhassak szóval, cselekedettel vagy értő hallgatással! Ámen

Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét,
és tanítást várnak szájából,
hiszen az ÚR követe ő!
Mal 2,7

Azt, hogy lelkész-e a pap vagy csak teológus szakmunkás(?), Mari nénje és Pista bá' minden akadémikus előképzettség nélkül, néhány prédikációból képes megállapítani. Merthogy: "Kinek mi a szívében, az a száján." - állapították meg őseink. S milyen igazuk volt/van! "Füstöt, szerelmet hazudni nem lehet!" - ahogyan hitet sem. Az érzékeny kérdés azonban mindig ez: De milyen is az hit? Aki saját hitét/meggyőződését prédikálja, az lehet nagyhatású szónok, de nem Annak a követségében jár, Aki elküldte őt.

Aki valóban pap, a civilizácó hajnaláról induló, legősibb "Melkisédek rendje szerinti", s nem csak ároni-pap, aki a másodlagos törvényt prédikálja - az elsődleges isteni szeretet helyett - az valóban azt a Valakit "Vagyok, Aki Vagyok"-ot képviseli, Akiről minden Istenről beszélő embernek közvetve vagy közvetlenül bizonyságot kell(ene) tennie. Fontos megjegyeznünk, hogy az istenes lelki ember ismeretet közöl. Nem propagandista, sem nem porszívó-, vagy mosószeres-ügynök, aki jól hangzó negyed-igazságokkal bizalmába igyekszik férkőzni a célszemélynek, hogy aztán értékesíthesse portékáját.

Az ismeret nem lehet elvont "kultúr-csomag" vájt-fülű esztétáknak szóló, de törekednie kell arra, hogy "elüssön" a hétköznapitól, a banális közhelyektől, a sablonoktól és igyekeznie kell a szó tudományával, az irodalom eszközeivel megértetni, hogy Akiről szól a prédikáció, Azt szavakba "befogni" sosem lehetséges ... mindezt a jó lutheri munkahipotézis szerint: Theologia grammatica est, azaz a teológia nem mást, mint nyelvtan. Aki nem eszerint jár el, az hamar az önkinyilatkoztatás borzalmas bűnébe esik, s sajátját az ÚR szájába adva egy ezoterikus (a szó eredeti jelentése szerint: belső körre leszűkített, csak a beavatottak számára hozzáférheto) kisközösség prédikátorává válik.

A melkisédek-pap ajkai az Életről, s annak felelősségteljes szeretetéről beszél, hiszen Aki teremtette az Életet, azt szeretetből teremtette. Jól tudja, hogy az egyháztörténelem nem vele, s nem is az ő egyházával kezdődik, ezért kincsnek tart mindent, ami az Isten ismeretét közvetíti. Ezért óvja és védi az egyetemes kultúrát - mely mindig emel -, s küzd a romboló primitívség, a kultúrálatlanság, a rosszakarat, az agresszivitás és a közöny ellen.

A pap szájából elsősorban tanítást várnak, nem pedig a pokol tüzével való fenyegetőzést - ahogyan azt a középkorban tették - valljuk meg - meglehetősen jó, máig ható hatásfokkal. Isten ugyanis emelni akar minket a lélek világába, s nem alávetni az anyagvilágba. Jó pap az, aki tudja, hogy ő csak követ, de nem akárkinek a nevében. Ez az alázatos felismerés azonban olyan méltóságot kölcsönöz neki, mely tiszteletet vált ki az emberek részéről. Azt, hogy az Isten dicsőségének földrejutó néhány sugarából néhány nyaláb az evangélikus lelkészre is ráesik, nem lutheránus előjog, hanem az Isten kegyelme, mellyel csak az önző ember él vissza...

 




Isten...


A mai nap imádsága:

URam! Szereteteddel világolj életemben, hogy tükrözhesselek! Ámen
    
Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt.
Ézs 45,7
Nyár van, meleg van! Jól esik a hajnali friss levegőt ízlelgetni, mígnem a JóIsten Napocskája föl nem melegíti... Télen meg hideg van! Közben el sem gondolkodunk azon, valójában olyan, mint "hideg", nem is létezik! Hiszen a hideg nem más, mint valamihez viszonyított "meleg-hiány"... A fényt tudjuk vizsgálni, de a sötétséget nem, mert a sötétség sem más, mint a fény hiánya! Nos, így van ez a rosszal is! A rossz is viszonylagos, mert a rossz, az mindig valamihez képest rossz. Ezért tartja a szólás: "Minden rosszban van valami jó is". Ilyeténképpen a rossz, a bűn sem más, mint a jó hiánya, hiszen a bűn nemcsak a rossz megcselekvése, hanem a jó elmulasztása is.
Mit jelent mindez? Azt, hogy minden az Istentől van! A kellemetlenség, a baj, a tragédia azok nem mások, mint emberi kategóriák, valójában egy dologról beszélhetünk: a REND bizonyos hiányáról! Ugyanis, ha REND van, akkor harmónia van, ha rendetlenség "van" - azaz hiányzik az isteni REND -, akkor diszharmónia lép fel. A vallásos emberek sokszor gondolják azt, hogy a Valaki felelős a rendetlenségért a világban, s ez a Valaki a Sátán. Félreértések elkerülése végett: Éppen elégséges az egyetemes káoszhoz az Isten hiánya, nem szükséges még erre a Sátánnak "rásegítenie"! (Maga a "szatan", mint ige, az Ószövetségben először Bálám történetében fordul elő, s ez a szó "útról le-, ill. eltérítőt jelent. Személynévként pedig legelőször az ókori bölcsességirodalom gyöngyszemének tartott Jób könyvében találkozhatunk, mely az ún. hokmá bölcsesség tarthatatlanságára szerkesztett vitairat.)
Isten rendje tartja egyben a Világmindenséget, Isten rendje megkérdőjelezhetetlenül(!) jó, azaz: Isten maga a Jó, a "JÓ-saság". Aki eltér ettől a jóságtól, annak bizony hiányozni fog az Isten, s ez fájdalommal jár. Aki azonban "közelebb megy" az Istenhez, aki Isten jó rendjét megteszi élete vezérlőelvévé, az megelégedettséget, békességet talál az időszakos sötétség - Isten-hiány - ellenére is.

 


Isten igéje...


A mai nap imádsága:

Uram! Töltsd meg életemet igéd igazságával, hogy aszerint élhessek! Ámen

   

Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. "
Ézs 55,10-11

Isten szólt, s előállt a világ, létrejött a teremtettség - igen a semmiből! Ehhez pontosan akkora hit kell, mint ahhoz, hogy valaki elképzelje: anyag, s energia mindig is volt, s mindig is lesz... Isten - Akinek nevét az Ó-szövetség népe még ki sem merte mondani, s helyette azt mondták "ÚR" - jelenvalósága a világban meghalad minden képzelőerőt. A vödörbe önteni a tengert, s odébbvinni lehetetlenség, legfeljebb annak sós ízét vagyunk képesek érezni ajkunkon - azt is csak egy darabig -, ahogyan egy egész élet is kevés, hogy ezt a csodálatosnak teremtett világ "működését" megértsük. Álmélkodásunk, hálaadásunk lehet teljes, az ismeretünk soha, megváltoztathatatlan tény: végesek, azaz halandóak vagyunk.

De ahogyan az eső megöntözi a földeket, s a növények szinte szemlátomást szöknek az ég felé, ugyanúgy Isten igéje is megfelelő talajban kikel, s a hit "növénykéje" elindul a Fény felé, ahonnan a növekedéshez szükséges erőt kapja nap mint nap. Isten gondviselésének csodája, hogy mindig voltak vannak és lesznek emberek, akik meghallják az Ő üzenetét, s a környezetük számára érthetetlen módon elkezdenek evangéliumi életet élni.

Isten szava/igéje nemcsak (világ)teremtő hatalom, de a személyes életünkben is létrehoz olyan új világot, amit korábban nem ismertünk. Amikor Isten szól - s Ő képes szavak nélkül is beszélni, hiszen Ő Az Isten - akkor megfordulnak emberek, s személyes megtérésük különleges, megbizonyosító/megerősítő élményén keresztül sok ember sorsa is jóra fordul...

Isten célja az, hogy életünk gyümölcsöt teremjen. Továbbadjuk azokat az értékeket, amiket az evolúcióból nem, csak a teremtésből tudunk levezetni. Istennél ugyanis nem az erősebb győz, s nem hullajtja ki a férgesét, mondván, hogy ez nem oda való... Ő a megrepedt nádszálat sem töri ketté, s a füstölgő mécsest sem oltja ki, mert ő a Kegyelem Istene.
komment
süti beállítások módosítása