Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A szülői szeretet ereje-Életcél és béke-Figyelj oda az összetételre!-Szent élet-Szenvedélyesen eltökélt-Tanulj meg megállni!

2019. június 08. 00:31 - Andre Lowoa

A szülői szeretet ereje

„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…” (1Mózes 25:28)
Az ítélet a következő: Kiderült, hogy gyermekeid viselkedése többet mond el szülői képességeidről, mint a génjeikről. Ézsau és Jákob története tökéletes példája a kivételezésnek, a testvérféltékenységnek, a feltételes szeretetnek és a szülői kudarcoknak (1Mózes 25-28 részek). Az ikrek úgy különböznek egymástól akár a tűz és a víz. Ézsau természetkedvelő sportember, míg Jákob egy csendes, visszahúzódó, érzékeny típus. Az ennyire eltérő személyiségek nagy kihívás elé állítják szülői képességeinket. Ám a döntő különbség nem a fiúk között volt, hanem a szülők között, és a szülök és gyermekeik között. Izsák és Rebeka, mint szülők nem voltak egységben, és nem szerettek feltétel nélkül! „Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad”. Ez volt a döntő pont családjuk működésképtelenségében! Az apa szeretete feltételeken múlt. Ha Ézsau finom vadhúst hozott haza, akkor az apja szerette. Alapjában véve háromféle szeretet van: szeretlek, ha betöltöd a szükségeimet; szeretlek, mert betöltötted a szükségeimet; és szeretlek mindennek ellenére, semmit sem várva tőled – ilyen az Isten szeretete, ilyen szeretetre van szüksége minden gyermeknek a szüleitől. Az önző szülői szeretet azt kívánja a gyermektől, hogy folyamatosan bizonyítsa, méltó szülei szeretetére. Izsák csak akkor és azért szerette Ézsaut, ha fia betöltötte igényeit. De a feltételes szeretet olyan, mint a feltételes szabadlábra helyezés. Csak átmeneti jóváhagyás, kiérdemelt kedvezmény, ami miatt a gyermek folyamatosan azt érzi: „ha nem azt teszem, amit te akarsz, és nem az vagyok, akit te akarsz, akkor el fogsz utasítani”. Mindez bizonytalanságot, alkalmatlanság érzetet, aggodalmat, hazudozást, depressziót, önpusztító gondolatokat szül a gyermekben. Az osztályzatoknak, kinézetnek, talentumoknak és képességeknek semmi köze a szeretethez. Talán ellentmondásnak tűnik, de a gyermeked teljesítménye és viselkedése jelentősen javulni fog, ha tudja, hogy feltétel nélkül szeretik.



Izsák kivételezése idézte elő a rivalizálást két fia között. Néhány estben a rivalizálás természetes és egészséges, és általában kinőhető, de nem volt az Ézsau és Jákób esetében. Az idő az ő rivalizálásukat gyűlöletbe fordította. Hajlamosak vagyunk Ézsau haragját hibáztatni, de a testvére, Jákób sem volt ártatlan áldozat. Egyszer amikor Ézsau nagyon éhes volt, Jákób kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Később Ézsaunak adva ki magát, elorozta idős atyjuk prófétai áldását bátyja elől. Honnan származott ez a mérgező rivalizálás? Jó gyermek a rossz gyermek ellen? Nem igazán! „Izsák Ézsaut szerette.” Ézsau megkapta apja szeretetét, emiatt Jákob neheztelt rá, mert ő nem kapta azt meg, bármennyire akarta is, csak visszautasítást kapott. Jákob nem tudta megkapni apjától azt a szeretet, amely után sóvárgott, így azt ragadta meg, amit tudott: az elsőszülöttségi jogot és az áldást. Amikor megvonjuk szeretetünket gyermekinktől, önpusztítóvá válnak, hajszolni kezdenek minden szeretet-pótlékot, amit meg tudnak szerezni tőlünk vagy más forrásból. Jákób nem született rossz fiúnak. Izsák szeretetének kudarca és kivételezése Ézsau felé okozta azt, hogy Jákób visszautasítottnak érezte magát, és meggyűlölte bátyját, mert őt vélte problémái okozójának. Ézsau sem született rossznak. Anyja, Rebeka viszont Jákóbot szerette, és segített neki kifőzni, hogyan lopják el az áldást. Jákóbot nem szerette az apja, Ézsaut nem szerette az anyja. A szülők nem egy oldalon álltak. Kivételezésük egyik fiukat száműzötté tette, a másikat egész életére kudarcra programozta. Szülők, jól fontoljátok meg, mekkora hatalmatok van gyermekeitek életének formálására!



A szülők elutasító viselkedése két szélsőséghez vezethet a gyermekeknél: nevezetesen a lázadáshoz, és a megalkuváshoz. A gyermekek lázadásának gyökere az elfogadottság iránti szükségük. Ézsau ismerte az alapelvet, mely szerint házasságához szülői jóváhagyás szükséges. Sértődöttségét mégis úgy mutatta ki áskálódó anyja ellen, aki nem tudta őt szeretni, és segített testvérének kiforgatni őt az örökségéből, és szeretetlen apja ellen, hogy lázadt Isten törvénye és a család törvénye ellen, és idegen népből hozott feleségeket, amit mindenki ellenzett (1Mózes 26:34). Lehet, hogy Ézsau érzett némi beteges elégedettséget, amikor anyja panaszkodott: „Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt” (1Mózes 27:46). Amikor gyermekink abbahagyják az iskolát, megszöknek, teherbe esnek, elhagyják a gyülekezetet, drogoznak, alkoholt fogyasztanak, tiltott szexuális viszonyba bonyolódnak és katasztrofálisan házasodnak, sok esetben csak azt akarják mondani: „Majd én megmutatom nektek!”
Most nézzük a megalkuvást: Ézsau lázadása nem nyerte meg anyja szeretetét, ezért apjánál az ellenkező taktikát próbálta ki, azt remélve, ha apja kedvére tesz, megszerezheti szeretetét. Amikor megtudta, hogy apja helyesli Jákob házassági döntését, ebben is igyekezett apja kedvében járni. „Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja… feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot” (1Mózes 28:8-9), aki ugyan Ábrahám unokája volt, de sajnos Izmael lánya. A gyermek, akárhány éves is, mindent meg fog tenni, bármennyire irracionális vagy önromboló is az a viselkedés, hogy általa elnyerje vagy megtartsa szülei szeretetét. Működött ez Ézsaunál? Nem. Bármit tett, nem tudta megszerezni apja szeretetét. Az igazi probléma az én-központú szülő volt, aki csak akkor szeretett, ha számára előnyös volt. Természetesen Jákób és Ézsau felnőtt emberek voltak, akik felelősek saját döntéseikért. A szülők azonban, mint a fazekas, rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel formálhatják gyermekeik jellemét, viselkedését, meggyőződését, és egész életüket. Szülők, gyermekeiteknek egész életük során semmi sem számít jobban, mint feltétel nélküli szeretetetek.



A próféta azt írja: „Atyáink… vétkeztek… nekünk kell hordanunk bűneik terhét” (Jeremiás siralmai 5:7) Szülők, nincs nagyobb felelősség, mint a tiétek! Bármilyen gyarlók és gyengék vagytok is, Isten csodálatos hatalmat adott kezetekbe: a következő generáció formálásának hatalmát. Az üzleti életben aratott siker vagy bukás jelentősége össze nem hasonlítható azzal, ha sikert érsz el, vagy kudarcot vallasz szülőként. Ha hibázol, gyakran a gyermekeid fizetik meg tévedéseid árát. Sokan csodáltuk áhítattal bölcsőben fekvő ártatlan gyermekünket, és így imádkoztunk: „Ó, Istenem, bárhol máshol hibázhatok, csak azt ne engedd, hogy ezt elrontsam!” Isten válaszol erre az imára, de ez tőled is elkötelezettséget kíván három területen.
Először: teljes elköteleződés gyermekeid felé. Ez azt jelenti, hogy ott vagy a futballmeccseken, a színházi előadásokon és társadalmi eseményeken akkor is, ha kimerült vagy; és részt veszel gyermeked lelki, érzelmi és tanulmányi fejlődésében.
Másodszor: feltétel nélküli elfogadás. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha nem azzá akarnak válni, amiben te reménykedtél, teljes szívvel támogasd őket abban, hogy azzá lehessenek, amire Isten tervezte őket!
Harmadszor: folyamatos biztatás. Akár nyernek, akár vesztenek, akár igazuk van, akár tévednek, akár jó híredet keltik, akár szégyent hoznak rád, te értsd meg, támogasd és bátorítsd őket, azzal, hogy hiszel az istentől kapott képességeikben, és tudatosítod bennük, hogy soha nem utasítod el kőket, bármi történik is. Mi van akkor, ha későn kaptál észbe, gyermeked élete kisiklott, és te tudod, hogy te rontottad el? Valld be az Úrnak, és nekik! Tudják, hogy elrontottad, de a gyermekek nagylelkűek a megbocsátásban! Kérd Istent, és hidd el, hogy Ő megváltoztat téged, és megváltoztatja őket is. Isten megígérte: „Kárpótollak azokért az évekért…” (Jóel 2:25), amelyeket a hibák és mulasztások megraboltak.





Életcél és béke

„Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket.” Ézsaiás 55:12,

Kegyelem néktek és békesség...

Talán azon tűnődsz, mihez kezdj az életeddel, azon töprengsz, mi célból vagy itt e földön? Isten ezekre a kérdésekre a képességeiden keresztül válaszol. A tőle kapott tehetség és ügyesség által vezet életünk célja felé. Az Istentől kapott ajándékok azok a készségek, amelyek egy adott embernek könnyen jönnek, gyakran szabályszerű képzés nélkül is. Örömünket leljük abban, ha azt csináljuk, amiben születetten jók vagyunk. Ha tehát nem vagy biztos életcélodban, csak tedd, ami jól megy, és figyeld, hogyan erősíti meg Isten áldásaival törekvéseidet. Ne pazarold az idődet arra, hogy olyasmivel próbálkozol, amihez nincs tehetséged, olyasmivel, amiben másvalaki jó. Abból tudhatjuk, hogy Istentől kapott ajándékaink szerint és tőle kapott hivatásunkat betöltve cselekszünk, ha azzal, amit teszünk, másoknak szolgálunk. Ha nyomorúságosan érezzük magunkat attól, amit csinálunk, és bizonyos irtózat van bennünk, akkor általában nem Isten akarata szerint járunk. Ő békét és örömöt ad, ebből tudjuk, hogy az ő tökéletes tervét töltjük be: „Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket.” Nézd meg, mi az, amit örömmel teszel, mi az, amiben jó vagy, mihez adott Isten kegyelmet – és engedd, hogy Isten Úr legyen az életedben. Ő szeretne átáramlani rajtad, és ezt talán nem ugyanolyan módon teszi, mint ahogy mások által munkálkodik. Bízz abban, amire ő képes benned és általad, és ne félj különbözni. Istennek egyedi terve van mindannyiunkra, és mindenkinek egy adott helyet jelölt ki. Honnan fogod tudni, hogy jó helyen vagy, és az ő tervét töltöd be? Onnan, hogy békességed lesz!





Figyelj oda az összetételre!

„De nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” (Zsidók 4:2)

 

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Ahhoz, hogy a cementből beton legyen, hozzá kell adni homokot és vizet. Ha nem megfelelő a keverék aránya, akkor a cement sohasem fog megkötni. Ahogy a testednek minden nap szüksége van megfelelő táplálékra, úgy lelkedet is táplálnod kell Isten Igéjével. De ez még nem elég. Cselekedned is kell azt, amiről hallottál, amit olvastál. A hit azt jelenti, hogy Isten szavát igaznak tartva cselekszünk! Ha nem vagyunk Isten Igéjének cselekvői, akkor az semmit sem használ nekünk. „Nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel [azzal a teljesen Istenre hagyatkozó bizalommal, mely meg van győződve Isten hatalmáról, bölcsességéről és jóságáról] azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). Ahhoz, hogy megkapjuk azt a végeredményt, amit Isten Igéjében megígért, oda kell figyelnünk arra, hogy mit kell hozzáadnunk: azt a teljesen Istenre hagyatkozó bizalmat, mely meg van győződve Isten hatalmáról, bölcsességéről és jóságáról. Miért járunk templomba és ülünk be a padba? Mert biztosak vagyunk abban, hogy a pad megtart, és nem dől össze alattunk. Ez fordítva is igaz. Lehet, hogy azt mondod, hiszed, hogy a pad megtart, de ha sosem ülsz rá, akkor nem gyakorlod a hitedet – mert nem cselekszel aszerint, amiről azt mondod, hogy hiszed. Mit jelent a hit szerint cselekedni?

1) Egyetérteni Isten Igéjével, és nem mondani semmi olyat, ami annak ellentmondana.

2) Türelmesen várni, engedni, hogy Isten az ő módján és az ő időzítése szerint teljesítse be Igéjét. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidók 11:1). Hitünknek biztos alapja az, amiről meggyőződtünk: Isten Igéjének kipróbált, bizonyított, megingathatatlan igazsága.





Szent élet

„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek…” (1Thesszalonika 4:3)
A „megszentelt” szó azt jelenti, „elkülönítve” egy különleges célra. Nézzük csak meg az ószövetségi Szent Sátort: „Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét… hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és fiai. Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába…ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak” (2Mózes 30:17-20). Miért kellett megmosniuk kezüket és lábukat? Azért, mert a kezeink a tetteinkről beszélnek, a lábaink pedig arról, merre jártunk – és mindkettő naponta megtisztításra szorul. A zsoltáros ezt írja: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól” (Zsoltárok 15:1-2).
Pál rámutat: „Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók” (2Timóteus 2:20). Ez nem a megváltásra vonatkozik; ha keresztyén vagy, akkor már bent vagy a házban. Nem, ez arról szól, hogy megtisztítod cselekedeteidet, hogy Isten megbecsült tisztségben használhasson. Ha már régóta jársz Istennel, akkor ő magasabb szintű elkötelezettséget követel! A. W. Tozer írja: „Gondolj csak azokra az emberekre, akik ráébrednek, hogy a vallásosságuk már csak rutin. Sok mindent felfedeznek magukkal kapcsolatban. Rájönnek, hogy idősebbek lettek ugyan, de nem szentebbek. Az idő az ellenségük, nem a barátjuk… semmivel sem voltak jobbak tavaly, mint az azt megelőző évben.” Oswald Chambers írja: „Szeretem-e egyre jobban és jobban Istent, a Szent Istent, vagy inkább azt az elképzelt barátságos valakit, aki azt mondja: »Ó, ugyan, a bűn nem számít«?” Igen, igaz, hogy Isten kegyelme nagyobb a mi bűnünknél, de: „ha az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre inkább hozzá hasonlóvá válunk” (2Korinthus 3:18 TLB)




Szenvedélyes eltökélt

„Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg… Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő…” (Ézsaiás 50:5-7)
Ézsaiás ezt mondta: „Arcomat megkeményítem, mint a kő, mert eltökéltem, hogy megcselekszem az Ő akaratát” (Ézsaiás 50:7 NLT). Soha nem érhetsz el valódi sikert, ha nem keresed szenvedélyesen. A zsoltáros ezt írta: „Kész a szívem…” (Zsoltárok 57:8). Egyes fordításokban ezt olvashatjuk: „rendíthetetlen a szívem”, ami azt jelenti, hogy sziklaszilárdan eltökélt. Henry Ford szenvedélyesen érdeklődött az automobilok iránt. Thomas Edison szenvedélye a fény volt. A Wright fivérek a repülés szerelmesei voltak. Pál az evangéliumé. Az életednek csak az a része marad emlékezetes, amit szenvedélyes elkötelezettséggel tettél. Amikor Pilátus előtt állt, aki elítélni próbálta őt, Jézus ezt mondta: „…Én ezért születtem, és ezért jöttem a világba. ..” (János 18:37NIV). Hatalmas tövisek szúrták a homlokát. Dárda fúródott az oldalába. Szegeket vertek kezeibe. Harminckilenc korbácsütés szaggatta ronggyá hátát. Ami iránt szenvedélyesen eltökélt volt, azt csak szenvedés árán tudta elérni. Ugyanez igaz a te életedre is. Lehet, hogy jelentéktelennek érzed magad. Lehet, hogy kicsiben kell kezdened. Azonban, ha amit szeretsz, kezdi elfoglalni elmédet, gondolataidat, beszélgetéseidet és időbeosztásodat – akkor elindultál a siker felé. Félve kezdesz neki a munkádnak? Folyton az órádat nézed?A gondolataid mindig másfelé kalandoznak? Akkor nem fogsz sikert elérni. Keress valamit, amit szenvedélyesen tudsz tenni, valamit, ami energiával tölt fel, valamit, ami megéri, hogy köré építsd az életed. Jézus ezt tette, és kivívta a győzelmet.




Tanulj meg megállni!

„…és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:13)

Ne engedd, hogy az életed konfliktusmentes időszakai hamis biztonságérzetbe ringassanak! „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1Péter 5:8) Mit kell tennünk, amikor az ördög közelít? „Mindent leküzdve meg kell állnunk”. Sőt: „van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartson” (ld. Róma 14:4), nem a saját erőddel, hanem Jézus Krisztus erejével. Magadban könnyű célpont vagy, de az Úr erejével képes vagy megállni, és képes vagy arra, hogy ne add fel. Tehát ma, ha a sátán feltűnik kísértéseivel, jelentsd ki, hogy Krisztusban meg fogsz állni. Add tudtára, hogy kitartasz, amíg a rengés véget ér, amíg a magányosság hullámai elcsitulnak, amíg a házasságod helyreáll, amíg kijutsz az adósságból, amíg a küzdelem véget ér, amíg indulatod elveszti erejét, és többé nem ejt csapdába és nem billent ki egyensúlyodból. Ha kitartasz – Isten megerősít! Pál azt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). Figyeld meg a „megerősít” szót! Nem csupán egyszer erősít meg: ezt újra és újra megteszi. Ő megerősít minden egyes alkalommal, amikor nehéz kihívással nézel szembe, amikor gyötrő emlékek térnek vissza, amikor eszedbe jut tökéletlen múltad, amikor nehéz helyzetbe kerülsz. Az, hogy Istentől erőt nyerj az ellenséggel szembeni megálláshoz, nem megy erőfeszítés nélkül. Ehhez az kell, hogy dicsőítsd Istent, imádkozz, és olyan mértékben merülj bele Igéjébe, ahogy soha azelőtt. De az igazság az, hogy meg tudsz állni, ha meg akarsz!
komment
süti beállítások módosítása