Élet...


A mai nap imádsága:

Uram! Minél inkább vizsgálom világodat, amit teremtettél, annál inkább elcsodálkozom. Tökéletessége lenyűgöz, szépsége hatalmába ejt... Istenem, add meg nekünk, hogy szebben tudjunk élni a holnapban, mint ahogyan az a mában sikerült, s ha elkalandoznánk, terelgess vissza minket szereteted útjára, hogy egyszer megérkezhessünk Hozzád! Ámen


...pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét.
1 Sám 1,5b

Amióta ember az ember, gyaníthatóan azóta vetődik rá a gyermektelenség kétségbeejtő árnyéka. Ahogyan régesrég, úgy ma is óriási teher ez... Csak Magyarországon, 100-150 ezer párt érint a meddoség! Meddoségrol akkor beszélhetünk, ha rendszeres és fogamzásgátlás nélküli házasélet mellett egy éven belül nem jön létre terhesség. A meddoségek oka 40 százalékban noi, 40 százalékban férfi, 20 százalékban pedig közös vagy ismeretlen eredetu. Magyarországon a 25 év alatti hölgyek 4 százaléka, a 25?5 évesek 13 százaléka, a 35 év fölöttiek 30 százaléka küzd meddoségi problémával. A szüléssel végzodo terhességek 1-2 százaléka fogan lombikban. A szervezeten kívüli megtermékenyítés összességében 30-35 százalékban eredményez terhességet, 25 százalékban szülést. Ez az arány az életkor elorehaladtával romlik. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalékos, 35-40 éves korban pedig 15 százalékos szülési arány várható, ez az arány 40 év fölött már a 10 százalékot sem éri el.

A tudomány előrehaladtával ma már olyasmit is meg tudunk tenni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Illusztrációnkon egy petesejt természetes megtermékenyülése látható, míg a pirosssal bekeretezett kisebb képen egy "mesterséges" (in vitro fertilizáció), amikor is egy ember által (nem a Bölcs Természet által!) kiválasztott egyetlen ivarsejtet a pipettával átszúrt petesejtbe "belepaszíroznak"... A szóválasztás talán visszadja: ha akarja a petesejt, ha nem, megtermékenyül - többnyire. Egyesek ezt steril körülmények között végrehajtott laboratóriumi megerőszakolásnak tartják. Az Élet azonban nem a formát nézi, hanem a célt: azaz az Élet élni akar, s még így is életképes utódok szület(het)nek. A hosszútávú hatásokat - egyelőre - még nem látják, nem tudják vizsgálni, majd az x. generációnál derülhet ki egyfajta 'genetikai inkompatibilitás'.

Mindenesetre elég furcsa, mondhatni ördögi helyzet állt elő... Míg az egyik részén a világnak a túlnépesedéssel kell megküzdeniük a kormányoknak, a másik (jóléti) felén pedig az elöregedéssel. A természetes körülmények között élők szeretnének mindenáron a civilizáció "áldásaiban" részesülni, a (nagy)városi ember pedig eszelősen keresi kitörési útjait a természetes(ebb) világ felé. Egy bizonyos: a génekkel való kísérletezés, azok manipulációja az emberi történelem egyik legvitatottabb próbálkozása... Pál apostol írja. "Mindent szabad nekem, de nem minden használ."

Talán érdemes lenne fenti kijelentés alapján átgondolni az életünket. Elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy etikusabbak, érzékenyebbek lennénk, s hamarabb megértenénk, hogy az élet értelme nem az "Én" hatalmának mindenekfelettisége, hanem a közösségben való kiteljesedés, melynek első állomása, hogy két ember Istentől rendelten, önfeláldozóan szereti egymást... S ha az Isten akarja, akkor még gyermeket is ád: "Bizony az ÚR ajándéka a gyermek, s az anyaméh gyümölcs jutalom." (Zsolt 127,3)

 



Életminőség...


A mai nap imádsága:

URam! Tőled kapok mindent, s mindent vissza is veszel, hiszen minden, ami létezik a Tied. Add, hogy amit számomra juttatsz, azzal hűségesen sáfárkodjam, s betöltsem velük akaratodat, mások javára, s a magam boldogulására is! Ámen
Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. .
Fil 4,12-13
Régi felismerés, hogy nem gazdagnak és szegénynek születünk, hanem embernek... Gyermekkorunk boldogságát sem az anyagi jólét határozza meg, hanem az, hogy szerettek-e minket vagy sem? A gazdagság és a szegénység is relatív, mindkettőben a szélsőségek jelentenek veszélyt: embertelenségre csábít a mértéktelen gazdagság és nincstelenség is! Saul-Pál gazdag szülők gyermekeként látta meg a napvilágot - Gamáliel "elit-iskolájába" járhatott, ezt nyilvánvalóan tehetős szüleinek köszönhette, akik nemcsak római polgárjogot vásároltak neki, de igen jó kapcsolatot is ápoltak a jeruzsálemi papi felső-vezetéssel, így kap majd felhatalmazást tőlük, hogy üldözze Jézus első követőit -, ismerhette tehát a bővölködést! Sokan azonban csak szűkölködést ismerik egész életükben, s legfeljebb álmodoznak a gazdagságról, s annak sok-sok "előnyéről".
A német nyelvben a gazdagra azt mondják "reich". Ez a többjelentésű szó azonban a birodalmat is jelenti, s igei alakban "reichen"-t úgy is fordíthatjuk: odanyújt. Ezekből következően hadd mondjam ma reggeli szerény felismerésemet - gazdag az, aki nyújt valamit a másiknak, s azzal, hogy megosztja, amije van, birodalmat épít (az Istenét, s a saját maga boldogság-birodalmát is), hiszen ahogyan a Mester tanítja: "Jobb adni, mint kapni." Jelen világunk Istentől való elfordulását mi sem mutatja jobban, mintsem az, hogy szinte mindenki csak kapni akar, adni senki... A gazdag még gazdagabb akar lenni - a bankok az "istenért se" mondanának le a kamatjaikról(!) - lásd euró-krízis, görögök nyomorúsága: az állam "tönkre spórolja" magát, s amikor már mindenki pénztelenné válik, akkor derül majd ki, hogy úgy nem működhet egy állam, hogy nincs pénz betegekre, öregekre, közbiztonságra, oktatásra... A szegénység nem aktuálisan a görögök vagy az afrikaiak "ügye" - nekünk persze mindig lokális problémaként számolnak be róla -, hanem az egész emberiség "ügye"... Amíg a Föld kincsei, melyek mindannyiunk életfenntartására adattak a JóIstentől, az "enyém-tied"-relációban, hatalmi alapon kerülnek felosztásra, eladdig békétlenség fog uralkodni a világban, s nemzet nemzetre fog rontani, újra és újra.
Megváltoztatni a világot csak akkor képes az ember, ha elsősorban maga változik meg. Ezért, aki lélekben gazdag, az nemcsak másokat gazdagít, de boldog is, hiszen tud a kevésen is hű lenni, s a sok sem veszi el a józan eszét... Erre ereje azonban az embernek, "csak úgy magától" erre nincs. Kell hozzá az Isten segítsége. Az apostol felismerése éppen ez: "mindenre van erőm a Krisztusban". Azaz, aki szeretetben él, az nem az anyagiakon tájékozódik, kapcsolatait nem az határozza meg, hogy "kinek mije van", hanem a lelki dolgok. Számára az Isten felkínálta lelki út a fontos, s így a lélek gazdagodásának rendeli alá életét, hiszen az Élet értelmét nem az anyagiakban, hanem a lelkiekben való gyarapodás adja...



Hála...
Imádkozzunk!
URam! Add, hogy mindenért hálás tudjak lenni, s hálás szívvel tegyem kötelességemet, amire rendeltél! Ámen
Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
Péld 3,24-26
Egy 2012-es, Magyarországon egyedülálló kutatás (Dr. Szabó Attila, a kutatás témavezetője, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika docense) rávilágított: A gyermekek harmadának van valamilyen alvászavara. Az alvászavaros gyermek nehezen ébreszthető, fáradékony, rendszeresen elálmosodik otthon, vagy az iskolában, nem tud koncentrálni, gyakran hiperaktivitásra utaló tüneteket mutat. Hosszútávon az alvászavar éhségérzetet okozhat, így a táplálkozás zavarához, elhízáshoz vezet. A kutatás kimutatta, hogy az alvászavar súlyossága, és a gyengébb iskolai teljesítmény között egyértelmű az összefüggés... Nahát? Ki gondolta volna? - replikálhazna valaki cinikusan, hiszen józan ésszel is belátható, hogy nem egészséges a fejlődő szervezetet serkentő italokkal terhelni. (Míg a kisebbek többségében kólát isznak, a 14-18 éves korosztály emellett kávézik, és energiaitalt fogyaszt.)
Jó lenne, ha a felnőttkorban mindenki édesen aludna, de sajnos nem ez az általános: A felnőttek mintegy egynegyede küszködik az elalvással vagy a felébredéssel és/vagy a kettő közötti éjszakai felébredésekkel! A pihentető alvás hiánya pedig az élet minden területére kihat, testi-lelki tüneteket okozva. Az ókori bölcsességirodalom egyik jelentős bibliai szelete (Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve) előtt sem ismeretlen az "alvászavar", melynek okait ők is nem csak kutatták, de rá is jöttek: "Ki hogyan él, úgy alszik"...
Modern életünkben valóban komoly gondot okoz a túl sok stressz, de az igazi probléma mégsem ez - hiszen stressz volt bőven a régi világban is (háborúk, járványok, éhínség, nemkülönben igazságtalanabb társadalmi rendszerek) -, hanem a pihenés hiánya! Ha valaki nem áll meg egy napra sem, mert a vasárnap is munkanap, pl. "otthon végzett céges munka", akkor ennek komoly negatív hatásai lesznek a családi életre, s kiderül, hogy a többlettpénz nem hozza meg azt a boldogság-többletet, amit vártak tőle!
A minőségi élet ugyanis a megállásban, a háladásban rejlik! Akinek szívében a hála érzése honol, az minden új reggel háladással ébred, s a nap végén háladással is tér nyugovóra. A hálatelt szívű embert nem gyötrik rémálmok, nem szenved alvászavarban, nem retten fel éjjel, hanem édesen alszik... hiszen az ÚR az őt szeretőknek álmában is ad eleget...

 




Imádságaink...


A mai nap imádsága:
Uram Légy velem! Ámen.

   

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.
1Jn 5,14

Aki a piacon hosszú távon meg akar maradni, az ezt csak úgy teheti meg, ha minőségi szolgáltatást nyújt... Manapság egyetemi szinten kell okítani az embereket gazdaság-etikára - Ne csalj! - régen egyszerűen elzavarták a csaló kalmárokat, s utánuk dobálták hitvány portékájukat is. Fogyasztói társadalmunk teljesítményorientáltság és élményhajhászat közé szorult embere számára az Isten is egy erő a sok közül. Ezért sokan gondolják, hogy üzletelni lehet a Jóistennel: adomány oda, teljesítést ide...

A világ Teremtője azért ennél egy kicsivel bonyolultabb "szerkezet". Kijelenthetjük: Ima-automatának látni a Mindenhatót több mint balgaság. Az egyházak hajlamosak egyfajta - számukra szimpatikus, dogmatikailag jól megokolható - istenképet közvetíteni, de az nem az Isten, csak egy elképzelés az Istenről. Éppen ezért emberi elképzelést megtenni életalakító fő-erőnek: merész vállalkozás! Sokan mégis kedvelik ezt. Mondja meg tehát a "közvetítő" mit kell hinni, s hogyan. Ezzel a hozzáállással tulajdonképpen a lényegét távolítják el hitnek. Ha valaki így "hisz", az csak vallás lesz, pontosabban: a kívülálló számára megmosolyogtató vallásoskodás. Istent nem lehet "rutinból" hinni, ahogyan ha valaki csak megszokásból szereti a feleségét, akkor az a házassági kapcsolat már rég halott. Egyik is, másik is, a folyamatos változás, a napi kihívásoknak megfelelés dinamikus összhangja: azaz maga az Élet.

Az imádság pedig az élet legőszintébb kommunikációja. Az imádságban nem lehet okoskodni, ötletelni, paktumot kötni, mértéket szabni, feltételeket szabni - Uram bocsá' - zsarolni, az imádságban csak egyet lehet és érdemes tenni: kinyítni a szívünket-lelkünket, hogy átjárjon minket a Titok, s hagyni, hogy megújítson. Mivel az imádság a legösszetettebb emberi tevékenység, hasonlatos a zenéléshez, mely agyunk minden területét-idegszálát is érintő tevékenység, ezért nincsenek benne klisék, jól bevált "üdvözítő" , tanítható módszerek. Gyermekeinket a finomságra, az élet tiszteletére nevelgetjük, hogy aztán egyszer ők maguk is átélhessék a szerelem és az istenes élet csodáját, de készen nem adhatunk nekik se hitet, s szerelmet, mindkettőt maguknak kell megharcolniuk. Ha ezeket elvetik, akkor mindent elvetnek, ha megélik, akkor nem éltek hiába... Mi is akkor a legfontosabb, amit kérnünk kell?

 

Szabadság...


A mai nap imádsága:

Uram! Szabadíts meg önző gondolataimtól, hogy embertársaim, legelőször is szeretteim javára élhessek! Ámen


Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet,
szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
Zsolt 6,5

Igazságos világ sosem volt, s talán sosem lesz... legalábbis itt a Földön. A 21. században is ezrével zárnak rács mögé embereket igaztalanul, többnyire politikai okok miatt. A börtönviszonyokról időnként tudósításokat hallhatunk-láthatunk, amikor is a fogvatartottak fellázadnak az embertelen körülmények miatt. Legutóbb Franciaországban volt egy tiltakozó-hullám, érdekes módon ezt nem a rabok, hanem őrzőik(!) szervezték. A börtönökből nem engedik ki az oda bezártakat, itt Franciaországban a börtönökbe nem engedték be az elítélteket... A börtönélet nyomorúságait azok ismerik igazán, akik azt naponta tapasztalják: fegyencek és foglárok. (A büntetésvégrehajtás pokolbéli bugyraiból "beszámolókat", aki akar, az bőven találhat a világhálón.)

Az ún. szabad élet sem mentes a rácsoktól. Hiába a mobilis szabadság, aki szabad, annak sem szabad mindenhová bemennie. Rácsos kapuk, őrző-védő szolgálat - nevezhetjük nyugodtan magánhadseregnek is - , beléptető kódos ajtók jelzik a szabadságunk határait. Ugyanakkor vannak láthatatlan rácsok is, amiken keresztül nézegetjük egymást. Ez lehet a szociális háttér különbözőségéből adódó, lehet az intellektuális szintek miatti, s lehet az előítéletekből fakadó is. MIndezeken túl - s talán ez a legelkeserítőbb -, olyan rácsok is vannak, melyeket mi magunk kovácsolunk életünk köré azáltal, hogy ragaszkodunk bűneinkhez, nem vagyunk hajlandóak megváltoztatni életünket. Mindannyiunkban ott van az önzés, a kényelem, olykor a lustaság készsége, ami ellen naponként küzdenünk kell.

A krisztuskövető ember naponként megvallja (mert felismerte!), hogy ezeket a láthatatlan rácsokat önerőből képtelen szétfeszíteni, kell hozzá a Legfelső Erő. Éppen ezért nem kínlódik/nyűglődik olyasmivel, aminek megoldásához a "fedezetet" nem az ő korlátozott teremtményi lehetőségei adják. Ezáltal viszont felszabadul, s időben, erőben olyan dolgokért tud áldozatot hozni, melyeknek eredményessége csakis rajta múlik. Az idő ugyanis Isten kegyelmi ajándéka...

 

Teljes életért...



A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Te látod milyen sokszor teljesületlen kívánságok között őrlődöm. Kérlek Télged, végy körül szereteteddel és békességeddel, hogy meglássam azt, ami a életemben a legfontosabb, s lelkem épülését szolgálja! Ámen

"...bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok."
Fil 1,18

Amikor Pál ezeket a sorokat papírra veti, fogságban van. Szorult helyzetét mégsem "dramatizálja", hanem arra koncentrál, ami a szabadnak és bezártnak egyformán fontos, az evangéliumra. Bilincseit nem büntetésnek, hanem lehetőségnek látja; Krisztusért viseli azokat. Természetesen a "vox humana", az emberi hang is megszólal levelében, melynek néhány foszlánya éppen reggeli alapigénk. Pál számára a legfontosabb, hogy a küldetés folytatódjék, hogy a misszióban ne legyen törés, ezért írja: " akár színből vagy szívből, csak hirdettessék az evangélium."

Első gondolatunk egy kérdésfeltevés lehetne: Lehet-e szívtelenül, színlelésből hirdetni a Krisztust? Ha a kérdést így fogalmazzuk, lehet-e szeretni szeretetlenül, akkor gyorsan érthetővé válik, miről is van szó. Ha valaki "professzionálisan", hozzáértően hirdeti, »propagálja« a Krisztus evangéliumát, akkor annak ellenére, hogy ő maga nem hiteles ember, mégis az elmondott igehirdetése megszólíthat embereket. Ha nem így lenne, akkor kihalt volna az egyház, hiszen sok érdemtelen pap, prédikátor volt az elmúlt kétezer esztendőben, akik nem igazán voltak méltók a tisztükre. Ma is vannak - sajnos egyre többen -, akik személyes életvezetésükben csődöt mondtak (pl. válás, alkohol) ugyanakkor mégis megmaradnak szolgálatukban. Ez püspöknek és gyülekezetnek, de az adott lelkésznek/lelkésznőnek is komoly teher... Nyilvánvaló, hogy az emberitől nagyon nehezen - lévén mi magunk is emberek - tudunk elvonatkoztatni, s ha igazán szeretjük a ránkbízottakat, akkor csöndben félreállunk... Szögre akasztani a reverendát, a palástot vagy éppen a luther-kabátot azonban nem olyan egyszerű dolog... (nem csoda, hivatás és házasság életkérdeseink két legfontosabbika). Egy bizonyos: katona a parancsnokaihoz, pap az Istenhez kell hogy hűséges legyen, maradjon. Lehet valaki jó ember "magában", de jó katona, jó pap csak közösségben. Meghatóan szép példákat láttam - s most hadd legyek konkrét - római katolikus és görög katolikus egyházközségekben, ahogyan a gyülekezetek (el)hordozták pásztoruk "gyengeségeit"... Sokszor a zsörtölődő család is jobb, mint a semmilyen... Kellő kitartás és áldozat meghozhatja gyümölcsét, s Isten kegyelme még a rosszból is jót hozhat elő.

Ugyanakkor a Krisztus hirdetése olyan, mint a szerelem. Lehet az emlékekből is élni, de az igazi az, ha naponként megújul. Sokszor elfelejtjük, hogy evidenciákat kell újra és újra elmondani, megvallani - hitben és életben. Ha nem így lenne, akkor nem éreznénk a hiányát a köszönömöknek, a kedves szavaknak. El kell mondani házastársnak, kedvesnek naponta többször is: "Szeretlek!" és ki kell mondani naponta többször is: "Hála neked Uram, mindenért!" A hatás (az áldás) nem marad el: örülünk, sőt még inkább örülni fogunk...
Szerző: Andre Lowoa  2018.06.16. 04:07