"Használjátok világi forrásaitokat, hogy befektessetek másokba és barátokat szerezzetek. Amikor pedig javaitok elfogynak, ők tárt karokkal várnak majd benneteket egy örök hazában... Ha megbízhatatlanok vagytok a világi javaitokat tekintve, ki fogja rátok bízni a menny igazi gazdagságát? ... Nem szolgálhatjátok Istent és lehettek egy időben a pénz rabszolgái." (Lukács 16:9-14., NLT fordítás)

Könnyű adni amikor bővelkedsz az időben, energiában vagy a pénzben. A nagylelkűséged azonban akkor állja ki az igazi próbát, amikor nincs felesleged. Odaadnád azt a kicsit is amid van, ha másnak segíthetnél vele? Ha igen, akkor gratulálok! Átmentél Isten nagylelkűség tesztjén.

Miért teszteli Isten a bőkezűséged? Azért mert az ő képmására teremtett, úgy hogy ha olyanná akarsz válni mint Jézus, meg kell tanulnod nagylelkűnek lenni. Ha nem tanulod meg, sosem nősz fel lelkileg és nem tapasztalhatod meg Isten áldását.

Mi van akkor, amikor nehéz helyzetbe kerülsz és a dolgok nem mennek igazán jól; nincs munkád, nincs pénzed, úgy érzed nincs elég időd vagy energiád, hogy bármit is adni tudj. Mégis hogyan lehetnél bőkezű, amikor ennyire túl vagy terhelve?

Erre vonatkozóan jó példát szolgáltat nekünk a 2. Korinthus 8. Pál azt mondja a macedóniai gyülekezetnek: "Annak ellenére, hogy mennyi szörnyűségen és nehéz időszakon mentek keresztül, képesek voltak mély nyomorukat vegyíteni csodálatos örömükkel, az eredmény pedig az lett, hogy képesek voltak túláradóan adni másoknak is." (2. Korinthus 8: 2., TLB fordítás) Az öröm és a nagylelkűség mindig együtt jár.

Az igazi próbája annak, hogy mennyire bízol Istenben az, ahogy a pénzedet kezeled, ugyanis az mutatja meg, mi is az igazán fontos számodra.

Mint pásztor, azt szeretném, hogy sikeres légy pénzügyileg, hogy nagylelkű lehess, segíthess másokon és jó dolgokat tehess a világban. Ezért most itt van öt alapelv, ami segíthet a fejlődésben.

1. Ha engedelmeskedsz Isten látásának, ő gondoskodni fog rólad. Amikor azt mondod "Istenem, azt fogom tenni, amit te akarsz, attól függetlenül, hogy van-e pénzem vagy eszközeim megtenni." Isten mindent a rendelkezésedre fog bocsátani, amire csak szükséged van.
2. Amikor mindent megteszel amit csak Isten kér tőled, ő meg fogja tenni azt, amire nem vagy képes. Add Istennek amid van, akármilyen kevés is az, Isten pedig megsokszorozza, úgy ahogy nem is képzeled - ahogy megtette az öt kenyérrel és a két hallal is.
3. Isten ad a nagylelkű embereknek. Minél nagylelkűbb vagy, annál többet kapsz Istentől.
4. Amikor szükségben vagy, vetned kell egy magot. Mindegy, hogy neked is többre lenne szükséged, add oda. Az aratáshoz előbb ültetned kell.
5. A vetést mindig később követi a betakarítás. Az aratás nem automatikus. Időre és türelemre van szükség hozzá.

Segítő kérdések beszélgetéshez és elmélkedéshez:

• Mi az, amire Isten elhívott téged, de te félretetted, mert úgy gondoltad, hogy nincs időd vagy eszközöd hozzá, hogy végrehajtsd azt?
• Hogyan tudnál előre haladni az engedelmességben, hogy megmutathasd Istennek, hogy megteszed amit ő kér tőled és megbízol benne, hogy rendelkezésedre bocsájtja azt, amire szükséged van?

"Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek, ezért tehát többé ne ítélkezzünk egymás felett." (Róma 14:12-13, GNT fordítás) 

Számos ember, beleértve a keresztényeket is, azt gondolja, hogy csupán azok felé kell tiszteletet kifejezniük, akikkel egyetértenek. Ez nagyon távol áll az igazságtól. Hívőként a mai világban számtalan olyan tevékenység és intézkedés létezik társadalmunkban, amelyektől irtózom és amelyekkel egyszerűen nem értek egyet.

Azonban, ettől függetlenül tiszteletemet fejezem ki az emberek felé —  még akkor is, ha tudom, hogy helytelen a viselkedésük.

Hogy miért?

Először is, eszembe jut, hogy végül mindenkinek el kell számolnia Istennek a saját magatartásával, cselekedeteivel és a viselkedésével. Egy napon Isten osztja a pontszámokat. Mindannyiunknak el kell számolnunk a viselkedésünkkel.

Másodsorban pedig, nem vagyok Isten. Azoknak az embereknek, akikkel nem értek egyet, nem kell elszámolniuk felém; Istennek kell számot adniuk. Nem feladatom a rend őrének lennem és azon lenni, hogy azok akik nem hívők, hívőként cselekedjenek. Tulajdonképpen a Biblia azt mondja, hogy az emberek nem tudnak Istennek tetszően cselekedni, amíg nincs kapcsolatuk vele.

A Biblia ezt mondja: “Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek, ezért tehát többé ne ítélkezzünk egymás felett.” (Róma 14:12-13).

Nem ítélkező dolog az igazságot szólni az embereknek. Ha valaki olyan dolgot tesz, amire a Biblia azt mondja, hogy nem helyes, akkor nem ítélkező dolog megmondani az illetőnek, hogy az a bizonyos dolog helytelen vagy rossz. Ez tulajdonképpen csupán annyi, hogy az igazságot szóljuk. Ami viszont ítélkező az az, hogy ha az emberek fejéhez vágjuk az igazságot úgy, hogy azt még élvezettel is tesszük; sőt mi több, erkölcsileg felsőbbrendűnek érezzük magunkat ennek a megtétele miatt.

Lehet nem egyetérteni valakivel úgy, hogy nem barátságtalan az ember. Őszintén szólva, a legdurvább emberek, akikkel valaha is találkoztam, azok a túlbuzgó keresztények voltak, akik annyira elkötelezettjei az igazságnak, hogy nem érdeklik őket igazán az emberek.

Lehet igazad valamiben, de ha durva vagy a dologgal kapcsolatban, akkor rossz vagy, és tévedsz. Ha az igazságot nem szeretetben mondod, nincs igazad.

Jézus figyel és nézi, hogyan bánsz azokkal az emberekkel, akikért ő az éltét adta.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi teszi nehézzé azt, hogy tisztelettel legyél azok iránt az emberek iránt, akikkel nem értesz egyet?
• Annak a felismerése, hogy Jézus meghalt azokért az emberekért, akik nem értenek egyet veled; hogyan segít megváltoztatni a velük való kapcsolatodat?
• Ki az, akivel barátságtalanul, kellemetlenül bántál és szükséges bocsánatot kérned tőle?