A rövid távú tervezés távol tart a tisztánlátástól
“A [Jézus] követői tanakodtak egymás között, 'Azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk.' Tudva, hogy miről beszélnek, Jézus azt kérdezte tőlük, 'Miért beszéltek arról, hogy nincs kenyerünk? Hát még mindig nem értitek? Az elmétek ennyire be van zárva?'” (Márk 8:16-17 NCV fordítás)
Elmulasztjuk azt, amit Isten tervez számunkra akkor, amikor a fókuszpontban az itt-és-most áll és nem az, amit Isten hosszútávra tervez a mi életünkben.
Amikor a kényelmet helyezzük előtérbe a változás helyett, amikor a saját boldogságunkra összpontosítunk a szentté válás helyett, amikor élvezzük az életet az örök életre való felkészülés helyett, akkor rövidtávra tervezünk és ez távol tart bennünket attól, hogy tisztán lássuk az életünket.
Ez történt a tanítványokkal is. Jézus a büszkeségről tanított egy példázaton keresztül, miközben a kovász metaforáját használta. A Biblia azt mondja a Márk 8:16-17-ben,“A [Jézus] követői tanakodtak egymás között, 'Azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk.' Tudva, hogy miről beszélnek, Jézus azt kérdezte tőlük, 'Miért beszéltek arról, hogy nincs kenyerünk? Hát még mindig nem értitek? Az elmétek ennyire be van zárva?'” (NCV fordítás)
Jézus tanítani próbálta a tanítványokat és ők azt hitték, Jézus arról beszél, mit fognak enni ebédre! Ő az érettség fontosságáról beszélt, míg a tanítványok a következő étkezésről; ez rövid távú gondolkodás.
A rövid távú gondolkodás attól tart távol minket, hogy lássuk Isten munkáját. Ez az egyik legnagyobb gyengesége a nyugati kultúrának. Nagyon nehéz napjainkban hosszú távon gondolkodni, mert a társadalomban minden ennek az ellenkezőjére tanít minket. Megraboljuk a jövőt, hogy élvezzük a mát. Kifizetetlen hiteleket halmozunk fel a jövő generációnak hosszú évekre, csak azért, hogy most megkapjuk azt, amit mi akarunk.
Amikor rövidtávon gondolkodsz, nem látod Isten munkáját az életedben. Nem látod a hosszú távú terveit az életedre nézve, amikor csak a saját kényelmedet keresed. Kérd Istent, hogy adjon betekintést az örökkévalóságba és hogy adja meg azt a reménységet, amit akkor nyerünk, amikor látjuk az Ő hosszú távú terveit.
Beszéljetek róla:
- Mik azok az apró lépések, amik a hosszú távú, örök életre figyelő magatartás felé vezetnek a mindennapok során?
- Hogyan néz ki a hosszútávra való tervezés a családodban, karrieredben, lelki életedben?
- Hogyan látod, Isten mely területén dolgozik az életednek?
Amikor irigykedsz, Istennel csatázol
"Barátom, én nem csaptalak be. Pontosan annyit fizettem, amennyiben megállapodtunk... Mi beleszólásod van abba, hogy én nekik is ugyanannyit akarok fizetni, mint neked? Nincs-e jogom ahhoz, hogy a saját pénzemmel azt tegyem, amit akarok?" (Máté 20:13-15a, CEV fordítás)
Amikor úgy tűnik számodra, hogy Isten oly módon áld meg valakit, ahogy téged nem, csak nyugodj le és bízz Istenben. Hidd el, hogy Ő tudja, számodra mi a legjobb, és akkor is bízz benne, amikor az élet igazságtalannak tűnik.
Úgy tudhatod meg, hogy az irigység nem lopakodott-e be az életedbe, hogy megfigyeled, hogyan beszélsz. Ha azon kapod magad, hogy ilyen kifejezéseket használsz, hogy „Ez nem igazságos!”, "Miért ő?", "Miért nem én?" "Én is ugyanolyan keményen dolgoztam, mint ő!", akkor ez azt jelzi, hogy az irigység csapdájába estél.
Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló példabeszédében a munkások úgy érezték, hogy igazságtalanul bántak velük. Nem azért, mert nem kapták meg a kialkudott összeget, hanem azért, mert mások, akik kevesebbet dolgoztak, ugyanannyit kaptak fizetségként, mint ők.
A Máté evangélium 20:12 így szól: "Ezek az utolsó munkások csak egy órányit dolgoztak, de velünk egyenlővé tetted őket.” (MSG ford.) Ebből már lehet érezni az irigységet; olyan, mintha azt mondanák, hogy „Mi a perzselő napon dolgoztunk egész nap... mi jobbak vagyunk, mint ők.”
Figyeljük meg, milyen választ ad a következő versben a szőlősgazda, aki Istent szimbolizálja: "Barátom, én nem csaptalak be. Pontosan annyit fizettem, amennyiben megállapodtunk.... Mi beleszólásod van abba, hogy én nekik is ugyanannyit akarok fizetni, mint neked? Nincs jogom hozzá, hogy a saját pénzemmel azt tegyem, amit én akarok?" (Máté 20:13-15a, CEV ford.)
Az irigység legmélyén ez található: amikor irigy vagy másra, Istennel csatázol. Kétségbe vonod Isten jóságát az életedre nézve. Neheztelsz rá azért, mert úgy döntött, hogy valaki mást is megáld. Azzal vádolod, hogy igazságtalan. Nem hiszed el, hogy a legjobbat akarja neked. Vádolod, hogy másokat előnyben részesít veled szemben.
Pedig épp ellenkezőleg! Isten ugyanazzal a rendkívüli, bőkezű, feltétel nélküli és végtelen szeretettel viszonyul mindenkihez. De ő nem egy automata – nem dobhatsz be egy imát, hogy megkaphasd cserébe, amit szeretnél. Istennek jó oka van arra, hogy nem kapsz meg mindent, amit akarsz. Ő jobban ismer téged, mint te magadat. Mondd el és gyakorold ezt az imát: "Istenem, hiszem azt, hogy neked egy személyre szabott terved van az életemre, és te jobban tudod, hogy mire van most szükségem."
Az irigység ma általános, és az Istenben való kételkedés járványszerűen terjed. Amikor elkezdesz irigykedni, kételkedsz Istenben. A gyógyszer, amire szükséged van az, hogy elkezdesz újra bízni Istenben és az Ő irántad való szeretetében.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Az Istenbe vetett bizalmad és hited hogyan ad nagyobb bizonyosságot vagy jobb látást, amikor imádkozol?
- Hogyan szeretnéd látni Isten szeretetének visszatükröződését a kapcsolataidban?
- Most éppen milyen dologgal kapcsolatban gyakorolod a bizalmadat Isten iránt? Hogyan tudod kimutatni neki, hogy most is és a jövőben is bízni fogsz benne?
Tegnap láttuk, hogy Dávid gyakran panaszkodott Isten látszólagos távollétére. De az az igazság, hogy Isten valójában nem hagyta el Dávidot, úgy, ahogy téged sem fog elhagyni sosem. Újra meg újra ezt ígérte: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."
Isten azonban nem azt az ígéretet tette, hogy "mindig érezni fogod jelenlétemet". Valójában Isten elismeri, hogy néha elrejti előlünk arcát. (Ézsaiás 45:15)
Időnként úgy tűnhet életed során, hogy Ő "ütközetben eltűnt".
Floyd McClung így fogalmaz: "Egy reggel felébredsz, és minden spirituális érzelmed eltűnt. Imádkozol, de semmi sem történik. Rendreutasítod az ördögöt, de ez semmin sem változtat. Elvégzel mindenféle lelki gyakorlatot... barátaid imádkoznak érted... az elképzelhető összes bűnödet megvallod, és mindenkitől, akit ismersz, bocsánatot kérsz. Böjtölsz... még mindig semmi. Elkezdesz azon gondolkozni, meddig tarthat ez a lelki sötétség. Napokig? Hetekig? Hónapokig? Egyáltalán véget ér valaha? ...úgy érzed, hogy imáid visszapattannak a plafonról. Teljes kétségbeesésben így kiálltasz: Mi a baj velem?" (Floyd McClung: Atyai szív)
Az igazság az, hogy semmi baj sincs veled! Ez egy normális rész abban, hogy Istennel való barátságod próbára legyen téve és megérjen. Minden keresztény keresztülmegy ezen legalább egyszer élete során, de általában sokszor. Ez fájdalmas és nyugtalanító, de nélkülözhetetlen hited fejlődéséhez.
Tudván ezt, Jób reményt lelt akkor, amikor nem érezte Isten jelenlétét az életében. Azt mondta:"De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Csak ő tudja, milyen úton járok.Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok." (Jób 23:8-10)
Amikor úgy tűnik, hogy Isten távol van, talán úgy érzed, haragszik rád vagy, hogy valamilyen bűn miatt fegyelmez. Valójában a bűn tényleg elválaszthat minket az Istennel való bensőséges szövetségtől. Elszomorítjuk Isten szellemét és elnyomjuk a barátságunkat engedetlenség, másokkal való konfliktusok, elfoglaltság, világgal való barátság, és más bűnök által. (ld.: 51.Zsoltár, Efézus 4:29-30, 1 Thesszalonika 5:19, Jeremiás 2:32, 1 Korinthus 8:12, Jakab 4:4)
De gyakran ennek az elhagyatottság- vagy elidegenülés-érzésnek nincs is köze a bűnhöz. Ez egy hitpróba, amivel mindannyian szembe kell, hogy nézzünk. Továbbra is fogsz szeretni, bízni, engedelmeskedni Istennek, és dicsőíteni fogod Őt, még akkor is, ha nem érzed jelenlétét vagy munkájának látható bizonyítékát az életedben?
A leggyakoribb hiba, amit keresztények az imádat során elkövetnek, az, hogy inkább egy élményt keresnek, ahelyett, hogy Istent keresnék. Egy érzés után kutatnak, és ha ez bekövetkezik, akkor gondolják úgy, hogy imádták Istent. Ez téves! Valójában Isten gyakran eltávolítja érzelmeinket, hogy ne függjünk tőlük. Egy érzés keresése, még ha Krisztus közelségének érzéséről van is szó, nem imádat!
