Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Bátornak kell lenned!-Evezz a mélyre!-Kiálts!-Kiáltsd a háztetőkről!-Kiismerni a kísértést-Légy őszinte önmagadhoz!-Még mindig első akarsz lenni?-Mi lobbant lángra?

2019. június 07. 00:40 - Andre Lowoa

Bátornak kell lenned!

„…a mi Istenünktől bátorságot kaptunk…” (1Thesszalonika 2:2)
Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod, hogyan legyél bátor. Nem goromba vagy érzéketlen, hanem bátor – mert Isten néha olyan dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még elfogadhatónak találnak, kockáztatod, hogy elutasítanak. Hát legyen! Nem engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitől, amiről tudod, hogy Isten azt akarja tőled. A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben elviselhetővé válik, ha nem felejted el, hogy végül „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek”(Róma 14:12). A kritika sérti az embert. De ha sikert akarsz elérni az életben, fel kell venned Pál apostol magatartását. „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az.” (1Korinthus 4:3-4) A szilárd emberek képesek kezelni, hogy ők az egyetlenek, akik egy bizonyos dolgot tesznek. Ők megengedhetik másoknak is a hasonló választást, mert tudják, hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra, hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat. Ahhoz, hogy ne úgy kelljen megvénülnöd, hogy úgy érzed, mintha valahol elvesztél volna az úton, és sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bátornak kell lenned.



Evezz a mélyre!

„Evezz a mélyre!” (Lukács 5:4)
Dr. Rebert Schuller egyik hobbija a koi pontyok tenyésztése. Amikor megkérdezték tőle, miért van az, hogy néhányuk egész nagyra megnő, míg mások kicsik maradnak, így felelt: „Ha egy koi kis akváriumban él, soha nem fog 5-8 centiméteresnél nagyobb nőni. Egy nagyobb medencében akár 25 centisre is megnő – akkora tavacskában, mint az enyém, akár a fél métert is elérhetik – ha azonban egy nagy tóban élnek, ahol elég terük van az úszásra és növekedésre, akár egyméteresek is lehetnek. A medence mérte meghatározza a hal méretét. Hasonlóképpen a kicsinyes elmék kis ötletei kis dolgokat érnek el. Ha azonban nagyban gondolkodó elmék ragadnak meg kis ötleteket, akkor hatalmas dolgokat tudnak elérni.” Jézus azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). Hited és látásod mérete meghatározza ötleted kimenetelét. Edison kénytelen volt ingyen beszerelni elektromos izzókat egy irodaépületbe, mielőtt bárki is komolyan vette volna. Az első varrógépet felzúdult csőcselék szétrombolta Franciaországban. Morse tíz évet várt arra, hogy a világ érdeklődni kezdjen a távíró iránt. Amikor a vasúti közlekedés ötlete felmerült, az emberek kigúnyolták és széles körben elterjedt tévhit volt, hogy 50 km/órás sebességnél az ember szervezetében leáll a vérkeringés. Ronald E. Osborn mondta: „Vállalkozz valami nehézre, ez hasznodra lesz. Ha nem próbálsz ki valamit, ami nagyobb annál, mint amibe már jól beletanultál, soha nem fogsz növekedni.” Amit elérsz, egyenesen arányos azzal, mit próbálsz meg. Ezért mondta Jézus a tanítványinak: „Evezzetek a mélyre!”




Kiálts!

„…kiáltsatok, akkor le fog omlani a fal…” (Józsué 6:5 NKJV)
Csatát vívsz, és félsz, hogy nem fogod megnyerni? Kire számítasz: Istenre vagy magadra? Amikor Ammon, Moáb és a Széir hegység lakóinak összevont seregeivel néztek szembe, Isten ezt mondta népének, Izráelnek: „…nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). És Isten még sohasem vesztett csatát! Ő mondta Józsuénak: „…én kezedbe adtam Jerikót…” (Józsué 6:2 NIV). Figyeld meg, nem azt mondta: „kezedbe fogom adni” vagy „lehet, hogy kezedbe adom”. Nem, azt mondta: „…kezedbe adtam Jerikót…”! Izráel már megszerezte a győzelmet, most arra kapott felszólítást, hogy aszerint is cselekedjen. De a kérdés megmaradt: hogyan? Isten válasza ez volt: „Kiáltsatok!” Józsué ezt mondta az izráelitáknak: „És ha majd… meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat… egyenest előre” (Józsué 6:5). Emberi ésszel senki sem várhatta, hogy egy kiáltás, bármilyen hangos, le tudja rombolni egy nagy város falait. De ez nem valami átlagos kiáltás volt, hanem a hit kiáltása, amely Isten ígéretén alapult.
Bár a győzelem lehetetlennek tűnt, amikor Izráel kiáltott, Isten azzal válaszolt, hogy lerontotta a falakat, és megnyitotta a kapukat az Ígéret Földjére. Ha nyitott ajtót keresel, de csak kőfalat látsz, a legkevésbé ahhoz van kedved, hogy ezt kiáltsd: „Győzelem!”, igaz? De mégis ezt kell tenned, mert: 1) a dicsőítés kiáltása vezet a győzelemhez; 2) ez mutatja meg a hitedet; 3) összezavarja az ellenséget, és megfosztja két legerősebb fegyverétől: a kétségtől és a csüggedéstől; 4) az engedelmesség, még ha nem is érted, mindig meghozza gyümölcsét. Tehát kiálts, mert a győzelem a tiéd!







Kiáltsd a háztetőkről!

„Így szóljanak az Úr megváltottai…’” (Zsoltárok 107:2)

Nem számít, milyen csúfos kudarcot vallottál, Isten ad neked második lehetőséget. Jónás engedetlensége miatt három napot töltött egy cethal gyomrában, míg az fel nem öklendezte magából a partra. Mindezek után a Bibliában azt olvassuk: „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz” (Jónás 3:1). Dávid király bűne a pletykalapok címlapjára illő híranyag. Isten mégis megbocsátott neki, és helyreállította őt. Ezért ír így: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsoltárok 40:3-4). Amikor Isten helyreállít, nem számít, ki támad rád. Ha Isten felemel, senki sem tud mélybe dönteni. Ha Isten megszabadított, akkor ezt mondd is el! Senki más nem tudja, hogy milyen messzire jutottál. Senki más nem tudja, hogy min mentél keresztül. De te tudod – te tudod, hogy egyedül Isten kegyelméből élted túl. Ne engedd hát az ördögnek, hogy ellopja bizonyságtételedet. Lehet, hogy neked tovább tartott, mint másoknak, de Isten győzelmet adott. Az ördög szeretne elhallgattatni. Miért? Mert ha elmondod az embereknek, hogy mit tett érted Isten, akkor valaki más is megszabadul. A Bibliában azt olvassuk: „Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből” (Zsoltárok 107:2 katolikus). Ezért a mai ige számodra ez: kiáltsd a háztetőkről!





Kiismerni a kísértést

 

„… ne vigy minket kísértésbe…” (Máté 6:13)
 

Sokan szükségtelenül szenvednek amiatt, hogy tévesen értelmezik a kísértést. Az egyik tévedés ez: azt várják, hogy a kísértés megszűnik, vagy legalábbis enyhül. Izráel népének is hasonló elvárásai voltak, amikor beléptek az Ígéret földjére. Meglepődtek azon, hogy a kánaániak még mindig ott vannak. Ettől aztán elcsüggedtek, azt gondolták, hogy talán rossz helyre jöttek, ez biztos nem az Ígéret földje.

Isten Igéje világosan megmondja, hogy a keresztyén élet elejétől végig harc. Pál azt mondja, hogy „a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Efezus 6:12), ezért aztán a kísértés mindig csak erősödik, ahogy közeledünk Istenhez.

Figyeld meg: amikor Izráel népe kivonult Egyiptomból, „nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba(2Mózes 13:17). Isten megértette, hogy hitük még gyenge, és megvédte őket ellenségeiktől. De később, amikor hitük már növekedett, megengedte, hogy hét erős nemzettel is szembekerüljenek. Az Ígéret földjének elfoglalásához hasonlóan a győzelmes keresztyén élethez is az kell, hogy legyőzzük a kísértéseket, hogy küzdelem árán jussunk el a győzelemhez, miközben hisszük, hogy „nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van(1János 4:4). Az ellenség támadása tulajdonképpen azt bizonyította, hogy Izráel eljutott az Ígéret földjére.

Tehát, ha kísértések érnek, az azt bizonyítja, hogy valóban Krisztusban vagy.


„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jakab 1:12)
 

A második tévedés: azt hinni, hogy a kísértés már bűn. Az ördög azt akarja elérni, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen attól, hogy kísértés ér. Miért? Mert akkor azt hiszed, hogy te vagy a forrása, ettől kárhoztatod magad, és elcsüggedsz. És ha engeded, hogy eluralkodjon rajtad a csüggedés, akkor könnyű prédává válsz, a sátán pedig rávesz, hogy add meg magad a kísértésnek. Ironikus módon éppen az visz bűnre, hogy attól félsz, már elbuktál. Nem, a kísértés önmagában még nem bűn, a bűn akkor jön, ha megadod magad a kísértésnek. Sokan érzik úgy, hogy nem elég lelki emberek, hogy eltávolodtak Istentől, sőt, hogy nem is igazán hívők, mert azt gondolják, hogy ők indították a kísértést. Olyan ez, mintha a házadba betörne valaki, és amikor rajtakapnád őt, azzal vádolna, hogy te vagy a betörő! Hinnél neki? Persze, hogy nem! A sátánnak mégis ez a taktikája. Miután megkísért, vádolni kezd ilyen gondolatokkal: „Egy igazi keresztyénnek soha eszébe sem jutna ilyesmi!” Mivel ismerjük saját gyengeségeinket, vádjai hihetőnek tűnnek, és bedőlünk neki. Aztán kárhoztatjuk magunkat, elcsüggedünk, és megadjuk magunkat a kísértésnek. Értsd meg ezt: a kárhoztatás a sátántól jön. A Biblia azt mondja: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amikor a sátán kísértést küld, a Szentlélek munkálkodni kezd bennünk, segít elutasítani javaslatait, és emlékeztet minket arra, hogy Jézus mindig elérhető, hogy győzelemre segítsen.Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18). Tehát ha kísértés ér, ne higgy a sátán kárhoztatásának, hanem kérd Krisztus győzelmes segítségét!


„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek” (Jakab 1:2)
 
Állj ellene az ördögnek...
 

A sátán tudja, hogy ha felismered, hogy ő a kísértés forrása, azzal elveszíti az előnyét. Tudja, hogy ha megérted, hogy ő kezdeményezte, akkor gyorsabban visszarettensz tőle, mint ha azt hiszed, hogy te vagy a forrása. Ha a sátán úgy közelítene: „azért jöttem, hogy rávegyelek, hogy vétkezz, aztán kárhoztasd magad”, akkor nem lennél olyan könnyen sebezhető. Ezért nem fog ilyet mondani – de ha te ezt észben tartod, akkor előnyben vagy vele szemben. Pál ezt így fogalmazza meg: „Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk” (2Korinthus 2:11). Egy másik téves felfogás a kísértéssel kapcsolatban, hogy az idő- és erőpocsékolás. Ha hosszú ideig ér minket kísértés, úgy érezhetjük, hogy elveszítettük lábunk alól a talajt, és nem nyertünk semmit. Tévedés! Ha ellenállunk a kísértésnek, azzal a „nemes harcot” harcoljuk (ld. 1Timóteus 6:12), és ilyenkor fejleszti Isten a jellemünket. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:2–4). Az örökkévaló jutalom, melyet e lelki fejlődéssel elnyersz, bőségesen kárpótolja majd mindazt, amit ki kellett állnod érte. „Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.(1Péter 1:6–7). Ne feledd Isten dicsőséges garanciáját: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jakab 1:12).








Légy őszinte önmagadhoz!

„A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda.” (Példabeszédek 21:6)

 

A becsületet könnyebb megőrizni, kint visszaszerezni. Lehet, hogy áldozatot kell hoznod azért, hogy a jó dolgot tehesd, de sokkal nagyobb ára van annak, ha feladod az elveidet. „Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják.” (Jeremiás 17:11). Davis love golfjátékos az 1994-es Western Open második körében büntetőütést kért maga ellen. Elvette a jelzőjét, hogy ne legyen útban a másik játékosnak, és később nem emlékezett, hogy vajon elmozdította-e labdáját az eredeti helyéről. Mivel nem volt biztos a dologban, újabb ütést kért, és ezzel plusz egy ütéssel túllépte a megengedett ütésszámot, és kiesett a versenyből. Az éb bégére Love-nak 590 dollárnyi nyereménye hiányzott ahhoz, hogy automatikusan minősítsék a Mesterek Tornájára, ezért meg kellett nyernie még egy versenyt, hogy bejusson abba a versenybe, amely minden golfozó legnagyobb álma. Szerencsére a történet jól végződik. Egy héttel a nagy sportesemény előtt megkapta a minősítést azzal, hogy megnyert egy versenyt New Orleans-ban, végül pedig 237 600 dollárt nyert, amikor az 1995-ös Mesterek Tornáján második helyen végzett. Amikor később megkérdezték tőle, hogy érezte volna magát, ha nem juthatott volna be a Mesterek Tornájára azért, mert büntetőt kért magának, így válaszolt: „Az igazi kérdés az, hogy éreztem volna magam, ha nyertem volna, és aztán egész életemben azon töprengtem volna, vajon csaltam-e.” Shakespeare szavaival: „Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,/Következik, hogy ál máshoz se léssz.*

*Shakespeare: Hamlet (Polonius monológja) – Arany János fordítása




Még mindig első akarsz lenni?

„Ha valaki első akar lenni…” (Márk 9:35)

Amikor Dan Mazur a Mount Everestre vezette hegymászócsoportját, a feltételek ideálisak voltak a csúcs eléréséhez. Aztán kétórányira a csúcstól belebotlottak Lincoln Hallba, egy hegymászóba, aki egy nappal korábban eszméletét vesztette a csúcsról lefelé tartva. Egyedül volt és hallucinációi voltak, nem volt semmilyen felszerelése, fagyásoktól szenvedett és teljesen ki volt száradva. (Később megtudták, hogy Hall csapatának a vezetője felhívta Hall feleségét, és közölte vele, hogy a férje meghalt!) Habozás nélkül odaadták neki oxigénpalackjaikat, ételüket és vizüket, és mire a segítség megérkezett, a csúcs meghódítása már nem jöhetett szóba. Feláldozták évek tervezését, több heti mászást és egy élet álmát, hogy megmentsenek egy másik hegymászót. Nem meglepő, hogy ma Mazur iskolák és kórházak építését segíti Nepál olyan részein, ahol nincsenek utak, nincs elektromos áram, nincs telefonhálózat és nincs vezetékes víz. Ő egy ilyen ember. Te feladnád életed álmát azért, hogy megments egy másik embert? Az átlagemberek ezt teszik nap mint nap: szülők, akik két állást vállalnak azért, hogy etetni és ruházni tudják gyermekeiket; szülők, akik nem fogadják el az áthelyezést, hogy családjukat ne kelljen kiszakítani a megszokott környezetből; olyan hozzátartozók, akik a nap 24 órájában gondozzák szerettüket, akik minden tekintetben tőlük függnek. Jézus azt mondta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája”. Isten országában a dolgok másképp működnek. A legkisebbet tartják a legnagyobbnak (Lukács 9:48). A főhelyet annak tartják fenn, akin mások keresztülnéznek (Lukács 14:8-10). Mi másokat magunknál többre becsülünk (Róma 12:10 és Filippi 2:3). Odaadjuk a kabátunkat, és elmegyünk a második mérföldre is (Máté 5:40-41). Keresztelő János ezt mondta Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). Még mindig első akarsz lenni?



Mi lobbant lángra?

„Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam.” Zsoltárok 39:4

Ha Istentől látást kapsz életedre nézve, az olthatatlan tűzként fog égni benned. A zsoltáros azt mondta: „Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam.”

Nos, téged mi lobbant lángra? Mi izzik benned?

Amikor Isten elhív valamire, akkor egyszerre teremt benned vágyat arra, és erőt a véghezvitelére. De ha alkalmatlannak vagy képzetlennek érzed magad hozzá, akkor állj rá Igéjére: „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13).

Mahatma Gandhi már maga előtt látta a szabad és független Indiát akkor, amikor az még brit gyarmat volt. Henry Ford már akkor arról álmodott, hogy minden amerikai családnak lesz automobilja, amikor az emberek még féltek ettől az új találmánytól. Daniel K. Ludwig már maga előtt látott egy önellátó iparterületet a brazil őserdő közepén, amikor még semmilyen ipari létesítmény nem volt ott, sőt áramellátás sem, és a legközelebbi város több száz kilométernyire volt. Honnan jönnek az ilyen kreatív vágyak? Istentől, a Teremtőtől! Ha Isten 11x17-es gondolkodásmódot ad neked, akkor soha nem leszel boldog 3x5-ös keretek között. Lesznek idők, amikor bizonytalannak érzed magad vagy félsz attól, amibe belefogtál? Igen. A félelem és a hit csak ugyanannak az éremnek két oldala, és mindig részei lesznek gondolkodásodnak. De amelyiket választod, az fogja meghatározni a jövődet – és tiéd a választás!

komment
süti beállítások módosítása