Tulajdoníts kisebb jelentőséget a körülményeidnek és imádkozz!
"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal 6:9
Kemény munka-e, hogy formában tartsuk a testünket? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e a házasságban helyesen cselekedni? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e minden nap Istennel időt tölteni és tanítványnak lenni? Igen! De van-e értelme és építő-e? Igen!
Hogy kibírd a rövidtávú erőfeszítéseket, mindig a hosszútávú jutalomra kell koncentrálnod!
"Ő (Jézus) aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12:2b)
Miért vállalta Jézus a keresztet? Mert tudta, hogy hatalmas öröm követi majd - az öröm, hogy láthatja szabadulásunkat! Azért tudta a kereszt fájdalmát elviselni, mert múltnak látta az eljövendő jutalomhoz képest.
Ha nehézségeken, fájdalmakon mész keresztül, akkor viseld úgy, hogy kiimádkozod magadból!Emeld fel a helyzeted Isten színe elé azzal a tudattal, bármi is legyen az nem jelenti a világ végét!
Vess egy pillantást a 2 Korintus 11:24-30 versekre! Pált megverték és megkövezték, túlélt egy hajótörést, rablótámadás érte, árvizeken lakatlan sivatagban és viharos tengeren vitte útja, vizet, ételt és alvást vagy ruházatot nélkülözött!
Mégis, mindezek ellenére teljesítette a szolgálatát és képes volt az mondani, hogy "nem csüggedünk" "ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2 Kor 4:16-17)
Mindent amit Pál elszenvedett az evangéliumért "könnyű és átmeneti baj"-nak titulált. Tudta, hogy mindez csak nézőpont kérdése! Minimalizálta a fájdalmat azzal, hogy maximalizálta a jutalmat.
A mai Galata vers azt mondja, hogy "a maga idejében aratunk majd, ha meg nem
lankadunk." Mindig időbe telik, míg a magvetéstől az aratásig jutunk. Mindig azt várjuk, hogy egy imádsággal vetünk és egy gyors válasszal már arathassunk is. De ez egész egyszerűen nem így működik!
Bármilyen időszakban légy most, a vetés vagy az aratás időszakában mindkettő türelmet igényel és a reményt, hogy eljön az aratás, ha nem adod fel! Tekintsd hát múlt időnek a jelen szenvedését a rád váró örök jutalomért cserébe!
Kemény munka-e, hogy formában tartsuk a testünket? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e a házasságban helyesen cselekedni? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e minden nap Istennel időt tölteni és tanítványnak lenni? Igen! De van-e értelme és építő-e? Igen!
Hogy kibírd a rövidtávú erőfeszítéseket, mindig a hosszútávú jutalomra kell koncentrálnod!
"Ő (Jézus) aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12:2b)
Miért vállalta Jézus a keresztet? Mert tudta, hogy hatalmas öröm követi majd - az öröm, hogy láthatja szabadulásunkat! Azért tudta a kereszt fájdalmát elviselni, mert múltnak látta az eljövendő jutalomhoz képest.
Ha nehézségeken, fájdalmakon mész keresztül, akkor viseld úgy, hogy kiimádkozod magadból!Emeld fel a helyzeted Isten színe elé azzal a tudattal, bármi is legyen az nem jelenti a világ végét!
Vess egy pillantást a 2 Korintus 11:24-30 versekre! Pált megverték és megkövezték, túlélt egy hajótörést, rablótámadás érte, árvizeken lakatlan sivatagban és viharos tengeren vitte útja, vizet, ételt és alvást vagy ruházatot nélkülözött!
Mégis, mindezek ellenére teljesítette a szolgálatát és képes volt az mondani, hogy "nem csüggedünk" "ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2 Kor 4:16-17)
Mindent amit Pál elszenvedett az evangéliumért "könnyű és átmeneti baj"-nak titulált. Tudta, hogy mindez csak nézőpont kérdése! Minimalizálta a fájdalmat azzal, hogy maximalizálta a jutalmat.
A mai Galata vers azt mondja, hogy "a maga idejében aratunk majd, ha meg nem
lankadunk." Mindig időbe telik, míg a magvetéstől az aratásig jutunk. Mindig azt várjuk, hogy egy imádsággal vetünk és egy gyors válasszal már arathassunk is. De ez egész egyszerűen nem így működik!
Bármilyen időszakban légy most, a vetés vagy az aratás időszakában mindkettő türelmet igényel és a reményt, hogy eljön az aratás, ha nem adod fel! Tekintsd hát múlt időnek a jelen szenvedését a rád váró örök jutalomért cserébe!
Vajon Jézus jelen van a munkádban?
,,Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van”(Máté 6:33)
Ha szeretnéd, hogy az életed az ürességből átforduljon túláradóba akkor teljes hozzáférést kell biztosíts Jézusnak az életedhez, beleértve a karrieredet is.
Lukács 5:3 azt mondja: ,,Jézus beszállt az egyik csónakba, amely Simoné volt. Megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb a vizen. Majd leült a bárkában, és úgy tanította az embereket.” (NCV fordítás)
A tanítványok egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit sem. Aztán Jézus belépett a hajójukba és azt mondta nekik, hogy vessék ki a hálójukat újra. Amikor ezt megtették, annyi halat fogtak hogy a hálók majd szétszakadtak. Ugyanazon a tavon, ugyanabban a csónakban, ugyanazzal a hálóval, ugyanazok a halászok és ugyanazokkal a halakkal. Az egyetlen különbség a semmi és a bőség között az volt, hogy Jézus ott volt a csónakban.
Ez a kiinduló pont: engedd be Jézust a csónakodba.
Először is, mi a csónakod? Az, amivel keresed a kenyeredet. Simon üzlete a csónak volt, mert ő halász volt. A csónak jelenti a te karrieredet, a foglalkozásodat, a munkádat, ahogy Simonnak ez a megélhetését jelentette.
Mit jelent Jézust beengedni a csónakunkba?
Azt jelenti hogy oda kell szánnod a karrieredet Istennek. Itt nem a megváltásról beszélünk. Lehet hogy Jézus már az életed része, de még nem adtad át az irányítást neki a karriered felett. Hittél benne a amikor megváltott és hétvégente eljártál templomba és imádtad őt. De amikor visszamentél a munkádba a hétköznapokon eltetted Jézust egy polcra és sehol sem lehetett megtalálni őt a munkádban.
Amikor Simon Péter átadta munkáját Jézusnak, hogy használja hihetetlen eredményekkel lett megáldva. De ne felejtsük el a sorrendet. Van, amikor ezt gondoljuk: Isten tégy engem sikeressé a munkámban és akkor majd szolgálok neked a sikeremmel.” Rossz gondolkodás! Pontosan az ellentéte a helyes. Péter először átadta Jézusnak a munkáját az ő szolgálatának színterét. Aztán Jézus hatalmas sikerrel áldotta meg Pétert. Ez a sorrend.
A Máté 6:33-ban ezt mondja a Biblia: ,,Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van”
Bármit is akarsz, hogy áldja meg Isten először add át neki. Azt akarod, hogy Isten áldja meg az idődet? Add neki az első részt a mindennapodból. Azt akarod, hogy Isten áldja meg a pénzed? Add neki a 10%-ot a jövedelmedből, nem számít milyen kicsi az. Azt akarod, hogy Isten áldja meg a munkád? Add át neki az irányítást, nem számít hogy mennyire vagy sikeres.
Beszéljünk róla:
- Hogy nézne ki az életedben az ha átadnád a munkád irányítását Jézusnak?
- Mik a félelmeid és az aggodalmaid abban hogy Istent tedd a karriered központjába?
- Mennyire akarod hogy Isten megáldja a karriered? Szerinted mit akar Isten hogy elsőnek tegyél?
