Mások szolgálatával szolgáljuk Istent
"(...) hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok" (Márk 10:43)
A világ a nagyság fogalmát a hatalom, tulajdon, presztízs és pozíció kifejezésével határozza meg. Ha mások szolgálatát veheted igénybe, akkor olyan ember vagy, aki már elért valamit az életben. Napjaink "én vagyok az első" kultúrájában nem népszerű a szolgai viselkedés.
Jézus azonban a nagyságot a szolgálattal, és nem a státusszal mérte. Isten a te nagyságodat azzal méri, hogy hány embert szolgálsz, és nem azzal, hogy neked hányan szolgálnak.
A világ nagyságról kialakított képével ez annyira ellentétes, hogy nagyon nehéz dolgunk van így a megértéssel, nem kevésbé a gyakorlattal. A tanítványok arról vitáztak, ki érdemli meg a kiemelkedő szerepet, és most, 2000 évvel később az emberek még mindig ügyeskednek a pozíciókért és a kiemelkedő befolyásért.
Könyvek ezreit írták a vezetésről, de csak néhányat a szolgaságról. Mindenki vezetni akar; senki nem akar szolga lenni. Inkább lennénk tábornokok, mint közlegények. Még a keresztények is "szolgálat-vezetők" akarnak lenni, nem csak egyszerű szolgák. De ha Jézusi akarsz lenni, szolgává kell lenned. Ő ugyanis saját magát szolgának nevezte.
Bár tudjuk, Isten szolgálatában fontos, hogy ismerd önmagad, a személyiséged, ennél sokkal fontosabb, hogy szolgai szíved, szolgai lelkületed legyen. Tartsd észben, Isten szolgálatra teremtett, nem pedig önközpontúságra. Ha nincs szolgai lelkület a szívedben ott lesz a kísértés, hogy személyiségedet rosszul, személyes nyereségszerzésre használd fel. Az is kísértést fog jelenteni, hogy személyiséged, természeted kifogás legyen arra, miért nem segíthetsz másokon, miért nem tehetsz mások javára.
Isten gyakran teszi próbára szívünket amikor arra kér, hogy, olyan módon szolgáljunk, ami természetünktől, személyiségünktől nem feltétlenül adódik. Ha azt látod, hogy egy ember árokba esik, Isten azt várja el tőled, hogy kisegítsd, nem pedig, hogy azt mondd: "Nincs erre tehetségem, kegyelmem vagy szolgálatom."
Előfordul, hogy nincs tehetséged egy adott feladathoz, mégis Isten arra hív, hogy tedd meg, ha nincs a közelben senki, akinek az a lelki ajándék megadatott volna. Elsődleges szolgálatod a természetedből adódik, de másodlagos szolgálatod az, ahol éppen szükség van rád.
A természeted, személyiséged megnyilvánul a szolgálatodban, elhívásodban is, de a szolgáló szíved megnyilatkozik a lelki érettségedben is. Nem kell különös tehetség vagy adottság ahhoz, hogy egy istentiszteleti alklalom után ott maradj és összeszedd a szemetet, vagy összerakd a székeket. Bárki lehet szolgáló. Mindössze erős jellemre van szükség.
Lehetséges egész életen át szolgálni egy gyülekezetben anélkül, hogy valaha is szolga lennél. Ahhoz ugyanis szolgai szívre van szükséged.
Honnan tudhatod, hogy van-e szolgai szíved ?
Jézus azt mondta: "Gyümölcseikről ismerhetitek fel őket" (Máté 7:16)
A világ a nagyság fogalmát a hatalom, tulajdon, presztízs és pozíció kifejezésével határozza meg. Ha mások szolgálatát veheted igénybe, akkor olyan ember vagy, aki már elért valamit az életben. Napjaink "én vagyok az első" kultúrájában nem népszerű a szolgai viselkedés.
Jézus azonban a nagyságot a szolgálattal, és nem a státusszal mérte. Isten a te nagyságodat azzal méri, hogy hány embert szolgálsz, és nem azzal, hogy neked hányan szolgálnak.
A világ nagyságról kialakított képével ez annyira ellentétes, hogy nagyon nehéz dolgunk van így a megértéssel, nem kevésbé a gyakorlattal. A tanítványok arról vitáztak, ki érdemli meg a kiemelkedő szerepet, és most, 2000 évvel később az emberek még mindig ügyeskednek a pozíciókért és a kiemelkedő befolyásért.
Könyvek ezreit írták a vezetésről, de csak néhányat a szolgaságról. Mindenki vezetni akar; senki nem akar szolga lenni. Inkább lennénk tábornokok, mint közlegények. Még a keresztények is "szolgálat-vezetők" akarnak lenni, nem csak egyszerű szolgák. De ha Jézusi akarsz lenni, szolgává kell lenned. Ő ugyanis saját magát szolgának nevezte.
Bár tudjuk, Isten szolgálatában fontos, hogy ismerd önmagad, a személyiséged, ennél sokkal fontosabb, hogy szolgai szíved, szolgai lelkületed legyen. Tartsd észben, Isten szolgálatra teremtett, nem pedig önközpontúságra. Ha nincs szolgai lelkület a szívedben ott lesz a kísértés, hogy személyiségedet rosszul, személyes nyereségszerzésre használd fel. Az is kísértést fog jelenteni, hogy személyiséged, természeted kifogás legyen arra, miért nem segíthetsz másokon, miért nem tehetsz mások javára.
Isten gyakran teszi próbára szívünket amikor arra kér, hogy, olyan módon szolgáljunk, ami természetünktől, személyiségünktől nem feltétlenül adódik. Ha azt látod, hogy egy ember árokba esik, Isten azt várja el tőled, hogy kisegítsd, nem pedig, hogy azt mondd: "Nincs erre tehetségem, kegyelmem vagy szolgálatom."
Előfordul, hogy nincs tehetséged egy adott feladathoz, mégis Isten arra hív, hogy tedd meg, ha nincs a közelben senki, akinek az a lelki ajándék megadatott volna. Elsődleges szolgálatod a természetedből adódik, de másodlagos szolgálatod az, ahol éppen szükség van rád.
A természeted, személyiséged megnyilvánul a szolgálatodban, elhívásodban is, de a szolgáló szíved megnyilatkozik a lelki érettségedben is. Nem kell különös tehetség vagy adottság ahhoz, hogy egy istentiszteleti alklalom után ott maradj és összeszedd a szemetet, vagy összerakd a székeket. Bárki lehet szolgáló. Mindössze erős jellemre van szükség.
Lehetséges egész életen át szolgálni egy gyülekezetben anélkül, hogy valaha is szolga lennél. Ahhoz ugyanis szolgai szívre van szükséged.
Honnan tudhatod, hogy van-e szolgai szíved ?
Jézus azt mondta: "Gyümölcseikről ismerhetitek fel őket" (Máté 7:16)
Mit kellene tenned a Szabbaton?
"Hat napod van arra, hogy dolgozz, azonban a hetedik nap a pihenés napja, ami számomra van fenntartva." (II. Mózes 20:9-10., GNT fordítás)
Mindannyiunknak tudatos döntést kell hoznunk, hogy másra is szánjunk időt, ne csak a munkára. Ha nem tesszük, akkor sosem pihenünk. Én határozott döntést hoztam arra vonatkozóan, hogy heti hány órát dolgozom és tartom is magam ehhez. Mindenkit erre bátorítok. Máskülönben nagyon gyorsan kiégnénk.
Ez olyan, mint az íj és a nyíl. Amikor folyamatosan túlfeszítik az íjat, veszít az erejéből. Időnként lazán kell hagyni. Rá kell kényszerítened magad, hogy reális óraszámokat határozz meg a munkára és aztán ahhoz tartsd magad - légy számon-kérhető, kérj meg valakit, hogy ellenőrizze, betartod-e.
Az, hogy pihenést iktass be, nem valami felkapott pszichológiai dolog vagy jó tanács. Ez annyira fontos Istennek, hogy a Tíz Parancsolatba is belefoglalta - azzal együtt, hogy "Ne ölj", "Ne hazudj" és "Ne lopj"! "Tarts pihenőt minden hetedig napon!" Ez benne van Isten erkölcsi viselkedésre vonatkozó top tízes listájában. Nem kellene akkor, hogy a miénkben is szerepeljen?
A Biblia azt mondja: "Hat napod van arra, hogy dolgozz, azonban a hetedik nap a pihenés napja, ami számomra van fenntartva." (II. Mózes 20:9-10., GNT fordítás) Ezt hívjuk mi Szabbatnak, ami azt jelenti, hogy pihenőnap. Te mit csinálsz a Szabbaton?
- Pihentesd a tested! Ha te nem iktatsz be pihenőket, majd a szervezeted gondoskodik róla. A hátad felmondja a szolgálatot, fájni fog a fejed, megfázol. Isten nem úgy tervezte a testünket, hogy megállás nélkül működjön. Emiatt néha a legszellemibb dolog, amit tehetsz Vasárnap, hogy szunyókálsz egy kicsit!
- Töltődj fel érzelmileg! Ezt mindenki másképp csinálja. Valakit a csendesség tölt fel. Másokat a szórakozás frissít fel. Megint másokat a kapcsolatok fiatalítanak meg. Találd meg, hogy a te érzelmeidet mi tölti fel és iktasd be minden Szabbatodba.
- Fókuszáld újra a lelked! Szükséged van dicsőítésre is a Szabbaton. Szánj időt arra, hogy Istenre koncentrálj a problémáid helyett. A dicsőítés mindent más megvilágításba helyez. Lekicsinyíti a problémáid. Emlékeztet rá, hogy Isten uralkodik továbbra is. Ő átsegít bármilyen küzdelmes időszakon. Hirtelen azok a gondok, amik miatt egész héten aggódtál, már egyáltalán nem tűnnek olyan közelinek és nagynak.
Mindannyiunknak szüksége van Pihenőnapra. Nem feltétlenül kell, hogy ez a vasárnap legyen. Lehet ez a hét bármely napja, de szükséged van egy napra, amikor a tested pihenhet, érzelmileg feltöltődhetsz és újrafókuszálhatod a lelked.
Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:
- Milyen mentális, érzelmi, lelki és fizikai jeleket érzékelsz, amikor nem pihensz eleget?
- Mik azok a dolgok, amik akadályoznak abban, hogy hetente tarts egy Pihenőnapot?
- Mi a legjobb módja annak, hogy érzelmileg feltöltődj?
Nem vagy egyedül
"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..." Zsidók 12:1
Mit teszel akkor, amikor úgy érzed, feladnád? Mindenkinek van olyan pillanata, amikor küzd valamivel- lehet, hogy valamilyen egészségügyi dologgal, egy összetört kapcsolattal, anyagi nehézséggel vagy depresszióval - és elkezd azon tűnődni, lesz-e elég ereje továbbmenni úgy, hogy nem látja a fényt az alagút végén.
Ha ma így érzed magad, szeretnék megosztani veled egy bátorító részt a Zsidók 12-ből és adni egy nyomós okot arra, hogy miért menj tovább.
A Zsidók 11 a "hit fejezete", mely a hit nagyszerű embereiről beszél nekünk, úgy mint Ábrahámról, Mózesről, Dávidról és még sok más személyről is. Az ő történeteik már önmagukban is a bátorítás forrásai. Ámde most a következő fejezet, első versét indító kifejezésre szeretnék koncentrálni. A Zsidók 12:1 ezt mondja: "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..."
Amit itt Pál mond az az, hogy nem akarhatod feladni, hiszen a menny figyel téged és szurkol neked. Ez egy bátorító hír!
Közönséged van. Semmi sem magántermészetű abból amit teszel. Semmi sincs rejtve a menny elől abból, amit eddig tettél. Isten mindent lát. Ahogy Jób mondja: "Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet." (Jób 31:4). Jézus pedig azt mondja: “Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva." (Lukács 12:7). Isten életed minden részletét ismeri. Ő figyeli minden lélegzetvételedet; nincsenek titkok az életedben.
És nem csak Isten az, aki figyel, hanem Ábrahám, Jákob, Mózes és az többi szent is.
Mennyire bátorító ez? Amikor elkezdenél elbátortalanodni, emlékezz arra, hogy olyan emberek figyelik kitartásodat, akik sokkal rosszabb körülményeket éltek meg, mint te.
Amikor úgy érzed, feladnád, emlékezz, hogy emberek figyelnek és felajánlják neked bátorításukat a hittel teli élettörténetükön keresztül.
Talán több nyelvet beszélsz, mint gondolod
"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." Apcsel. 2:4
Isten hatalmas csodát mutatott be a korai gyülekezetben. A Biblia ezt írja az apostolokról Pünkösd napján: "Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (Apcsel. 2:4) Isten felhatalmazta az apostolokat, hogy más nyelveken beszéljenek az evangélium terjedésének érdekében.
Ez nem egy olyan csoda, amire nekünk a mai világban szükségünk van. Az Egyház a világ minden nyelvét beszéli. Több nyelvet beszélünk, mint az Egyesült Nemzetek. De ebben az igerészben egy mélyebb igazság van. Az Egyház születésétől fogva Isten azt várja tőlünk, hogy az evangéliumot sokféle nyelven és sok csatornán keresztül osszuk meg. Talán ezt még nem fedezted fel, de több nyelvet is ismersz. Még ha nincsenek is különböző szótáraid vagy nem beszéled úgy a nyelvtant, alapszinten mégis beszéled ezeket a nyelveket. Például, ha egy óvodás anyukája vagy, akkor úgy beszélhetsz más anyukákkal, ahogy senki más. Ha kedveled a baseballt, akkor úgy tudsz beszélni más baseball drukkerekkel, ahogy más nem. Ha mérnök vagy, akkor megértesz más mérnököket.
Az evangélium mindenki számára van. Minden kommunikációs csatornát használnunk kell, ami rendelkezésünkre áll, hogy megosszuk azokkal, akiknek hallaniuk kell. A beszélt nyelvek alatt nem csupán a szótárak által kódolt nyelveket értjük. Bármilyen érdeklődésed egy eszköz lehet az evangélium számára. Minden közös vonás a barátoddal egy lehetőség lehet számodra arra, hogy Jézusról beszélj neki.
Az érdeklődési körödről és a tapasztalataidról talán sohasem gondolkodtál úgy, hogy az evangélium megosztására használd. Pünkösd napján Isten minden nyelven terjesztette a jóhírt a jelenlévők között. Ő ma is minden nyelvet használni akar, amely az Egyház rendelkezésére áll.
Az egymás iránti szeretet segíti a gyülekezeted növekedését
"Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá." (Apostolok cselekedetei 2:44-45)
Ez a gyülekezet növekedésének olyan titka, ami túl ritkán hangzik el. A szerető gyülekezetek növekednek. A hideg gyülekezetek nem.
Az első gyülekezet története is erről szól. Mélyen szerették egymást. Az Apcsel 2:44-45 azt mondja, "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá."
Ez radikális szeretet. A római állami vezetők utálták a keresztényeket. Kereszténynek lenni törvénytelen dolog volt. A rómaiak gyakran a hívők életére törtek. De még a rómaiak is azt mondhatták, hogy a keresztények valóban szeretik egymást. Igaz kell, hogy legyen, ha még az egyház ellenségei is ezt mondták! Az első gyülekezet pontosan erről a szeretetről volt híres. Ez ugyanaz a szeretet, mint ami másokat Jézushoz vonz. A Biblia azt mondja, hogy a kezdeti egyház napi szinten növekedett.
Mindannyian ilyen mértékű növekedésre vágyunk a gyülekezeteinkben. Ahhoz, hogy ezt elérjük, úgy kell szeretnünk, mint az első gyülekezet. Ezt hívjuk közösségnek - vagy olyan elkötelezettségnek a hívő testvéreink felé, mint amilyen elkötelezettek vagyunk Jézus számára.
Két oka van annak, ha valaki még nem jött Krisztushoz. Az egyik, hogy nem ismer egyetlen keresztényt sem - a másik, hogy igen. Az emberek akarnak olyanok között lenni, akik szeretik őket. Mikor a gyülekezetetek elkezd őszintén szeretni, zárnotok kell majd az ajtókat ahhoz, hogy kint tartsátok az embereket.
Isten hatalmas csodát mutatott be a korai gyülekezetben. A Biblia ezt írja az apostolokról Pünkösd napján: "Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (Apcsel. 2:4) Isten felhatalmazta az apostolokat, hogy más nyelveken beszéljenek az evangélium terjedésének érdekében.
Ez nem egy olyan csoda, amire nekünk a mai világban szükségünk van. Az Egyház a világ minden nyelvét beszéli. Több nyelvet beszélünk, mint az Egyesült Nemzetek. De ebben az igerészben egy mélyebb igazság van. Az Egyház születésétől fogva Isten azt várja tőlünk, hogy az evangéliumot sokféle nyelven és sok csatornán keresztül osszuk meg. Talán ezt még nem fedezted fel, de több nyelvet is ismersz. Még ha nincsenek is különböző szótáraid vagy nem beszéled úgy a nyelvtant, alapszinten mégis beszéled ezeket a nyelveket. Például, ha egy óvodás anyukája vagy, akkor úgy beszélhetsz más anyukákkal, ahogy senki más. Ha kedveled a baseballt, akkor úgy tudsz beszélni más baseball drukkerekkel, ahogy más nem. Ha mérnök vagy, akkor megértesz más mérnököket.
Az evangélium mindenki számára van. Minden kommunikációs csatornát használnunk kell, ami rendelkezésünkre áll, hogy megosszuk azokkal, akiknek hallaniuk kell. A beszélt nyelvek alatt nem csupán a szótárak által kódolt nyelveket értjük. Bármilyen érdeklődésed egy eszköz lehet az evangélium számára. Minden közös vonás a barátoddal egy lehetőség lehet számodra arra, hogy Jézusról beszélj neki.
Az érdeklődési körödről és a tapasztalataidról talán sohasem gondolkodtál úgy, hogy az evangélium megosztására használd. Pünkösd napján Isten minden nyelven terjesztette a jóhírt a jelenlévők között. Ő ma is minden nyelvet használni akar, amely az Egyház rendelkezésére áll.
Az egymás iránti szeretet segíti a gyülekezeted növekedését
"Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá." (Apostolok cselekedetei 2:44-45)
Ez a gyülekezet növekedésének olyan titka, ami túl ritkán hangzik el. A szerető gyülekezetek növekednek. A hideg gyülekezetek nem.
Az első gyülekezet története is erről szól. Mélyen szerették egymást. Az Apcsel 2:44-45 azt mondja, "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá."
Ez radikális szeretet. A római állami vezetők utálták a keresztényeket. Kereszténynek lenni törvénytelen dolog volt. A rómaiak gyakran a hívők életére törtek. De még a rómaiak is azt mondhatták, hogy a keresztények valóban szeretik egymást. Igaz kell, hogy legyen, ha még az egyház ellenségei is ezt mondták! Az első gyülekezet pontosan erről a szeretetről volt híres. Ez ugyanaz a szeretet, mint ami másokat Jézushoz vonz. A Biblia azt mondja, hogy a kezdeti egyház napi szinten növekedett.
Mindannyian ilyen mértékű növekedésre vágyunk a gyülekezeteinkben. Ahhoz, hogy ezt elérjük, úgy kell szeretnünk, mint az első gyülekezet. Ezt hívjuk közösségnek - vagy olyan elkötelezettségnek a hívő testvéreink felé, mint amilyen elkötelezettek vagyunk Jézus számára.
Két oka van annak, ha valaki még nem jött Krisztushoz. Az egyik, hogy nem ismer egyetlen keresztényt sem - a másik, hogy igen. Az emberek akarnak olyanok között lenni, akik szeretik őket. Mikor a gyülekezetetek elkezd őszintén szeretni, zárnotok kell majd az ajtókat ahhoz, hogy kint tartsátok az embereket.
