Az első öt perc
„Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.”
Példabeszédek 18:20
Amit az első öt percben mondunk, meghatározza az utána következő órák hangulatát.
A jó szónokok tudják, hogy az első öt percben meg kell ragadniuk a hallgatóság figyelmét, különben elveszítik annak lehetőségét, hogy hatást gyakorolhassanak rájuk vagy cselekvésre ösztönözhessék őket. Ugyanez igaz a családodra is. Az első öt perc reggel meghatározza az anya és gyermekei egész napi kapcsolatát. Egy reggeli közbeni ráförmedés vagy panasz órákra megkeserítheti egymáshoz való viszonyukat. Ahogy a férj feleségét köszönti, mikor a nap végén hazaérkezik a munkából, hatással lehet egész estéjükre. Ha azt mormogja: „Na ne, már megint rakott krumpli!”, az feszültséget teremt kapcsolatukban, ami talán éjszakára sem oldódik meg. De a te családodban nem kell ennek így lennie! Amikor még távol vagy szeretteidtől, ellenőrizd le hozzáállásodat, és végezd el a szükséges hangulat-igazítást, mielőtt belépsz az ajtón! Nem baj, ha meg akarod beszélni azt, ami foglalkoztat, de általánosságban szólva jobb, ha a munkával kapcsolatos problémáidat a munkahelyeden hagyod. Kérdés: a családod alig várja esténként, hogy hazaérj? Ha nem, miért nem? Egy kis odafigyelés a részedről messzire kihat, és csodálatos nyereséget hoz.
A Biblia azt mondja: „A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint egy váron a zár. Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Példabeszédek 18:19–21).
Ne feledd: az első öt percen múlik!
„Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet…” (Zsoltárok 37:34)
Általában hatalmas szakadék van egy álom születése és annak elérése között. A kérdés az, hogy a szakadékot az okozza, hogy még nem érted el a célt, vagy az, hogy elcsüggedtél? Ha a szakadékot saját csalódottságod és keserűséged mélyíti, nyomorultul fogod érezni magad benne, és minden nappal, amikor megelégedettség helyett frusztrációt érzel, csökken az esélye, hogy tovább tudsz haladni álmos elérése felé. Seth Gordin mély merülésnek nevezi azt az állapotot, amikor elhatározzuk magunkat arra, hogy elérünk valamit, de még nem látjuk annak semmilyen eredményét. A „mély merülés” jelenti azt a nehézséget, amivel szembe kell néznünk, a tanulási folyamatot, amin végig kell mennünk, és a kemény munkát, amit fel kell vállalnunk az elképzelés és a meg valósulás között. Ha most úgy érzed, olyan mélyen vagy, mintha az út sohasem érne véget, íme, néhány ige, amibe kapaszkodatsz: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:35-36). „Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Korinthus 4:18). Isten többet is ígért, mint álmod beteljesülés; azt ígérte, hogy örömöt ad a beteljesedés felé vezető út minden lépésére.
„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsidók 10:35)
Dan Sullivan tanácsadó így fogalmazta meg az ideáljaink és a valóság közötti különbséget_ „Az ideál az, ahogyan elképzeljük jövőnket, vágyott eseményeket vagy helyzeteket, és ez képessé tesz arra, hogy továbbhaladjunk. Az ideál nem létezik valójában, csupán a gondolatainkban, és nem is elérhető.” Miért? Mert az ideális eléréséhez mindennek tökéletesnek kell lennie. Az élet pedig, még a legjobb esetben is, eléggé zavaros. Tele van meglepetésekkel – jó és rossz meglepetésekkel egyaránt. Ha csak akkor tudod elégedettnek érezni magad, ha az álmodról festett idealisztikus kép megvalósul, sosem leszel elégedett. Ez nem jelenti azt, hogy el kell vetned minden eszményképet. Ezek hasznosak ahhoz, hogy célokat állítsunk fel, hogy belső ösztönzést találjunk, hogy a tökéletességre törekedjünk. Azonban arra is szükség van, hogy visszafogjuk képzeletünket. Miközben az idealista álmok azonnali megvalósulást követelnek, a realista álmok elérik, hogy értékeld a megvalósuláshoz szükséges időt is. Míg az idealista álmok nem viselnek el semmi egyebet, mint tökéletességet, a reális álmok teret engednek annak, hogy emberek és így tökéletlenek vagyunk. Az idealista álmok csalódásnak tesznek ki, a reális álmok sikerre vezetnek. Csak az az ember nem hibázott soha, aki sosem csinált semmit. Sőt, az az ember, aki sosem vét hibát, valószínűleg olyan valakitől kapja fizetését, aki szokott hibázni. Isten a Biblia hőseit sosem mosta patyolat tisztára, mégpedig okkal: azért, hogy tudtunkra adja, gyarlóságaink ellenére is fel tud használni arra, hogy nagyszerű dolgokat vigyünk véghez. Azt kérded: „De nem kellene dolgoznom azon, hogy legyőzzem gyengeségeimet?” Dehogynem, de sikert csak abban érhetsz el, amire Istentől kaptál elhívást, és amiért a tőle kapott erővel dolgozol.
„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat beteljesítsem…” (Zsoltárok 40:9)
Ahhoz, hogy életben tudjuk tartani álmunkat, és beteljesülést találjunk már a felé vezető útban is, engednünk kell magunknak, hogy tovább álmodjunk. Isten Józsefnek két álmot adott: az elsőben már kévék meghajoltak az ő kévéje előtt; a másodikban csillagok hajoltak meg az ő csillaga előtt. Figyeld meg az álmai fejlődését: kévéktől a csillagokig. A legtöbb kreatív ember ösztönösen megérti az álom fontosságát az ihletettség, motiváció és beteljesedés folyamatában. George Lucas, a Csillagok háborúja filmek rendezője és producere azt mondta, hogy egy dolog segített neki8 és munkatársainak továbbmenni a nehéz időkben: „Mindig arról álmodtunk, hogy milyen lesz majd.” Ha nem vagy születetten kreatív, akkor meg kell tanulnod tovább álmodni. Sőt, az sem árt, ha egy kis humorérzékkel is meg tudod fűszerezni. Egy történetben egy diák az egyetem területén kerékpározott. A pólóján a következő felirat volt: „Orvos leszek”. A kerékpárján is volt egy felirat: „Mercedes leszek”. Ez az ember megtanulta, hogyan kell álmodni! Andrew Carnegie, az 1900-as évek elején élt nagy emberbarát mondta: „Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki célt, ami uralja gondolataidat, felszabadítja energiáidat, és lelkesíti reményeidet!” Más szavakkal: tartsd életben z álmodat, és az életben fog tartani téged. Amikor Dávid azt mondta: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” egyszerűen úgy értette, hogy akkor találjuk meg az igazi beteljesedést, ha azt tesszük, amiért Isten e földre helyezett minket.
Ismerd fel a sátán munkáját!
„… varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket.” (Apostolok cselekedetei 8:11)
Ahogy az apostolok bámulatos csodákat tettek Isten erejével, Simon mágus is képes volt elképesztő dolgokra az ördög hatalmával. Hogyan kezelték az apostolok ezt a helyzetet? Kitértek előle? Megpróbálkoztak a békés egymás mellett éléssel? Azt mondták rá, hogy „ez nem nagy ügy”? Nem. Péter egyenesen megmondta Simonnak: „Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát” (ApCsel 8:22). A gonoszság erői ma is valóságosak, és tudnod kell, hogyan bánj velük. Jézus azt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek… az ellenség minden erején” (Lukács 10:19). A Biblia két fontos dolgot mond el nekünk arról a gadarai megszállottról, akit Krisztus meggyógyított:
1) A benne lakó gonosz erők így mutatkoztak be: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Márk 5:9). A római légió jól kiképzett, jól felszerelt katonai egység volt, akik a császár parancsát teljesítették.
Kezdj új divatot!
„Jézus… letette felsőruháját…” (János 13:3-4)
János ezt jegyzi fel: „Jézus… felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: »Uram, te mosod meg az én lábamat?«” (János 13:3-6). Jézus nem várt arra, hogy a tanítványok tegyék meg az első lépést, Ő kezdeményezett. Megtanította, hogy ha Istent akarod szolgálni, akkor hajlandónak kell lenned félretenni a rólad kialakult képet, a kényelmedet és a napirendedet. És ezt olyan módon jelenítette meg, amit a tanítványok sosem felejtettek el. Azzal, hogy levette felsőruháját, megmutatta nekik, hogy Istennek nincs ideje a formalitásokkal vagy a divattal foglalkozni. Az igazi szolgálat nem törődik az imázzsal, az igazi szolgálat teljesen lemond minden különbségtételről. Isten megtestesülése önmagát alázatba öltöztette. Csodálatos! De Péter nem értette meg. Zavarba hozta az a gondolat, hogy Ura megengedte magának, hogy ilyen lealacsonyító fényben tűnjön fel. Ezért Jézus azt mondta: „Ti így hívtok engem: Mester, és Uram… Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek… Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek” (János 13:13-17). Ha áldott akarsz lenni, ne csatlakozz a „lelki elithez”, akik annyira odavannak a saját prédikációjuktól, és olyan szívesen dicsekednek a saját teljesítményükkel. Tégy le mindent, ami a saját dicsőséged, és vedd fel a szolgálat törölközőjét! És ne várj másokra! Valakinek a te asztalodnál is el kell kezdenie az új divatot. Ma te légy az, aki ezt megteszi!
„Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek.” (Józsué 1:3)
Egy fonalat láthatsz, ami végighúzódik az egész Biblián. Amikor igazán szükségünk van Rá, akkor Isten megjelenik, és megcselekszi értünk azt, amit mi nem tudunk megtenni. De az esetek többségében, vagyis az idő nagy részében, Ő megerősít minket, és azt mondja: „Lépdelj és bízz tovább!” Nincs semmilyen varázsszőnyeg. Ha el akarsz érni valamit, ami igazán megéri, hitben kell lépned egyik lépést a másik után, vállalva a kihívást.
Jób könyvében 42 fejezet van. Az első 41 részben Jób élete veszteségek sora: elveszíti az egészségét, a vagyonát és a családját. Ráadásul olyan barátok mellett, amilyenek neki vannak, ellenségre sincs szüksége. Kétségei nem csillapodnak. Újra és újra megkérdezi Istent, de csak hallgatást kap válaszul. Mégis kitartott annyi nehéz napon és álmatlan éjszakán át, mert hitte: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Jegyezd meg: a) az arany kimunkálásához tűz kell; b) csak az ötvös tudja, hogy mekkora hőfok és mennyi idő szükséges; c) a folyamat siettetése csökkent értékű terméket eredményez. Isten azt mondta Izráelnek, hogy minden helyet, ahová lépnek, nekik ad. C. V. White azt mondja: „A sikeres ember soha nem vár a tömegre. Ő elindul egymagában is. Ehhez elszántság és nagyfokú határozottság kell, de a sikeres ember mindkettővel rendelkezik. Semmilyen fontos dolgot nem vittek véghez anélkül, hogy előtte a többség ne vonta volna kétségbe a lehetőségét. A siker annak az elérése, amiről az emberek azt hiszik, hogy nem lehet megcsinálni.” Az önelégültség, a kimerültség, a bírálat és a csüggedés olyan gát, amit állandóan le kell küzdened. Tehát „lépdelj és bízz tovább!”
„Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében!” (Efézus 6:10)
1917-ben Akaba bevehetetlennek tűnt. Bármilyen haderő közeledett volna kikötőjéhez a tenger felől, nagy erejű védelemmel nézett volna szembe. Minden más oldalról pedig a kietlen, száraz, barátságtalan sivatag vette körül. Tőle keletre terült el a halálos „Nap üllője”. Ez forró homok széles sávja volt, mely ma a határt képezi Szaúd-Arábia és Jordánia között. A törökök azt hitték, hogy Akaba ellenáll minden támadásnak – de tévedtek. Arábiai Lawrence vezetésével egy arab szabadcsapat átkelt a „Nap üllője” sivatagon. A helyi lakosságtól is erősítést kaptak. 1917. július 6-án észak felől, amerről védtelen volt, lerohanták Akabát. Az Arábiai Lawrence című film egyik nagyhatású jelenete, amikor Lawrence vezetésével az arabok tevéiken és lovaikon elvágtatnak a hatalmas ágyúk előtt, amelyek teljesen hatástalanok velük szemben. Miért? Mert az ellenkező irányba, a kikötő felé néznek!* Akaba elesett, a török megszállás ereje megtört Palesztinában, hogy a helyét átvegye az angol uralom, majd végül Izrael népe. A törökök három dolog miatt vallottak kudarcot, amikor Akabát védték: nem tudták, hogy ki az ellenségük; nem ismerték fel, hogy mi a leggyengébb pontjuk; és nem volt megfelelő fegyverük. Íme a tanulság: 1) Tisztában kell lenned azzal, hogy ki az ellenséged! A Sátán megpróbálja majd kisebbíteni saját jelentőségét, sőt akár tagadja azt is, hogy létezik, csak hogy meggyőzzön arról, a probléma te vagy. Így aztán a test ellen fogsz küzdeni testi erővel, és minden alkalommal veszíteni fogsz. 2) Tudnod kell, mi a leggyengébb pontod! Légy őszinte! Erősítsd meg a védelmet még azelőtt, hogy megtámadnának! 3) Ismerned kell a fegyvereidet! Isten Igéjével, oltalmazó imával és keresztyén közösséggel felfegyverkezve bátran indulhatsz harcba az ellenség ellen, hiszen te leszel túlerőben.
* A drámai hatás fokozása kedvéért a film készítői néhány helyen eltértek a történelmi tényektől. A tenger felőli támadás megakadályozását szolgáló 12 hüvelykes nehézágyúk létezése is csupán legenda. Akaba legnagyobb védelme a Nefud sivatag volt, amiről addig a legtöbben úgy tartották, hogy lehetetlen rajta átkelni. Lawrence igazi győzelme a sivatagon való átkelés volt. Csapatai több embert vesztettek kígyó- és skorpiómarás következtében, mint a csatákban.
„Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki." (János 3:27)
Szeretjük idézgetni ezt az ígéretet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Filippi 4:13). Ám ez az ígéret nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk, amit csak akarunk, vagy amit mások csinálnak. Nem, Pál azt mondja, hogy bármire képesek lehetünk, amire Isten hív minket, mert minden megbízatásával együtt jár az ő segítsége. Ez az igevers igazából arra tanít, hogy maradjunk meg azokon a határokon belül, amire Isten elhívása szól, és ne próbáljunk belefogni olyan dolgokba, amelyek nem képezik részét Isten életünkre vonatkozó akaratának. Ez nem negatív hozzáállás, ez bölcsesség. Isten azt akarja, hogy nála keresd a válaszokat, ne másutt. Ez nem azt jelenti, hogy nem tanulhatsz másoktól, csupán annyit jelent, hogy annak a tervnek, amely sikerre vezet, Istentől kell érkeznie. Mi Isten elhívása a te életedre? Fedezd fel, tedd meg, különben csalódottságban és keserűségben fogsz élni, folytonosan másokkal versengve és másokhoz hasonlítva magadat. Bemerítő János ezt mondta: „Az ember legyen elégedett azzal az ajándékkal, ami a mennyből adatott neki". Olvasd el a megelőző verseket, és azt fogod látni, hogy János néhány tanítványa felháborodott azon, hogy Jézus is bemerít, és a tömegek elhagyják Jánost, és Jézushoz tódulnak. Ha János nem lett volna biztos Istentől kapott önazonosságában és elhívásában, talán félni és féltékenykedni kezdett volna. De ő egészen más magatartást tanúsított - olyat, amit neked is magadévá kell tenned. Ő ezt mondta: „Semmit sem szerezhet az ember [semmit sem követelhet, semmit sem sajátíthat ki], ha nem a mennyből adatott meg neki. [Az ember legyen elégedett azzal az ajándékkal, ami a mennyből adatott neki...]" (János 3:27 AMP). Ugyanez igaz rád is!
Válaszd Krisztust!
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” János 3:36
Nem számít, hányszor döntöttél rosszul a múltban, egyetlen jó döntéssel tiéd lehet a megváltás: ha úgy döntesz, hogy átadod életedet Krisztusnak, és őt követed. Max Lucado így írt erről: „Gondolkodtál már valaha azon, hogy miért volt két kereszt Krisztus keresztje mellett? Vagy miért Jézus volt középen? A másik két kereszt Isten egyik legnagyobb ajándékát jelképezi: a választás szabadságát. A két latorban sok közös volt: mindkettőt ugyanaz a rendszer ítélte el, mindkettőt ugyanolyan halálnemre ítélték, ugyanaz a tömeg vette körül őket, és egyformán közel voltak ugyanahhoz a Krisztushoz. Sőt, mindketten gúnyolódva kezdték, mindketten gonosz dolgokat mondtak Jézusnak. De aztán az egyikükben valami megváltozott. Ő azt mondta: »Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba« (Lukács 23:42). Jézus pedig így felelt neki: »Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban« (Lukács 23:43). Örülünk annak, hogy ez a lator megváltozhatott, de nem szabad elfeledkeznünk arról, aki nem. Vannak idők, amikor Isten vihart küld, hogy megrémítsen. Van, amikor áldásokat küld, hogy azzal vonzzon magához. De vannak idők, amikor Isten semmit nem küld, csak a csendet, mivel tiszteletben tartja szabad akaratunkat, hogy mi döntünk arról, hol töltjük az örökkévalóságot. Sosem volt nagyobb kiváltságunk ennél a döntési szabadságnál. Gondolj a megtérő latorra! Bár keveset tudunk róla, ezt tudjuk: sok rossz döntése ellenére a végén megváltást nyert egyetlen jó döntés nyomán. Mert Krisztust választotta!” Ezt a döntést te is meghozhatod. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.”
