A dicsőítés ereje
„… megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” ApCsel 16:26
A Bibliában azt olvassuk: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” (ApCsel 16:25–26). A dicsőítés ajtókat nyit. A dicsőítés letöri a láncokat. Ha bármikor Istent dicsőíted a körülmények ellenére is, a mennyei erők segítségedre sietnek. Azt mondod, néha nem érzed, hogy kedved lenne dicsőíteni Istent? A zsoltáros így írt: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2). Néha a dicsőítés érzelmi reakció Isten jóságára; máskor akaratlagos cselekvés. A jó időkben bárki tudja dicsőíteni Istent. De az a dicsőítés számít igazán, amikor felül kell emelkedned érzéseiden és körülményeiden. Jerikó ostromából megtanulhatjuk, hogy néha olyankor kell kiáltanunk Isten dicsőítését, amikor:
1) Kőfalakkal állunk szemben.
2) Amikor úgy tűnik, végeláthatatlan köröket rovunk.
3) Amikor úgy tűnik, a körülményeink gúnyolódnak rajtunk.
4) Amikor a racionális gondolkodásod azt mondja: „Ennek a tervnek semmi értelme.”
5) Amikor ehhez van legkevésbé kedved. De ha mégis dicsőíted Istent, akkor felfedezed Nehémiás szavainak igazságát: „az Úr előtt való öröm erőt ad nektek” (Nehémiás 8:10). Ha a körülmények és az érzelmeid irányítanak, akkor hullámvasúton élsz. De ha körülményeid közepette is az Úrra nézel, és dicsőíted őt, akkor jutsz el a gyengeségtől az erőig.
A szolgálatra összpontosíts, ne az előrejutásra!
Dicséretes dolog vezetésre törekedni. Pál azt mondta: „… Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Timóteus 3:1). Különbség van azonban aközött, hogy előlépünk és felvállaljuk a vezetéssel járó felelősséget, vagy azért tolakszunk előre, hogy reflektorfénybe kerüljünk. Harry Truman mondta: „Ha nem bírod a meleget, ne menj a konyhába!” A kérdés nem az, hogy élvezed-e, ha a figyelem központjában vagy, hanem, hogy el tudod-e viselni az ezzel járó „hőséget”. Mert minden olyan emberre, aki elismeri a szakértelmedet és értékeli a teljesítményedet, jut másik tíz, aki követelésekkel áll elő, igényt tart idődre, tehetségedre és anyagi javaidra. Nézd csak meg Barnabást: amikor az evangélium hirdetése eljutott a pogányokhoz, a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elküldték Barnabást, hogy nézzen utána a dolognak. „Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.” (ApCsel 11:23–24).
Barnabás három kiváló tulajdonsággal rendelkezett:
1) Nem volt bizonyítási kényszere. Nem kereste a reflektorfényt. Pál mentoraként örült, hogy látja az apostol előrejutását, és támogatta őt minden lépésnél.
2) Nem volt vesztenivalója. Nem arra törekedett, hogy saját hírnevét védje, nem félt attól, hogy elveszti népszerűségét. Szolgálni akart, nem azt akarta, hogy őt szolgálják.
3) Nem rejtegetett semmit. Nem próbált fenntartani semmilyen látszatot, nem az imázs megőrzése volt a célja. Őszinte volt, vállalva a nyíltsággal járó sebezhetőséget, és ami a legjobb: örült mások sikerének.
Az ötvös tüze
„Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt…” (Malakiás 3:3)
Úgy érzed, hogy tisztító tűzben vagy? Ha igen, ne lázadj ellene, és ne próbálj elmenekülni, csak ülj nyugodtan, és hagyd, hogy az Ötvös elvégezze munkáját! A Biblia azt mondja: „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak”. Egy nő, aki ezt az igeverset olvasta egy bibliaórán, szerette volna megtudni, hogyan vonatkoztathatja ezt a saját életére, ezért találkozót beszélt meg egy ezüstművessel. Csak annyit mondott, hogy általában érdeklődik a munkafolyamat iránt, és kérte, hogy leülhessen és figyelhesse az ötvöst munkája közben. Figyelte, ahogy a mester az ezüstöt a tűz fölé tartja. Az ötvös eközben elmagyarázta, hogy a tűz közepében kell tartania az ezüstöt – ahol a tűz a legforróbb –, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle. A nő megkérdezte a mestert, hogy ilyenkor egész idő alatt ott ül-e a tűz előtt. „Igen” – felelte – „hiszen nem csak tartanom kell, de figyelnem is. Ha túl sokáig hagynám a tűzben, tönkremenne.” A nő ezen elgondolkodott egy ideig, majd újból kérdezett: „Honnan tudja, hogy mikor kész?” Az ötvös mosolyogva válaszolt: „Ezt nagyon könnyű felismerni – amikor meglátom benne visszatükröződni az arcomat.” Ha ma az Ötvös tüzében vagy, ne feledd: a) Ő tudja, mit csinál, tehát bízz Benne! b) nem fogja engedni, hogy a körülmények elpusztítsanak, és egy pillanatra sem veszi le rólad a tekintetét. c) Amikor a folyamat véget ér, Krisztusra fogsz jobban hasonlítani, nem régi önmagadra. Nem ezt szeretnéd te is? Nem pont ezért imádkoztál?
„És jóindulatot támasztok..." (2Mózes 3:21)
Isten ezt mondta Izrael népének: „És jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel" (2Mózes 3:21). Isten két dolgot ígért népének, mielőtt elhagyták Egyiptomot: ellenségeik jóindulatát és bőséges ellátmányt. Amikor pedig kihozta őket, mindkettőt meg is adta. Van ebben egy fontos tanulság. A problémád csupán tanterem - egy irányított környezet, amelyben Isten a te javadra munkálkodik. Figyeld meg, mit használt fel arra, hogy népét kiszabadítsa a rabszolgaságból, és változtasson helyzetükön - legyeket, jégesőt és békákat. Azok a dolgok, amik ellenségeiket pusztították, számukra Isten szabadítását hozták el. Isten számára nincs lehetetlen. 0 lehet az orvosod, a tanácsadód, a tőzsdeügynököd, az ügyvéded és bármi más, amire épp szükséged van. Figyeld meg, a békák, melyek megszállták az egyiptomiak otthonait, nem tudtak bejutni az Isten népéhez tartozók házaiba. Ezt jelenti, hogy Isten jóindulata véd téged! Gondolj csak azokra a dolgokra, amik megtörténtek veled, mégsem tudtak ártani. Ezsdrás ezt mondta: Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől" (Ezsdrás 8:31). Miért mondott a fáraó hirtelen igent Mózesnek, miután annyiszor nemet mondott? Az időzítés miatt! Amikor Isten elérkezettnek látja az időt, mozdulni fog az érdekedben. Tehát imádkozz jóindulatáért: így egészen váratlan helyeken is jóindulatot tapasztalhatsz; kegyelmet, mely hegyeket mozdít meg; szívességet, amely ajtókat nyit meg; jóindulatot, amely által hozzáférésed lesz olyan dolgokhoz, amikhez egyébként nem lenne. Ha nem tudsz megbirkózni a jövővel, nézd csak meg a múltat: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján..." (Zsoltárok 23:6)
Istennek még mindig terve van veled
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr.” (Jeremiás 29:11)
Izráel népét fogságba hurcolták Babilonba, mert nem engedelmeskedtek Istennek, hanem a saját fejük után mentek. Ezért nagy árat kellett fizetniük. Elvesztették otthonukat, munkájukat, szabadságukat és önbecsülésüket. Veled is ez történt? Nos, van egy jó hírem. Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam… jóra fordítom sorsotokat…” (Jeremiás 29:11–14). Ez azt jelenti, hogy Istennek még mindig terve van az életeddel. Ha „teljes szívből” keresed őt, meg fogja mutatni neked. Azt kérdezed, honnan tudom, hogy Istennek még mindig terve van veled? Onnan, hogy még lélegzel! Neki mindenkivel terve van, akit megteremtett, és ennek a tervnek soha nem jár le a szavatossága. Ez nem olyan, mint a tej a boltban, Isten terveire az van ráírva: minőségét megőrzi örökre. Még ha rossz útra tévedsz is, és évekig kihagyod a lehetőségeket, melyeket neked készített, terve akkor is azonnal működésbe lép, amint hozzá fordulsz, és életedet összhangba hozod az ő akaratával. Lehet, hogy ez egy módosított terv lesz ahhoz képest, amilyen húsz évvel ezelőtt lett volna, ha odafigyelsz rá, de ez nem akadályozza Istent. Ő mindent fel tud használni és be tud illeszteni tervébe bárki életére vonatkozóan, beleértve a tiédet is.
„…növekedjetek a kegyelemben a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében…” (2Péter 3:18)
Először is határozd el, hogy valóban akarod! A lelki növekedés nem történik meg csak úgy magától. Nem ébredsz egy reggel hirtelen lelkileg érett emberként. Rá kell hangolnod a szívedet, és ezt kell elsődleges fontosságúvá tenned, különben nem fog megtörténni. A Biblia azt mondja: „Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:7-8). Másodszor: Törd meg a saját akaratodat! Amíg nem adod meg magad Istennek, és nem állítod akaratodat összhangba az ő céljaival, addig nem fogsz lelkileg előre jutni, csupán körben fogsz járni. Izrael negyven évig rótta a köröket a pusztában, pedig alig 20 kilométernyire voltak az Ígéret Földjétől. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! „A békesség Istene pedig… tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves előtte” (Zsidók 13:20-21). Harmadszor: Ébreszd fel a hitedet! Engedelmeskedj Isten Lelke vezetésének! Ne félj, ő nem fog cserbenhagyni. Arra vigyázz, hogy te ne hagyd őt cserben! „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik keresik” (Zsidók 11:6). Negyedszer: Vedd fel a keresztedet! „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Máté 16:24-25). Ha komolyan veszed, hogy kapcsolatot akarsz építeni az Úrral, tedd ezt a négy dolgot!
„…Mindenekben… imádkozva … tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt!” (Filippi 4:6 NIV)
Egy keresztény szerző írta: „Gyakran előfordul, hogy amikor imádkozom, nem beszélek Istennek azokról a dolgokról, amik igazán foglalkoztatnak, mert valahogy nem tűnnek lelki dolognak. Ezért aztán a világbékéért vagy a misszionáriusokért vagy valami ilyesmiért imádkozom. De az elmém újra meg újra visszatér arra, ami valójában a szívemben van. Az ilyen elkalandozó elmére a megoldás ebben a kifejezésben rejlik: »mindenekben«. Azért kell imádkoznom, ami bennem van, és nem azért, amiről szeretném, ha bennem lenne. Amikor valóban azért imádkozunk, ami a szívünkben van, az »mindenekben« fajtájú imádság. Nem várok arra, hogy tisztázódjanak a motivációim, és nem próbálok meg lelkibbnek tűnni, mint amilyen vagyok. Azt mondom el, ami bennem van. Ha növekedni akarsz az imádságban, és le akarod győzni az aggodalmaskodást, akkor el kell kezdened »mindenekben« imádkozóvá válni. Legyen a kérésed nagy vagy kicsi, legyenek a motivációid zavarosak vagy tiszták, kérhetsz akár bölcsen akár ostobán, Isten szét tudja válogatni őket. Bízhatsz abban, hogy bölcsen fog válaszolni. Nem fog meggondolatlanul megadni neked valamit. De meg kell tanulnod szabadon imádkozni és bízni abban, hogy ha Isten nem olyan módon válaszol, ahogyan te szeretnéd, Ő akkor is tudja, hogy mit tesz, nagyon jó okai vannak. Olyan egyszerű úgy végigélni a napodat, hogy azt kérdezed Istentől: »Mi az, amit most meg kell tennem? Mi az, amit nekem szántál erre a percre?« És amikor feltárja azt neked, akkor meg kell tenned!” Ne vitatkozz, ne magyarázkodj, ne halogass! Bárki is vagy, bármilyen háttérből jöttél is, akár most rögtön elkezdheted. Képes vagy arra, hogy „mindenekben” imádkozóvá válj.
