„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:38-39)

Bármerre is jársz, nincs olyan hely, ahol ne lenne ott Isten szeretete. Soha semmi nem választhat el Isten szeretetétől.

Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem választhat el, mert Isten szeretete mindenütt körülvesz: „...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:39).

Ha a magányosság ellenszerét keresed, azt ebben találod: soha semmi nem választhat el Isten szeretetétől. Az igazság az, hogy egyszer elveszítjük szeretteinket. Ha házas vagy, eljön az idő, amikor egyikőtöknek távoznia kell, a másik pedig szenvedni fog emiatt.

Ám ha keresztyén vagy, sosem leszel magányos, mert ráhangolódhatsz Isten szeretetére. Nem a vallásosságról, hanem a Jézus Krisztussal való kapcsolattartásról beszélek. Az Ő szeretete örökké tart, és mindenhová elkísér.

„Hová is menekülhetnék színed elől? Hová is szökhetnék, hol nem vagy jelen? Ha a mennybe szállnék, ott lennél; ha alászállnék a halottak világába, ott is ott lennél. Ha napkeleten túl szárnyalnék vagy napnyugatnak legtávolabbi helyén lakoznék, ott volnál hogy vezess engem, ott lennél, hogy segíts nekem. Megkérhetném a sötétséget, rejtsen el, vagy a fényt körülem, hogy boruljon éjszakába, de még a sötétség sem sötét neked, s az éjszaka oly világos, mint a nappal. Sötétség és napvilág egyek teneked.” (Zsolt 139:7-12, TEV fordítás).

Beszéljetek róla:

• Említs néhány példát, hogy miként hangolódhatsz Isten szeretetére?
• Mit gondolsz, miért tűnik úgy néha, hogy Isten elhagyott, amikor magányos vagy?
• Mi a különbség a vallásosság és a Jézus Krisztussal való élő kapcsolat között?

„Ezután otthagyta a farizeusokat, beült a csónakba, és elindult a tó túlsó partjára.  A követői eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal; csupán egyetlen kenyér volt velük a csónakban. Jézus figyelmeztette őket, ’Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!’ ’Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!’ – tanakodtak egymás között a követői.” (Márk 8:13-16, NCV fordítás)

A kovász a Bibliában gyakori hasonlat a büszkeségre és arroganciára. Miért? Amikor élesztőt teszel a tésztába, mit tesz vele? Megkeleszti, és ha túl sokat teszel bele, felfújódik tőle.

A sütéshez nincs szükséged túl sok élesztőre. Ha kenyeret sütsz, nem öntesz bele egy csészényit, csak egy csipetnyit. Ugyanígy van a büszkeséggel is. Nem kell túl sok belőle ahhoz, hogy elhatalmasodjon és átvegye az irányítást, és mindenféle bajba sodorjon.

Nemrégiben Kayjel, a feleségemmel volt egy kis vitánk, amit mi csak „szeretet meccs”-nek hívunk. A vita után ezt írtam a naplómba: „Amikor elönt a büszkeség, aránytalanul felfújom a dolgokat.”

Mindannyian ezt tesszük. Amikor büszkeség van benned, túlságosan felfújod a dolgokat. A kicsi dolgok hirtelen nagyon felidegesítenek. Ha bármikor ez történik, akkor tudd, hogy a büszkeség az oka. Bárhol is látsz konfliktust a világban, ott mindig a büszkeség van a háttérben.

Mit gondolsz, mi történik, amikor tele vagy büszkeséggel, amikor benned is van a farizeusok kovászából? Olyankor az élet dolgait nem tudod tisztán látni. Amikor büszke vagy, nem látod meg, hogy Isten éppen mit cselekszik az életedben.

Isten azt akarja, hogy óvakodj a „farizeusok kovászától” azért,  hogy még  közelebbről követhesd  őt és megértsd, hogyan tesz csodákat az életedben. Ő ebben a pillanatban is munkálkodik, akkor is, ha ezt most még nem látod.

Beszéljetek róla:

• Előfordult már, hogy a büszkeség hatással volt a kapcsolataidra? Hogyan?
• Volt már olyan, hogy a büszkeség visszatartott a szellemi-lelki növekedéstől? Hogyan?
• Hogy néz ki a büszkeség a te életedben? Miként tartott vissza téged attól, hogy meglásd Isten tervét az életedre?